Fővárosi Közlöny, 1922 (33. évfolyam, 20-38. szám)
1922-06-23 / 32. szám
ha nem tud hathatós segélyt kapni, kénytelen lesz népgondozói munkájának egyes ágait beszüntetni. A társulat anyagi helyzetét vizsgálván, megállapíttatott, hogy a működéséhez szükséges anyagi eszközöket jórészben adományokból szerzi meg. A mai kedvezőtlen viszonyok miatt ez a jövedelme annyira megcsappant, hogy abból nem képes működése eddigi méreteit fentartani. Különösen súlyos terhet ró a társulatra a központi vezetés, amely havonként körülbelül 90.000 koronát emészt fel. Erre a költségre mindössze 20.000 koronát kap az államtól, a fenmaradó hiányt, miután erre a szükséges fedezettel nem rendelkezik, kénytelen más rendeltetésű összegből pótolni. Mindezeket méltányolva a tanács a tanácsi IX. (közjótékonysági) bizottság előterjesztése alapján a társulat részére 20.000 korona rendkívüli segély engedélyezését javasolta, amihez a közjótékonysági bizottság is hozzájárult. Ezzel szemben a pénzügyi bizottság azt javasolja, hogy a Szociális Missziótársulat részére a folyó évre 20.000 korona rendes segélyként, 30.000 korona pedig egyszers mindenkorra szóló rendkívüli segélyként, összesen tehát 50.000 korona engedélyeztessék. Az 1922. évi költségvetés VI. csoport (Népjólét és szegénygondozás) X. fejezetén (Népjóléti és Szegénygondozóintézmények segélyezése) történő elszámolás melett, az 1922. évi költségvetés IX. csoport (Különféle intézmények) XIII. fejezete (Előre nem látott különfélék) alatt előirányzott 45.000.000 korona átalányösszegből még rendelkezésre álló 24.082.092 korona terhére. A pénzügyi bizottság javaslatát a tanács pártolóan terjeszti a törvényhatósági bizottság közgyűlése elé. 36. Bizottsági és tanácsi előterjesztés az Angolkisasszonyok Sancta Maria intézete rendkívüli segélyének fedezete ügyében. (Előadó: Bukovszky tanácsnok.) 65.691/1922—IX. szám. Az Angol kisasszonyok Sancta Mária intézete a folyton emelkedő vízdíjak okozta terhének részbeni fedezésére 10.000 korona rendkívüli segélyt kér. A tanács méltányolva az intézetnek a nemzeti kultúra és a nevelés körül szerzett kiváló érdemeit, javasolta a segélynek a kért összegben való engedélyezését, amihez a közjótékonysági bizottság is hozzájárult. A pénzügyi bizottság az előterjesztéshez szintén hozzájárult és a fedezetet kijelölte. A tanács a javaslatot pártolóan terjeszti a közgyűlés elé. 37. Bizottsági és tanácsi előterjesztés a kelenföldi plébániatemplom elhelyezésével kapcsolatban az 1914. évi 1537. kgy. számú határozattal megállapított szabályozási terv végrehajtása, ideiglenes templom építése és a fölmerülő költségek engedélyezése ügyében. (Előadó: dr. Városy tanácsnok.) 75.016/1922.—XI. szám. Ebben az ügyben a tanácsi III. ügyosztály a következő előterjesztést tette: Tekintetes Tanács! A magyar ciszterci rend még 1912. évben megszerezte az I. ker., Kelenföldön a Villányi- és Ménesi-út között fekvő 13.451. hrsz. 3584^-b-ös kiterjedésű telket azzal a céllal, hogy azon gimnáziumot, rendházat és internátust létesítsen ; 1913. évben pedig 36.451/1913. tan. sz. beadványában a rend hajlandónak nyilatkozott megfelelő feltételek mellett arra, hogy — az esetben, ha a telkén emelni szándékolt épületek szomszédságában a főváros templomot építene — plébániát is vállal. A rend építkezésének és a templom elhelyezésének ügyében az 1913. évben folytatott tárgyalások arra az eredményre vezettek, hogy a rend részéről megszerzett — egyébként igen értékes villaterületnek, — az azon emelni szándékolt nagy kiterjedésű épületekkel való beépítése s ezzel a Gellérthegy Villányiúti lejtőjének tervszerűtlen kiépítése és elfalazása városrendezési szempontból súlyos kifogás alá esik és az emelendő intézet továbbfejlesztése szempontjából sem kívánatos. Erre való tekintettel s különösen pedig a rendi épületekkel kapcsolatban Kelenföld számára emelni szándékolt plébániatemplom monumentális elhelyezése érdekében a rend építkezésének s a templom elhelyezésének kérdése a Kelenföld szabályozásának kérdésébe vonatott be. Ezzel a városépítési ügyosztály csupán azt a nálunk a közelmúltban is — sajnos — nagyon elhanyagolt városrendezési elvet óhajtotta érvényre juttatni, hogy a város karakterét megadó középületek, még inkább középületcsoportok megfelelő tervszerűséggel illesztessenek be a város szabályozási tervébe, hogy ezáltal egyfelől ezek az épületek már elhelyezésük révén is megfelelő monumentalitáshoz jussanak, másfelől a város terveibe beillesztett szabad terek és parkok egységes koncepcióval megoldott nagyobbszabású középület tömegekkel nyerjenek megbízást. Ezektől a városrendezési elvektől vezetve, kénytelen volt az ügyosztály a rend részéről megszerzett telkektől eltekinteni s a rend által emelni szándékolt épületcsoport s a plébánia templom számára megfelelő helyet kijelölni. 1914. évi 44.195/1913—III. sz. előterjesztésében az ügyosztály az említett épület XXIV . tömegek elhelyezésére, 28—3— t.sz. alatt új szabályozási tervet dolgozott ki, melyet lényegében a most idecsatolt 440'^ ttsz. kisajátítási tervekkel kapcsolatban bemutatott összefoglaló egységes tervnek vörös vonalai tüntetnek fel. E szerint az elrendezés szerint az Átlós-út és Lenke-út metszésében, a kelenföldi tó körül kialakított szimmetrikus, parkozott térnek a tavon áthaladó tengelyébe kerülne, a Villányi-útnak a gellérthegyi oldalán, — tehát egy emeltebb níven, — a kelenföldi végleges plébánia templom. Ezen az alsó szakaszában 80 m., felső szakaszában 60 m. széles templom téren, amely a tó körüli parknak szolgál folytatásául, egészen a Ménesi-útig, halad át az a 12 m. széles szerpentin-út, mely a Fadrusz-utca folytatásaként, a Villányi-utat van hivatva összekötni a Ménesi-úttal. A tó körül kialakított park szélességének megfelelő hosszban a templomtér két oldalán fekvő te-