Fővárosi Közlöny, 1964 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1964-01-31 / 1. szám

JELENTÉS A TANÁCS HATÁROZATAINAK VÉGREHAJTÁSÁRÓL Előadó: Sarlós István. Határozat: 123 A Tanács a lejárt határidejű tanácsi határozatok végrehajtásáról szóló jelentést elfogadta. A napirend 1.­ tárgya: IRÁNYELVEK A FŐVÁROSI TANÁCS ÁLLANDÓ­BIZOTTSÁGAINAK MŰKÖDÉSÉRE Előadó: Farkas Aladárné. Hozzászólók: Bolgár Miklós, Krasznai Iván, Ken­de Zsigmond, Balla Károlyné, Nádasi Jenő, Grün­walszky Károly, Hazai Jenőné, Petró József, Reischl Antal, Dávid Ferenc, Berkó Gyula, Takó József, Rős­ner Béla, Bakos Károly, Fái Boris. Bolgár Miklós kéri, a szakigazgatási szervek a VB-ülésére kerülő anyagokat olyan időben küldjék meg az állandó bizottságoknak, hogy azok érdemben tudja­nak foglalkozni a kérdésekkel. Krasznai Iván a szo­ciálpolitikai állandó bizottság problémáival foglalko­zik. Ezek közül egyik legnehezebb kérdés az, hogyan lehetne a feltétlenül ápolásra szoruló betegek részére férőhelyet biztosítani, valamint előmozdítani a szoci­ális otthoni elhelyezésre valóban jogosultak elhelye­zését. Bár a szociális otthoni férőhelyek száma az el­múlt öt év alatt 700-zal emelkedett, ugyanakkor azon­ban a 60 éven felüli lakosok száma is emelkedett. A szociális intézeti ágy­ellátottság kialakult normáit te­kintetbe véve, Budapesten 18.000 szociális otthoni ágyra volna szükség. Nehezíti még a helyzetet az is, hogy a je­lenleg meglévő ágyaknak kb. 58 százaléka vidéken, a fő­várostól távol van. Mindezek alapján tehát szükséges volna a szociális otthoni ágyak gyorsabb tempójú eme­lése, a vidéken elhelyezett otthonok átadása a me­gyék hatáskörébe és helyettük otthonok létesítése a főváros területén, továbbá a kisszámú tovább­kezelő ágylétszám emelése a kórházon kívül álló szülőott­honi ágyaknak ilyen ágyakká való átalakításával. Ad­dig is azonban, amíg ezeket a kérdéseket meg lehet valósítani, helyes volna, ha a szociálpolitikai állan­dó bizottságnak is módja lenne az elhelyezés kérdé­sében hivatalos véleményt nyilvánítani. Továbbiak­ban megemlíti, hogy a szociálpolitikai állandó bizott­ságnak tovább kell erősítenie kapcsolatát a szociál­politikai csoporttal, ehhez a Végrehajtóbizottság se­gítségét kéri. Kende Zsigmond az állandó bizottságok aktívahálózata szerepének fontosságával foglalkozik. Megemlíti, hogy a végrehajtóbizottságnak és az állan­dó bizottságok elnökeinek is az volt az álláspontja, hogy az eredményesen működő aktívákat a legköze­lebbi választáson tanácstagoknak kell jelölni. Ez az elképzelés nem érvényesült teljesen a legutóbbi ta­nácstagi választásnál, s így az állandóbizottságoknak jóformán olyan tagjai vannak, akiknek az állandó bi­zottsági feladatokat most kellett megismerniök. Balla Károlyné, mint a munkaügyi állandóbizottság tagja, felveti a kérdést, hogy a Budapesten lévő vállalatok és ipari üzemek vidékre való telepítése az idők folya­mán valahol megakadt. Javasolja, hogy a Végrehaj­tóbizottság adjon jelzést felsőbb szerveknek, hogy az idevonatkozó kormányhatározatot végre lehessen hajtani. Nádasi Jenő a szociálpolitikai állandó bizott­ság munkájával foglalkozva megállapítja, hogy az ÁB-nak a szociálpolitikai csoporttal való kapcsolata hi­ányos. Grünwalczki Károly szintén a szociálpolitikai állandóbizottság feladataival foglalkozik. Hazai Jenőné mint az idegenforgalmi állandóbizottság tagja rámu­tat arra, hogy mennyire fontos minden állandóbizott­ságnak az, hogy munkájához megfelelő szakemberek nyújtsanak segítséget. Megállapítása szerint az ide­genforgalmi állandóbizottságnak és a művelődési osz­tálynak a kapcsolata jó. Petró József a lakásberuhá­zási állandóbizottság munkájában mutatkozó problé­mákat veti fel. Ennek az állandóbizottságnak — Buda­­ pest lakásépítése szerv­pontjából — hasznos és nehéz munkát kell végeznie. Itt is az a legnagyobb hiba azonban, hogy az állandóbizottságnak nincsen aktíva­hálózata. A kerületekkel is nehéz megfelelő kapcso­latot teremteni, mert ott viszont nincsen lakásberu­házási állandó bizottság. Nem tud teljes egészében egyetérteni az irányelveknek azzal a részével, amely a lakásberuházási állandó bizottság feladatait szabja meg. A rögzített feladatokat az állandó bizottság egy­magában nem tudja megoldani, hanem véleménye szerint azt csak a minisztériummal, illetve a miniszté­riumi iparral kooperálva lehet elvégezni. Ugyancsak nem látja megoldhatónak az épülő lakások társadal­mi felügyelet alá vételét. Nem találja szerencsésnek az állandó bizottság összetételét sem, mert építési szak­területen építési szakemberekre volna szükség. Java­solja, hogy azokat az anyagokat, amelyek a tanács­ülésre vagy a Végrehajtóbizottság ülése elé kerülnek, amelyekben feltétlenül szükséges az állandó bizottság állásfoglalása, megfelelő időben adják át az ÁB ré­szére. Reischl Antal az állandóbizottság helyes mun­kamódszere megválasztásának fontosságát hangsúlyoz­za. Nem ért egyet teljesen azzal, hogy túl sok szak­embert vonjanak be az állandóbizottság munkájába, mert akkor akarva-akaratlanul szakterületre csúszik át a kérdés és háttérbe szorul a politikai célkitűzés megvalósítása. Dávid Ferenc felveti, nem esett szó arról, hogy az egyes állandó bizottságok miként valósí­tották meg a szeptemberi tanácsülés határozatát, ame­lyet a tanácsi demokrácia továbbfejlesztésével és a ve­zetés színvonalának emelésével kapcsolatban hoztak. Továbbiakban foglalkozik az állandóbizottságok és a szakigazgatási szervek közötti kapcsolattal. Felveti to­vábbá az állandó bizottságok és a minisztériumok kap­csolatának a kérdését is. Ezek után foglalkozik a tár­sadalmasítás kérdésével. Rámutat, hogy amikor egy államigazgatási szerv bizonyos hatósági funkciót át­ad, akkor ez azt jelenti, hogy az megszűnik hatósági funkciónak lenni és korábbi jellegét elveszti. Ezért is szükségesnek tartja tehát ebben a tekintetben a fokozott óvatosságot és az alapos megfontoltságot. Borkó Gyula a határozati javaslat 3.­ pontjának mó­dosítását javasolja, hogy a Végrehajtó bizottság, az ál­landó bizottsági munka jobbá tétele érdekében ne 1985 december 31-i határidővel tegyen javaslatot az ideiglenes bizottság kiküldésére, hanem már az 1984. márciusában tartandó tanácsülésen. Ez az ideiglenes bizottság vizsgálja meg az állandó bizottság munkáját, tárja fel jó és gyenge oldalaikat egyaránt, sőt legyen lehetősége ennek a bizottságnak arra is, hogy az ál­landóbizottságok személyi összetételének — esetleges — módosítására is tehessen javaslatot. Takó József az egészségügyi állandóbizottság feladatait taglalva megállapítja, hogy az irányelvek segítséget nyújta­nak az állandóbizottságok működéséhez. Rősner Béla a VB-titkárság szervezési osztályának segítségét kéri ahhoz, hogy a közmű- és szolgáltatási állandó bizottság aktívahálózatát meg tudják szervezni. Továbbiakban a gázfogyasztó­ készülékek karbantartásával és javí­tásával foglalkozik, ami vagy egyáltalán nincs, vagy csak igen kismértékben van biztosítva. Különösen sú­lyos a helyzet a Házkezelési Igazgatóság birtokában, valamint a magántulajdonban lévő gázfogyasztó­készülékek esetében. Ezeknek az igényeknek a kielé­gítése 1950 óta fokozatosan romlott, akkor ugyanis a Gázművek Révész utcai főműhelyét önálló vállalattá szervezték át és az átszervezés után a főműhely ja­vító tevékenysége fokozatosan megszűnt. A Végrehaj­tó bizottság 51/1957. sz. határozatával rendelkezett a fő­városi Gázfogyasztókészülékek Gyára javító részlegé­nek a Gázművekhez való csatolásáról. Ennek a hatá­rozatnak a végrehajtása azonban a mai napig sem tör­tént meg. Mindezek figyelembe vételével javasolja, hogy a Gázművek szervezetén belül halaszthatatlanul létre kell hozni a gázfogyasztó készülékek ellenőrzé­sét, javítását, karbantartását biztosító szolgáltató te­vékenységet. Feltétlenül szükséges ezt a szolgálatot a HKI tulajdonában és a magántulajdonban lévő gázfo­gyasztó készülékekre is kiterjeszteni. Bakos Károly a házkezelési állandóbizottság munkájával foglalkozik. Véleménye szerint az állandó bizottság és a Házkezelős

Next