Fővárosi Közlöny, 1922 (33. évfolyam, 20-38. szám)

1922-06-23 / 32. szám

74-es bazaltkockáért 592­48 K-t bazaltkockáért, dunakavics alapon 554­24 „ bazaltkockáért, zúzottkő alapon­". 65264 „ Ezekkel a tényleg felmerült költségekkel szem­ben a székesfőváros javára burkolási járulék címén négyzetméterenként csak 12 korona, esetleg azonban csak 960 korona térül meg, mert a szabályrendelet ennél­, magasabb összegnek a kivetését nem engedi meg. Tehát, ha egészen figyelmen kívül hagyjuk a sokszor igen költséges földmunkákat, amelyek pedig az úttestnek a kellő szintbe hozásához szükségesek, s ha csak magának a szorosan vett burkolásnak a költségeit vesszük számításba, akkor is az ingatlan­tulajdonosok nem a felét viselték ezeknek a költsé­geknek, — ami megfelelt volna a szabályrendelet 4. §-ában foglalt rendelkezések szellemének, — hanem annál sokkal, de sokkal kevesebbet, még csak 2%-át sem az egész költségnek. Még szembeötlőbb a valóságos költségek és az ingatlantulajdonosok által járulék címén fizetendő összegek közötti aránytalanság, ha az egyes burkolat­nemek négyzetméterenkénti költségének felét össze­hasonlítjuk a szabályrendelet 5. §-ában meghatáro­zott maximális járulékokkal, amelyek négyzetméteren­ként 12 korona vagy 9­60 korona. Ugyanis: 1. a betonalapra helyezett kiskőburkolat fele költsége: 265 korona, 2. a betonalapra helyezett öntött aszfaltburkolat fele költsége: 345 korona, 3. a zúzottkőalapon nyugvó bazalt 3/4-es kocka­kőburkolat fele költsége: 296-24 korona, 4. a dunakavics-alapra helyezett bazalt egész kockakőburkolat fele költsége: 277-12 korona, 5. a zúzottkőalapon nyugvó bazalt egész kocka­kőburkolat fele költsége: 326-32 korona. Ezekből az adatokból világosan megítélhető, hogyha a szabályrendelet nem szabta volna meg a járulék legmagasabb összegét, hanem megmaradt volna a 4. §-ban foglalt elvi rendelkezésnél, amely a kocsiút-burkolás fele költségét az ingatlantulajdo­nosokra kívánja hárítani, akkor egyes esetekben az ingatlantulajdonosok 3173—3629 °/p-kal többet visel­nének abból a burkolási költségből, amely végered­ményben az ő ingatlanaikat is értékesebbé tette. Amellett még mindig a közpénztár fedezné a bur­kolási költségek felerészét. Minthogy az 1914. év óta, vagyis a háborús években és az azt követő nehéz időkben a székes­főváros területén a kocsiút burkolatok nagy mérvben megrongálódtak, részben azért, mert nagymértékben közlekedtek azokon a vasabroncsú katonai teher­autók, részben pedig azért, mert a szükségessé vált javítási és újraburkolási munkálatokat a főváros a munkáshiány és a folytonosan emelkedő költségek miatt nem volt képes a szükségletnek megfelelő mérvben elvégeztetni, ennélfogva napról-napra tapasz­talható, hogy a székesfőváros különböző részein egyre több és több helyen válik sürgősen szüksé­gessé a régi burkolat gyökeres helyreállítása vagy teljes kicserélése. Ez a körülmény szükségessé tette, hogy a főváros a háború és a forradalmak után teljes ere­jével lásson hozzá a nagymértékben megrongált kocsiút-burkolatok helyrehozásához. Ha azonban a háborús évek kényszerű mulasz­tásait pótolni akarjuk és az ipar és kereskedelem érdekeit­ szem előtt tartva, természetesen még bur­kolatlan vagy gyöngébb anyaggal burkolt útvonalakat is burkoltatni kívánunk, feltétle­nü­l számolnunk kell a burkolási költségek fentebb részletezett nagymérvű emelkedésével, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a főváros az ingatlantulajdonosoktól a költségekhez való hozzájárulás fejében szedett burkolási járulékot ezentúl is csak a hat esztendővel ezelőtt érvényben volt munkabérek és anyagárak alapján megállapított mérvben követelje. Ezeknek a mérlegelésével feltét­lenül arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy a mai maximális kocsiútburkolási járulékok tovább fenn nem tarthatók, mert ezek mellett a burkolási munkálatokból kifolyólag a közpénztár a múlthoz képest annyira aránytalanul súlyosabb mértékben van megterhelve, hogy ma már akárhányszor kény­telen a hatóság a közforgalomra nézve nagyfontos­ságú burkolási munkálatokat a nagy költségek miatt évről-évre halasztani és csakis a már sehogysem halasztható legfontosabb burkolási munkálatokat végezteti el, ami természetesen a közforgalomnak érezhetően kárára van. Az előadottakból világos, hogy nagyon is megokolt a ma érvényben levő maximális járulékteteknek a felemelése. Amidőn a maximális járuléktételek felemelésé­nek a szükségességét megállapítjuk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a körülményt, hogy a mai anyag­árak és munkabérek nagyobb mértékű esésére a közel­jövőben nem számíthatunk, mert a háború okozta és az egész világon érezhető gazdasági vál­ság az eddigi jelekből ítélve még éveken át fogja éreztetni a káros hatását. Nem számíthatunk tehát arra semmikép sem, hogy az 1916. évben érvényben volt burkolási költségekre belátható időn belül még egyszer visszatérhessünk, hiszen a költségek most már évek óta sokszorosan magasabbak a maximális burkolási járulék kétszeresénél­ . A felsorolt adatokból kétségtelen, hogy a burkolási szabályrendelet 5. §-ában megállapított maximális kocsiútburkolási járulékok már évek óta nem felelnek meg a valóságos állapotnak, amennyiben az adózók egyetemének rovására mértéken túl ked­veznek az ingatlan tulajdonosoknak, akik pedig első­sorban látják hasznát a burkolásnak. Minthogy azonban a burkolási költségek, amint azt fentebb láttuk, ma már oly magasak, hogy a szabályrendelet szellemének megfelelően , azoknak felét a lakásbérek mai megkötöttsége mellett az ingatlantulajdonosokra burkolási járulék címén kivetni lehetetlen, mert hiszen ezáltal a főváros az ingatlan­tulajdonosokat egyenesen tönkretenné, ennélfogva tisztelettel javasoljuk, hogy a­z ingatlantulajdonosok méltánylást érdemlő érdekeire való figyelemmel mél­tóztassék a maximális kocsiútburkolási járulékoknak a valóságos helyzetnek megfelelő 3629°/6-os emelése helyett csak 1150%-kal (m2­kint 100 K és 150 K) való felemelése iránt, vagyis a burkolási szabály­rendelet 5. §-ának ilyen értelemben való módosítása iránt előterjesztést tenni a törvényhatósági bizottság közgyűléséhez. A burkolási járuléknak ilyen mérvben való felemelése, ha messze alatta marad is a valóságos költségek felének, amit tulajdonképpen az ingatlan­tulajdonosoknak a szabályrendelet eredeti intenciója szerint viselni kellene, mégis nagymértékben köny­nyít a burkolási munkálatokból a fővárosra háramló terheken és lehetővé teszi az útépítő tevékenységnek a valóságos szükségletnek megfelelőleg teljes erővel való megindítását. Igaz ugyan, hogy az ingatlan­tulajdonosokat az ilymérvű emelés is érzékenyen érinti, azonban az eddigi hozzájárulási arány mellett a székesfőváros útburkolatait helyrehozni és fentartani

Next