Fővárosi Közlöny, 1922 (33. évfolyam, 20-38. szám)
1922-06-23 / 32. szám
sége az előzők szerint kereken . . . . . . 15,000.000 K Ebből visszatérül a rendház telkének értéke 5,864.400 K a Ménesi-út és a nyitandó 12 m. széles szerpentin-út között fenmaradó és értékesíthető terület 2653 •-ös 1500 K négyszögölenkénti egységárral 3,979.500 K a ~ hrsz. telken álló s a szabályozás után is fentartható, így tehát a kisajátítási árnak megfelelően értékesíthető I. emeletes épület .... 744.000 „ viszatérül tehát össszesen Marad tehát a sza-10,587.900 Kbályozás végrehajtására és a szerpentin-út megnyitására szükséges 1175 • -ös területen kívül a 2570 D-ös területű templomtér kialakítására, mint vissza nem tértt a költség 4.412.100 „ Vagyis közel 470 millió korona. Ezzel szemben, ha figyelembe vesszük azt, hogy 2500 D-ös nagyságú templomtelek megszerzése e környéken, azon a helyen például ahová azt a kelenföldi érdekeltek annak idején elhelyezni kívántak, a Fehérvári- és Horthy Miklós-út sarkán, négyszögölenként legalább 4000 koronába, tehát összesen legalább 10.000.000 koronába kerülne, úgy ezt a megoldást pénzügyileg sem tarthatjuk hátrányosnak, még abban az esetben sem, ha a kivitelnél bizonyos fokú túllépés is merülne fel, ami a jelen viszonyok között és tekintettel arra, hogy a telkek jó része csak bírói kisajátítás útján lesz megszerezhető, a számításból előre ki sem küszöbölhető. A rend számára kijelölt területek átadásának feltételei közzé építési korlátozásként városrendezési szempontból csak annyit tartunk kikötendőknek, hogy a rend — mihelyt az építési viszonyok megengedik, — legalább a gymnázium építéséhez hozzáfogni köteles és a tervezett rendházat és internátusát pedig legalább addig az időpontig tartozik felépíteni, amikorra a végleges plébániatemplom elkészül. A rend tulajdonát képező 13.451. hrsz. telek átengedésével szemben pedig a telekcserére vonatkozó szerződés megkötésekor kikötendő, hogy a telektranzakció letárgyalása után a kisajátítási eljárások megindításakor tartozik a rend a jelenlegi telkét a fővárosnak azonnal átengedni, hogy azon az ideiglenes templom és plébánialak megépítése minél előbb megkezdhető legyen. Ugyanebben a szerződésben nyerhet kielégítést és biztosítást a rendnek a beadványában foglalt az a kérelme is, hogy a főváros álól cserébe átengedendő területek időközben a rend által tervezett épületeknek megfelelően planeroztassanak. Budapest, 1922. május 30-án. A tanácsi III. ügyoszt.: Warga László Bárdi városrendezési Szakértő, tanácsnok. kez.: A tanácsi XI. ügyosztály előterjesztése a követ-Tekintetes Tanács! A tanácsi III. ügyosztály előterjesztést tett a tek. tanácsnak a kelenföldi plébániatemplom elhelyezésével kapcsolatban még az 1914. évben elfogadott kelenföldi szabályozási terv végrehajtásához szükséges telekkisajátítások és telektranzakció ügyében. A tek. tanács f. évi május 31-én kelt 68.402/1922—III. sz. határozatával az ügyosztály előterjesztéséhez hozzájárult. Felhívta azonban a tan. XI. ügyosztályt, hogy mielőtt ebben az ügyben a törvényhatósági bizottság közgyűlésének javaslatot tenne, a kelenföldi ideiglenes templom megépítésére nézve tegyen ezzel az üggyel kapcsolatosan a tek. tanácsnak előterjesztést. Ennek az utasításnak megfelelve a következőket jelentjük: Az I. közigazgatási kerületnek a háborút megelőző utolsó években nagyarányú fejlődést ért lágymányos-kelenföldi része a főváros kegyuraságához tartozó r. kath. hívők lelki ellátása tekintetében egyik legelhagyatottabb vidéke volt a székesfővárosnak, úgyhogy már régebb idő óta komoly megfontolás tárgyává kellett tennünk e. vidék katholikus hivőközönségének jobb lelki ellátásáról való gondoskodást, amit szóval és írásban az egyházi főhatóság is állandóan kért és szorgalmazott s maga a katholikus hivőközönség is, amelynek a száma az 1920. évi népszámlálás adatai szerint meghaladta a 20.000-et, vágyva és türelmetlenül várt. A lelkiélet fejlesztésének és irányításának intézményes szerve és eszköze a r. kath. egyházban a plébánia lévén, már egy évtized előtt vetődött szükségképpen fel egy önálló kelenföldi plébánia felállításának a gondolata s a vonatkozó tárgyalásokat még az 1913. évben folyamatba is tettük. A közbejött háború azonban a plébánia létesítését lehetetlenné tette s ezért az erre irányuló tárgyalásokat, egyelőre fel kellett függeszteni. Mivel azonban a tényleg fenforgó szükségességet tagadásba venni nem lehetett, a hercegprímás-érsek úr Őfőméltósága által javasolt ideiglenes megoldásképpen a tekintetes tanácshoz annak idején tett előterjesztésünkben e vidéknek plébániává való önállósítása helyett egyelőre helyi lelkészség felállítását javasoltuk. Ez alapon a törvényhatósági bizottság közgyűlése a 717/1918. kgy. számú határozatával kimondotta, „hogy az I. ker. Kelenföld és Lágymányos r. kath. vallású lakossága vallási szükségleteinek könnyebb és jobb ellátása érdekében „Budapestkelenföldi kitett káptalanság" elnevezésével helyi lelkészséget rendszeresít olyképpen, hogy a tabáni r. kath. plébánia egyik rendes segédlelkészi állását egyidejűleg megszünteti, illetve a szóben levő kitett kápláni állássá szervezi át". Az I. kerületnek a Szent Gellérthegytől délre eső részén ilyképpen az 1918. július 1-től kezdődőleg helyi káplánság létesült, amit főleg az a körülmény tett könnyebben elérhetővé, hogy a „Kisegítő Kápolnaegyesület" a kelenföld-lágymányosi hívőközönség támogatásával ideiglenes kápolna céljára a Verpeléti-u. 15. számú házában helyiséget (több egymással összefüggő üzleti helyiséget) bérelt, ezt ennek a célnak megfelelően fölszerelte és berendezte és kötelezettséget vállalva annak fentartására, a kápolnát ellenszolgáltatás nélkül a helyi káplánság céljára átengedte ; dr. Angyal Kálmán tabáni plébános pedig a kántor és templomszolga díjazásának kérdését a „Kisegítő Kápolnaegyesülettel" egyetértve úgy oldotta meg, hogy a székesfőváros közönségére ebből teher nem háramlott. Csupán a helyi káplán szokásos fizetéséről kellett tehát gondoskodni, ami összesen évi 6500 koronát