Fővárosi Közlöny, 1922 (33. évfolyam, 20-38. szám)

1922-05-19 / 27. szám

60 koronáért igyekeznék mindenki megvásárolni, az egész költség tehát megtérülne. Kérdésére dr. Lobmayer Jenő tanácsnok előadja, hogy a könyv sajtó alá rendezését az ügyosztály a Petőfi-társasággal karöltve akarja elvégezni, hogy a kiadás hiteles és teljes legyen. Dr. Miklós Ferenc. Petőfi megünneplésének a kérdését a főváros szempontjából is fontosnak tartja, amelyben el kell menni úgy az áldozatkészség, mint a szellemi irányú ünneplés terén a legvégső határig, azonban Petőfi műveinek kiadását nem tartja a főváros feladatai körébe tartozónak, ez meghaladja azt a mértéket, amire a főváros az ünnepségekkel kapcsolatosan kötelezve lehet. Petőfi ugyanis nem­csak a fővárosnak, hanem az egész magyar nem­zetnek az ünnepelt embere, ezért műveinek kiadását inkább az állami feladatok körébe sorozná. Tehát a kultuszminiszternek kellene gondoskodnia Petőfi műveinek olcsó kiadásáról, belefoglalva ebbe az életrajzát és a történelemnek halála utáni részét is, amely megvilágítaná az ő jelentőségét nem csak hazai, hanem külföldi vonatkozásokban. Maga részéről a tervezett kiadás bemutatott mintájának kiállítását sem tartja megfelelőnek Petőfi nevéhez. Indítványozza tehát, írjanak fel a kultusz­miniszterhez, hogy ő gondoskodjék Petőfi műveinek kiadásáról, lépjen a Petőfi-társaság is e célból érintkezésbe a kultuszminisztériummal és reméli, hogy ott a támogatást meg fogják találni. Szakál Géza: Talán a fővárosi házinyomda nem is rendelkezik olyan gépekkel, amelyek segélyével ezt a kiadást még olcsóbban meg lehetne csinálni. A bemutatott mintát azonban a kiállítás szempontjából megfelelőnek tartja, mert hiszen népies kiadásról van szó, azonban a főváros adminisztratív szempontból sincs berendezkedve könyvek terjesztésére. Más nyomdavállalatok esetleg illusztrációs kiadást is ren­dezhetnének, ami fokozná a könyv kelendőségét. Pél­dául az Athenaeumnak vannak modern gépei és ezek nincsenek kellően foglalkoztatva. Indítványozza tehát, hogy vonják be a tanács­kozásokba a budapesti nagyobb nyomdavállalatokat, kalkuláljanak ők is s ha esetleg áldozatot kellene hozni, hogy minél olcsóbbá tehessék a könyvet, akkor úgy a főváros, mint az állam támogathatnák a kiadókat. Elnök: Feltétlenül igaz, hogy Petőfi legméltóbb megünneplése az volna, ha műveit összegyűjtik és hozzáférhetővé teszik, viszont az is igaz, hogy ez nem lehet a főváros feladata, viszont ezt az államra hárítani szintén nem lehet, mert annak éppúgy nincs lehetősége ilyen vállalkozásokra, mint a fővárosnak. A kérdés helyes megoldása úgy lehetséges, ha a főváros megindítja a tárgyalásokat a könyvkiadókkal és könyvkereskedőkkel, kilátásba helyezi a maga támogatását, ugyanerre felkéri az államot és a Petőfi­társaságot is és közös erővel valósítják meg a tervet. (Élénk helyeslés.) Pakots József: Helyesli a gondolatot, nem sze­retné azonban, ha a főváros kezéből kiesnék a kérdés. A Petőfi-társaság ugyanis már érintkezésbe lépett a kiadókkal, ez azonban nem vezetett eredményre. Tehát az szükséges, hogy a főváros erkölcsi tekin­télyével és anyagi erejével szintén támogassa az ügyet. Ezért a fővárosnak össze kellene hívni egy értekez­letre a nyomdavállalkozókat és könyvkiadókat s ezekkel tisztázni, hogy minden haszon­ nélkül hogyan tudják megvalósítani ezt a kulturális és közérdekű feladatot. Midőn ebben az ügyben az ügyosztály előzetes értekezletet tartott és a maga részéről felvetette ott ezt az eszmét, akkor neki sem volt célja, hogy ezzel a főváros túlságos terhet vállaljon magára. Dr. Miklós Ferenc kérdésére Pakots József kijelenti, hogy Petőfi műveinek kiadásával mostanában más nem igen foglalkozhatik, mert az illetőnek okvetlenül a Petőfi-társasághoz kellett volna fordulnia azért, hogy a kiadás teljességét és hitelességét biztosíthassa. Ha azonban van vala­kinek ilyen szándéka, az illető kiadó azt úgy is elő fogja adni a főváros által összehívandó értekezleten. Elnök: Megígéri, hogy az összes érdekelt nyomdavállalatokat és kiadókat meg fogja hívni érte­kezletre és ott megindítja az akciót. (Helyeslés.) Dr. Rostagni Achilles tanácsjegyző: Az ünnep­ségek egyik programmpontja lenne továbbá a Petőfi­szobor előtt tartandó nagyobbszabású ünnepély. Elnök: A bizottság elvben hozzájárul az ünnepély megtartásához. Dr. Rostagni Achilles tanácsjegyző: Igen sok neves külföldi író van, akik Petőfivel vonatkozásban álló költeményeket írtak. Az ügyosztály azt is tervezi, hogy ezek közül néhány kiválasztott költeményt lefordíttatnának és ezeket a Városi Színházban rende­zendő díszelőadás előtt nevesebb művészek el­szavalnák. A költemények lefordítására pályázatot hirdetnének, mintegy négy darab, egyenként ötezer koronás pályadíjjal. Dr. Miklós Ferenc: Ez megint olyan feladat, ami nem tartozhatik a fővárosra. A Petőfi-társaság válogassa ki a külföldi íróknak erre alkalmas köl­teményeit . . . Pakots József: Erre vállalkoznak is. Dr. Miklós Ferenc:... azonban ezen fordítások költségét sem viselheti egyedül a főváros, e tekintet­ben a társadalmat és az államot is igénybe kell venni. Bizottságot kellene összehívni, a Petőfi-társaság és más irodalmi társaságok közös szellemi és anyagi erejével kell ezt a kérdést megoldani. Dr. Lobmayer Jenő tanácsnok: A népszínházi bizottmány pályadíjat tűzött ki egy Petőfi életéből, vagy valamely művéből vett tárgyú színdarabra. Az vezette az ügyosztályt, hogy ennek előadása előtt sza­valtatnának el egy-két lefordítandó külföldi szerzőtől való költeményt. Pilis Károly: A Petőfi-társaságot kellene felkérni arra, hogy válassza ki a megfelelő költeményeket s a végén a főváros a fordítások jutalmazására bizonyos összeggel hozzájárul. (Elfogadtatik.) Dr. Rostagni Achilles tanácsjegyző : A Céhbeliek művészegyesülete kiállítás rendezését határozta el. Az ügyosztály javasolja, hogy a főváros a szokásos képvásárláson kívül tűzzön ki egy-egy 50, 30 és 20 ezer koronás díjat. Petőfi tárgyú, művészi értékű festmények vagy szoborművek díjazására. Elnök: A díjakat az előbb tárgyalt művészi emléktáblák terveinek díjazására lehetne kitűzni azzal, hogy a díjazott művek a főváros tulajdonába men­nek át. Dr. Miklós Ferenc: Pályadíjak, kitűzése ismét nem tartozhatik a főváros feladatai körébe. Ha az erre a célra szánt 100 ezer koronát arra áldoznák, hogy az említett emléktáblák minél művészibb ki­vitelűek lehessenek, akkor ezt az összeget sokkal célszerűbben lehetne felhasználni. A Céhbeliek ki­állításán a főváros a szokásos képvásárlások kereté­ben is eleget tehet kötelezettségének. Indítványozza tehát, hogy a három pályadíjat az emléktábláknak elkészítésére tűzzék ki.

Next