Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)

1921-04-22 / 16. szám

ilyen megkülönböztetés megszüntetése, a tisztviselők­nek másokkal való egyenlősítése, ez a tisztviselői reputációnak az emelése, épúgy az ellenkező állás­pontra is lehet helyezkedni. Ez lehet épen meg­tiszteltetés is. Papíroson lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy amennyivel ezáltal rosszabb hely­zetbe kerül a köztisztviselő, ennek a tehernek az elhárítását bízzák az illető hatóságokra, városra, stb. Hogy azonban az csakugyan meg is teszi-e ezt, azzal nem törődnek és nem is törődhetnek. A tiszt­viselőre nézve tehát ezen hátrányos elbírálás az egyik oldalon bekövetkezik, a másik oldalon azonban el­marad a megfelelő megoldás. Ezt a tisztviselői kar nagyon meg fogná köszönni. Ezt az álláspontot nem lehet vezető gondolatnak odaállítani. (Helyeslés.) Mindaddig, amíg a tisztviselő lehetetlen helyzetben van, amíg a városnak és államnak kell gondoskodnia még arról is, hogy a tisztviselőnek cipőt, ruhát, kalapot stb. vásároljon, — senki sem emlékezik rá, még a történelem sem, hogy az állam valaha ilyenre vállalkozott volna, — mindaddig ez a megkülönböz­tetés a tisztviselőre nézve nem lehet egyáltalán meg­szégyenítő, sőt igenis megtisztelő. Az államnak súlyt kell helyeznie arra, hogy a köztisztviselőt megtisztelje azzal, hogy lehetőleg kivonja őt a megélhetésnek mai rettenetes tülekedéséből, rátegye mentő kezét s családjával együtt megmentse őt az elpusztulástól. (Élénk helyeslés.) Ne sodródjanak tehát­­bele abba a hamis ideológiába, hogy az ettől eltérő állásponttal jót csinálnak. Ha ma a köztisztviselőt megkülönböz­tetik a közteherviselésnek minden fázisában, az nem stigma, hanem megtiszteltetés. (Úgy van!) Dr. Szabó Imre tiszti főügyész: Hozzájárul, hogy a harmadik szakasz megszövegezése szűkebb bizott­ságra bízassék. Ehhez azonban előbb legalább az általános elveket illetően megfelelő utasítást kell adniok. (Helyeslés.) Az albizottság a szakaszt csak a bizott­ságban már elfogadott és megállapított elvek alapján szövegezheti meg. Az általános elveket illetőleg ez alkalommal az ügyosztály álláspontjának támogatására szólal fel. Arról lehet beszélni, szükséges-e ez az adó vagy nem, nem lehet-e ezt mással pótolni stb. Miután azonban ezt a kérdést a tegnapi határozat eldöntötte, most már nem szabad az adó pénzügyi eredményét minden­féle kivételes kedvezményekkel illuzóriussá tenni. Az adómentességet tehát a lehető legszűkebb körre kell szorítani, ennek mindenkire kiterjedő általános adónak kell lennie, másrészt gondoskodni kell arról, hogy a behozott adónak a kellő időben meglegyen a maga szükséges eredmény,­­ figyelembe véve az életbelép­tetésig az elfogadással, jóváhagyással, nemkülönben a kivetéssel, esetleges felszólamlásokkal stb.-vel az adó tényleges befolyásáig eltelő időt, és arról sem feledkezve meg, hogy ez csak átmeneti, időleges adó arra az időre, ameddig a mostani kivételes állapotok rendkívüli terheinek fedezéséről gondoskodni kell, nem véve itt figyelembe a külföldi adósságokkal járó terheket, amelyeknek rendezésére a pénz egyensúlyá­nak helyreállítása előtt és magában a költségvetésben gondoskodni úgy sem lehet. Ezért kéri a pénzügyi bizottságot, legfőbb elvnek azt mondja ki, hogy a kedvezményezés a legszűkebb körre szorítandó és az adónak, amelyre feltétlen szükség van, a pénzügyi eredménye az adómentes­ségek révén ne veszélyeztessék. (Helyeslés.) Már most ellenzi Joanovich bizottsági tag indítványának azt a részét, amely a fizetett lakbérösszeghez képest kíván mentességeket, mert a lakbér nem mértéke az egyén fizetőképességének. Ott van például a különbség a családos ember és legényember lakásigénye közt, továbbá a jelen viszonyok közt sokszor nem juthat kisebb lakáshoz az, aki a viszonyok változása folytán most már kisebb lakásbért tud csak fizetni, viszont kisebb lakásban laknak olyanok, akik sokkal nagyobbat is tudnának bérelni, de nem tudnak ilyen­hez hozzájutni. A fizetett bér összegéhez arányosí­tott adószedés sokszor igazságtalanságokra vezetne, amint vezetett már az, amikor a lakásbér összegéhez kötötték a százalékos emelést. Az elnöklő alpolgármester nagyon helyesen jegyezte meg tegnap, hogy a lakásügyek és az adó­zás terén az egyéni elbírálás az igazságos. Itt is így van. Sajnos, adminisztratív okokból és egyéb velejáró nehézségekből folyóan ezt nem lehet meg­oldani, de viszont a mentességeket nem szabad olyan normához kötni, amely egyáltalában nem jelzi a fizetőképességet. A maga részéről mint köztisztviselő sem fogadja szívesen a köztisztviselőkre kiterjesztett és mindig k­iterjesztendő ilyen rendkívüli kedvezményeket. Aggályai vannak, hogy bizonyos osztály részéről a köz­tisztviselők ellen ez felhasználható lesz annyival is inkább, mert a köztisztviselő-státus ma nem az, ami volt. Ma az ország szomorú viszonyai folytán nagyon sok tisztviselő nem azért van az állásában, mert erre a működésére fetétlenül szükség van, hanem csak azért, hogy megélhessen. Keresik, de nem találják a köztisztviselő-létszám csökkentésének mód­ját. A mai helyzetben mást nem tehetnek, mint men­tesíteni a köztisztviselőket az adó alól. Szerencsétlen azonban az indokolás, amely azt mondja: „Úgy vél­jük, hogy a legnagyobb megélhetési nehézséggel küzdő osztályoknak a tehermentesítése az adó alól különösebb megokolást nem igényel." Ha erre a térre térnek, hogy a nehéz megélhetési viszonyok között élő osztályoknak meg kell adni a mentessé­get, akkor nem szabad csak a tisztviselőkre gon­dolni, mert sok más osztály fogja azt mondani, hogy ezt a gondoskodást rá is alkalmazzák. Az indokolásnál arra kell a fősúlyt fektetni, hogy a köz­tisztviselőt a törvényes mentesség illeti meg . .. Dr. Platthy György: Ez a helyes. Dr. Szabó Imre tiszti főügyész: ... és így nincs is abban a helyzetben a törvényhatóság, hogy ezeket adó alá vonja. Ez az az indokolás, amely ki­felé is megáll. (Úgy van!) Nagyon helyesli Joanovich bizottsági tag indít­ványát, hogy a köztisztviselők mentessége sem mehet annyira, hogy mentesek legyenek akkor is, ha például ötszobás lakás három szobáját al­bérletbe adják. A harmadik szakasz b) pontjá­ban : „tagjai által lakás céljaira használt" kifejezést talán így lehet értelmezni, de itt határozottan rendelkezni kell az albérletbe adott lakásokról illető­leg lakásrészekről. Hasonlóképen helyesli Joanovich bizottsági tagnak azt az álláspontját, amely a nyug­díjasokra, ideértve az özvegyeket és árvákat is, vonatkozik, mert sem a jelzett módon albérletbe adott lakásrészek nem lehetnek adómentesek, sem azok, akik a Jaczkó bizottsági tag által említett módon nyugdíjukon vagy közellátásukon felül sokkal maga­sabb jövedelmeket élveznek. A mentesség a tervezet szerint úgyis egyénileg bírálandó el, ne alkalmazzanak tehát olyan szabá­lyokat, amelyek megkötik a jogalkalmazó kezét, hanem ellenkezően adjanak kellő latitűdöt arra, hogy

Next