Fővárosi Közlöny, 1947 (58. évfolyam, 1-27. szám)
1947-03-13 / 10. szám
a nemzetközi idegenforgalom utazási célpontja is. Az idegenforgalomhoz fűződő országos és fővárosi érdekek megkívánják, hogy Budapest fürdőügyi és idegenforgalmi berendezéseinek színvonala világviszonylatban is versenyképes legyen. Városfejlesztési szempontból Budapest-Nagyvárossal nem áll szemben külön Budapest-Fürdőváros, hanem csupán a nagyváros területébe beágyazott helyileg is elhatárolt egyes gyógyhelyi övezetek fenntartásáról van szó, amelyeket meg kell védeni a városi élettel járó zavaró tényezőktől, de ugyanakkor nem szabad elzárni a világvárosias környezetnyújtotta előnyöktől sem. Budapest fürdőváros nemzetközi versenyképességének egyik komoly biztosítéka éppen az, hogy itt gyógyvendégeink a fürdőhely gyógytényezői mellett a világváros kultúráját és szórakozási lehetőségeit is megtalálják. Az egyes gyógyhelyi övezetek és az ezekkel kapcsolatos városrendezési kívánalmak a következők : Az Erzsébet-sósfürdő területének határai a Halmiutca, Török Ignác utca, Vachot-utca és Ercsi út. E szűk terület körül a gyógyfürdő terjeszkedési lehetőségeinek biztosítására, nyugalminak és jó levegőjének védelmére kertes, villaövezetek létesítése kívánatos, amelynek határai az Etele-tér, Etele-utca, Mohai-út, Sárbogárdi-út, Bartók Béla-út és Somogyi-út. A budai keserűvíz-források területén a beépíthetőség szigorú korlátok közé szorítandó, hogy ez a forrásterület a szennyeződéstől megóvassék. (Az épületekből származó szennyeződés kijutásának megakadályozása, istállók, ólak létesítésének, továbbá mezőgazdasági művelésnél a trágyázásnak megtiltása). A budai déli forrásterület védelmét szolgáló gyógyhelyi övezet a Lánc-híd és Ferenc József-híd közötti Dunapartot, a Gellérthegy és Naphegy villaövezetét, a Tabániparkot és a Várkert egy részét foglalja magában. E területen belül fontos fürdőügyi követelmény az Erzsébet-híd és a Szabadság-híd közötti felső dunaparti partsávnak gyógypark céljára való teljes egészében történő igénybevétele, hogy ezáltal a Szent Gellért-fürdő, a Rudasfördőnél létesítendő új Juventus-fürdővel és a tabáni gyógyfürdő-intézményekkel egyetlen szoros egységbe foglalható legyen. A Szent Gellért Gyógyfürdő és Gyógyszálló fejlesztése számára megfelelő területet kell biztosítani a Kemenes-utca, Bartók Béla-út, Orlay-út, Mányoki-út, Kelenhegyi-út által határolt telektömb és a Vízművek gellérthegyi parkjának részbeni igénybevételével. A tabáni gyógyfürdő-létesítmények számára a tabáni park teljes területe biztosítandó. A budai északi forrásterületet védő gyógyhelyi övezetbe a Szent Lukács-fürdő és a Császár-fürdő, valamint a Szent Margit-sziget tartozik. A Szent Lukács-fürdő és Császár-fürdő védelmére elégséges az a terület, amelyet a Margit-híd és a Zsigmond-tér vonala között egyik oldalon az Árpád fejedelem útja, másik oldalon pedig a Rózsadomb, illetőleg Szemlőhegy területén, az Apostol-út, Szeréna-út, Darázs-utca határol. Ez a terület az oda nem tartozó épületek lebontása után egységes gyógyparkká volna alakítandó. A Margit-szigetet a további beépítéstől szigorúan meg kell védeni. A Széchényi-fürdő gyógyhelyi övezete az egész Városligetet, továbbá a Damjanich-utca, Bajza-utca és Andrássy-út által határolt területet foglalja magában. Ezen a területen belül a fürdőfejlesztés érdekében az Állatkert kitelepítése és területének a Városliget területével gyógyparkként való egyesítése, s a Városligetből a mutatványos bódék, zajos szórakozási üzemek eltávolítása szükséges. A népfürdők elhelyezése a városfejlesztési terv szempontjából különleges kívánalmakat nem támaszt. Ilyenek Kőbányán, a XIII. kerületben és az óbudai Rádl-forrás környékén építendők. A Népligetben és a Városmajorban, vagy a Pasaréti út környékén strandfürdők létesíthetők. A lágymányosi öbölben az öböl nyugati partrészén és az Árpád-híd pesti hídfője mellett pedig a Duna-strandfürdők helyezendők el. Azonkívül megfelelő kiképzésű és a városképbe illő Dunauszodákról is gondoskodni kell. A Római-fürdő területe, mint hétvégi üdülőtelep és vízisport-központ a beépíthetőség szempontjából részesítendő védelemben. A gyógyhelyi övezetek jövő fejlődése érdekében kívánatos azokat egységesen, külön építési övezetként kezelni, meghatározva a fásítás, parkírozás, valamint a füst, korom, bűz, szél és zaj elleni védekezés előfeltételeit is. További új gyógyhelyi övezetek nyitásával nem kell számolni, mert a tudomány mai állásfoglalása szerint a budapesti forrásterületen további gyógyvizek feltárása nem kívánatos, mert további források nyitása veszélyeztetheti a meglévőket. De erre nincs is szükség, mert a meglévő források, vízhozamuk megfelelő forrástechnikai fokozása (új forrásfoglalások, forrástisztítások stb.) esetén, nagyszabású fürdőfejlesztési program megvalósításához is elégségesek. A gyógyhelyi övezetek nyugalma érdekében elsőrendű követelmény, hogy az átmenő forgalmat teljesen távol kell tartani, de ugyanakkor szükséges a létesítendő gyógyfürdők és gyógyszállodák helyi megközelíthetőségének zavartalan biztosítása is. Ezért a déli forrócsoporttal kapcsolatban meg kell oldani a közúti forgalomnak és a villamosközlekedésnek a budai Dunapart Erzsébet-híd és Szabadság-híd közötti szakaszáról való eltávolítását, illetőleg az alsó Dunapartra való helyezését, valamint a Hegyalja útnak a tabáni park mögött, a fürdőterület elkerülésével történő levezetését. Kívánatos továbbá, hogy az itt létesítendő új intézményekhez jó helyi közlekedés vezessen. A budai északi forrásterület forgalmi követelménye mindennemű közúti forgalomnak a Zsigmond utcából való teljes eltávolítása és annak az Árpád fejedelem útjára, illetve a Dunapartra való áthelyezése, továbbá a Helyi Érdekű Vasút végállomásának északabbra történő kihelyezése. A Margit-szigeten az Árpád-híd megépítésével kapcsolatban az átmenő közúti és autósforgalmat szigorúan meg kell akadályozni. Hasonlóan a Széchényi-fürdővel kapcsolatban a Városliget mögött létesülő új nagy központi vasúti pályaudvar következtében jelentkező átmenő forgalmat el kell terelni a Városliget egész fürdőterületéről.Ezzel szemben biztosítani kell a Széchényi-fürdővel kapcsolatos gyógyintézmények helyi megközelíthetőségét, a földalatti és földfeletti villamosvonalak és autóbuszvonalak megfelelő beállításával. Az idegenforgalom növelése érdekében a legfontosabb követelmény a megfelelő vendéglátóipari férőhelyekről való gondoskodás. Minthogy Budapest legfőbb idegenforgalmi vonzóereje — gyógyfürdői mellett — dunaparti fekvése, alapelvként kell leszögezni, hogy az építendő szállodák elsősorban a Dunapartra kerüljenek. A pesti Dunapart Eötvös-tér és Petőfi-tér közötti szakaszát kizárólag a legmagasabb igényeket kielégítő szállodák részére kell fenntartani. Ezen a területen más építkezés engedélyezése nem kívánatos. A többi szállodát részben a Dunapart más megfelelő területein, részben pedig lehetőleg a nagy pályaudvarok közvetlen közelében kell elhelyezni. A szállodaépítkezésekkel kapcsolatban az Eötvös tér és Petőfi tér közötti szállodasor előtt a régi dunaparti korzó, a villamosvasút pályatestével kiszélesítve, mint kizárólagos sétaútvonal tartandó fenn. A szórakozási lehetőségek és látványosságok tekintetében az állandó kiállítási terület kijelölése, a Nemzeti Stadion felépítése, Szabadtéri Színpad és azonos férőhelyszámú és beosztású fedett színház építése, továbbá nagyszabású mutatványos- és szórakozótelep létesítése, valamint az Állatkertnek a budai hegyvidékre való áttelepítése szükséges. Kívánatos továbbá az idegenforgalom céljait szolgáló kilátó-vendéglők, valamint üdülőszállók építése. Végül szükséges volna egyes olyan hegyvidéki területek védelem alá helyezése, nemzeti parkszerű megőrzése, amelyeknek természeti adottságai vagy növényvilága helyi különlegességet, vagy régebbi fejlődési fokozatok érdekes megmaradását jelentik. Budapest egyik vonzóereje a hegyek és a rajtuk levő szabad erdők közelsége. Ezért a ma meglevő erdőállományt megőrizni és fejleszteni kell. XI. Telekpolitika, földreform. A városfejlesztési program keresztülvitelének egyik legfontosabb eszköze a fejlesztési terv célkitűzéseinek megfelelően végrehajtott telekpolitika. Ezért annak irányelveit és eszközeit a program keretében kell megszabni. A főváros telekpolitikai tevékenysége többirányú. Biztosítani kell egyrészt azokat a közcélú létesítmények számára szolgáló ingatlanokat, amelyek az egész város fejlődése szempontjából szükségesek. Ilyenek a nagyobb egészségügyi és kulturális intézmények, közigazgatási épületek, közüzemek, erdők, sporttelepek. Másrészt lehetővé kell tenni a helyi települések kialakításával kapcsolatos intézmények