Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)

1921-04-22 / 16. szám

szó­t rányitnának a kataszterben s megtudnák, hogy ott egy nyugdíjas lakik, négy szobában, nyug­díja 2000 korona, ennek megfelelően megilleti és el is tud lakni két szobában, a másik két szoba után tehát adót kell fizetnie. Ugyanígy lehetne elbírálni bármely más előfordulható kérdést. Különösen súlyos észrevételei vannak a b) pontban megjelölt katonai alkalmazottak mentessége ellen. A katonaság kezében vannak a laktanyák, amelyekben a megfelelő lakó­helyiségek ott vannak, ha pedig a laktanyán kívül kell elhelyezni valakit, akkor is a kincstár a bérlő, amely nem tartozik egyik kategóriába sem. A fővá­ros tehát nem eshetik el itt ezen adótól. Teljesen feleslegesnek tartja a viszonyosságra vonatkozó pon­tot, amely tulajdonképen csak provideális a jövőre, mert ma nincs viszonosság. A diplomáciai kar tagjai rendszerint saját épületeikben laknak az idegen államokban. Ha nem férnek ott el, rendszerint a mi­nisztériumok bocsátanak megfelelő helyiségeket a rendelkezésükre, vagy külön lakást bérelnek a szá­mukra, esetleg albérletben laknak. Semmi értelme, hogy ilyen esetben a főbérlő vagy a háztulajdonos olyan kedvezményt kapjon, amely kizáróan a fővá­ros hivatalnokait illeti vagy amelyet a közalkalma­zottakra is mesterségesen kiterjesztenek. Joanovich Pál: Törvényesen, nem mestersé­gesen. Dr. Bozóky Ádám : Megengedi, de akkor még nem gondolhattak a mostani adózási rendszerre. A törvény mindig holt betű s mihelyt az életviszonyok változnak, nyomban gondoskodni kell megfelelő új rendelkezésekről. Ismétli, hagyják ki a viszonosságra vonatkozó pontot, majd gondoskodnak erről a kül­ügyi képviseletek, ha már itt lesznek, mert a mos­taniak csak megszálló képviseletek. Hozzájárul a 3. szakasz átdolgozására külön bizottság kiküldéséhez. Elnök: Több fölszólaló nincs, a vitát berekeszti. Dr. Csupor József tanácsnok: Nagyon kéri, a szabályrendelet tárgyalásánál legyenek figyelemmel arra a körülményre, hogy nem örök időkre kívánják ezt az adót bevezetni, hanem csak átmenetileg, két­három esztendőre. Tehát olyan javaslatoktól, amelyek olyan­ célokat szolgálnának, mintha itt örök időkre akarnának ezt az adót bevezetni, tekintsenek el. Nem akarják petrifikálni a lakásadót, két-három év múlva ez önmagától meg fog szűnni, mihelyt a költségvetés szempontjából erre a fedezeti alapra szükség nem lesz. Ilyen felfogás mellett bizonyára több javaslat el fog esni. A 3. szakaszt illetően az adómentességre a leg­szívesebben szerettek volna javaslatot egyátalán nem tenni. Erre megvolt a bázis is. A Korányi-féle ki nem adott törvényjavaslatban a mentesség kizáróan a kormányzó személyére és a nemzetközi viszonosság eseteire vonatkozott, sem az állami, sem a törvény­hatósági vagy községi közalkalmazottakat az adózás alól ki nem vette a javaslat. Ezt az adómentességi rendelkezést tisztán azon az alapon vették fel, ame­lyen a gáz- és elektromosáram árásiak kedvezményes számításánál bevették a közalkalmazottakat a fővárosi alkalmazottak kedvezményébe, bizonyos viszonossági szempontokból. Tisztán csak taktikai és praktikus okokból vette bele, nehogy esetleg a kihagyás aka­dálya legyen a jóváhagyásnak. Rámutattak már itt is arra a körülményre, hogy, ha a közalkalmazottaknak nem adják meg ezt a mentességet, beavatkozhatik a pénzügyminiszter, aki esetleg az állami tisztviselőnek ezen adó erejéig lakáspénzemelést nem adna. Ki kel­lett hagyni a tervezetből minden olyan dolgot, amely az államháztartás újabb megterhelését jelenthette volna. A Korányi-féle javaslatban az állam kimondotta, hogy ezen állami lakásadó után semmiféle helyható­sági pótadót kivetni nem szabad. Ezt a pénzügyi bizottság tagjainak jól meg kell jegyezniök; amikor ilyen előrelátó volt az állam és a törvényhatóságot kirekesztette ennek a lakásadónak a felhasználásából, akkor neki megvolt minden oka, hogy kerülje a jóváhagyás esetleges akadályát felállítani abban, hogy a köztisztviselők és közalkalmazottak adómentességét kihagyja a javaslatból. Nem hagyhatja szó nélkül Jvanovich bizottsági tagnak azt a törvénymagyarázását, mintha a 3. sza­kaszba a köztisztviselőknek és közalkalmazottak­nak adómentességét azért kellett volna bevenni, mert a fővárosi törvény 104. szakasza bizto­sítja az állami tisztviselőknek ezt az adómentessé­get. Nem! Ne méltóztassék a törvényt helytelenül interpretálni, mert a 104. §. azt mondja, hogy ezek és ezek városi adót nem fizetnek. Ez azonban tisz­tán és kizáróan a községi pótadóra vonatkozik. Ezért kell itt felszólalnia. A községi pótadón kívül semmi más adóra, amelyet a helyhatóság a kormányhatóság jóváhagyása mellett életbe léptet, ez a mentség, amelyet a 104. §. biztosít az állami tisztviselőkre, nem terjed ki. Például, aki vasúton hoz sonkát, legyen az miniszteri tanácsos vagy katona, megfizeti a városi fogyasztási adót. Ez a lakásadó is fogyasztási adó, erre tehát nem vonatkozik a fővárosi törvény 104. szakasza s nem szeretné, ha ilyen helytelen magya­rázat hivatalosan állapíttatnék meg. Ioanovich Pál: Ne méltóztassék helytelen magyarázatnak nevezni, csak legfeljebb véleménye szerint helytelennek, mindenki a maga véleményét fejezi ki. Dr. Csupor József tanácsnok: Hivatalosan kell megállapítanom, hogy a felszólaló bizottsági tag úr magyarázata nem fedi a 104. szakasz intencióit és itt a pénzügyi bizottságban nem engedhetem meg, hogy ilyen messzeható konzekvenciával járó okfejtés elhangozzék anélkül, hogy ez ellen hivatalból fel ne szólaljak. Azt is kívánták, hogy ne vetessék fel az adó­mentesség kedvezményének csak egy évre való korlá­tozása. Ismétli, két-három évről van szó, erre az időre meg lehet tanulni ezt a leckét. Ott van az ingatlanra vonatkozó jelzálogos kölcsönök kamatterheinek bejelentése, amelyet hasonlóképen évenként meg kell ismételni, aminek elmulasztása erős konzekvenciákkal jár, mert ha nem jelentem be, az általános jövedelmi pótadó kivetésénél nem vétetik figyelembe és fizetem a teljes adót. Teljesen erre a mintára intézkedik a szabályzat különös figyelemmel arra, hogy nem vetrifikálandó adóról van szó. Bozóky bizottsági tag folyton az adókatasztert hozza elő. Ő nem tud dolgozni olyan valaminek az alapján, ami nincsen meg. Neki is sokkal könnyebb volna a helyzete, ha itt volna az a lakáskataszter és azt a Váci­ út 54. számú ház lakásaira vonatkozó adatot úgy egyszerűen ki tudná venni. Ebből azonban nem az következik, hogy az ő előterjesztése pongyola és rossz, csupán az, hogy a jelzett hiány pótlására szükségesnek tartják a lakáskataszter felfektetését. Ezt azonban éppen ez az adó fogja meghozni , ha abból azt látják, hogy a szabályzatban bizonyos rendelkezések nem helyesek akár a közalkalmazottakra, akár másokra nézve, a javításokat mindenkor igen könnyen és minden bizonnyal meg fogják tenni.

Next