Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)
1921-04-22 / 16. szám
a jog alkalmazása az egyéni eset elbírálásához mérten történjék. A 7. szakasz csak a félnek ad jogot az elüljáróság megállapítása ellen jogorvoslatra. Történhetnek azonban olyan bevallások vagy olyan helyt nem álló bizonyítások, amelyek alapján az elüljáróság tévedhet, gondoskodni kell tehát a közérdek képviseletéről is. Proponálja, hogy a mentesség tárgyában hozott határozat ellen a tiszti ügyészség vagy a tiszti főügyész részére mint egyéb jogviszonylatokban is, adják meg a fellebbezési jogot. Dr. Csupor József tanácsnok: Actio publica. Elfogadom. Dr. Szabó Imre tiszti főügyész: A szövegben nem szabad együtt használni az igényet és a kérelmet szókat, itt jogról van szó, a fél tehát mindig igényel. Adminisztratív okokból és egyéb nehézségekre való tekintettel egy kissé meggondolandónak tartja az egy évi adómegállapítást, amiből esetleg jogsérelmek származhatnak azokra, akiket a mentesség megillet. Sokan, akik például az első évre megkapják, a következő évben a legjobbhiszeműen elmulasztják a tizenöt napot. Honffy Lajos számtanácsos: A kivetésről minden évben értesítést kap a bérlő. Dr. Szabó Imre tiszti főügyész: Helyesebb megoldásnak tartaná azt, amit a gáz- és villanyilleték fizetéseknél bevezettek, ahol hivatalból megállapítást nyert a közalkalmazott joga, ezt hivatalos úton közlik a gázgyárral és az elektromos művekkel s ott az illető lapján előírják. Ugyanezt lehetne megcsinálni az adómentesekre is és erről a háztulajdonost is értesítenék. Ma a háztulajdonos megkapja az értesítést a kivetésről, nem is tudja, élt-e valaki a felszólamlási joggal, bejelenti, ha az illető megtagadja a fizetést, ebből és hasonlókból nagyon sok felesleges hivatali munka származik. Ezt csak figyelmébe ajánlja az ügyosztálynak megfelelő megoldásra. Hasonlóképen meg kell gondolni a jogorvoslat egész rendszerét, világosan megállapítva a halasztó hatályú felfolyamodás módját, mindent a legegyszerűbb és legpraktikusabb módon. (Helyeslés.) Sajó Sándor: Az adómentességet szintén minél szűkebb körre kívánja korlátozni. Készséggel magáévá teszi Joanovich bizottsági tag propozícióit. Különösen Jaczkó bizottsági tag felszólalása után hangoztatni kívánja, hogy a közalkalmazottak nagyon is rászorulnak az adómentességre. Joanovich Pál: Törvényes joguk van. Sajó Sándor: Ha nem volna is joguk, akkor is rászorulnának s akkor is méltányos és kívánatos volna az adómentesség. Minden törvényes alap nélkül, tisztán erkölcsi alapon is, megszavazná ezt a mentességet és megállapítja, hogy szó sem lehet ilyen téren az iparos és kereskedőosztály irigységéről a közalkalmazottakkal szemben, sőt őszinte sajnálkozással nézik őket. Kifogásolja a harmadik szakasz b) pontjának azt a kitételét, hogy a tagjai által lakás céljára használt helyiséget az általuk élvezett lakásbér erejéig. Elismeri, vannak, akik kétszobás lakásban laknak, holott tízszobást is tudnának fizetni, ilyet azonban ma nem kapnak, viszont azonban még számosabb olyan esetet tud, hogy a tisztviselő szűk lakásért sokkal nagyobb bért fizet a lakáspénzénél, vagyis ráfizet. Ezt méltányolni kell, indítványozza tehát, hogy a b) pontból maradjon el a „az általuk élvezett lakásbér erejéig" rész. Dr. Bozóky Ádám: Hivatkozik tegnapi felszólalására. Ez a kapkodás, tétovázás, sablonmunka mind kikerülhető volna, ha a megfelelő lakáskataszterrel rendelkeznének. Akkor nem volna szükség a harmadik szakaszra, minden egyes konkrét eset a rendelkezésükre állna, azt is ki tudnák számítani, mennyit tesz ki a mentesség és a kedvezményezés révén a főváros pénztárából elmaradó összeg és például 40—100 millió koronás adóbevétel mellett esetleg olyan csekély volna ez, hogy minden elvi vitát fölöslegessé tenne s a köztisztviselők adómentességét egysoros szakaszban el lehetne intézni, így most elvi ellentétek vannak. A törvény ismert szakasza a köztisztviselőknek akár állami akár községi adó alól mentességet biztosít. Dr. Jaczkó Pál: Csak a fizetésük után. Dr. Bozóky Ádám : Itt azonban territoriális adóról van szó, amelyre a községnek szüksége van. Az államnak alkalmazkodnia kell a község szükségleteihez és ahhoz, amit a község határozatképpen kimond. Hogyan jut a község abba a helyzetbe, hogy éppen az állami alkalmazottaknak adjon olyan kedvezményt, amely mellett tetemesen sorvad az adóból várt bevétel? A főváros alkalmazottainak az adó alól való mentessége természetesen kézen fekszik. Teljesen egyre megy pénzügyi eredmény szempontjából, várjon a főváros az adó összegét megadja az alkalmazottainak és ezt az elüljáróságok azoktól beszedik újra, vagy egyszerűen nem követel tőlük adót. Az állami alkalmazottak mellett itt csupán az a kényszerhelyzet szól, hogy fővárosi hivataluk miatt kénytelenek a fővárosban lakni. Ezzel szemben kifejtette már a közüzemi pótlékok dolgánál annak idején, hogy az állam úgy is alkalmazkodik a külön territoriális viszonyokhoz, amikor a főváros alkalmazottai részére magasabb lakáspénzt állapít meg. Ha ilyen új adót hoznak be, az államnak ismét csak alkalmazkodnia kell ezen újabb territoriális viszonylathoz s megfelelő mértékben fel kell emelnie a fővárosi alkalmazottainak a lakáspénzét. Az állam nem követelheti ezektől a tisztviselőktől, hogy ők viseljék ezt a terhet csak azért, mert nekik a fővárosban kell lakniok, viszont az állam ezen a téren nem léphet fel követelően a fővárossal szemben, amikor ennek olyan adónemet kell behoznia, amelyre háztartásának rendbentartásához feltétlen szüksége van. Gondoskodnia kell tehát az államnak, hogy ilyen mentességnek a behozatalára szükség ne legyen. Lampel Vilmos: Akkor a pénzügyminisztert is meg kell kérdezni. Dr. Bozóky Ádám: A jóváhagyásnál a pénzügyminiszter is megmondja a véleményét, megsemmisíthetik a határozatot törvényes alapokon, meg is változtathatják. Erre a célra ankétet lehet javasolni, hogy miképen fizesse az állam ezt a közterhet, amelyet az állami alkalmazottaktól nem lehet követelni, viszont a főváros el nem engedheti, mert ezek a köztisztviselők funkcióikat nemcsak a főváros érdekében, sokszor nem is a főváros területén teljesítik, hanem az egész országra szóló és szolgáló munkát végeznek. Az e) pont alatti kedvezményes intézkedés teljes kihagyását javasolja. A nyugdíjasokra nézve kizáróan a felettes vagy illetékes megállapító fórumok állapítják meg esetről-esetre, hogy mennyire illeti meg a nyugdíjast a lakása után a kedvezmény, amint ezt már a főügyész is érintette. Az általános szabály az adókötelezettség, a kivétel mindig felebbvitel útján állapíttatik meg. Ha lakáskataszter volna,, akkor — mondjuk például a Váci körút 56. II. em. 4. számú lakásról kerülvén