Fővárosi Közlöny, 1922 (33. évfolyam, 20-38. szám)

1922-06-23 / 32. szám

gében viselik az építési költséget, hogy azt elviselni a főváros legtöbb helyén nem bírják. Több, a költségvetésben előirányzott csatornaépítést el kellett halasztanunk az érdekelt ingatlantulajdonosok közös kérelmére (pl. III., Föld u., X., Vezér-u.). Erre való tekintettel foglalkozik a tanácsi II. ügyosztály a csatornázási szabályrendelet oly irányú módosításával is, hogy a csatornák építése kisebb mértékben terhelje az ingatlantulajdonosokat, de egyúttal újabb csatornák építését költség tekintetében a fővárosnak lehetővé tegye. ad 3. A múltban figyelemmel voltunk úgy az egészségügyi, mint közlekedési és helyi szempontokra és ezekre tekintettel nagy mérvben alkalmaztuk az aszfaltburkolatot és a közönséges makadám helyett a kátrányos makadámot. A háborús és az ezt követő évek tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy az aszfaltburkolat semmi tekintetben sem gazdaságos. Az előállítása az összes burkolatok között — a faburkolatot kivéve — a legdrágább (1 m2 4 cm, aszfalt betonalapon 770 korona, 5 cm. 870 korona) s a hozzá szükséges anyagot, a bitument vagy természetes aszfaltot csak külföldről lehet beszerezni, ez pedig a mai valutáris viszonyok mellett úgyszólván lehetetlen. Ami a fentartását illeti, ezt is a legköltségesebb, mert ellenálló képessége csekély s így gyakran kell javítani, az anyagszükséglet pedig drága az előbb mondottaknál fogva. A vágányok mellett egyáltalában nem vált be s ezeken a helyeken többnyire ki kellett más burkolattal cserélni (pl. Népszínház-u., Baross-u., Király-u., Felső erdősor, Kossuth Lajos-u.). Ami a kátrányos makadámburkolatot illeti, erre vonatkozólag csak azt említjük meg, hogy régebben célszerű és gazdaságos volt, ma azonban a kátrány hiánya és drágasága miatt nem alkalmazhatjuk (1 q kátrány 1300 korona, 1 m2 kátrányozás 420—500 korona). Egészségi szempontból teljesen kifogástalan a jókarban tartott kőburkolat, amelynek hézagait esetleg szükség szerint kiöntjük bitumenes anyaggal. Emellett még ma is a leggazdaságosabb úgy az előállításnál, mint a fentartásnál. Javaslatunk ennélfogva a következő : 1. Mindaddig, amíg a parkok locsolásához szükséges kellő mennyiségű víz rendelkezésre nem áll, vagyis amíg azokat tömlőkkel locsolni nem lehet, nem célszerű és nem lehetséges újabb parkok létesítése. 2. A csatornák építését csak a legszükségesebb esetekben kell elhatározni, mindaddig, amíg a főváros pénzügyi helyzete a csatornázás nagyobb mértékben való fejlesztését — de akkor is csak az érdekelt ingatlantulajdonosok anyagi helyzetének veszélyeztetése nélkül — lehetővé nem teszi. 3. Aszfaltburkolatokat, melyek ma luxusburkolatok és kátrányos makadám burkolatokat a főváros mindaddig ne létesítsen, amíg azok gazdaságosan nem készíthetők és gazdaságosan fenn nem tarthatók. A tanácsi II. ügyosztálynak ehhez az előterjesztéséhez az út- és csatornaépítési albizottság is hozzájárult. A tanács az előterjesztést azzal terjeszti a közgyűlés elé, hogy méltóztassék azt tudomásul venni azzal, hogy az előadottakra, tekintettel a tanács legnagyobb sajnálatára, ez időszerint konkrét javaslatot nem tehet, amint azonban a viszonyok megváltoznak, az indítványok figyelembevételével fogja a tanács a költségvetést beterjeszteni. 29. Bizottsági és tanácsi előterjesztés az 1920. évi költségvetés Vili. csoport (Városépítés és közüzemek) I. fejezet (Városépítés) 5. a) címe (Árvíz ellen való óvóintézkedések) alatt felmerült túlkiadások fedezete ügyében. (Előadó: Fock tanácsnok.) 155.809/1921—11. szám. Az 1920. évi költségvetés VIII. csoport (Városépítés, és közüzemek) I. fejezet (Városépítés) 5/a címénél (Árvíz ellen való óvóintézkedések) a költségvetésileg előirányzott 707.355 K és az 1921. évi 159. sz. kgy. határozattal póthitelként engedélyezett 600.000 K-án felül a Dunának 1920. évben két ízben és pedig január és szeptember havában beállott hosszantartó áradása, továbbá a szén és egyéb anyagok árának drágulása, valamint a munkabérek emelkedése folytán 539.276 túlkiadás merült fel. A tanácsi VI. (pénzügyi) ügyosztály azt javasolja, hogy a közgyűlés ezt az összeget az 1920. évi költségvetésben a fenti cím alatt a központban történő elszámolás mellett, az 1920. évi költségvetés XI. csoport (Községi közszolgáltatások) XII. fejezet (Városi vám) bevételi 2. címénél (Magyar államvasutakon behozott tárgyak után) elért 38.394.314 K többletből még rendelkezésre álló 34.121.355 . 78 t terhére póthitelképpen engedélyezze. A tanács a pénzügyi ügyosztálynak ezt a javaslatát, amelyhez a pénzügyi bizottság is hozzájárult, pártolóan terjeszti a törvényhatósági bizottság közgyűlése elé. 30. Tanácsi előterjesztés a Magyar Általános Gépgyár Részvénytársaság felebbezésére a rákosszentmihályi közcsatorna üzemi költségeinek megállapítása ügyében. (Előadó: Fock tanácsnok.) 20.661/1922—11. szám. A magyar általános gépgyár részvénytársaság a vármegyei közigazgatási bizottságnak 17.072/1917. sz. véghatározatával engedélyt kapott arra, hogy Mátyásföldön lévő gépgyárának szennyvizeit a székesfőváros Kerepesi úti közcsatornájába vezethesse. Ezeknek a szennyvizeknek a székesfővárosi csatornahálózatba vezetése által keletkezett üzemköltségek fejében köteleztetett az engedélyes, hogy az első 1920. üzemi évre 500 koronát fizessen a székesfővárosi központi pénztárba. Ez az összeg 1918. január 18-án Cinkotán tartott értekezleten a forradalmakat közvetlen megelőző időben állapíttatott meg. De már a 111.945/1920. sz. határozat, amellyel a tanács a felebbezőt az 1920. évre esedékes üzemköltség befizetésére felhívta, kimondotta, hogy az üzemi költségek az ország közgazdasági viszonyai, legfőképpen pedig a szénáraknak és munkabéreknek hullámzásai szerint évről-évre változni fognak s így az évi üzemköltségek évről-évre, minden év november havában újból meg fognak állapíttatni. Ennek értelmében állapította meg a tanács az 1921. évi üzemköltségeket a 129.232/1921. 1. számú határozatával s így vetett ki a felebbezőre az előző évi 500 K helyett 19.414 K 35 fillért, mert az 1921. évben a szén árának, a munkabéreknek, a fuvarbéreknek és egyéb anyagáraknak emelkedésével az 1920.