Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)
1921-04-22 / 16. szám
kissé furcsállja a tanácsnok gondolkodásmódját. A főügyész mereven ellenszegül a háztulajdonosnak, mint adószedőnek a bevonása ellen, az előterjesztésben viszont a tanácsnok hasonló merevséggel elleneszegül a főügyész álláspontjának. A vörös időkre emlékeztet, hogy a háztulajdonost beállítja bizalminak, fináncnak, mintha nem tudná, hogy a lakók amúgy is mennyire neki vannak bőszülve a háztulajdonosoknak. Még épen csak ez hiányzik. Azt is hallja, hogy az egyes találkahelyeken a szállodaadót a városi számtanácsos urak és más közegek szedik be. Nem érti, hogy a tanácsnok hogyan tévedhetett ezekre a terrénumokra, hogy még ma is ilyen bizalmi dolgokkal foglalkozik. Ha a fővárosnak adóra van szüksége, gondoskodjék arról, hogy a saját közegei által szedje be, s oda idegen embereket be ne vonjon. Mert nem mindenki tudja, hogy a háztulajdonos azt az adót köteles beszolgáltatni, s nagyon sok ember azt hiszi, hogy a háztulajdonos vágja zsebre. Éppúgy, mint a közüzemi pótléknál. Nem helyes és nem igazságos, hogy felelőtlen elemeket belevonjanak az adóbehajtás adminisztrációjába. Erre nem talál példát, mert helytelen a közlekedési adó beszedésére való hivatkozás, amely egészen más természetű, hasonlóképpen a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok dolga, mert azok adják a fizetést. Ezek egyáltalán nem szinonim dolgok. A főváros kétségtelenül nehéz helyzetben van. Ennek a pénzügyi helyzetnek a részleteiről azonban feltétlenül tájékoztatást kell nyerniök (Úgy van!), meg kell őket ismertetni a költségvetés egyes tételeivel, legalább a legközelebbi egy-két esztendő pénzügyi programmjával, s akkor lehet beszélni, de csak ezek alapján a főváros polgárságának újabb megterheléséről, a megállapított szükség határáig. Ameddig ezek a számítások nincsenek a kezeik között, ameddig a tanács a maga pénzügyi politikájának a feltételeit meg nem állapította, másrészt pedig pénzügyi programmját meg nem ismertette, ameddig meg nem győződtek arról, hogy a takarékosságban elmentek a legszélsőbb határig, a vagyonuk kezelésénél, általában az üzemek jövedelmezőségének a kihasználásánál pedig szintén a legszélső határig, addig a polgárságnak ilyen súlyos nagymértékű megterheléséről szó sem lehet s a maga részéről ez ellen nemcsak szót emel, hanem egyenesen tiltakozik és ennélfogva ezt a javaslatot az általános tárgyalás alapjául sem fogadja el. (Helyeslés.) Lampel Vilmos : Az általános tárgyalásnál azért emel ki egy-két részletet, mert ezeknek a megoldása nélkül az egész javaslat felborul. Az egyes progresszív tételeket túl magasaknak tartja. A pénzügyiosztály azzal okolja meg a kétezer koronáig terjedő kislakások felvételét, mert enélkül a pénzügyi eredmény csekélysége miatt nem is lenne érdemes ezt az adónemet behozni. Fontos részletkérdés még, hogy a háztulajdonos nemcsak beszedi az adót, hanem vagyoni felelősséggel is tartozik, ha be nem folyik ez az adó, végre is hajtható, sőt még késedelmi kamatokat is akarnak rájuk kiróni. Ezekben a részletekben megfelelő módosítások kilátásba helyezése nélkül még általános tárgyalás alapjául sem lehetne a javaslatot elfogadni. Igen fontos enyhítő körülmény most már, hogy ezeknek egy része az ügyészségnek igen helyes érvelése alapján elimináltatott. Helyteleníti a házbérkrajcárok behajtására való hivatkozást, mert nem szükséges, hogy újból helytelen álláspontra helyezkedjünk azért, mert valami 1873-ban helytelenül történt. Igen helyesen mutatott rá Platthy bizottsági tag, hogy nincs meg az analógia a közlekedési adóval és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokkal. Hajlandó a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni abban a reményben, hogy erős változtatások lesznek rajta keresztülvihetők, elsősorban az adótételek, másodszor a kislakások tekintetében, valamint abban, hogy a háztulajdonosok úgy a felelősség, mint a beszedés alól mentesíttessenek. Dr. Vasek Ernő: Ezelőtt két hónappal megsürgette a költségvetés beterjesztését s akkor azt a biztató ígéretet kapták, hogy rövidesen elébük kerül a költségvetés és a zárószámadás is. Sajnálja, hogy ez még mindig nem történt meg. Dr. Csupor József tanácsnok: Nem rajtam múlott. Dr. Vasek Ernő: Ez mindenesetre megnehezíti azt az álláspontjukat, hogy az új adók megállapításához a költségvetés képezte volna a premisszát. Ezen a határon azonban már túlvannak, a tervezett adók azonban annyira mélyen belenyúlnak az adóalanyok zsebébe, hogy ezen az úton nyugodt lelkiismerettel továbbmenni nem mernek. A már tárgyalt adójavaslatoknál, a szállodaadónál, a fogyasztási adó felemelésénél helyesnek tartották azoknak a megterhelését, akik a fővárosnak a kulturális intézményeit élvezik, azoknak fentartásához azonban nem járultak hozzá. Kétségtelen, hogy vannak konjunkturális adók, kérdés azonban, hogy ezek a konjunktúrák fenállanak-e még ma is. Azt meri mondani, hogy ezekkel a konjunkturális adókkal már elkéstek. Ezeket tehát ma már sokkal nehezebb megszavazni, mint eddig lett volna. Az bizonyos, hogy eddig nem láttak pénzügyi programmot. De ugyanez a helyzet az államnál is. Ma nagyon nehéz ebben az értelemben pénzügyi programmot adni. Hegedűs pénzügyminiszter programmja is mindössze csak a valutának a megjavítására és hasonlókra vonatkozik általánosságban, eltekintve attól, hogy mindössze egy esztendőt adott magának s a mai politikai viszonyok között nem lehet tudni, vájjon nem csak három hónapra terjed-e a határa. Általában ezek az új adók nincsenek összhangban az állami adókkal és azok pénzügyi technikájával és rendszerével. Nekünk ezt jobban összhangba kell hozni. Mert már az állam olyan messzemenő adókat rótt ezen a téren a polgárságra, hogy a konjunkturális viszonyok változásával ezeket sem fogja elbírni. Teljesen össze fog tehát roskadni, ha még a főváros is előjön ezekkel az adókkal. Szeretné, ha ebben a tekintetben a főváros a pénzügyminiszterrel és az állam pénzügyi vezetőivel érintkezésbe lépne. A kétféle érdek itt összhangba lenne hozható s ezzel kapcsolatban a főváros háztartásában is olyan messzemenő programmal lehetne megvalósítani, mint az államnál. Megállapítja, hogy úgy a szóban levő, mint a következő adójavaslat is kissé pongyola és tájékozatlanul megy neki olyan adójavaslatoknak és pénzügyi kérdéseknek, amelyeket csak a legalaposabb tárgyi ismeret alapján lehet elbírálni. A szállásadónál azt sem tudják, mennyi adóalanyra lehet számítani. Emellett neki is meggyőződése, hogy a költségvetés összeállítása után és annak alapján kellett volna előjönni ezekkel a javaslatokkal, rámutatva azokra a hiányokra és azok mértékére, amelyeknek pótlásához ezekre az adókra szükség van.