Fővárosi Lapok, 1864. szeptember (1. évfolyam, 199-223. szám)
1864-09-17 / 212. szám
OROSZORSZÁG ELSŐ KÖLTŐJE, Opitz Tivadar után.) (Folytatás.) Hátra van még, hogy olvasmányaira vessünk egy tekintetet. Puskin sokat olvasott, többnyire tollal kezében, miközben vagy a könyv szélére írt jegyzeteket, vagy kivonatokat készített belőle. Ily módon tanulmányozta át Shakespearet, Tacitus római történetét. Dershawint is újból átolvasta, és az Ítélet, melyet akkor fölötte mondott, így hangzott: egy negyed rész arany, három negyedrész ólom! — Tacitus művében Tiberius egyénisége érdekli őt különösen : „minél többször olvasom Tacitust, annál jobban kibékülök Tiberiussal. Ő a hajdankor egyik legnagyobb szelleme volt.“ Magáról a történetiróról azt mondá : nagy satyrikus iró, tele politikai előítéletekkel. Ily sokoldalú tevékenység közben elérkezett az 1826 év forró nyara, midőn a pakowi kormányzóságban hetekig nem mutatkozik felhő az égen. Nem vesszük tehát rosz néven a költőtől, ha komoly tanulmányait félre téve, árnyat és húset keres Michailowsk és Trigorsk berkeiben. V. Sándor cár meghalt. Utána fia, Miklós lépett a trónra. Vágyott-e ismét a világ tömkelegébe rohanni, vagy valóban beteg volt ?! — Puskin engedélyt kért az uj cártól, hogy egészsége helyreállítása végett a fővárosba visszatérhessen. Kérelme nemcsak teljesítetett, hanem kegyelmesen meg is hivatott Moskauba, hol akkor Miklós koronáztatása végett tartózkodott. S ezzel a száműzetés meg lön szüntetve, a költő a világnak visszaadva. — 1826. sept. elején hagyta el Michailowskot, s Moskauba érkezve, a cárnak nem sokára bemutattatott. Miklós igen kegyesen fogadta. Míg nyíltan kijelenté, mily nagyra becsüli tehetségeit, egyszersmind megértette vele kötelességeinek nagyságát a haza irányában. Puskin mindig érzékenyen s hálaadással emlékezett a komoly és szívélyes szavakra, melyeket ez alkalommal a cár hozzá intézett. Kevéssel ezután visszament Michailowskba, hogy megváltozott életkörülményeihez képest, a szükséges intézkedéseket megtegye, s novemberben már ismét Moskauban látjuk őt. — Itt a tűzvérű, két évi magányban megerősödött férfiú ismét ifjúvá változott. — Estélyek, bálok, mindenféle mulatságok a tél és tavasz folytában, csak ritkán engedek nyugodt gondolkozásba merülni, még látogatásokra is alig jutott idő. — Ahol csak megjelent, mindenütt nagy előzékenység és kitüntetéssel találkozott. Baráti körökben felolvasá drámáját; még most is emlékeznek Moskauban egy ily estére, mert a felolvasó arca,— lelkesültségében oly eredeti szépségtől sugárzott,mely minden hallgatóra mély benyomást tett. Ha mámoros éjek után, a szokottnál későbben hagyta el ágyát, elfogadó terme már tele volt ismerősökkel, és ismeretlenekkel, kik neki bemutattatni kívántak. — De még ily körülmények közt is néha — futólagosan hozzá szegődött a múzsa, és vagy sorokat sugalmazott Onuginhez, vagy az oroszok előtt amaz igen ismeretes stanzákat szül, melyekben egyszerű szavakkal, de méltó köszönetét monda a cárnak iránta tanusitott kegyeiért. Ez utasitást, hogy a nevelés körüli nézeteit írásban terjessze elébe. E munka, melyből csak töredékek maradtak fen, — az egyedüli, melyet az 1826—1827 közti téren irt. A mű nem volt kielégitő, mert Puskin az embernek csak értelmét, és nem erkölcsi oldalát is — vette tekintetbe. Művének hiányait maga is beismervén, engedélyt kért : tevékenységét jövőben oly tárgyakra fordíthatni, melyek szellemével rokonabbak, s melyekben biztosabban mozoghat. 1827. májusban a Pétervárotti tartózkodás is megengedtetett neki. Júniusban már ott volt, de csak rövid ideig, mert a múzsa ösztönzétt a magányba vonulni, s visszasietett Michailowskba, ismét elégedetlenül magával, mint ez rendesen történni szokott, ha szenvedélyektől izgatott életére reflectált. Csak egy szenvedélyét nevezzük meg itt, mely neki sok gondot szavart okozott, mely könyvekre tett tetemes kiadásain kivül — leginkább kimeritő tárcáját — a játék szenvedélye. Falusi magányából csakhamar küldött néhány költeményt a „moskaui hirnök“-nek; ezek közt „a költő“ az, melyben akkori kedélyállapota, emberi gyengeségei érzete és költői ereje legszebben nyilatkozik. Az új moskaui hirnök alapításában élénk részt vett. E lapot az orosz irodalom fejlődésére nézve nélkülözhetlennek tartotta, s mindent elkövetett, hogy a szerkesztőségbe kedvet és kitartást öntsön. „Az istenért, ne hagyja ön abba a Hírnököt. Jövő évre minden föltét nélkül felajánlom közreműködésemet, s miatta végkép felbontom a két főváros folyóirataival minden összeköttetésemet. Türelem lelkiismeretesség, s különösen kitartásunk által meg kell felelnünk az irodalompártolók várakozásának s a nagy Göthe buzdításainak. Ön igen helyesen tette, hogy a mi germán patriarchánk levelét a lapban kinyomatta. E lap, melyet, mint látjuk, Göthe is figyelmére méltatott, megkisérte Németország aesthetikai elméleteit az oroszszal összerokonítani , a mennyiben figyelmét kiválólag annak érzékekhez szóló oldalára fordította; a német theoretikusok nézeteit lyrai formába öntötte, s töredékeket hozott Jean Paul, Tiek és Schelling műveiből. Az eljárás gyakorlati volt, s eléggé alkalmas az ifjú nemzedék ébredő aesthetikai érzékének kiképzésére, erősbítésére, amit a Hírnök feladatul tűzött maga elé. Puskinra nézve annyiban is különös fontosságú volt e folyóirat, mert ennek fiatal dolgozótársai a művészet és művészi hivatás felöli nézeteit mindnyájan oszták, s abban őt mindjobban megerősíték. „A művészet célja — így gondolkodtak ők — sokkal magasztosabb, eszményibb, semhogy egy bizonyos osztály és kor szeszélyei s szükségeihez szabadna alkalmazkodnia. A művész ennélfogva nem a tömeghez tartozik; annak törekvései s szükségeihez semmi köze, annak rokonszenvére nem szorult, és maga is képes művét helyesen megítélni, mihelyt ismeri annak viszonyát az eszményhez, melyet realizálni akart.“ A hideg fogadtatás, melyben legérettebb művei részesültek, vezethette Puskint ezen aesthetikai hitvallásra ; és jó volt így, mert keserűsége a közönség közönyes korlátoltsága miatt, ha nem oszlott is el teljesen, de gyengült ez által, úgy, hogy az nem hathatott be károsan teremtő erejére. Ezen elmélet adta meg neki a valódi és tökéletes függetlenséget, melynek érzetében 1830. igy kiálthatott fel : „cár vagy te, élj magadnak. Magad vagy önmagadnak legjobb barátja!“ — Azon veszélytől pedig, — hogy eszményi törekvései közben a valóságtól eltávozhatnék, a megörzé öt gyakorlati muszka természete. Eszményeit legközelebbi környezetéből, vagy népének történeti múltjából szemelte ki éles tekintete. (Folyt. köv.) Tátrafüred s a kántuaünnepély. (1864. augustus 4-én.) (Vége.) Csak név szerint említjük még föl: a popper tavat, lengyel nyerget, nagyszalóki csúcsot, Styavnitz lengyel fördőt, sok másokat mellőzve, melyek mind megannyi élvezetes kirándulási pontok ; és végül a „lomnici csúcsot“, melyre felmenni csak az vállalkozik, ki tüdeje s lábaiban eléggé bízik, ment a félénkség és habozástól, s kinek feje nem szédül; e tulajdonokkal fölkészülve aztán János vezető tapasztalt ügyességére bizva magát, neki indul a legalább 12 órai folytonos gyaloglás és mászásnak; a csúcsra érve, első teendője mindenkinek, hogy bátorsága megörökítésére nevét a nagy kő alá rejtett iratra rendithetlen elődeié mellé jegyezte, kiket a szédítő magasság hasonlag vissza nem riasztott; élvezheti ezután a tokaji hegytől Krakó városáig terjedő széles kilátást. 8 János ügyességében teljesen lehet bizni, mert ő 111-szer járta meg mintegy 20 év alatt e nyaktörő utat, anélkül, hogy legkisebb veszély történt, vagy csak egyszer is útjából megtért volna. Az út nehézségeinek s a vállalkozó szellem szükséges fokának mutatójául szolgáljon azon körülmény, miszerint a 111. menetben csupán három nő volt, ak-ik ez idén, aug. 24-én pesti G. A. bátor fiatal hölgy merészkedett vállalkozni, és szerencsésen meg is járta. — Térjünk most vissza a fürdőbe. A kényelmes, csinosan festett és bútorozott szobákból álló lakházak különböző magaslatokon feküsznek, nagyobbára svájci stylben. ízléssel épitvék; csaknem mindenike előtt diszes virágos kertecske terül el, közepén csurgóval, melyekben a virágok örökké ifjak, sárga, hervadt levelet nem látni, mert itt a lég üde, éltető és sohasem tikkasztó. Az ebédlő és szép táncterem egymásba nyílnak, előttök magas oszlopokon nyugvó széles fedett tornác, melyen az ebéd utáni zenére gyűl egybe a közönség. A lakókat egymással folytonosan tisztán tartott többszörös kígyózó széles utak kötik össze, melyek több mint 1000—1200 öl távolságra a fenyvesek között minden irányban vezetnek, különféle kellemes partiékhoz; itt a sűrü fenyvesben padokkal körülvéve egy díszes virágágy, amott egy emlék, tovább nyughelyek, majd a kilátás, zöld mező, tánctér, s több mindenfélék. Leginkább megemlítendők az utak mellett minden 10 percnyi távolban felállított csinos kőrakások, melyekből a kristálytiszta s az összes közönség által egyértelműleg dicsért különös jó izü viz ömlik ; mindnyájan elnevezve : reménysugár, türelem, Leutsch — s legújabban u. n. Xantus-forrás sat.; ezek mellett haladva végre, eljut az ember a fő csörgőhöz, — Rajner-forrás — mely vizével a többit, és 900 öl távolból a fürdőt magát is ellátja. — Eddig négy savanyu viz forrás van kirakva és használatban, melyek közül az egyik vastartalmú; a mennyiben a meglevő nem igen fontos vegybontásból kivehetni, de inkább a tapasztalásból tudni lehet, e vizek mindenike gyengén izgató, e mellett oldozó hatással bir; a vastartalmú pedig, e kivül még zsongitó erőt is tanusit, minélfogva elgyengült nők, sápkóros hajadonok által jó eredménynyel használtatik. Ezen kivül a fürdői közönség jelentékeny részének kedvenc italául szolgálnak. Még fel nem karolva több savanyu forrás is csörgedez a fenyves sűrűjében, melyek közül megemlítésre méltónak tartom a parádihoz hasonló kénes savanyú vizforrást, melynek környékén a kénköneny gáz roppant mennyiségben száll el a laza föld likacsain, s ahol az elterült savanyu vizen át kénytelen fölbugyogni, ezt látszatos forrásba hozza annyira, hogy a lobogás és bugyogás moraja már 100 lépésnyiről hallható. — E forrást szintén célszerűen föl lehetett használni. Ámbár T.Füred keletkezését a savanyú vizeknek köszöni, nem ez az út, melyen nagygyá lehet; más irányban mutatja a természet a haladás ösvényét, s ez a hideg viz gyógymód. Ez T.Fürednek hivatása, erre utal felséges szép, s e mellett alkalmas fekvése , kiválólag egészséges levegője, mely minden kártékony hatányoktól menten, dúsan el van telve a fenyők és havasi növények egyaránt kellemes, s a légző szervekre jótékonyan ható illatával; erre teszi tökéletesen alkalmassá a csak 4 fok. hévmérsékü hideg víz, mely a gránit sziklák talpa alól törtetve elő, minden föloldott szilárd tartalomtól csaknem a lepárolt víz tisztaságáig ment. Ez ujjmutatást, úgy látszik, tulajdonosa. Rajner János úr föl is fogta, miután nemcsak célszerű gyógyépületet emelt két év előtt, minden szükséglettel s kényelemmel ellátva, hanem kivévén intézetét a szakavatatlan kézből,annak vezetésére értelmes orvost igyekszik állandóan megnyerni. T.Füred a vizgyógydák anyja, Graefenbergnél sokkal szebb, — vize amazénál alkalmasabb, mert hidegebb,—(Graefenbergben -- 8° R.), ez itthon van, sajátunk, — a vasút nemsoká közvetlen alatta vonuland el, — csupán azon egy kívánalomnak kell eleget tenni, hogy állandó orvosa legyen, ki a közönség bizalmát kiérdemelhesse, s nem fogunk többé — fájdalom! — azzal dicsekedhetni, hogy Graefenbergben meg több magyar van-------ez a legtöbb T.-Füreden leend! A vendégek itteni társadalmi élete ritkítja párját ; egy családnak lehet az egészet mondani, mely a kirándulások alkalmával úgy, mint helyt a fürdőben, az idő nagyobb részét együtt tölti; nincs itt büszkeség, nagyralátás; aki külön anyagúnak tartja magát, jobb, hogy megjötte napján vegye az utat maga elé. A társaság összetartásának szép művében kiváló érdeme van jeleseink egyike mirgos Zsedényi Eduárd urnak, ki T.Fürednek hatalmas gyógyerejét rég fölismerve, ennek több évi állandó vendége, minek jó hasznát tapasztalja is; ennek következménye az a könnyűd hajlékonyság, tűzről pattant kedélyesség, vidám humor,folytonos lelki s testi derültség,melyeknek birtokában van. Ő a társaságnak várva várt kedvence, mindenkivel érezteti finom társalgásának élvezetét, egyenlően beszélget mindnyájával, az elgondolkodás, magába zárkózás martalékául tenni senkit nem enged, tervez, játékokat rendez, melyekben, a míg a jóked- 882