Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)

1921-04-22 / 16. szám

képtelenekké válnak, ha ehhez még a haladéktalan végrehajtást kimondják, ez az adóalanyok teljes el­pusztulására vezethet. Egész pénzügyi politikánknak, de általában a törvényes felfogásnak az az alapja, hogy az elsőfokú hatóság döntése ellen felebbezésnek van helye s legfeljebb a harmadik fokhoz felterjesztett panaszoknak nincs halasztó hatályuk. Az ilyen új adóknál különben is úgy a fővárosnak, mint az államnak számolni kell azzal, hogy egy időre nem tudja azokat végrehajtani, másrészt pedig, hogy az adó nem mehet tovább annál, amennyit az adózó elbír. Az olyan adó és az olyan behajtás, amely az adóalanyokat tönkreteszi, semmiképen sem szolgálja a köz érdekét, hanem a pillanatnyi érdekért feláldozza az egész jövőt és a jövőnek gazdasági rendszerét alapjaiban támadja meg. (Úgy van!) Mindezek alapján általánosságban hajlandó el­fogadni a javasolt új adót azonban, csak abban az esetben, ha az általa kiemelt szempontokat, különösen pedig azt, hogy az adóalanyok teherbíró képességével az új adó feltétlenül számoljon, figyelembe veszik tehát csak ebben az esetben kívánna a javaslattal részleteiben is foglalkozni. Kívánja tehát, hogy az egész javaslat a maga részéről, de mások részéről is hasonló szel­lemben általánosságban elhangzott kívánságoknak megfelelően átdolgoztassék és ebben a módosított formában kerüljön legközelebb a pénzügyi bizott­ság elé. Dr. Csupor József tanácsnok : Milyen szempont­ból ? Maga a pénzügyi bizottság is megcsinálhatja a módosításokat. Dr. Jaczkó Pál: A javasolt enyhítések szem­pontjából. Mindenesetre súlyt helyez az adókulcsra, amely rettenetesen magas és meggyőződése szerint nem vezethet célra. Kívánja továbbá a háztulajdonosok mentesítését és a házbérlőkre való áthárítást, ott van továbbá a felebbezés, amelynél a végrehajtást felfü­g­gesztendőnek óhajtja legalább az elsőfokon. Ha ezekre nézve kellő garanciát kap, akkor általánosságban hozzájárul a javaslathoz. Dr. Lázár Ferenc: A magánlakások használatával kapcsolatos bárminő megszorító rendelkezés mindig ugyanazt a szuggetív érzést kelti benne, aminőt a kommunizmus alatti rendeletek keltettek. A lakás tisztelete kifejlődött úgy Magyarországon, mint az összes művelt államokban. Minden ezzel ellenkező felfogást tehát valamely beteges állapotnak kell minősíteni. Ez a javaslat különösen a középosztályt sújtja, amely a múltban megszokta a kultúrának bizonyos fokát, hygienikus szükségleteinek kellő kielégítését. Ha a lakással kapcsolatban ilyen nagy új terhekkel sújtjuk a polgárságot, akkor a végsőkig redukált szükségleteit még tovább volna kénytelen korlátozni. Már Vasek bizottsági tag rámutatott arra, hogy a bemutatott statisztika az újabb béremelések folytán egyáltalán helyt nem álló és valótlan adatokat tar­talmaz, például 2000 koronán felüli lakásokban lakik a kis exisztenciák igen nagy része, köztük a tiszt­viselői kar, amely a javasolt adóval kapcsolatos újabb terheket elbírni nem bírja. Dr. Csupor József tanácsnok: Mentesek. Dr. Lázár Ferenc: Ha pedig minden köztiszt­viselőt mentesítenek, akkor véleménye szerint alig érde­mes az adóval foglalkozni. De nemcsak köztisztviselők nem bírják el ezeket az adókat, mert az állam és a főváros kétoldalú nyomása alatt lassanként a pol­gárok csaknem minden jövedelmüket kénytelenek lesznek adóba fizetni. Ezen az úton tovább nem mehetnek. Ebből kiindulva és mert a lakás szabad hasz­nálatát és a lakással kapcsolatos korlátozást jelentő minden terhet perhorreszkál, figyelemmel továbbá a Platthy bizottsági tag által kifejtettekre, hogy még nem ismerik azokat a szükségleteket, amelyeknek fedezésére ez az adó szolgálna, a javaslatot ez idő­szerint általános tárgyalás alapjául sem fogadja el. Ioanovich Pál: A fővárosnak feltétlenül szük­sége van bevételeinek fokozására. Ennek a mértékét ma nem ismerik, de kétségtelenül hozzá kell nyúl­niok mindazokhoz a forrásokhoz, amelyekből a szük­séglet részben fedezetet nyerhet. Ilyennek találja a lakásbér adót, amely a külföldön is megvan, annak behozatalához tehát elvben hozzájárul. Maga is pongyolának tartja az előterjesztést, mert például az 1910. évből származó statisztikára támaszkodik. Ma 400 koronás vagy ezen aluli lakás egyáltalán nincs. Nem számolt az ügyosztály a 60, illetve 90 százalékos lakásbér emeléssel. Kihoz ered­ménynek 40 milliót, holott mindent összevéve körül­belül 80 millió lenne az eredmény vagyis olyan bevétel, amely megengedi, sőt szükségessé teszi, hogy revideálják a százalékos megállapításokat és a lakosságnak bizonyos rétegét az adó alól mente­sítsék. A tisztviselőkön, katonákon és özvegyeken kívül még egyéb rétegek is teljes joggal követel­hetik a mentességet. Tehát a harmadik és negyedik szakasz revízióra szorul. Vasek bizottsági taggal szemben szintén élesen megkülönbözteti a házbér­krajcárt a házbéradótól. Eddig a háztulajdonos terhe volt a házbérkrajcár, de ha annyira fejlesztik, hogy számottevő jövedelmet hozzon, akkor feltétlenül a bérlőre fogja hárítani és ezzel a lakókat uszítják a háztulajdonosok ellen. A háztulajdonos útján való beszedést bizonyos tekintetben helyesnek és keresztülvihetőnek tartja és keresztül is kell vinni, mert az adminisztráció olcsób­bítása jövedelem­többletet jelent, ellenben ellene van a háztulajdonos ellen irányuló bü­ntető rendelkezé­seknek és vagyoni felelőségnek. Nagyon helyesli az ügyészség álláspontját, hogy meg kell határozni mi az adótárgy és kimondani, hogy ezt az adót a bérlő fizeti, nehogy megint az a felfogás alakuljon ki, mint sok helyen a közüzemi pótléknál, hogy ez a háztulajdonos javára szolgált. A javaslatot a részletes tárgyalás alapjául el­fogadja, kikötvén az egyes szakaszoknál megfelelő módosítások előterjesztését. Dr. Bozóky Ádám: Utal annak idején a köz­üzemi pótlék vitájánál a közgyűlésen tett felszóla­lására, amelyben a házzal és lakással kapcsolatos új terhek megfelelő adminisztrálásához követelte a lakáskataszter felfektetését. A mostani javaslat is csak feltevésekből indul ki és olyan statisztikából, amely semmiféle helyes cinozurát nem tud meg­állapítani. Az indítványa óta eltelt négy hónap alatt lett volna idő a kataszter felállítására s ennek pozitív adatai nélkül ma ilyen új adót nem is tudnak meg­állapítani. Nem járulhat hozzá a javaslat részletes tárgya­lásához mindaddig, amíg a fővárosi lakosok meg­felelő kategóriákba sorozva nincsenek, amíg nincsen megállapítva pontosan a lakosságnak az a része, amely mentes a lakásrendeletek mostani kötelezett­ségei alól és ameddig vissza nem állanak Buda­pesten azok az életviszonyok, amelyek ilyen új adó behozatalához szükségesek. A javaslat ahhoz képest, hogy hirtelenébe készült, eléggé szabatos és körültekintő, bár a fél.

Next