Fővárosi Lapok 1868. május (101-126. szám)
1868-05-01 / 101. szám
sága, mire az lett a felelet, hogy ha kiegészíti a müvet, s hiányait kijavítja — új bírálat alá kellene bocsátnia, s annak eredményétől függ a kiadás. Egy másik kérdés folytán kijelenték azt is, hogy P. Szathmáry Károlynak „A beszély elméletéről“ irt s pályadíjat nyert művét joga van kiadni. — Spitzer József Szabadkáról szerb és horvát versek fordítását küldte be, de nem olyanok, hogy kiadásukra csak gondolni is lehetne. — A gazdasági bizottság jelentést tett a tavalyi pénztári viszonyokról. Mikor tavaly februárban Szőke János úr pénztárnok lett, a társulat vagyona 27,136 ft 22 krt tett, s ugyanazon év végén már 31,292 ft 69 krig emelkedett, s mivel a 4156 ftnyi gyarapodás főkép a pénztárnok buzgalmának köszönhető, Vadnai Károly indítványozá, hogy ezért jegyzőkönyvileg nyilvánítsanak elismerést és köszönetet, amit egyhangú helyesléssel el is fogadtak. A titkár bejelentett egy új alapítót is: Horváth Mihályt, s erre harmadizben éljenezték meg. Végül Vadnai Károly indítványozá, hogy a nemzeti színház színre akarván hozni Moliére „Tudákos hölgyeit,ne mulattató s örökbecsű vígjátékot, a társaság egyesüljön vele a lefordíttatásra, s kérje föl Szász Károlyt. Elfogadták az indítványt, valamint Szász Károly is a fölhívást. Ily módon a társulat minden pártolója egy jeles könyvet, a nemzeti színpad pedig egy maradandó vígjátékot fog nyerni. Az ifjabb Dumas, mint költő és erkölcstanait. Az ifjabb Dumas nem rég arra határozta el magát, hogy összes drámai műveit napvilágra bocsátja. Az első kötet, mely „Dianne de Lys“-t, a „Kaméliás hölgy “ et s a „Királyné ékszerét“ foglalja magában, már meg is jelent, oly bevezetéssel, mely mindenfelé átalános figyelmet ébresztett. Az ifjabb Dumas a legkényesebb erkölcsi és lélektani feladatokat állítja föl, s azokat ismét a leggondosabb, legmegfeszítettebb okoskodással dönti meg. Ezért legjobban szereti, ha „moralistádnak nevezik. Igen csodálatos egy szent a Bosquet-k, Feneionok, Beaumarchais-k sorában ez a Dumas film, ki a „Kaméliás hölgyet“ és a „Demi monde“-ot irta. Dumas : (e név alatt ezután mindig az ifjabbikat értjük,) philosoph. Igen, Páris philosophia, még pedig a második császárság Párisáé. Tanai, igazságai nem terjednek tovább, mint Hausmann úr kormánypálcája, de míg e helytartó rendszabályai élni fognak, Dumas fils darabjai a mai Páris szellemét és erkölcseit fogják az utókor emlékébe hozni. Egyenesen jósolni merjük, hogy Augier, Ponsard és a nagy Hugo Viktor rég a lomtárban fognak heverni, mikor még a „Gymnase“ a huszadik század fiainak Dumas darabjaiban ősapáik életét és szokásait fogja fölmutatni. Mint a jelenkor egyik nagy kérdőjele, kétségkívül a nők mai társadalmi állása léphetett először a fiatal párisi philosoph szeme elé, s ez az a théma, mit azóta regényben és drámában egyaránt és folytonosan variál. Párisban születve és neveltetve, nem kellett soká körülnéznie, hogy észrevegye, mily szerepet játszik az ottani társadalomban a „declassirt“ női osztály, mely mindenesetre vagy egy mély kórt, vagy egy társadalmi beosztást fölforgató radikális forradalmat jelez. Hol a könnyelműség legdurvább kinyomatában uralkodik egy egész társadalmon, hol nagy nevet és tért vívott ki magának, s beszédre, öltözetre, életmódra nézve irányadó hangot ad, s az észszel együtt a természetes érzést is meghódítja, meghamisítja s minden erkölcsi alaptételt, melyen eddig e társadalom nyugodott, össze-vissza forgat és fejére állít, ott vagy egy komoly — mondhatni halálos — betegség lappang, vagy egy egészen új társadalmi átalakulás csirája van elrejtve. E rettenetes krízisben lépett föl Dumas fils, mint szerencsés és bőbeszédű ügyvéde ama sokat emlegetett ismeretleneknek, kik egy „Marion de Lorme“-ot, Ninon de Lenclos-t, de egyszersmind egy Rigolboche-t és Cora Pearl-t is számítanak soraikba. Eléggé jellemző, hogy a dec. 2-iki államcsíny a „Kaméliás hölgy“-nek szabad tért engedett a „Vaudeville“ deszkáin, mit a köztársaság miniszterei megtagadtak. Morny fölnyitotta azt az ajtót, mit Leon Faucher bezárt. Morny tartotta a keresztvizet „Gauthier Margit“ fölé. Dumas fils a harcot a naivitás s a raffinirozottság ama keverékével kezdte meg, mely tehetségét anyira jellemezte. Túlozni kellett neki, hogy hallgassanak rá; hőseit dicsőítnie kellett, hogy lehetségessé tegye őket. A győzelem oly könnyen sikerült neki, hogy épen ez okozta a visszahatást; a „félvilág“-ban már a medaillon másik lapját mutatta, majd minden oldalról fölmutatta tárgyát. Úgy plaidirozott a büntető codex-es kezében, mint Jules Favre vagy Lachaud (a Heloise Paranquet-ben), s mai napság drámai élőbeszédében egy görög bölcs szelídségével okoskodik. Természetesen egyszersmind a bölcs kérlelhetlen logikájával is. Halljuk őt magát. Álljanak itt saját sorai. „Egy leány, nevelés, család, hivatás és kenyér nélkül, ki fiatalságán, szivén és szépségén kívül semmivel sem bir, eladja mindenét egy embernek, ki elég ostoba megcsinálni a szerződést. Ez a lány nyilván vétkezett, s a társadalom e miatt örökre kiveti kebléből. Egy jó házból való nevelt lány, kinek volna valamicskéje, férjhez megy — okosan és kiszámítottan — egy férfiúhoz, ki apja, sőt nagyapja lehetne, kit nem szeret, de a ki végtelen gazdag. Egy pár hónap múlva eltemeti őt. (A példák nem hiányzanak.) Ez a lány jó parthiet csinált, s a társadalom a nőt s az özvegyet tárt karokkal fogadja. Egy férfiú, azaz: egy erős lény, ki arra van teremtve, hogy védjen, dolgozzék, segédkezet nyújtson, ki nagy családból származott, de szegény, mint a templom egere, nem választ magának pályát, mely becsületes kenyérhez segítené, hanem áruba bocsátja nevét, rangját és címereit egy korcsmáros lányával, vagy helyesebben: vagyonával szemközt, kit a borszesz hamisítása tett gazdaggá. Ez a nemes ember jó üzletet csinált, s senki sem tesz neki szemrehányást. Akármit mondjanak, e három személynek egy értéke van, s én nem tudom, honnan veszi e két utósa a jogot: lenézni az elsőt. Már most vegye asszonyom, hogy a lány, ki eladta magát, ahelyett hogy eladja magát, ellenállt volna a kísértésnek, becsületes maradt volna, egy gyárban dolgozott volna, naponkint 30 sous-val beérte volna, s az anyával kenyeret, burgonyát s némi hús eledelt evett volna ? Ez heroikus, nemde? Tegyük föl, hogy ön tudja ez áldozatot, s van egy fia, ki szereti a lányt. Vájjon elfogadná ő öt menyének ? Nem. Önnek nincs fia, ön egy hölgy a „ jó társaságiból, ugyan magához hívná-e e lányt? E lányt, ki magasabban áll, mint ön, mert küzd és győz, elfogadná-e barátnőjének, vagy csak hasonlójának is ? Nem. Mit nyer tehát vele, ha becsületes marad ? Önbecsülését talán és a kórházat, ha 14 napig nem jut dologhoz, vagy fellankadtan a küzdelemben — egy napszámost, kileiszsza magát és megveri őt. Tegyük föl — ha már benne vagyunk a föltevésekben, — hogy e napszámos nem iszsza le magát, nem veri meg nejét, hanem értelmes ember, nagy vagyont szerez, s lányainak milliókat hagy örökségül. Várjon oda adná-e fiát e gazdag proletárlányok valamelyikének? Válaszoljon asszonyom: „Mindenesetre!“ Tehát a pénz teszi ennél a helyes alapot. S mégsem akarja, hogy ezt az alapot válaszsza egy teremtés, kinek se nevelése, se tanácsadója, se kenyere ? Ti megtagadjátok a jogot az erénytől, hogy tőkepénzzé lehessen, s e jogot a véteknek adjátok!“ Azt hissszük, e töredék elég lesz a kíváncsiság lecsillapítására. De Dumas nemcsak a betegség mivoltát határozza meg, hanem egyszersmind a gyógyszert is, s itt mutatkozik teljes nagyságában a híres gascognei fiának naivitása, így okoskodik új Solonunk: „Egy fiatal embernek, kinek semmije nincs, s semmit sem keres, nem marad hátra más, mint a katonai szolgálat. Miért nem terjed ki az összeírás (conscription) a fiatal lányokra is? Minden 15 éves lány álljon a törvényhatóság elé, s mutassa ki létállapotát. Ha segédeszközök nélkül áll, akkor joga van az állam műhelyeiben, „a munka e kaszárnyáiban“ foglalatosságot kérni. Ha gazdag és dolgozni nem akar, akkor vehet magának egy képviselőnőt. Ha semmije sincs, és mégsem akar dolgozni, akkor (szóról szóra idézünk) a rendőrség őrizete alá kell helyezni, s az első ballépésnél a gyarmatokra deportálni, hol a fegyenceknek nőkre van szükségük s a talaj munkaerőt kíván.“ Láthatjuk ebből, hogy Solon mily hamar változott — Drákóvá, de — szerencsére — nemcsak a nőket illetőleg. Dumas érzi, hogy ily kötelmeket és terheket csak messze kiható jogok és biztosítékok egyensúlyozhatnak, ezért ő az ártatlanságot is a legborzasztóbb büntenyizék oltalma alá helyezi a csábítók ellenében. De nem bámulatos-e, hogy ez éles elméjű, geniális fő, melynek átható tekintete a társadalom haotikus mélyébe tudott hatni, ez a virtuóz erkölcsfestő — ha az akar lenni — együgyüségre nézve versenyez egy tiroli lelkipásztorral ? Hogy lehet az, hogy egyéni szabadság, egyenlőség — melyet a törvény tisztelni tartozik, s melyekről a hírlapok naponta papolnak, — e valódi minta francia előtt „terra ignota“ maradhattak? Hogy nem tudta fölfogni, hogy a nők állásának kérdését csak a nagy társadalmi kérdésekkel összefüggésben lehet megoldani; hogy az csak egy gyűrűt képez a láncban, melynek többi gyűrűje :a család, tulajdon, tőke, munka stb. 403 — Megfoghatlan előttünk, hogy írhatott ilyet az az ember, ki a 48-iki mozgalmaknak szemtanúja, Proudhonnak barátja volt, s Sandot mai napig is imádja ? Végül nagyon kiváncsiak vagyunk, hogy fogja magát viselni a francia Ítészet e kitűnő író jelen naivitásai iránt, kihez mindeddig a legnagyobb tisztelettel és szeretettel közeledett. A darabokról nem szólunk. Közönségünk jobban ismeri Dumas filst, semhogy bemutatásunkra szorulna. Van bennök csillogó francia esprit, mely pezseg, mint a champagnei, geniális beszédek, meglepő jelenetek, selyemruha susogás, élénk alakok, s mindenek fölött párisi légkör. Egyéb nincs. Ábrányi Emil: Fővárosi hírek. * Medgyes Lajostól — Heckenast kiadásában — „Protestáns családok imakönyve“ jelent meg, imadalokkal, igen díszes kiállításban, ízléssel színezett címlappal, 392 lapon. Emelkedett szellem, a hitnek átérzett ereje van ez imákban, s költészet szóvirágok nélkül. Az „imadalok“-ból mutatványt is fogunk közölni. * A józsefvárosi fiókbölcsőde javára Mátyus II. János úr hatezer darabból álló görög, római s magyar pénz- és éremgyűjteményét állitja ki a köztelken. Mától 12-dikéig naponkint megtekinthető, d. e. 9—1 óra közt. A tulajdonos magyarázatokkal is szolgál. * A „Fürdői Lapokról,“ melyet dr. Orzovenszky, Chyzer és Felletár urak adnak ki és szerkesztenek, már tettünk említést. A lap előrajza, mely tegnapi lapunkhoz volt mellékelve, figyelmet érdemel. Oly közlöny lesz az, mely a betegeknek hasznos utasításokat és gyógyismereteket ad, s képeket is a fürdőéletből, tárcaközléseket nők számára, fürdői újdonságokat, sat. E közlöny mindenesetre hiányt fog pótolni. Az idényen át hetenkint egyszer fog megjelenni. •Udvari hírek. — Király ö Felsége, ki közelebb Bécsbe utazik, május 10-dikén a rákosi lóversenyre ismét vissza fog térni. —■ Királyné ö Felsége alkalmasint csak az őszi idény egy részét fogja Gödöllőn tölteni. (Tegnapi lapunk második hírében a király neve tévedésből fordult elő a királynéé helyett.) — A fejdelem-asszony valószínűleg június első napjaiban megy először templomba , mely minden külső pompa nélkül fog megtörténni. — Rudolf főherceg s Gizela főhercegnő a jövő héten, ha jó idő lesz, Budára jönnek. * „Egy munkácsi rab története“ című két kötetes regényes korrajzot ad ki ismert munkatársunk : Karlovszky M. Ida. Június hó végén fog megjelenni, előfizetési díjé ft, s az összegek május végéig Pfeiffer könyvkereskedésébe küldendők. Szana Tamás adja ki e korrajzot, melynek tárgya a forradalom utáni korból van véve, midőn a hazaszeretet jutalma börtön volt. Karlovszky M. Ida írói képességét olvasóink kellőleg ismerik a lapunkban közölt novellák és tárcaközlések után. Meséi érdekesek, leírásai igen élénkek szoktak lenni. Magát e korrajzot nem ismerjük ugyan, de miután a szerzőnő elhatárzó kiadását, valószínűleg haladást fog jelölni pályáján •Tóth Kálmán „Újabb költeményeidnek megjelenése iránt az előfizetők egy kis türelemre kéretnek. Tíz-tizenkét nap alatt meg fognak jelenni. Az eddigi késést az okozta, hogy a könyv kiadója új díszes betűket rendelt meg, s néhány napig ezekre kellett várakozni. * Zsoldos Ignác „Népszerű erkölcstanát“ nem rég ajánltuk a népnevelés barátainak figyelmébe. E hasznos kis könyvből Strassburger Mózses kiskőrösi bérlő száz példányt vett s adott át Kis-Kőrös birájának, hogy oszsza ki a lakosok közt. Jó lenne, ha példáját minél többen követnék. * Nehány nap előtt Simon Ferdinánd tápiószi mártoni szatócs Vogl Dávid ottani lakossal — Pestre jövet — az országúton összecivakodott, s Voglt úgy fejbe vágta az ostornyéllel, hogy ez öszszerogyott, s még az este meghalt Kőbányán. A tettest a kerepesi úton fogták el. * Rövid hírek. — A képviselőházban ma d. e. tiz órakor ülés lesz. — A bukaresti „Hunnia“ magyarolvasó egylet köszönetet mond az akadémiának, mely 65 db becses könyvvel ajándékozta meg. — Buda-város egy emlékoszloppal örökíti meg Mária főhercegnő születését. — A budai elipszen ezután hetenkint mindig kétszer lesz katonai zene. — Rózsa Sándor megkegyelmeztetéséről ellenmondó hírek keringtek, s a való az, hogy Péterváradról csakugyan szabadon bocsáták, s nagy tömeg nézte a távozót, ki a templomba menve, ott hosszú ideig imádkozott. Hite van, hogy Budán a honvédelmi ügyet a magyar javaslat értelmében döntötték volna el. — Gr. Mikó Imre a pécs-barcsi vasút megnyitására leutazni szándékozik. — Renz nem sokára megkezdi lovar-előadásait a Ganz házon fölül.*