Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)

1921-04-22 / 16. szám

Lampel Vilmos megjegyzi még, hogy a lak­pénzeket még az állam sem rója meg adóval. Dr. Jaczkó Pál: Semmiesetre sem kíván a közalkalmazottakkal szemben állást foglalni. A törvény 104. szakaszában biztosított jogokat itt is stipulálni kell. Ma azonban az egyes osztályok féltékenyen néznek egymásra és valósággal irigykednek egymás kedvezményeire. Ebből a szempontból nem ártana a múltban bevált törvényeket revízió alá venni. Ma merő egoizmusból az ilyen kivételes rendelkezéseket mindenki a legmesszebbmenő módon igyekszik kihasz­nálni. Utal a lakásbérrendelet kivételes intézkedéseire, amelyeket a lakbéremelésük megakadályozására olyan közalkalmazottak is teljes mértékben kihasználtak, akiknek a hivataluk tulajdonképpen egészen mellékes kereseti forrásuk s a leghevesebben tiltakoztak a lakásbérük emelése ellen. A köztisztviselőkre meg­alkotott törvények keretein belül kell tehát maradni. De amikor az ilyen kegyadományok lehető elkerü­lését célozzák, akkor a másik oldalon gondoskodni kell, hogy a közalkalmazottak a terhek viselésére képesekké is legyenek. Hogy mennyire helytelen a régi törvények alapján a köztisztviselők kivétele a községi adó­zás alól, mutatja sok kisebb vidéki város és mező­város példája, ahol különösen a katonák beszá­mításával több a közalkalmazott, mint más pol­gár. Ezek teljes mértékben igénybe veszik azokat a szolgáltatásokat, amelyek az összlakosság érdekében történnek, ellenben a költségek viselésében nem vesz­nek részt, ez pedig mindig alkalmas a társadalmi ellentétek kiélezésére, holott a társadalmi egység és béke megteremtése és a szolidaritás biztosítása a cél. Ismétli, a fennálló törvényeket respektálni kell, de tovább egy jottával se hajlandó menni és e tekintet­ben teljesen osztja Platthy bizottsági tag álláspontját. Nem úgy kell gondoskodni a közalkalmazottakról, hogy tulajdonképen a kivételezéssel stigmatizálnak egy osztályt és például a lakásrendelettel valósággal üldözött helyzetbe hozzák őket, hogy új lakásokba szinte lehetetlen lesz bekerülniök. Amikor a köz­szükséglet hatása alatt az adókat enormis magas­ságba emelik, ezt komolyan kell tenni, nehogy ugyan­oda jussanak, ahova az állam, amikor a tervezett lakásadót visszavonta, megállapítván, hogy az ad­minisztrális költségek nincsenek arányban az elért pénzügyi eredménnyel. Az elmondottak alapján a köztisztviselőknek a törvényben biztosított községi illeték- és adómentes­ségét kitágítani veszedelmesnek tartja. Azt hiszi, nem véletlenségből hagyta ki az ügyosztály az államvas­úti alkalmazottakat, mert már ismételten leszögezték, hogy az államvasutak vállalat, amelynek alkalmazottai ez okból sok közhivatali kedvezményt nem élveznek ugyan, ezzel szemben azonban nagyon sok olyant élveznek, amelyből a közhivatalnokokat kizárják. Természetesen még határozottabban kell tilta­kozni a nyugdíjasok lakásának minden közelebbi megjelölés és korlátozás nélkül való mentesítése ellen. Tapasztalati tény, hogy nyugalmazott köztisztviselők kitűnően jövedelmező új pályára lépnek, legalább ilyen és hasonló esetekben semmi jogosultsága nincs tehát a mentességnek. Joanovich Pál: Az indítványom ezt is meg­akadályozza. Dr. Jaczkó Pál: Kívánja tehát, hogy legalább az ilyen nyugdíjasokat vegyék ki a mentesség alól. A köztisztviselők háborús helyzetében osztoz­nak a magántisztviselők, akiket sokan szintén részesí­teni kívánnak a mentességben. De az egész közép­osztály általában lerongyolt állapotban van, jogosan igényelheti tehát ugyanazt az elbánást, mert a több­teherviselés valamennyire nézve teljesen lehetetlen. Miután a lakás és az üzlethelyiség béradója l­özt a kulcs különböző, feltétlenül különbséget kell tenni a lakáshelyiségek között azoknál a foglalkozásoknál, ahol a lakás egyszersmind a foglalkozás szerint iroda vagy más helyiség gyanánt is szolgál. Az ügyvéd ötszobás lakásából rendszerint három a lakószoba, kettő az iroda, az orvosnál a rendelő és a várószoba. Ezen megkülönböztetés nélkül alig lenne Budapesten orvos vagy ügyvéd, akit, ha nem is ötven, de körül­belül harmincöt-negyvenszázalékos lakbéradóval ne kellene megterhelni. Amikor azonban a rosszabb helyzetben lévő osztályokról ilyen módon gondoskodniok kell, a tel­jes adózás számára tulajdonképen az iparosok, kereskedők és hasonló foglalkozásúak maradnak fenn, akik viszont természetesen úgy védekeznek ezen adó­zás terhe ellen, hogy drágítva az árakat, áthárítják az adót a fogyasztóra, szóval a csökkenő tendencia helyett megint áremelkedés fog beállni. Mindezt összevetve, ha komolyan kívánnak ezzel az adóval foglalkozni, nem szabad azt keresniök, ki milyen címen bújhassék ki alóla, hanem mindenki, aki azt elbírja, feltétlenül vegyen benne részt, mert enélkül nem tudják a rendet helyreállítani és a kon­szolidációt előkészíteni. Visszatérve a beszéde elején kifejtett álláspontjára, a legjobban szeretné, ha a régi törvények megváltoztatásával, a teljes és egyenlő adóztatási rendszert léptetnek életbe, ezzel kikény­szerítenék, hogy a közalkalmazottak részére az illeté­kes helyek a fedezetről gondoskodjanak, megszüntet­nék az osztályok közti különbséget és félreértéseket és előkészítenék a társadalmi békének és egységnek mielőbbi helyreállítását. Joanovich Pál: A tényleges állapottal kell számolni. Dr. Jaczkó Pál: A tényleges állapot az, hogy a közüzemi pótléknál például a közalkalmazottak kivé­telével a többiek kénytelenek a gázkályhát leszerelni. Hasonló népszerűtlen álláspontot kifejteni volt már alkalma a fürdők és más közintézmények használati díjainak emelésénél, rámutatván arra, hogy az ilyen antiszociálisnak látszó felfogásnál sokkal kevésbé szociális álláspont meghagyni a régi alacsony árakat, ezzel tönkretenni az egész intézményt s így lehetet­lenné tenni, hogy annak hasznát és áldását bárki is egyáltalán élvezhesse. Mindenkinek mostoha a helyzete, a helyzet javítását tehát nemcsak a köztisztviselők, hanem az egész világ részére kell reklamálni. Kétségtelen, hogy a nyomorgó közalkalmazott­ osztály viseli a legkeser­vesebb terheket, ezért teljesen magáévá teszi Platthy bizottsági tag ismert álláspontját a fővárosi törvény 104. szakaszának alkalmazásáról, de ezen semmi körülmények között ne menjenek túl és Szigethy bizottsági tag felszólalása nyomán kéri a köz­tisztviselők belátását arra, hogy igyekezzenek a többi polgársággal szolidárisak lenni azokban a terhekben, amelyeknek a viselése mindannyiuknak egyformán kötelessége. (Helyeslés.) Elnök: Többször hangzott el már az a gon­dolat, hogy a köztisztviselőket szabadítsák meg ezen stigmatizáló megkülönböztetéstől, amely velük szem­ben a kivételes elbánás révén megnyilvánul. Ilyen különleges elbánás azonban nemcsak most a háborús években állott elő, megvolt ez a múltban is. Amint sokan azt kívánják magukba szuggerálni, hogy az

Next