Fővárosi Közlöny, 1922 (33. évfolyam, 20-38. szám)
1922-06-23 / 32. szám
A kisajátító és pénzügyi bizottság az előterjesztéshez hozzájárult és a tanács pártolóan terjeszti azt a közgyűlés elé. Rendes tárgyak: 26. Bizottsági és tanácsi előterjesztés a maximális kocsiútburkolási járulékok fölemelése ügyében. (Előadó: Fock tanácsnok.) 47.749/1922—11. szám. Ebben az ügyben a tanácsi II. (út- és csatornaépítési) ügyosztály a következő előterjesztést tette: Tekintetes Tanács! Az évek során át tartó háború, de különösen az azt követő forradalmak köztudomás szerint rendkívül kedvezőtlen hatással voltak a székesfőváros háztartására, amely körülmény szinte kényszerítőleg előírja, hogy a székesfőváros revízió alá vegye az ügykörébe eső bevételi ágazatokat és kellőképpen mérlegelvén a szükségleteket és a lehetőségeket, igyekezzék azokat a mai viszonyok figyelembe vételével minél előbb és minél jobban kiszélesíteni és mélyíteni. A tanácsi II. ügyosztály ügykörében egyetlen egy olyan bevételi forrás van, amelynek eredményét jelentősebb mértékben fokozni lehet, sőt a mai gazdasági helyzetben kell is, s ez az a bevétel, amely az útburkolási költségekből burkolási járulékok révén az egyes ingatlantulajdonosok részéről a székesfőváros javára megtérül. A székesfőváros a burkolási járulékot a közterületek burkolásáról szóló szabályrendelet alapján szedi. Ezt a szabályrendeletet a törvényhatósági bizottság az 1904. évi 433. kgy. számú közgyűlési határozattal állapította meg és a m. kir belügyminiszter úr 1904. május 6-án 43.602/1904—II.b. szám alatt hagyta jóvá. Ez a szabályrendelet tulajdonképpen revíziója volt a szabad királyi Pest város 1861. június 12-én tartott közgyűlésében alkotott 12.456. számú helyhatósági szabálynak, amelyet egészen 1904-ig, és pedig az egyesítés után a főváros egész területén a „kövezések és járdarakatások", valamint a kövezési járulékok tekintetében irányadóul vettek. A revíziót az tette szükségessé, hogy a régi helyhatósági szabály főleg az anyagi rendelkezések dolgában egyáltalában nem felelt már meg az akkori viszonyoknak és a főváros pénzügyi érdekeinek, amit legjobban bizonyít az a körülmény, hogy az annak alapján az ingatlantulajdonosok által követési járulék címén megtérítendő költség (a megfelelő mennyiségű közönséges terméskő ára) a burkolások valódi költségének csak igen csekély hányadát, általában alig 10—20%-át fedezte. Természetes dolog, hogy ily csekély hozzájárulás mellett a főváros képtelen volt még a sürgősen szükséges burkolási munkákat is rendes háztartása keretében elvégeztetni s igen gyakran megtörtént, hogy egyes nagyobb szabású burkolási munkákat éveken át halasztani kellett, óriási hátrányára a főváros közforgalmának. Az 1904. évi 433. számú közgyűlési határozattal alkotott új szabályrendelet, amelyet évekre terjedő igen beható tárgyalások előztek meg, a régi állapottal szemben a burkolási járulékok kivetésének alapja és a járulékok mértéke tekintetében a főváros pénzügyi érdekei szempontjából lényegesen kedvezőbb helyzetet teremtett. A háború okozta rossz gazdasági viszonyok kényszerítő hatása alatt a székesfőváros törvényhatósági bizottsága az 1917. évi 74. kgy. számú közgyűlési határozattal már ezen új szabályrendeletet is módosítani volt kénytelen, amennyiben a maximális kocsiútburkolási járulékokat az akkori burkolási költségeknek megfelelően mérsékelten felemelte. Ez a módosított szabályrendelet, amely visszamenő joghatállyal 1916. július elseje óta van érvényben, a burkolási költségekhez való hozzájárulásra nézve a következő fontosabb rendelkezéseket tartalmazza: A 4. §. szerint: „A székesfőváros által első ízben eszközölt mindennemű burkolás után, mégpedig kocsiutaknál egy-egy oldalon legfeljebb 8 méter szélességig a burkolás összes költségeinek felerésze, a gyalogútnál a szegélyezésen kívül legfeljebb 3 méter szélességig a felmerülő egész burkolási költség az illető közterület mentén fekvő ingatlanokat és azok hozadékait terhelik s a fővárosnak burkolási járulék címén megtérítendő. Gyalogutaknál a szegélyezés költsége a fővárosnak teljes összegében megtérítendő. Az úttest és gyalogút kellő szintre helyezéséhez szükséges földmunkák költségei egészben a fővárost terhelik." A szabályrendelet 5. §-a, mely a burkolási járulék tételeinek egységes megállapításáról rendelkezik, kimondja, hogy: „A székesfőváros tanácsa a középítési bizottság javaslata alapján évről-évre egységesen állapítja meg egy-egy négyzetméter burkolat után a különböző burkolatnemek szerint fizetendő burkolási járulékokat, a burkolathoz és alépítményhez felhasználtatni szokott összes anyagok és a munkabér legutóbbi tényleges költségei alapján. Kocsiutak burkolásánál az egyes ingatlanokra a homlokzat hosszúság arányában a 4. §. szerint kivetett burkolási járulék a burkolt terület négyzetméterje után az új építésügyi szabályzatban megállapított I. építési övezetben, és a III. közigazgatási kerület kivételével a II. építési övezetben, valamint az V—VIII. építési övezetnek 15*17 méternél szélesebb útvonalain és terein 12 koronát, az V—VIII. építési övezetnek többi útvonalain és az egész III. és IV. építési övezetben, valamint a III. közigazgatási kerületnek a II. építési övezetbe eső részében pedig 9 korona 60 fillért meg nem haladhat." Ezek szerint általánosságban: a) a burkolással vele járó, vagyis azt megelőző földmunkák költségei a fővárost; b) a gyalogútburkolás és a szegélyezés költségei az ingatlantulajdonosokat; és c) a kocsiútburkolás költségei felerészben a fővárost, felerészben pedig az ingatlantulajdonosokat terhelik. Ezek azok a rendelkezések, amelyekkel a szabályrendelet a burkolási járulékok kivetését az addiginál helyesebb s főként igazságosabb alapokra fektette, amennyiben a főváros számára biztosított jelentékeny pénzügyi előnyöktől eltekintve, nagy mértékben csökkentette a régi szabályzat által a lakosságnak arra a részére rótt, határozottan méltánytalan terheket, amelyekre az egyes burkolásokból semmi előny nem háramlik. Kétségtelen ugyanis, hogy amennyivel több térül meg a burkolásokra fordított költségekből azoknak a hozzájárulása révén, akiknek különös gazdasági előnyére, hasznára szolgál a burkolás, annyival kevesebbet kell a közpénz-