Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)

1921-04-22 / 16. szám

kissé furcsállja a tanácsnok gondolkodásmódját. A főügyész mereven ellenszegül a háztulajdonosnak, mint adószedőnek a bevonása ellen, az előterjesz­tésben viszont a tanácsnok hasonló merevséggel ellene­szegül a főügyész álláspontjának. A vörös időkre emlékeztet, hogy a háztulajdonost beállítja bizalminak, fináncnak, mintha nem tudná, hogy a lakók amúgy is mennyire neki vannak bőszülve a háztulajdonosoknak. Még épen csak ez hiányzik. Azt is hallja, hogy az egyes találkahelyeken a szálloda­adót a városi számtanácsos urak és más közegek szedik be. Nem érti, hogy a tanácsnok hogyan téved­hetett ezekre a terrénumokra, hogy még ma is ilyen bizalmi dolgokkal foglalkozik. Ha a fővárosnak adóra van szüksége, gondoskodjék arról, hogy a saját közegei által szedje be, s oda idegen embereket be ne vonjon. Mert nem mindenki tudja, hogy a ház­tulajdonos azt az adót köteles beszolgáltatni, s nagyon sok ember azt hiszi, hogy a háztulajdonos vágja zsebre. Épp­úgy, mint a közüzemi pótléknál. Nem helyes és nem igazságos, hogy felelőtlen ele­meket belevonjanak az adóbehajtás adminisztráció­jába. Erre nem talál példát, mert helytelen a közle­kedési adó beszedésére való hivatkozás, amely egé­szen más természetű, hasonlóképpen a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok dolga, mert azok adják a fizetést. Ezek egyáltalán nem szinonim dolgok. A főváros kétségtelenül nehéz helyzetben van. Ennek a pénzügyi helyzetnek a részleteiről azonban feltétlenül tájékoztatást kell nyerniök (Úgy van!), meg kell őket ismertetni a költségvetés egyes téte­leivel, legalább a legközelebbi egy-két esztendő pénzügyi programmjával, s akkor lehet beszélni, de csak ezek alapján a főváros polgárságának újabb megterheléséről, a megállapított szükség határáig. Ameddig ezek a számítások nincsenek a kezeik között, ameddig a tanács a maga pénzügyi politiká­jának a feltételeit meg nem állapította, másrészt pedig pénzügyi programmját meg nem ismertette, ameddig meg nem győződtek arról, hogy a takarékosságban elmentek a legszélsőbb határig, a vagyonuk kezelé­sénél, általában az üzemek jövedelmezőségének a kihasználásánál pedig szintén a legszélső határig, addig a polgárságnak ilyen súlyos nagymértékű meg­terheléséről szó sem lehet s a maga részéről ez ellen nemcsak szót emel, hanem egyenesen tiltakozik és ennélfogva ezt a javaslatot az általános tárgyalás alapjául sem fogadja el. (Helyeslés.) Lampel Vilmos : Az általános tárgyalásnál azért emel ki egy-két részletet, mert ezeknek a megoldása nélkül az egész javaslat felborul. Az egyes progresszív tételeket túl magasaknak tartja. A pénzügyi­­osztály azzal okolja meg a két­ezer koronáig terjedő kislakások felvételét, mert enél­kü­l a pénzügyi eredmény csekélysége miatt nem is lenne érdemes ezt az adónemet behozni. Fontos rész­letkérdés még, hogy a háztulajdonos nemcsak be­szedi az adót, hanem vagyoni felelősséggel is tar­tozik, ha be nem folyik ez az adó, végre is hajtható, sőt még késedelmi kamatokat is akarnak rájuk ki­róni. Ezekben a részletekben megfelelő módosítások kilátásba helyezése nélkül még általános tárgyalás alapjául sem lehetne a javaslatot elfogadni. Igen fontos enyhítő körülmény most már, hogy ezeknek egy része az ügyészségnek igen helyes érve­lése alapján elimináltatott. Helyteleníti a házbérkrajcárok behajtására való hivatkozást, mert nem szükséges, hogy újból helyte­len álláspontra helyezkedjünk azért, mert valami 1873-ban helytelenül történt. Igen helyesen mutatott rá Platthy bizottsági tag, hogy nincs meg az analógia a közlekedési adóval és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokkal. Hajlandó a javaslatot a részletes tárgyalás alap­jául elfogadni abban a reményben, hogy erős vál­toztatások lesznek rajta keresztülvihetők, elsősorban az adótételek, másodszor a kislakások tekintetében, valamint abban, hogy a háztulajdonosok úgy a fele­lősség, mint a beszedés alól mentesíttessenek. Dr. Vasek Ernő: Ezelőtt két hónappal meg­sürgette a költségvetés beterjesztését s akkor azt a biztató ígéretet kapták, hogy rövidesen elébük kerül a költségvetés és a zárószámadás is. Sajnálja, hogy ez még mindig nem történt meg. Dr. Csupor József tanácsnok: Nem rajtam múlott. Dr. Vasek Ernő: Ez mindenesetre megnehezíti azt az álláspontjukat, hogy az új adók megállapítá­sához a költségvetés képezte volna a premisszát. Ezen a határon azonban már túlvannak, a tervezett adók azonban annyira mélyen belenyúlnak az adó­alanyok zsebébe, hogy ezen az úton nyugodt lelki­ismerettel továbbmenni nem mernek. A már tárgyalt adójavaslatoknál, a szálloda­adónál, a fogyasztási adó felemelésénél helyesnek tartották azoknak a megterhelését, akik a fővárosnak a kulturális intéz­ményeit élvezik, azoknak fentartásához azonban nem járultak hozzá. Kétségtelen, hogy vannak konjunkturális adók, kérdés azonban, hogy ezek a konjunktúrák fen­állanak-e még ma is. Azt meri mondani, hogy ezek­kel a konjunkturális adókkal már elkéstek. Ezeket tehát ma már sokkal nehezebb megszavazni, mint eddig lett volna. Az bizonyos, hogy eddig nem láttak pénzügyi programmot. De ugyanez a helyzet az államnál is. Ma nagyon nehéz ebben az értelemben pénzügyi programmot adni. Hegedűs pénzügyminiszter pro­grammja is mindössze csak a valutának a meg­javítására és hasonlókra vonatkozik általánosságban, eltekintve attól, hogy mindössze egy esztendőt adott magának s a mai politikai viszonyok között nem lehet tudni, vájjon nem csak három hónapra terjed-e a határa. Általában ezek az új adók nincsenek össz­hangban az állami adókkal és azok pénzügyi technikájá­val és rendszerével. Nekünk ezt jobban összhangba kell hozni. Mert már az állam olyan messzemenő adókat rótt ezen a téren a polgárságra, hogy a konjunkturális viszonyok változásával ezeket sem fogja elbírni. Teljesen össze fog tehát roskadni, ha még a főváros is előjön ezekkel az adókkal. Szeretné, ha ebben a tekintetben a főváros a pénzügyminisz­terrel és az állam pénzügyi vezetőivel érintkezésbe lépne. A kétféle érdek itt összhangba lenne hozható s ezzel kapcsolatban a főváros háztartásában is olyan messzemenő programmal lehetne megvalósítani, mint az államnál. Megállapítja, hogy úgy a szóban levő, mint a következő adójavaslat is kissé pongyola és tájékozat­lanul megy neki olyan adójavaslatoknak és pénz­ügyi kérdéseknek, amelyeket csak a legalaposabb tárgyi ismeret alapján lehet elbírálni. A szállás­adó­nál azt sem tudják, mennyi adóalanyra lehet számí­tani. Emellett neki is meggyőződése, hogy a költ­ségvetés összeállítása után és annak alapján kellett volna előjönni ezekkel a javaslatokkal, rámutatva azokra a hiányokra és azok mértékére, amelyeknek pótlásához ezekre az adókra szükség van.

Next