Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)

1921-04-22 / 16. szám

'V'díjű­!)h­ít évi 600 K kamaton kívül az idei évben kivételesen még 600 K áll rendelkezésre, a tanács az így rendel­kezésre álló összeget Vulkán Ferenc I. éves orvos­tudományi hallgatónak adományozza azzal, hogy ezen jutalomdíj élvezetére csak a folyó tanévben tarthat igényt. Budapesten, a székesfőváros tanácsának 1921. évi március 17 napján tartott ülésében. u­don. BIZOTTSÁGI ÜLÉSEK — •••— Az iparoktatási bizottság ülése. — 1921. évi április 7-én. — Az iparoktatási bizottság f. évi április 7-én dr. Zilahi-Kiss Jenő tanácsnok elnöklete alatt ülést tar­tott. Előadó volt dr. Goszleth Ernő tanácsjegyző. Elnök az ülést megnyitván, üdvözli a meg­jelenteket. Bejelenti, hogy a bizottság több tagja távolmaradását kimentette. Röviden vázolja az iparos­tanoncoktatás fontosságát. Dr. Goszleth Ernő tanácsjegyző ismerteti az előterjesztést az iparostanonciskolai oktatók óradíjá­nak felemelése ügyében. Vázolja az iparostanonc iskolák jelenlegi hely­zetét, rámutat a tanítószemélyzet soraiban főleg az utóbbi időben bekövetkezett tömeges lemondásokra, melyeknek közvetlen oka a jelenlegi csekély óradí­jakban keresendő. A legkedvezőbb esetet véve is, vagyis ha egy tanító egy osztálynak összes tárgyait látja el, azaz hat elméleti és négy szakrajzórát, az évi díjazása csak 1920 koronát tesz ki. A tanítói kar a mostani fizetéseknek, illetve óradíjainak az ötszörösét kéri, mely szerint a mostani 4, 5 és 6 koronás óradíjak helyett 20, 25 és 30 koronát kap­nának. A fizetésrendezés kiterjedne a fiú- és leány­iparostanonc iskolai igazgatókra és fiú iparostanonc iskolai tanítókra. A leány­iparostanonc tanítóknak az iparostanoc iskolai alkalmazásuk a főfoglalkozásuk, ők a főváros állandósított alkalmazottjai és így reájuk az óradíjemelés nem vonatkozhatik. Amennyiben a tanítóság kérése teljesíttetnék, az évi személyzeti kiadás többlete 3.151.480 korona lenne. Amennyiben erre az iparigazolvány, iparenge­dély és végeladási díjak, továbbá az összes papír­kihágásokból befolyó pénzbüntetések nem nyújtaná­nak elegendő fedezetet, az ipartörvény alapján a köz­ségben fizetett egyenes adó kormányengedéllyel 2%-kal felemelhető. Államsegély csak akkor kérhető, ha a kiadások mindezen bevételi források kimerítésével sem fedezhetők. Az ügyosztály az óradíjak méltányos emelését javasolja. Ennek hatálya 1921. évi április 1-től kez­dődnék, az ügy rendkívüli fontosságára való tekin­tettel felkérendő volna a tanács, hogy a jelen tanév végéig esedékes összeget a közgyűlés és a belügy­miniszter jóváhagyása reményében soron kívül utalja ki. Bieber Jenő: Kifogásolja, hogy az óradíjemelés ily későn kerül tárgyalás alá. Az óradíjemeléshez hozzájárul és javasolja, hogy azok, akik a szénszünet után vagyis a tanítás megkezdésekor állásukról lemond­tak, többé ne alkalmaztassanak. Groh István: Rámutat az iparoktatás fontos­ságára, kívánja a szakképzettség fokozatát, a vallás-, történettanítás és szociológia intenzívebb oktatását. Az óradíjemeléshez hozzájárul, mert a jelenlegi fize­téseket nem tarja alkalmasnak az ambíció növelésére. Ágotai Lajos: Kifejti, hogy a fővárosnál a szak­képzettségre mindig nagy súlyt helyeztek, a tanerők a kellő kiképzésben részesültek. Az árdíjemeléshez hozzájárul. Ob­bányi József: Védelembe veszi a lemondott tanítókat, ezeket vissza kell fogadni, mert lemondásuk egyetlen oka a csekély fizetés volt. Elismerést érdemel a tanítóság, mert nagy részük ráfizetés mellett is megtartotta az állását. Az óradíj emelését szükséges­nek tartja. Bálint Menyhért: A gyakorlati szakoktatás mellett foglal állást, szakembereket kíván az iparostanonc oktatás szolgálatában állítani. A tanítókat meg kell válogatni, az iskolában nem szabad olyanokat be­fogadni, akik a mesterek ellen uszítanak. Az elméleti oktatás kapcsán közgazdasági kérdésekkel is kell foglalkozni. Ágotai Béla: Ismerteti a szakoktatást, védelmébe veszi a lemondott­­tanítókat. Az óradíj emeléséhez hozzájárul. Klösz György: Az óradíj emeléséhez szintén hozzájárul. Dömötör Pál: Szükségesnek tartja az iskolák nívóját emelni, a hiányzó felszerelést pótolni. Kifogá­solja, hogy az iparostanonciskolák az elemi iskolák­ban vannak elhelyezve, ahol a tanulók a kis­padok­ban nem tudnak ülni. Ekamp Nándor: A kívánalmaknak a tanítóság meg fog felelni, de ez csak úgy érhető el, ha a ható­ság a kért méltányos óradíjemelést megadja. Elnök: Határozatkép kimondja, hogy a bizott­ság a lemondottak ellen nem kíván megtorlással élni, hanem visszafogadhatóknak tartja azokat, akik állá­sukról a tanítás megkezdésekor lemondtak. Reflektálva a többi felszólalásokra kijelenti, hogy a mesterek ellen uszítókkal szemben ha konkrét feljelentés érkezik, a vizsgálatot meg fogja indítani, a tanszereket ha a viszonyok megengedik, pótolni fogja, az iparostanonc iskolákat a lehetőséghez képest polgári iskolákban fogja elhelyezni. (A bizottság egy­hangúlag hozzájárul az ötszörös óradíjemeléshez.) Dr. Goszleth Ernő tanácsjegyző ismerteti az előterjesztést a vallásoktatás ügyében. A vallás és közoktatásügyi miniszter elrendelte, hogy az iparos­tanonciskolákban a vallástan heti 1 órában kötele­zőleg taníttassék. A szükséges intézkedések folyamatba vétettek, az órarendre való megállapodások iskolánként fognak eszközöltetni. A vallásoktatást az ügyosztály rövidesen meg akarja kezdetni. Javasolja, hogy a hit­oktatók fizetése azonos legyen az elméleti tárgyakat előadó tanítókéval. Groh István: Rendkívül fontosnak tartja a vallás­oktatást, de szerinte azt az iparostanonciskolákban egészen máskép kell tanítani, mint az elemiben és az egyházi hatóság által kibocsátandó tankönyvekkel minden tanuló ellátandó. Ölvetzky Pál: Erkölcstanítást kíván az iparos­tanonciskolába bevinni, szükségesnek tartja, hogy a tanításra vonatkozólag a hitoktatók előzetesen a tanoncok lelkületét jobban ismerő tanítósággal lépje­nek érintkezésbe. Ha a hitoktatók csekély számuknál fogva nem tudnák az órákat ellátni, egyes tanítók is vállalkozhatnának az erkölcstani órák ellátására. Dr. Valnicsek Béla: A speciális iparostanonc­iskolai­ tanterv már megvan és így a tanítási kérdés megoldását nyugodtan bízhatjuk az egyházi hatósá­gokra. A vallásoktatás mellett istentisztelet tartását

Next