Fővárosi Közlöny, 1922 (33. évfolyam, 20-38. szám)
1922-06-23 / 32. szám
Tekintetes Tanács! A közszolgálati alkalmazottak a vonatkozó törvények és kormányrendeletek alapján az 1921. április óta rendkívüli segélyben részesülnek • Az ebben a tárgyban kelt első 34.711/IV/1921. számú belügyminiszteri leírat a székesfővárosi alkalmazottaknak rendkívüli segélyben való részesedését általánosságban ugyanazokhoz a feltételekhez kötötte, amelyeket az alapul szolgáló kormányrendelet a közszolgálati alkalmazottakra nézve meghatározott, mégis azzal a megszorítással, hogy csak annak az alkalmazottnak lehet igénye a rendkívüli segélyre, aki már 1921. április 1-én is a székesfőváros tényleges szolgálatában állott. Az e tekintetben figyelembevehető körülmények mérlegelése mellett előterjesztésünkre a tekintetes tanács felterjesztést intézett a m. kir. belügyminiszter úrhoz abban az irányban, hogy a székesfővárosi új alkalmazottak — éppen úgy mint a többi közszolgálati ágaknál — az alkalmaztatásukat követő hó elsejétől kezdve szintén részesedjenek a rendkívüli segélyben, — a felterjesztés azonban eredménnyel nem járt, mert a belügyminiszter úr dacára az ismételt szóbeli közbenjárásoknak is, elutasító választ adott. A rendkívüli segély engedélyezése minden alkalommal bizonyos időtartamra történt, úgyhogy a székesfővárosi alkalmazottaknak segélyezésére vonatkozó módozatokat és feltételeket minden egyes esetben külön belügyminiszteri leirat állapította meg. Ezekben a leiratokban határozottan kiemeli a m. kir. belügyminiszter úr, hogy a további rendkívüli segélyben kizárólag csak azok a székesfővárosi alkalmazottak részesülhetnek, akiknek a fentebb jelzett 34.711/IV/1921. B. M. számú rendelet alapján igényjogosultságuk van. Ezek szerint a m. kir. belügyminiszter úrnak kezdettől fogva az volt és ma is az az álláspontja, hogy az állam terhére rendkívüli segélyben csak azok a székesfővárosi alkalmazottak részesülhetnek, akik 1921. április 1-én már tényleges szolgálatban állottak. Figyelembe véve azt, hogy a jelenlegi nehéz megélhetési viszonyok között nem lesz módunkban a szükségszerű pótlásokat új munkaerők által ellátni, ha részekre a rendkívüli segélyt nem leszünk képesek biztosítani, figyelembe véve még azt is, hogy a székesfővárosnak jól felfogott érdeke mélhatlanul megköveteli, hogy a közigazgatásnál szükségszerűen beálló üresedések helyes utánpótlását még anyagi áldozatok árán is biztosítsa, annak idején előterjesztést tettünk a székesfőváros közigazgatásánál 1921. április 2-ika óta alkalmazottaknak a vonatkozó törvények és kormányrendeletek, illetve tanácsi határozatok szerint a székesfőváros terhére rendkívüli segélyben való részesítése iránt. A tekintetes tanács előterjesztésünkre a törvényhatósági bizottság közgyűléséhez megfelelő javaslatot tett, minek folytán a közgyűlés 139/1922. kgy. szám alatt elhatározta, hogy a szóbanforgó alkalmazottakat ugyanolyan feltételek és módozatok mellett, mint amelyeket a vonatkozó tanácsi határozatok a székesfővárosi alkalmazottakra nézve általában megállapítanak, a székesfőváros terhére rendkívüli segélyben részesíti. A közgyűlés ezzel a határozatával a rendkívüli segélyt 1922. március végéig engedélyezte. Időközben a törvényhozás felhatalmazása alapján a m. kir. kormány a segélyt az 1922. június végéig engedélyezte s egyszersmind annak mérvét az 1922. február 1 -től kezdve az addigi összegek 100%-ával felemelte. Minthogy mindazok az okok, amelyek minket annak idején előterjesztésünk megtételére indítottak, ez időszerint még fokozottabb mértékben fenforognak, szükségét éreztük annak, hogy az 1922. április 2. óta alkalmazottaknak június végéig folytatólagosan való segélyezése iránt javaslatot tegyünk. A tekintetes tanács 32.700/1922—1. szám alatt el is határozta, hogy a törvényhatósági bizottság közgyűléséhez megfelelő javaslattal járul. Ez az ügy a folyó évi május 14-ikére kitűzött közgyűlés tárgysorozatára fel van véve. Legutóbb a m. kir. kormány az általános drágaságra való tekintettel 4200/1922. M. E. számú rendeletével a közszolgálati alkalmazottak részére az 1922. évi május, június és július hónapokra egyszeri átmeneti segélyeket engedélyezett, egyszersmind a közszolgálati alkalmazottak részére a rendkívüli segélyt július hóra is biztosította. Nézetünk szerint a jelenlegi körülmények között, amikor a drágaság csaknem napról-napra fokozódik s a megélhetés gondjai mindjobban terhelik a fixfizetésű alkalmazottakat, nem lehet elzárkózni az elől, hogy azok a legkisebb javadalmazású székesfővárosi közigazgatási alkalmazottak, akik az állam terhére július hóra rendkívüli segélyben és átmeneti segélyben nem részesülhetnek, ebben a kedvezményben a székesfőváros terhére ne részesüljenek. A rendkívüli segély összege ezidőszerint az ideiglenes hivatalnokoknál, a havi-, heti- és napidíjas hivatalnokoknál havi 1200 korona, a végleges altiszteknél és tűzoltóknál havi 1000 korona, az ideiglenes altiszteknél és ideiglenes tűzoltóknál pedig havi 800 korona, míg az átmeneti segély az ideiglenes hivatalnokoknál, havi-, heti- és napidíjas hivatalnokoknál havi 2100 korona, a végleges altiszteknél és tűzoltóknál havi 1750 korona, az ideiglenes altiszteknél és ideiglenes tűzoltóknál pedig havi 1400 korona. A rendkívüli segélynek július hóra való folytatólagos engedélyezése folytán előálló szükséglet mintegy 460.000 koronát, az átmeneti segélynek május, június és július hónapokra történő engedélyezése következtében előálló szükséglet pedig mintegy 2 millió 440.000 koronát, vagyis az összszükséglet hozzávetőleg 2 millió 900.000 koronát tesz ki. Meg kell jegyeznünk, hogy az elhalálozások, nyugdíjazások és lemondások, általában bármely oknál fogva előálló üresedések esetén történő pótlások, illetve új alkalmazások a rendkívüli segély és átmeneti segély címén a fővárosra újabb terhet fognak jelenteni. Az előadottak alapján azzal a javaslattal járulunk a tekintetes tanács elé, méltóztassék a törvényhatósági bizottság közgyűléséhez előterjesztést tenni, aziránt, hogy határozza el, hogy a székesfővárosnál 1921. április 2. óta alkalmazást nyert közigazgatási alkalmazottak részére a 4200/1922. M. E. számú kormányrendeletben és a 62.740/1922—1. számú tanácsi határozatban foglaltaknak megfelelően a rendkívüli segélyt az 1922. július végéig folytatólagosan engedélyezi, továbbá az 1922. május, június és július hónapokra átmeneti segélyt is engedélyez, hogy az ennek folytán felmerülő költségekre további 2 millió 900.000 koronát szavaz meg. Tekintettel pedig arra, hogy az érdekelt alkalmazottak a legsúlyosabb megélhetési viszonyok között