Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)

1921-04-22 / 16. szám

Dr. Platthy György: Következetes marad: Nem. (A bizottság szavazás útján megadja.) Elnök: A „nyugdíjas közalkalmazottak, katonák és csendőrök" helyett a „nyugdíjas közalkalmazottak, a nemzeti hadsereg és a csendőrség létszámához tartozók" kifejezést ajánlja, a nemzeti hadsereg alatt értendő a haditengerészet is. (A bizottság ehhez hozzájárul.) Most jönnek a korlátozások. Joanovich Pál: Indítványozza, hogy „a nyug­díjas közalkalmazottak, a hadsereg tagjai által saját használatukra bérelt lakások, ha az illeték össznyug­díja s bármi forrásból eredő más jövedelme a leg­utóbb élvezett tényleges összilletményeiket meg nem haladja." Ha a jövedelmük e fölé emelkedik, akkor­­a mentességet ne élvezzék. Dr. Kozma Jenő: A nyugdíjasok ne élvezzenek nagyobb mentességet, mint az aktív szolgálatban lévőknek a lakbére. • Elnök: Az elv tehát az, hogy a bizottság nem kíván mentességet adni azon nyugdíjasoknak, akiknek máshonnan nagy jövedelmük van. Dr. Kozma Jenő: Korlátozó javaslata az, hogy a nyugdíjasok nem használhatnak nagyobb lakást, illetve nem igényelhetnek mentességet nagyobb lakás után, mint amit utoljára élveztek. Dr. Jaczkó Pál: Helyesebbnek tartja ennél Joanovich bizottsági tag indítványát, aki nem akar előnyösebb helyzetet engedni, mint eddig volt. Ezzel szemben Kozma bizottsági tag javaslata nem zárja ki pl. azt a nyugalmazott bírót, aki ügyvédi irodát nyit és így jövedelme igen nagy lehet, de csak ugyanannyi szobája maradt, mint volt. Dr. Kozma Jenő: Ne az utolsó lakbér, hanem az azonos állásban lévők lakbérének megfelelő lakbér után élvezzenek mentességet. Dr. Szabó Imre tiszti főügyész: A cél az, hogy kivétessenek az adómentesség alól azok a nyugdíja­sok, akiknek máshonnan is van keresetük vagy jöve­delmük; ezen belül pedig akiket megillet az adó­mentesség, korlátoztassanak a lakásnak csak azon részére, amelyek után nem fizetnek nagyobb bért, mint a­mennyi a tényleges lakbérük volna. Elnök: Az új lakásrendelet szerint is abban az esetben lehet emelni a 60%-on felül is a lakbért, ha az illető közalkalmazottnak máshonnan is van számbavehető jövedelme. Joanovich Pál: Ő azt javasolta, hogy ha az illetőnek nyugdíja nem nagyobb, mint az illetménye volt és ha a tényleges állapotban élvezett lakbérnél nem drágább a lakás. Tehát a lakáspénz erejéig. Kozma bizottsági tag indítványa ennek elfogadását nem zárja ki. Elnök: Az ügyosztály a szövegezést e szerint fogja­­megállapítani. Következik a d) pont. Joanovich Pál: Korlátoztassék a b) és c) pont alá tartozóknak nyűg- és kegyellátásban részesülő özvegyei vagy árváira, amíg ezt a nyűg- és kegy­ellátást kapják, ha az illetőknek más forrásból eredő, a nyugdíjuknál nagyobb jövedelmük nincs, vagyis a nyugdíj kétszereséig élvezzenek mentességet. Elnök: Az özvegyek és árvák még a leg­modernebb nyugdíjszabályzat szerint is igen keveset kapnak. Joanovich Pál: Akkor hagyjuk el ezt a kor­látozást. Dr. Platthy György: Rendben volna, ha csak a főváros özvegyeiről volna szó! Dr. Szabó Imre tiszti főügyész: Ha az özvegy szalont, kalapüzletet, vagy trafikot nyit, ebből igen nagy jövedelme lehet! Elnök: Erre nézve is szövegezés fog készülni. Következik az e) pont. A viszonosság talán maradhat. Joanovich Pál :• Korlátoztassék azokra a bérben leírt lakásokra és üzlethelyiségekre, amelyeknek évi bére a 2000 koronát meg nem haladja. (Ellenmon­dások ) Elnök: A bizottság ezt nem fogadja el. Joanovich Pál: A b)—d) pontokban biztosított adómentesség az ott megnevezetteket ne illesse meg azon lakásrészek után, amelyeket albérletbe adás által hasznosítanak. Elnök: A lényeg az, hogy a bérlőnek az adó­mentességet igényelnie kell. Joanovich Pál: Bizonyos határidőt kell erre kikötni. Ez a főváros érdekében áll annyiban, hogy aki későn igényli, az nem kapja meg. Elnök: Amikor igényli, attól fogva számít. Mondjuk ki azt, hogy az igénylésnek visszaható ereje nincs. (Helyeslés: Bevézetik.) Dr. Bozóky Ádám: Az igénylés módját a 7. §. szabályozza, a 3. §. utolsóelőtti bekezdését ide kell átvinni. Dr. Szabó Imre tiszti főügyész: Helyesebb volna az igénylés módját, idejét, formáját a 3. §. után külön szakaszba szövegezni. Elnök: Határozatként kimondja, hogy a 3. §. utolsó előtti bekezdése külön 4. §-ként vétetik fel. Következik a 3. §. utolsó bekezdése. Lampel Vilmos: Javasolja, hogy a „csak leg­feljebb az év végéig él" szavak maradjanak el. Joanovich Pál: „Csupán arra a helyiségre" helyett tétessék „csupán arra a lakásra". Dr. Kozma Jenő: Akkor pl. egy csendőrtiszt istállója nem sorolható ide, maradjon „helyiségre". Dr. Csupor József tanácsnok: Kéri, hogy az adó­mentesség csak a mindenkori év végéig terjedjen ki és újabb bejelentési kötelezettség állíttassék fel. Dr. Kozma Jenő: A vízdíj átalánynál is csak a változást jelentik be. Dr. Csupor József tanácsnok: Az adómentes­ség személyhez van kötve, a vízdíjat a háztulajdo­nos fizeti, itt az ő érdeke, hogy bejelentse. (Igaz! Úgy van!) Joanovich Pál: Hozzájárul a tanácsnok kérel­méhez: „az év végéig" és akkor az illetők minden évben jelentsék be a mentességi igényt az elüljáró­ságnál ingyen kapható űrlapokon. Dr. Csupor József tanácsnok: Ez természetes. A változásokat azonban csak így lehet megtudni, mert a háztulajdonos nem jelenti be, sokszor ő maga sem tudja. Lampel Vilmos: Kéri indítványának elfoga­dását. Elnök: Mivel a mentességi kérelemnek vissza­ható ereje nincs, a közönség szempontjából is kell nézni a dolgot; azért, mert valaki elfelejtené kérel­mezni a mentességet, még nem lehet oly szigorú­sággal kezelni a kérdést. Ezt a méltányosságot össze kell egyeztetni a kiszámított adójövedelemmel, s­ Dr. Kozma Jenő: Éppen az öreg nyugdíjasok fogják elfelejteni a jelentkezést. Számtalan késés lesz. Elnök: Mondassék ki az, hogy a kedvezmény visszamenőleg csak akkor bír érvényességet, ha már korábban be volt jelentve az igény és az utolsó bejelentésig a jogcím nem változott. Dr. Csupor József tanácsnok: Azért kell a bejelen­tési kötelezettség felállítása, mert a lakásváltozások

Next