Fővárosi Lapok 1869. október (224-250. szám)
1869-10-14 / 235. szám
De csakhamar az ellenkezőrül győződött meg Narciss. A pincér illatos levélkét hozott neki, következőleg címezve: „A priori cottage-ban lévő nemes embernek.“ A levélke következőt tartalmazott: „Én felfedeztem tartózkodásodat, — te gonosz ember, hogy engem így elhagytál! De én nem élhetek nélküled, azért utánad utaztam. Ugye eljöhetek kedves Nar. ? Téged híven szerető L. P.“ Narciss nem csókolta meg a levélkét: mi szükség erre, ha az ember egyedül van ? Elpazarlott enthusiasmus volna ez, de orra alá tartotta s meggyőződött, hogy éppen annyi eau de miile fleurs-t tartalmaz, mint amennyi gyengédséget. Lucretia tehát tudta hollétét, és önkényt kelt a költséges útra, hogy őt láthassa. Ily állhatatosságot és hű ragaszkodást nem hitt lehetségesnek, mióta a tűpénz és testdíjak feltaláltattak, s a szövetkezők hajlamának kölcsönös biztosítására szerződések hatnak. A fiatal lord tehát megfoghatólag esett magasztaltságba, tüstént tollat fogott, s Lucretialevélkéjére a következő ömlekezésekkel válaszolt: „Hasonlíthatatlan Lu. Te elbájolsz engemet. Irányodban soha sem használtam volna az incognitót, de féltem, hogy fájdalmat okozok neked. Vágyakodva olvasom a pillanatokat megjelenésedig. Jöjj a te epedő Nar.-odhoz, és ha az utolsó burgundiból van néhány üveggel veled, hozd el angyalom, s vigasztald jelenléteddel a te hívedet.“ P. S. „Ha a vendéglőben jó portért kaphatni, hozz néhány üveggel. — Örökké a tied. — N.“ Második utóirás. — „Magától értetik, hogy egyedül jövendesz.“ Nyomban a következő viszonválaszt kapta: — Legdrágább Cis! — Mily szerencsés ötlete találkozás! !Én gondoltam, hogy te száraz torokkal éled itt a napokat, azért kettős sorú láda pezsgőt hoztam ma*) Narciss helyett, mint Lu. Lucretia helyett — rövidítés. gammal. A láda meglehetősen nehéz, de én mindjárt átküldöm neked, mihelyest az emberek előhozzák a targoncát. Én nyomban követni fogom őket, s nálad leszek, mire a pezsgőt kiszedted, örökké a tied L. P.“ „Két soros láda pezsgő ?“ mondá lord Narciss magában. — ez hat tucat üveg! Csak nem akar Lucretia itt maradni, míg mind kiürül ? Ez igen erős ragaszkodás volna! Mindennap két üveggel elfogyasztva, tovább tartana egy hónapnál! No, majd meglássuk, a leány belém van bolondulva, máskép nem utazott volna utánam, — mert hiszen régen tudhatja, hogy tönkre jutottam. Mialatt Narciss gondolkozva az ablaknál állott, meglátott egy könnyű taligát, melyre egy nagy láda volt helyezve, s melyet két subbonyos ember kisért. A szolgák meghúzták a csengetyűt, s a nehéz ládát letették a ház előtt. Narciss az ablakfüggönyök mögül leselkedett, s észrevette, hogy a ládán nagy betűkkel a következő volt írva: „Törékeny. Ezen oldal fölül való.“ A lord meghagyásából tigrise az ablakból lekiáltott a szolgáknak, hogy ura köszöni fáradságukat, majd a lady kifizeti őket, csak hagyják a ládát künn a ház előtt. A szolgák ilynemű kiegyenlítéssel nem igen akartak megelégedni, de egy kis dörmögéssel mégis eltávoztak. A tigris minden oldalról megszemlélte a ház táját, s azután jelentette, hogy a térség tiszta. Miután a külső kertajtót bezárták, lord Narciss maga segítette tigrisének a nehéz ládát a házba emelni. De egyesített erejük sem volt elegendő a nehéz munkához; a tigris húzta a ládát, a fiatal lord pedig tolta, de a láda csak nem mozdult helyébül. — Átkozottul nehéz, — mondá a tigris , — úgy hiszem, legkönnyebben elbírnánk mozdítani az ablak vasruddal. — Majd összetörjük az üvegeket, — mondá Narciss lélegzetet véve, s azon oldalra nézve, a honnan Lucretiát várta. — Üvegek, — mondá a tigris azon szemtelen bizalommal, melyet ura irányában az utóbbi időben elsajátított. — A súly után ítélve, bizonyosan nem üres üvegek, a tele üvegek pedig ily száraz időben elkelnek locsolásra. Várjon csak mylord, most már tudom miként kezdjük. Hadd megyek egy kissé a konyhába, úgy látszik, hogy már valaki szagolt ez üvegek után, mert a ládának ezen oldala lyukgatott, s a szalma is kilátszik. Urának engedelmét be sem várva, elsietett a serény kis tigris, s rögtön két sodrófával tért vissza, melyeket a láda alá tolt. Ezen elmés szerkezettel a nehéz tehert csekély fáradság mellett az udvarra behengergeték. Az utcaajtót nyomban bezárták. A tigris asztalt terített, mialatt időnkint résztvevőleg kacsintgatott a boros ládára. Lord Narciss csodálkozott a szerelmes Lucretiának ily hosszas elmaradásán. Csodálkozása végre nyugtalanságba ment át. Roszul lett ő egyszerre, vagy valamely véletlen körülmény akadályozza? A bizonytalanság kínozta, de vigaszul itt voltak a pezsgős üvegek. — Mylord — mondá a tigris, — úgy hiszem, hogy a bor forrni kezd az üvegekben, mert én a ládában zúgást hallottam. — Nyisd fel mindjárt, — mondá Narciss. — Igen is, — felelt a tigris örömmel, — de hol találok vésőt és kalapácsot ?.. — Mit keresnek azon emberek ott a rácsozatnál ? — mondá Narciss megütközve. A kis tigris lopva kinézett. Két gyanús külsejű embert látott. A tolvajok vagy adósok ösztönszerű sejtelmével érezte Narciss, hogy ezek törvényszolgák. — Be vannak-e az ajtók jól zárva ? — kérdé gyorsan. — Oly szorosan, mint a pénzes láda. — Menj föl és nézz ki! — Igen mylord , majd szemügyre veszek mindent! Miután a két ismeretlen hasztalan rángatta a csengetyűt, átmásztak a rácsozaton, s az udvarajtó felé közeledtek. Midőn közelebb értek, fölismerte lord Narciss, hogy ezek hozták volt taligán a pezsgős ládát. Minthogy árulást sejtett s egészen dühbe jött, fölsietett hálószobájába, magához vette ágya fölött lógó töltött pisztolyait. Azután fölrántotta az egyik ablakszárnyat s a pisztolyokat az idegenek felé irányozta. (Vége köv.) öszvér, s legelő az állatok részére mindaz, mit itt a völgy lakója bir. A Passer balpartján emelkedik a meráni vidék egyetlen jól megőrzött s épen megmaradt kastélya: Schena. Péter schenai gróf építette azt Margit idejében. Azóta sok nagyúr kezén ment keresztül, s tanúja volt a Lichtensteinek pazarfényű háztartásának. Most János főherceg által renoválva, a meráni gróf tulajdona. Balra fordúlva s a hegyháton áthaladva, a Naif-hoz érünk. Földismei szempontból ez igen érdekes völgy, s torka fölött Gorén kéjlak uralg. A vendéglős családja szintén nevezetes, mert gyermekei szépek, s nem egy tourista emlékezett már meg a hárfát ügyesen pengető szőke Trineléről. E völgy igen szép, de télben sötét és hideg. Kápolnájára egy kóbor egyházfi ügyel. Kedvesebb a vidék a hegy alján, ott dél felé. Rendes pihenőhely a Hallhof, melynek ablakaiból pompás panoráma nyílik a vidám Ecs-völgyre és ezzel szemben a sötét Alten völgy felé. A Hallhof igen jó, de borsos, ámbár csípősségét enyhíti az, hogy itt a környék legszebb lánya szolgál, ki szép, tiszta és hideg, mint a havasi virág. A Hallhofnak meg vannak a maga titkai. Egyszer egy férfiú ment oda, mint sebzett oroszlán, meghalni. Italában rejtélyes egyéniségekben Merán nem szűkölködik. Nem egy, ki politikai és társadalmi szerepét a világban eljátszotta, vonul félre,ide a csendes hegyek közé. Éppen a legroncsoltabb hajók azok, melyek a hegységiség csöndes kikötőjébe menekülnek. Az egykor vagyonos parasztság élő bizonyítéka az ország sülyedésének. Ez akkor vette kezdetét, midőn a hercegi ház kihalt; elemi csapások az erdőket pusztítani kezdék s a kereskedelem más irányt vett. A hegyi lakók átalános rész tulajdonsága: a nehézkesség, sok anyagi szükséglet, s a nagyszámú ünnepek elszegényítették a tyroli parasztot, s e szegényedés az utosó két évtizedben, dacára a nagy forgalomnak, melyet az idegenek itt előidéznek, nem szűnt meg, sőt még nagyobb mérvben nő ma is. Az újításoktól undorodva, Ferenc császár kedvenc tyroljai régi világi gazdálkodást űznek, de annál többet pufogtatnak vasárnapokon és ünnepeken. Tyrol közvetlen szomszédja ugyan Svájcnak, de ha e két országot valaki összehasonlítja, a legnagyobb ellentétre akad. Amott ipar, szorgalom, jólét, itt hanyat ló ez a 11. (Úti naplómból az utósó lap.) Merán több okból kelt figyelmet. Természeti kies fekvésével, a környékén levő szép régi kastélyokkal, a múlt e megőrzött romjaival, a történetbúvárok által minden zugaikban ismerve, éghajlati gyógyhely lett mellbetegek számára. Eleintén elegendő volt a sétatér. Itt voltak láthatók a meráni özönvíz előtti alakok, s csak igen kevés idegen vegyült közéjük. Atalában e század első negyedében még igen kedélyesek voltak a viszonyok Meránban. A pipere kizárólag a nemesség körében volt, és elkészítéséről egy alapítvány gondoskodott. De a gyógyítási szédelgés a meráni életet is egészen megfosztó naiv, regényes vonásainak nagyobb részétől. A divatos üzérkedés esetlen ízlésű új épületeket emelt a festői, a múltat jellemző régi házak és úri lakók közé. Ezelőtt Meránban csak a világ örömeit élvezték s a másvilágra spekuláltak. Ezt a jó szokást most az üzérkedés, az idegenek kizsebelése váltotta föl. A középkor, egészen a múlt századig, csak a gyógyforrásokat ismerte; az orvosok azóta közös érdekből feltalálták a szőlőkurát, s mivel „alle gute Dinge sind drei,“ a lánc utolsó szeme gyanánt a két elsőhöz adatott a téli idény, az éghajlati gyógyhely. A gyógy- és zenedíjak képezték az első lépést az előhaladáshoz; nem sokára ezután következett a falak közzé szorított téli kert. Szomorúan gondoltunk a gleichenbergi, reichenhalli semsi sétányokra, midőn ezt megláttuk. Napközben a rosz zenétől, ha jó hallásod van, könnyen váltólázt kaphatsz. A téli saison vendégei vagy a fedett lugasokban ülnek, vagy mozognak (szándékosan használjuk e szót) ide-oda. S hogy a tyúkszemek se legyenek biztonságban, az úgy nevezett „Rollwagen“-ek is divatban vannak A falszínti, beesett arcok és a folytonos köhögés kellemetlenül hatnak az idegekre. Az a bizalmatlan vizsgálódó pillantás, melylyel egyik a másikat nézi végig, arra mutat, hogy a mellbaj az embert idegessé, maliciózussá teszi, valamint arra is, hogy Merán vendégeinek igen kevés szellemi elfoglaltatásuk van. Nincs semmi itt, mi az idegen figyelmét lebilincselje ; fényes jelenségek, vidám, tarka élet hiányzanak ; még a félvilág pikánt alakjaiban sem botránkozhatunk meg. Kinek ne jutnának eszébe Heinroth e szavai: a betegség vétek. Az az ifjú lány amott emaille-ozott arcával bizonnyal nem volt Veszta-szűz, és ez a fiatal huszártiszt szintén több előleget vett az életből, mint amennyit szabad lett volna. A szenvedő édes anya, s amott a szögletben a tudós, mind vétettek a természet ellen. Természeti és erkölcsi miazma az egész. A Passeren túl azonban más élet, más régió van. A rajta keresztül vezető szirtes után esett el 1809-ben a schenai cooperator. A Küchelbergről százszámra söpörték el a bajor golyók a felkelőket. Dús szőlőültetvényekkel szegélyezve, a vadul rohanó Passer fölött meredek szíkeken vezet az út Zenoburghoz, hol egykor Henrik király tarta gyakran udvarát. Egészen más élet folyt akkor Tyrolban. A királyi birtokok és jövedelmek a nemesség kezében voltak; ez azonban nem volt akadály. Sok szép hölgy és déli lovag kapaszkodott föl egykor azon az úton, mely most a romok között elvész. Maga a király is, Jupiterként, nem egyszer szállott alá a föld lányihoz mulatni, mig végre megöregedett, s kétségbe esett lelki üdve miatt. Fentebb a Finele patak mellett fekszik a tyroli grófok régi vadászkastélya: Auer. Itt is meg van ama jó szokás, ami nálunk szintén nagyban divatoz, hogy nem sokat ügyelnek a múltak emlékeire, és mindent romba hagynak dőlni. Ezzel szemben a hegy lejtőjén Kuens és Rifian falak terülnek el. Az elsőnek lakosai roppant melancholikusok, s a falu e mellett még arról is nevezetes, hogy ott a házasulók napról napra kevesbednek. Észak-keletre kiszélesedik a völgy, és ez a Hoffer hazája. E völgy lakói tették a tyroli grófok udvarában a szolgálatot, s ezért cserében bizonyos előjogok és nemesi birtokok élvezetében voltak. Ugyanaz a harcra termett törzs, mely Margitot cseh ellenségei ellen oltalmazó, 1809-ben is megtett mindent. Ezek közül egy, három béresével, őrszemlére indult, s egy maga kilencvenhét ellenséget expediált a másvilágra, pedig akkor még nem voltak meg a gyorspuskák. — Úgy látszik, a természet zordonsága erősítőleg hat a völgy lakóira. Kevéssel Rifianon túl, s megszűnik a termékenység; meredek ösvények az 936