Fővárosi Közlöny, 1922 (33. évfolyam, 20-38. szám)

1922-06-23 / 32. szám

Tekintetes Tanács! A közszolgálati alkalmazot­tak a vonatkozó törvények és kormányrendeletek alapján az 1921. április óta rendkívüli segélyben részesülnek • Az ebben a tárgyban kelt első 34.711/IV/1921. számú belügyminiszteri leírat a székesfővárosi alkal­mazottaknak rendkívüli segélyben való részesedését általánosságban ugyanazokhoz a feltételekhez kötötte, amelyeket az alapul szolgáló kormányrendelet a köz­szolgálati alkalmazottakra nézve meghatározott, mégis azzal a megszorítással, hogy csak annak az alkal­mazottnak lehet igénye a rendkívüli segélyre, aki már 1921. április 1-én is a székesfőváros tényleges szolgálatában állott.­­ Az e tekintetben figyelembevehető körülmények mérlegelése mellett előterjesztésünkre a tekintetes tanács felterjesztést intézett a m. kir. belügyminiszter úrhoz abban az irányban, hogy a székesfővárosi új alkalmazottak — éppen úgy mint a többi közszolgálati ágaknál — az alkalmaztatásukat követő hó elsejétől kezdve szintén részesedjenek a rendkívüli segélyben, — a felterjesztés azonban eredménnyel nem járt, mert a belügyminiszter úr dacára az ismételt szóbeli közbenjárásoknak is, elutasító választ adott. A rendkívüli segély engedélyezése minden alkalommal bizonyos időtartamra történt, úgyhogy a székesfővárosi alkalmazottaknak segélyezésére vonatkozó módozatokat és feltételeket minden egyes esetben külön belügyminiszteri leirat állapította meg. Ezekben a leiratokban határozottan kiemeli a m. kir. belügyminiszter úr, hogy a további rendkívüli segély­ben kizárólag csak azok a székesfővárosi alkal­mazottak részesülhetnek, akiknek a fentebb jelzett 34.711/IV/1921. B. M. számú rendelet alapján igényjogosultságuk van. Ezek szerint a m. kir. belügyminiszter úrnak kezdettől fogva az volt és ma is az az álláspontja, hogy az állam terhére rendkívüli segélyben csak azok a székesfővárosi alkalmazottak részesülhetnek, akik 1921. április 1-én már tényleges szolgálatban állottak. Figyelembe véve azt, hogy a jelenlegi nehéz megélhetési viszonyok között nem lesz módunkban a szükségszerű pótlásokat új munkaerők által ellátni, ha részekre a rendkívüli segélyt nem leszünk képesek biztosítani, figyelembe véve még azt is, hogy a székes­fővárosnak jól felfogott érdeke mélhatlanul meg­követeli, hogy a közigazgatásnál szükségszerűen beálló üresedések helyes utánpótlását még anyagi áldozatok árán is biztosítsa, annak idején előterjesztést tettünk a székesfőváros közigazgatásánál 1921. április 2-ika óta alkalmazottaknak a vonatkozó törvények és kormányrendeletek, illetve tanácsi határozatok szerint a székesfőváros terhére rendkívüli segélyben való részesítése iránt. A tekintetes tanács előterjesztésünkre a törvény­hatósági bizottság közgyűléséhez megfelelő javaslatot tett, minek folytán a közgyűlés 139/1922. kgy. szám alatt elhatározta, hogy a szóbanforgó alkalmazottakat ugyanolyan feltételek és módozatok mellett, mint amelyeket a vonatkozó tanácsi határozatok a székes­fővárosi alkalmazottakra nézve általában meg­állapítanak, a székesfőváros terhére rendkívüli segélyben részesíti. A közgyűlés ezzel a határozatával a rendkívüli segélyt 1922. március végéig engedélyezte. Időközben a törvényhozás felhatalmazása alapján a m. kir. kormány a segélyt az 1922. június végéig engedélyezte s egyszersmind annak mérvét az 1922. február 1 -től kezdve az addigi összegek 100%-ával felemelte. Minthogy mindazok az okok, amelyek minket annak idején előterjesztésünk megtételére indítottak, ez időszerint még fokozottabb mértékben fenforog­nak, szükségét éreztük annak, hogy az 1922. április 2. óta alkalmazottaknak június végéig folytatólago­san való segélyezése iránt javaslatot tegyünk. A tekintetes tanács 32.700/1922—1. szám alatt el is határozta, hogy a törvényhatósági bizottság köz­gyűléséhez megfelelő javaslattal járul. Ez az ügy a folyó évi május 14-ikére kitűzött közgyűlés tárgysorozatára fel van véve. Legutóbb a m. kir. kormány az általános drá­gaságra való tekintettel 4200/1922. M. E. számú rendeletével a közszolgálati alkalmazottak részére az 1922. évi május, június és július hónapokra egyszeri átmeneti segélyeket engedélyezett, egyszersmind a közszolgálati alkalmazottak részére a rendkívüli segélyt július hóra is biztosította. Nézetünk szerint a jelenlegi körülmények között, amikor a drágaság csaknem napról-napra fokozódik s a megélhetés gondjai mindjobban terhelik a fix­fizetésű alkalmazottakat, nem lehet elzárkózni az elől, hogy azok a legkisebb javadalmazású székesfővárosi közigazgatási alkalmazottak, akik az állam terhére július hóra rendkívüli segélyben és átmeneti segély­ben nem részesülhetnek, ebben a kedvezményben­ a székesfőváros terhére ne részesüljenek. A rendkívüli segély összege ezidőszerint az ideiglenes hivatalnokoknál, a havi-, heti- és napi­díjas hivatalnokoknál havi 1200 korona, a végleges altiszteknél és tűzoltóknál havi 1000 korona, az ideiglenes altiszteknél és ideiglenes tűzoltóknál pedig havi 800 korona, míg az átmeneti segély az ideiglenes hivatalnokoknál, havi-, heti- és napidíjas hivatalno­koknál havi 2100 korona, a végleges altiszteknél és tűzoltóknál havi 1750 korona, az ideiglenes altisz­teknél és ideiglenes tűzoltóknál pedig havi 1400 korona. A rendkívüli segélynek július hóra való foly­tatólagos engedélyezése folytán előálló szükséglet mintegy 460.000 koronát, az átmeneti segélynek május, június és július hónapokra történő engedé­lyezése következtében előálló szükséglet pedig mint­egy 2 millió 440.000 koronát, vagyis az összszük­séglet hozzávetőleg 2 millió 900.000 koronát tesz ki. Meg kell jegyeznünk, hogy az elhalálozások, nyugdíjazások és lemondások, általában bármely oknál fogva előálló üresedések esetén történő pótlá­sok, illetve új alkalmazások a rendkívüli segély és átmeneti segély címén a fővárosra újabb terhet fog­nak jelenteni. Az előadottak alapján azzal a javaslattal járu­lunk a tekintetes tanács elé, méltóztassék a törvény­hatósági bizottság közgyűléséhez előterjesztést tenni, aziránt, hogy határozza el, hogy a székesfővárosnál 1921. április 2. óta alkalmazást nyert közigazgatási alkal­mazottak részére a 4200/1922. M. E. számú kormány­rendeletben és a 62.740/1922—1. számú tanácsi határozatban foglaltaknak megfelelően a rendkívüli segélyt az 1922. július végéig folytatólagosan enge­délyezi, továbbá az 1922. május, június és július hónapokra átmeneti segélyt is engedélyez, hogy az ennek folytán felmerülő költségekre további 2 millió 900.000 koronát szavaz meg. Tekintettel pedig arra, hogy az érdekelt alkal­mazottak a legsúlyosabb megélhetési viszonyok között

Next