Fővárosi Közlöny, 1922 (33. évfolyam, 20-38. szám)
1922-06-23 / 32. szám
74-es bazaltkockáért 59248 K-t bazaltkockáért, dunakavics alapon 55424 „ bazaltkockáért, zúzottkő alapon". 65264 „ Ezekkel a tényleg felmerült költségekkel szemben a székesfőváros javára burkolási járulék címén négyzetméterenként csak 12 korona, esetleg azonban csak 960 korona térül meg, mert a szabályrendelet ennél, magasabb összegnek a kivetését nem engedi meg. Tehát, ha egészen figyelmen kívül hagyjuk a sokszor igen költséges földmunkákat, amelyek pedig az úttestnek a kellő szintbe hozásához szükségesek, s ha csak magának a szorosan vett burkolásnak a költségeit vesszük számításba, akkor is az ingatlantulajdonosok nem a felét viselték ezeknek a költségeknek, — ami megfelelt volna a szabályrendelet 4. §-ában foglalt rendelkezések szellemének, — hanem annál sokkal, de sokkal kevesebbet, még csak 2%-át sem az egész költségnek. Még szembeötlőbb a valóságos költségek és az ingatlantulajdonosok által járulék címén fizetendő összegek közötti aránytalanság, ha az egyes burkolatnemek négyzetméterenkénti költségének felét összehasonlítjuk a szabályrendelet 5. §-ában meghatározott maximális járulékokkal, amelyek négyzetméterenként 12 korona vagy 960 korona. Ugyanis: 1. a betonalapra helyezett kiskőburkolat fele költsége: 265 korona, 2. a betonalapra helyezett öntött aszfaltburkolat fele költsége: 345 korona, 3. a zúzottkőalapon nyugvó bazalt 3/4-es kockakőburkolat fele költsége: 296-24 korona, 4. a dunakavics-alapra helyezett bazalt egész kockakőburkolat fele költsége: 277-12 korona, 5. a zúzottkőalapon nyugvó bazalt egész kockakőburkolat fele költsége: 326-32 korona. Ezekből az adatokból világosan megítélhető, hogyha a szabályrendelet nem szabta volna meg a járulék legmagasabb összegét, hanem megmaradt volna a 4. §-ban foglalt elvi rendelkezésnél, amely a kocsiút-burkolás fele költségét az ingatlantulajdonosokra kívánja hárítani, akkor egyes esetekben az ingatlantulajdonosok 3173—3629 °/p-kal többet viselnének abból a burkolási költségből, amely végeredményben az ő ingatlanaikat is értékesebbé tette. Amellett még mindig a közpénztár fedezné a burkolási költségek felerészét. Minthogy az 1914. év óta, vagyis a háborús években és az azt követő nehéz időkben a székesfőváros területén a kocsiút burkolatok nagy mérvben megrongálódtak, részben azért, mert nagymértékben közlekedtek azokon a vasabroncsú katonai teherautók, részben pedig azért, mert a szükségessé vált javítási és újraburkolási munkálatokat a főváros a munkáshiány és a folytonosan emelkedő költségek miatt nem volt képes a szükségletnek megfelelő mérvben elvégeztetni, ennélfogva napról-napra tapasztalható, hogy a székesfőváros különböző részein egyre több és több helyen válik sürgősen szükségessé a régi burkolat gyökeres helyreállítása vagy teljes kicserélése. Ez a körülmény szükségessé tette, hogy a főváros a háború és a forradalmak után teljes erejével lásson hozzá a nagymértékben megrongált kocsiút-burkolatok helyrehozásához. Ha azonban a háborús évek kényszerű mulasztásait pótolni akarjuk és az ipar és kereskedelem érdekeit szem előtt tartva, természetesen még burkolatlan vagy gyöngébb anyaggal burkolt útvonalakat is burkoltatni kívánunk, feltétlenül számolnunk kell a burkolási költségek fentebb részletezett nagymérvű emelkedésével, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a főváros az ingatlantulajdonosoktól a költségekhez való hozzájárulás fejében szedett burkolási járulékot ezentúl is csak a hat esztendővel ezelőtt érvényben volt munkabérek és anyagárak alapján megállapított mérvben követelje. Ezeknek a mérlegelésével feltétlenül arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy a mai maximális kocsiútburkolási járulékok tovább fenn nem tarthatók, mert ezek mellett a burkolási munkálatokból kifolyólag a közpénztár a múlthoz képest annyira aránytalanul súlyosabb mértékben van megterhelve, hogy ma már akárhányszor kénytelen a hatóság a közforgalomra nézve nagyfontosságú burkolási munkálatokat a nagy költségek miatt évről-évre halasztani és csakis a már sehogysem halasztható legfontosabb burkolási munkálatokat végezteti el, ami természetesen a közforgalomnak érezhetően kárára van. Az előadottakból világos, hogy nagyon is megokolt a ma érvényben levő maximális járulékteteknek a felemelése. Amidőn a maximális járuléktételek felemelésének a szükségességét megállapítjuk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a körülményt, hogy a mai anyagárak és munkabérek nagyobb mértékű esésére a közeljövőben nem számíthatunk, mert a háború okozta és az egész világon érezhető gazdasági válság az eddigi jelekből ítélve még éveken át fogja éreztetni a káros hatását. Nem számíthatunk tehát arra semmikép sem, hogy az 1916. évben érvényben volt burkolási költségekre belátható időn belül még egyszer visszatérhessünk, hiszen a költségek most már évek óta sokszorosan magasabbak a maximális burkolási járulék kétszeresénél . A felsorolt adatokból kétségtelen, hogy a burkolási szabályrendelet 5. §-ában megállapított maximális kocsiútburkolási járulékok már évek óta nem felelnek meg a valóságos állapotnak, amennyiben az adózók egyetemének rovására mértéken túl kedveznek az ingatlan tulajdonosoknak, akik pedig elsősorban látják hasznát a burkolásnak. Minthogy azonban a burkolási költségek, amint azt fentebb láttuk, ma már oly magasak, hogy a szabályrendelet szellemének megfelelően , azoknak felét a lakásbérek mai megkötöttsége mellett az ingatlantulajdonosokra burkolási járulék címén kivetni lehetetlen, mert hiszen ezáltal a főváros az ingatlantulajdonosokat egyenesen tönkretenné, ennélfogva tisztelettel javasoljuk, hogy az ingatlantulajdonosok méltánylást érdemlő érdekeire való figyelemmel méltóztassék a maximális kocsiútburkolási járulékoknak a valóságos helyzetnek megfelelő 3629°/6-os emelése helyett csak 1150%-kal (m2kint 100 K és 150 K) való felemelése iránt, vagyis a burkolási szabályrendelet 5. §-ának ilyen értelemben való módosítása iránt előterjesztést tenni a törvényhatósági bizottság közgyűléséhez. A burkolási járuléknak ilyen mérvben való felemelése, ha messze alatta marad is a valóságos költségek felének, amit tulajdonképpen az ingatlantulajdonosoknak a szabályrendelet eredeti intenciója szerint viselni kellene, mégis nagymértékben könynyít a burkolási munkálatokból a fővárosra háramló terheken és lehetővé teszi az útépítő tevékenységnek a valóságos szükségletnek megfelelőleg teljes erővel való megindítását. Igaz ugyan, hogy az ingatlantulajdonosokat az ilymérvű emelés is érzékenyen érinti, azonban az eddigi hozzájárulási arány mellett a székesfőváros útburkolatait helyrehozni és fentartani