Fővárosi Közlöny, 1964 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-31 / 1. szám
JELENTÉS A TANÁCS HATÁROZATAINAK VÉGREHAJTÁSÁRÓL Előadó: Sarlós István. Határozat: 123 A Tanács a lejárt határidejű tanácsi határozatok végrehajtásáról szóló jelentést elfogadta. A napirend 1. tárgya: IRÁNYELVEK A FŐVÁROSI TANÁCS ÁLLANDÓBIZOTTSÁGAINAK MŰKÖDÉSÉRE Előadó: Farkas Aladárné. Hozzászólók: Bolgár Miklós, Krasznai Iván, Kende Zsigmond, Balla Károlyné, Nádasi Jenő, Grünwalszky Károly, Hazai Jenőné, Petró József, Reischl Antal, Dávid Ferenc, Berkó Gyula, Takó József, Rősner Béla, Bakos Károly, Fái Boris. Bolgár Miklós kéri, a szakigazgatási szervek a VB-ülésére kerülő anyagokat olyan időben küldjék meg az állandó bizottságoknak, hogy azok érdemben tudjanak foglalkozni a kérdésekkel. Krasznai Iván a szociálpolitikai állandó bizottság problémáival foglalkozik. Ezek közül egyik legnehezebb kérdés az, hogyan lehetne a feltétlenül ápolásra szoruló betegek részére férőhelyet biztosítani, valamint előmozdítani a szociális otthoni elhelyezésre valóban jogosultak elhelyezését. Bár a szociális otthoni férőhelyek száma az elmúlt öt év alatt 700-zal emelkedett, ugyanakkor azonban a 60 éven felüli lakosok száma is emelkedett. A szociális intézeti ágyellátottság kialakult normáit tekintetbe véve, Budapesten 18.000 szociális otthoni ágyra volna szükség. Nehezíti még a helyzetet az is, hogy a jelenleg meglévő ágyaknak kb. 58 százaléka vidéken, a fővárostól távol van. Mindezek alapján tehát szükséges volna a szociális otthoni ágyak gyorsabb tempójú emelése, a vidéken elhelyezett otthonok átadása a megyék hatáskörébe és helyettük otthonok létesítése a főváros területén, továbbá a kisszámú továbbkezelő ágylétszám emelése a kórházon kívül álló szülőotthoni ágyaknak ilyen ágyakká való átalakításával. Addig is azonban, amíg ezeket a kérdéseket meg lehet valósítani, helyes volna, ha a szociálpolitikai állandó bizottságnak is módja lenne az elhelyezés kérdésében hivatalos véleményt nyilvánítani. Továbbiakban megemlíti, hogy a szociálpolitikai állandó bizottságnak tovább kell erősítenie kapcsolatát a szociálpolitikai csoporttal, ehhez a Végrehajtóbizottság segítségét kéri. Kende Zsigmond az állandó bizottságok aktívahálózata szerepének fontosságával foglalkozik. Megemlíti, hogy a végrehajtóbizottságnak és az állandó bizottságok elnökeinek is az volt az álláspontja, hogy az eredményesen működő aktívákat a legközelebbi választáson tanácstagoknak kell jelölni. Ez az elképzelés nem érvényesült teljesen a legutóbbi tanácstagi választásnál, s így az állandóbizottságoknak jóformán olyan tagjai vannak, akiknek az állandó bizottsági feladatokat most kellett megismerniök. Balla Károlyné, mint a munkaügyi állandóbizottság tagja, felveti a kérdést, hogy a Budapesten lévő vállalatok és ipari üzemek vidékre való telepítése az idők folyamán valahol megakadt. Javasolja, hogy a Végrehajtóbizottság adjon jelzést felsőbb szerveknek, hogy az idevonatkozó kormányhatározatot végre lehessen hajtani. Nádasi Jenő a szociálpolitikai állandó bizottság munkájával foglalkozva megállapítja, hogy az ÁB-nak a szociálpolitikai csoporttal való kapcsolata hiányos. Grünwalczki Károly szintén a szociálpolitikai állandóbizottság feladataival foglalkozik. Hazai Jenőné mint az idegenforgalmi állandóbizottság tagja rámutat arra, hogy mennyire fontos minden állandóbizottságnak az, hogy munkájához megfelelő szakemberek nyújtsanak segítséget. Megállapítása szerint az idegenforgalmi állandóbizottságnak és a művelődési osztálynak a kapcsolata jó. Petró József a lakásberuházási állandóbizottság munkájában mutatkozó problémákat veti fel. Ennek az állandóbizottságnak — Buda pest lakásépítése szervpontjából — hasznos és nehéz munkát kell végeznie. Itt is az a legnagyobb hiba azonban, hogy az állandóbizottságnak nincsen aktívahálózata. A kerületekkel is nehéz megfelelő kapcsolatot teremteni, mert ott viszont nincsen lakásberuházási állandó bizottság. Nem tud teljes egészében egyetérteni az irányelveknek azzal a részével, amely a lakásberuházási állandó bizottság feladatait szabja meg. A rögzített feladatokat az állandó bizottság egymagában nem tudja megoldani, hanem véleménye szerint azt csak a minisztériummal, illetve a minisztériumi iparral kooperálva lehet elvégezni. Ugyancsak nem látja megoldhatónak az épülő lakások társadalmi felügyelet alá vételét. Nem találja szerencsésnek az állandó bizottság összetételét sem, mert építési szakterületen építési szakemberekre volna szükség. Javasolja, hogy azokat az anyagokat, amelyek a tanácsülésre vagy a Végrehajtóbizottság ülése elé kerülnek, amelyekben feltétlenül szükséges az állandó bizottság állásfoglalása, megfelelő időben adják át az ÁB részére. Reischl Antal az állandóbizottság helyes munkamódszere megválasztásának fontosságát hangsúlyozza. Nem ért egyet teljesen azzal, hogy túl sok szakembert vonjanak be az állandóbizottság munkájába, mert akkor akarva-akaratlanul szakterületre csúszik át a kérdés és háttérbe szorul a politikai célkitűzés megvalósítása. Dávid Ferenc felveti, nem esett szó arról, hogy az egyes állandó bizottságok miként valósították meg a szeptemberi tanácsülés határozatát, amelyet a tanácsi demokrácia továbbfejlesztésével és a vezetés színvonalának emelésével kapcsolatban hoztak. Továbbiakban foglalkozik az állandóbizottságok és a szakigazgatási szervek közötti kapcsolattal. Felveti továbbá az állandó bizottságok és a minisztériumok kapcsolatának a kérdését is. Ezek után foglalkozik a társadalmasítás kérdésével. Rámutat, hogy amikor egy államigazgatási szerv bizonyos hatósági funkciót átad, akkor ez azt jelenti, hogy az megszűnik hatósági funkciónak lenni és korábbi jellegét elveszti. Ezért is szükségesnek tartja tehát ebben a tekintetben a fokozott óvatosságot és az alapos megfontoltságot. Borkó Gyula a határozati javaslat 3. pontjának módosítását javasolja, hogy a Végrehajtó bizottság, az állandó bizottsági munka jobbá tétele érdekében ne 1985 december 31-i határidővel tegyen javaslatot az ideiglenes bizottság kiküldésére, hanem már az 1984. márciusában tartandó tanácsülésen. Ez az ideiglenes bizottság vizsgálja meg az állandó bizottság munkáját, tárja fel jó és gyenge oldalaikat egyaránt, sőt legyen lehetősége ennek a bizottságnak arra is, hogy az állandóbizottságok személyi összetételének — esetleges — módosítására is tehessen javaslatot. Takó József az egészségügyi állandóbizottság feladatait taglalva megállapítja, hogy az irányelvek segítséget nyújtanak az állandóbizottságok működéséhez. Rősner Béla a VB-titkárság szervezési osztályának segítségét kéri ahhoz, hogy a közmű- és szolgáltatási állandó bizottság aktívahálózatát meg tudják szervezni. Továbbiakban a gázfogyasztó készülékek karbantartásával és javításával foglalkozik, ami vagy egyáltalán nincs, vagy csak igen kismértékben van biztosítva. Különösen súlyos a helyzet a Házkezelési Igazgatóság birtokában, valamint a magántulajdonban lévő gázfogyasztókészülékek esetében. Ezeknek az igényeknek a kielégítése 1950 óta fokozatosan romlott, akkor ugyanis a Gázművek Révész utcai főműhelyét önálló vállalattá szervezték át és az átszervezés után a főműhely javító tevékenysége fokozatosan megszűnt. A Végrehajtó bizottság 51/1957. sz. határozatával rendelkezett a fővárosi Gázfogyasztókészülékek Gyára javító részlegének a Gázművekhez való csatolásáról. Ennek a határozatnak a végrehajtása azonban a mai napig sem történt meg. Mindezek figyelembe vételével javasolja, hogy a Gázművek szervezetén belül halaszthatatlanul létre kell hozni a gázfogyasztó készülékek ellenőrzését, javítását, karbantartását biztosító szolgáltató tevékenységet. Feltétlenül szükséges ezt a szolgálatot a HKI tulajdonában és a magántulajdonban lévő gázfogyasztó készülékekre is kiterjeszteni. Bakos Károly a házkezelési állandóbizottság munkájával foglalkozik. Véleménye szerint az állandó bizottság és a Házkezelős