Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)

1921-04-22 / 16. szám

kontemplálnak, a lakás, a berendezés, mégis csak olyan standard kifelé, amely elárulhatja, hogy belül milyen tartalmas vagyok. Erre megfelelő tapintatos, alkalmas módot kell keresni. Ebből a szempontból méltóztassék ezt a javaslatot tárgyalás alá venni. Dr. Platthy György: Rendben van. De akkor miért helyezték kilátásba, hogy a költségvetést márciusban már tárgyalni fogjuk? Elnök: Mint a tanács képviselője megállapítja, hogy minden lehetőt elkövettek ebben az irányban. Olyan fizikai, személyi, technikai és egyéb nehéz­ségek vannak, hogy teljesen lehetetlen a legnagyobb elszántság mellett is terminusokat betartani. Kétség­telen, hogy márciusban szerették volna tárgyaltatni a költségvetést. Ez azonban nem indok arra, hogy formai határidőhöz ragaszkodjanak és ezáltal még jobban elkéssenek azzal a segítséggel, amellyel a főváros háztartását akarják jobb egyensúlyba hozni. (Helyeslés.) Dr. Csupor József tanácsnok: Már január folya­mán körlevélben értesítette a pénzügyi bizottság tag­jait arról a tíz adójavaslatról, amelyeket kötelesség­szerűen elő fog terjeszteni, hogy az 1921. évi költség­vetésnek a realitását biztosíthassa. Mult évi október vége felé vette át a pénzügyi ügyosztály vezetését s akkor minden törekvése oda­irányult, hogy az 1920. évi költségvetés tárgyalását megindítsa; november végén ez a közgyűlés előtt is volt s annak tárgyalása december első napjáig elhúzódott. Ezen idő után fogott hozzá az adójavas­latok előkészítéséhez s a bejelentett tíz javaslatból most itt van az utolsó kettő, amely még letárgya­lásra vár. Az a kormányrendelet, amely a főváros tanácsát felhívta arra, hogy közgyűlés nemlétében mint köz­gyűlést pótló szerv működjék — világosan és kifeje­zetten azt mondotta, hogy a főváros tanácsának ezen átruházott hatáskörben mindennel szabad fog­lalkoznia, csak az adók behozatalának a kérdésével nem. Múlt évi július 11-én választódott meg az új törvényhatósági bizottság s ekkor már módja volt a tanácsnak új adójavaslatokkal is foglalkozni. Ez azonban tényleg nem történt meg. Hogy a munka­idő ezen eltolódása folytán a tanács kénytelen volt erősebb iramot alkalmazni az adójavaslatok előter­jesztésével, ennek oka annak a figyelembevételében volt, hogy tulajdonképen az összes adójavaslataikkal már­is elkéstek. Most tehát a veszett fejszének a nyelét kell megmenteni s a főváros háztartása részére megszerezni azt, amit épen lehet. Ha az említett tiltó rendelkezés fel nem állítatott volna, akkor eltekintve attól a népszerűtlenségtől, amellyel új adók kezdeményezése és megszavazása mindenkor jár, a tanács feltétlenül hozzáfoghatott volna az adójavaslatoknak az előterjesztéséhez és letárgyalásá­hoz s ma a t. pénzügyi bizottság s a Közgyűlés is könyebb helyzetben volna. Átvéve újra a pénzügyi osztály vezetését, teljes ambícióval fogott hozzá a népszerűtlen adójavaslatok dacára a legnagyobb érdek kielégítéséhez, a deficit kiküszöböléséhez a költségvetésből. Már az adó­javaslatokat bevezető körlevélben, valamint az első adójavaslatnak pénzügyi bizottsági és közgyűlési tárgyalása alkalmával is rámutatott a főváros pénz­ügyi helyzetére. Az 1920. évi költségvetés 33 millió korona deficittel zárult, nem számítva a vízdíjak külön deficitjét; az előző éveknek körülbelül 200 millió háztartási hiányról sem történt gondoskodás. Kibővítheti ezt most azzal, hogy az 1919. évi zár­számadás körülbelül 150 millió korona hiányt tüntet fel, ezek az összegek együttvéve megközelítik a 400 milliót. A gazdasági helyzet változása következtében a közmunkákat is meg kell az építő­ipar támogatása érdekében indítani. A külföldi kölcsönök hét évi amortizációjának fedezéséről szintén gondoskodni kell, végül a tisztviselők fizetésrendezése — amely amúgy is már eltolódott — szintén az aktuális kér­dések közé tartozik. Mindezek feltétlenül megokolttá teszik azt, hogy új adókkal javítsunk a főváros pénzügyi helyzetén. A most tárgyalás alá kerülő adójavaslatok — amelyek már az utolsók — kormányhatósági jóvá­hagyása még huzamosabb időt fog igényelni úgy, hogy a legkedvezőbb számítás mellett is az előter­jesztett összes új adókból várható jövedelem leg­feljebb 200—220 milliókra becsülhető, ez az összeg az 1921. évi költségvetésbe feltétlenül beállítandó, különben olyan horribilis deficittel állanánk szemben, amely a főváros hitelképessége szempontjából is éreztetné hatását. Adójavaslatok előterjesztése és megszavazása népszerűtlen, azonban a költségvetést reális alapon megszerkeszteni és a deficitet belőle lehetőleg kiküszö­bölni, elismerést érdemlő feladat. A szőnyegen lévő javaslatnál a kommunizmus vádjával is találkozott, amely szerint a lakás annyira szent, hogy ahhoz hozzányúlni nem szabad. Hivatkozik a legnagyobb erkölcsi testületre, az államra, amely ehhez az adóhoz szintén hozzányúlt s felmutatja a dr. báró Korányi Frigyes m. kir. pénzügyminiszter által múlt évi június hó 25. napján aláírt 82. számú „Törvényjavaslatot az állami lakás­adóról," amely 1—18. §§-ban kívánta megadóztatni az egész ország területén a természetes személyek lakását azzal a megokolással, hogy a hosszú háború, de még inkább a háborút követő forradalmak és az ellenséges megszállás rombolásai, azután a valutának hihetetlen mértékben való leromlása teljesen felborí­totta az államháztartás egyensúlyát s így elkerülhe­tetlenül szükség van minden lehető új bevételi forrás kihasználására. Ez a törvényjavaslat azonban be nem terjesztetett s így tárgyalás alá sem került, mert a pénzügyi kormány számításai szerint az adójövedelem alig fedezte volna a kezelés költségeit. Ilyen előzmények után — azt hiszi — a kom­munizmus vádjával foglalkozni­a nem kell, ellenben megállapíthatja, hogy ennek az adónak, mint önálló városi adónak kormányhatósági jóváhagyására lehet számítani. Súlyt kell helyezni arra, hogy a lakásadó keze­lése kérdésében a pénzügyi osztály álláspontja mel­lett a tiszti főügyész véleményét is teljes egészében megismerhessék a bizottság tagjai. Elismeri, hogy az általános jogrend, a jogelvek szempontjából a fő­ügyésznek igaza van, de a praktikus adótechnikai kezelés szempontjából viszont a pénzügyi osztálynak van igaza, mert az adótechnika és adókezelés a jövőben teljesen át fog változni, e téren az egyéni megadóztatás fog, bekövetkezni. Arra a megjegyzésre, hogy ha a háztulajdonos mint a főváros érdekeinek képviselője fogja beszedni az adót, ez a bizalmi rendszer inaugurálását jelentené, azt válaszolja, hogy külföldön is ez a háztulajdonosnak a terhe, pedig ott is ugyanazok a jogelvek érvényesülnek mint nálunk; tisztán praktikus elrendezés ez­ az adminisz­tratív költségek leszállítása érdekében.

Next