Fővárosi Közlöny, 1922 (33. évfolyam, 20-38. szám)

1922-06-23 / 32. szám

sége az előzők szerint kereken .­­ . . . . . 15,000.000 K Ebből visszatérül a rendház telkének értéke 5,864.400 K a Ménesi-út és a nyitandó 12 m. széles szer­pentin-út között fenma­radó és értékesíthető terü­let 2653 •-ös 1500 K négy­szögölenkénti egységárral 3,979.500 K a ~ hrsz. telken álló s a szabályozás után is fentartható, így tehát a kisajátítási árnak meg­felelően értékesíthető I. emeletes épület .... 744.000 „ viszatérül tehát össszesen Marad tehát a sza-10,587.900 K­bályozás végrehajtására és a szerpentin-út megnyi­tására szükséges 1175 • -ös területen kívül a 2570 D-ös területű tem­plomtér kialakítására, mint vissza nem tértt a költség 4.412.100 „ Vagyis közel 470 millió korona. Ezzel szemben, ha figyelembe vesszük azt, hogy 2500 D-ös nagyságú templomtelek megszer­zése e környéken, azon a helyen például a­hová azt a kelenföldi érdekeltek annak idején elhelyezni kívántak, a Fehérvári- és Horthy Miklós-út sarkán, négyszögölenként legalább 4000 koronába, tehát összesen legalább 10.000.000 koronába kerülne, úgy ezt a megoldást pénzügyileg sem tarthatjuk hátrányosnak, még abban az esetben sem, ha a kivitelnél bizonyos fokú túllépés is merülne fel, ami a jelen viszonyok között és tekintettel arra, hogy a telkek jó része csak bírói kisajátítás útján lesz megszerezhető, a számításból előre ki sem küszö­bölhető. A rend számára kijelölt területek átadásának feltételei közzé építési korlátozásként városrendezési szempontból csak annyit tartunk kikötendőknek, hogy a rend — mihelyt az építési viszonyok megengedik, — legalább a gymnázium építéséhez hozzáfogni köteles és a tervezett rendházat és internátusát pedig leg­alább addig az időpontig tartozik felépíteni, amikorra a végleges plébániatemplom elkészül. A rend tulajdonát képező 13.451. hrsz. telek átengedésével szemben pedig a telekcserére vonat­kozó szerződés megkötésekor kikötendő, hogy a te­lektranzakció letárgyalása után a kisajátítási eljárá­sok megindításakor tartozik a rend a jelenlegi telkét a fővárosnak azonnal átengedni, hogy azon az ideig­lenes templom és plébánialak megépítése minél előbb megkezdhető legyen. Ugyanebben a szerződésben nyerhet kielégítést és biztosítást a rendnek a beadványában foglalt az a kérelme is, hogy a főváros álól cserébe átengedendő területek időközben a rend által tervezett épületek­nek megfelelően planeroztassanak. Budapest, 1922. május 30-án. A tanácsi III. ügyoszt.: Warga László Bárdi városrendezési Szakértő, tanácsnok. kez.: A tanácsi XI. ügyosztály előterjesztése a követ-Tekintetes Tanács! A tanácsi III. ügyosztály előterjesztést tett a tek. tanácsnak a kelenföldi plébá­niatemplom elhelyezésével kapcsolatban még az 1914. évben elfogadott kelenföldi szabályozási terv végrehajtásához szükséges telekkisajátítások és telek­tranzakció ügyében. A tek. tanács f. évi május 31-én kelt 68.402/1922—III. sz. határozatával az ügyosztály előterjesztéséhez hozzájárult. Felhívta azonban a tan. XI. ügyosztályt, hogy mielőtt ebben az ügyben a törvényhatósági bizottság közgyűlésének javaslatot tenne, a kelenföldi ideiglenes templom megépítésére nézve tegyen ezzel az üggyel kapcsolatosan a tek. tanácsnak előterjesztést. Ennek az utasításnak meg­felelve a következőket jelentjük: Az I. közigazgatási kerületnek a háborút meg­előző utolsó években nagyarányú fejlődést ért lágy­mányos-kelenföldi része a főváros kegyuraságához tartozó r. kath. hívők lelki ellátása tekintetében egyik legelhagyatottabb vidéke volt a székesfővárosnak, úgy­hogy már­ régebb idő óta komoly megfontolás tár­gyává kellett tennünk e. vidék katholikus hivőközön­ségének jobb lelki ellátásáról való gondoskodást, amit szóval és írásban az egyházi főhatóság is állan­dóan kért és szorgalmazott s maga a katholikus hivőközönség is, amelynek a száma az 1920. évi nép­számlálás adatai szerint meghaladta a 20.000-et, vágyva és türelmetlenül várt. A lelkiélet fejlesztésének és irányításának intéz­ményes szerve és eszköze a r. kath. egyházban a plébánia lévén, már egy évtized előtt vetődött szük­ségképpen fel egy önálló kelenföldi plébánia felállí­tásának a gondolata s a vonatkozó tárgyalásokat még az 1913. évben folyamatba is tettük. A közbejött háború azonban a plébánia létesítését lehetetlenné tette s ezért az erre irányuló tárgyalásokat, egyelőre fel kellett függeszteni. Mivel azonban a tényleg fenforgó szükségességet tagadásba venni nem lehetett, a hercegprímás-érsek úr Őfőméltósága által javasolt ideiglenes megoldásképpen a tekintetes tanácshoz annak idején tett előterjesztésünkben e vidéknek plébániává való önállósítása helyett egyelőre helyi lelkészség felállítását javasoltuk. Ez alapon a törvényhatósági bizottság közgyű­lése a 717/1918. kgy. számú határozatával kimon­dotta, „hogy az I. ker. Kelenföld és Lágymányos r. kath. vallású lakossága vallási szükségleteinek könnyebb és jobb ellátása érdekében „Budapest­kelenföldi kitett káptalanság" elnevezésével helyi lel­készséget rendszeresít olyképpen, hogy a tabáni r. kath. plébánia egyik rendes segédlelkészi állását egyidejűleg megszünteti, illetve a szóben levő kitett kápláni állássá szervezi át". Az I. kerületnek a Szent Gellérthegytől délre eső részén ilyképpen az 1918. július 1-től kezdődőleg helyi káplánság létesült, amit főleg az a körülmény tett könnyebben elérhetővé, hogy a „Kisegítő Kápolna­egyesület" a kelenföld-lágymányosi hívőközönség támogatásával ideiglenes kápolna céljára a Verpeléti-u. 15. számú­ házában helyiséget (több egymással össze­függő üzleti helyiséget) bérelt, ezt ennek a célnak megfelelően fölszerelte és berendezte és kötelezett­séget vállalva annak fentartására, a kápolnát ellen­szolgáltatás nélkül a helyi káplánság céljára átengedte ; dr. Angyal Kálmán tabáni plébános pedig a kántor és templomszolga díjazásának kérdését a „Kisegítő Kápolnaegyesülettel" egyetértve úgy oldotta meg, hogy a székesfőváros közönségére ebből teher nem háramlott. Csupán a helyi káplán szokásos fizetéséről kel­lett tehát gondoskodni, ami összesen évi 6500 koronát

Next