Fővárosi Lapok 1869. október (224-250. szám)

1869-10-14 / 235. szám

De csakhamar az ellenkezőrül győződött meg Narciss. A pincér illatos levélkét hozott neki, kö­vetkezőleg címezve: „A priori cottage-ban lévő nemes embernek.“ A levélke következőt tartalmazott:­­ „Én felfedeztem tartózkodásodat, — te gonosz ember, hogy engem így elhagytál! De én nem élhe­tek nélküled, azért utánad utaztam. Ugy­e eljöhetek kedves Nar. ? Téged híven szerető L. P.“ Narciss nem csókolta meg a levélkét: mi szük­ség erre, ha az ember egyedül van ? Elpazarlott en­­thusiasmus volna ez, de orra alá tartotta s meggyő­ződött, hogy éppen annyi eau de miile fleurs-t tar­talmaz, mint a­mennyi gyengédséget. Lucretia tehát tudta hollétét, és önkényt kelt a költséges útra, hogy őt láthassa. Ily állhatatosságot és hű ragaszkodást nem hitt lehetségesnek, mióta­ a tűpénz és testdíjak feltalál­tattak, s a szövetkezők hajlamának kölcsönös biztosí­tására szerződések h­atnak. A fiatal lord tehát meg­­foghatólag esett magasztaltságba, tüstént tollat fo­gott, s Lucretia­­levélkéjére a következő ömlekezé­­sekkel válaszolt: „Hasonlíthatatlan Lu. Te elbájolsz engemet. Irá­nyodban soha sem használtam volna az incognitót, de féltem, hogy fájdalmat okozok neked. Vágyakodva olvasom a pillanatokat megjelenésedig. Jöjj a te epedő Nar.-odhoz, és ha az utolsó burgundiból van néhány üveggel veled, hozd el angyalom, s vigasz­tald jelenléteddel a te hívedet­­.“ P. S. „Ha a vendéglőben jó portért kaphatni, hozz néhány üveggel. — Örökké a tied. — N.“ Második utóirás. — „Magától értetik, hogy egyedül jövendesz.“ Nyomban a következő viszonválaszt kapta: — Legdrágább Cis! — Mily szerencsés ötlete találkozás! !Én gondoltam, hogy te száraz torokkal éled itt a napokat, azért kettős sorú láda pezsgőt hoztam ma­*) Narciss helyett, mint Lu. Lucretia helyett — rö­­v­idítés. gammal. A láda meglehetősen nehéz, de én mindjárt át­küldöm neked, mihelyest az emberek előhozzák a targoncát. Én nyomban követni fogom őket, s nálad leszek, mire a pezsgőt kiszedted, örökké a tied L. P.“ „Két soros láda pezsgő ?“ mondá lord Narciss magában. — ez hat tucat üveg! Csak nem akar Lucretia itt maradni, míg mind kiürül ? Ez igen erős ragaszkodás volna! Mindennap két üveggel elfo­gyasztva, tovább tartana egy hónapnál! No, majd meglássuk, a leány belém van bolondulva, máskép nem utazott volna utánam, — mert hiszen régen tud­hatja, hogy tönkre jutottam. Mialatt Narciss gondolkozva az ablaknál állott, meglátott egy könnyű taligát, melyre egy nagy láda volt helyezve, s melyet két subbonyos ember kisért. A szolgák meghúzták a csengetyűt, s a nehéz ládát le­tették a ház előtt. Narciss az ablakfüggönyök mögül leselkedett, s észrevette, hogy a ládán nagy betűkkel a következő volt írva: „Törékeny. Ezen oldal fölül való.“ A lord meghagyásából tigrise az ablakból leki­áltott a szolgáknak, hogy ura köszöni fáradságukat, majd a lady kifizeti őket, csak hagyják a ládát künn a ház előtt. A szolgák ilynemű kiegyenlítéssel nem igen akartak megelégedni, de egy kis dörmögéssel még­is eltávoztak. A tigris minden oldalról megszem­lélte a ház táját, s azután jelentette, hogy a térség tiszta. Miután a külső kertajtót bezárták, lord Narciss maga segítette tigrisének a nehéz ládát a házba emelni. De egyesített erejük sem volt elegendő a­­ nehéz munkához; a tigris húzta a ládát, a fiatal lord pedig tolta, de a láda csak nem mozdult helyébül. — Átkozottul nehéz, — mondá a tigris , — úgy hiszem, legkönnyebben elbírnánk mozdítani az ablak vasruddal. — Majd összetörjük az üvegeket, — mondá Narciss lélegzetet véve, s azon oldalra nézve, a hon­nan Lucretiát várta. — Üvegek, — mondá a tigris azon szemtelen­­ bizalommal, melyet ura irányában az utóbbi időben elsajátított. — A súly után ítélve, bizonyosan nem üres üvegek, a tele üvegek pedig ily száraz időben elkelnek locsolásra. Várjon csak mylord, most már tudom miként kezdjük. Hadd megyek egy kissé a konyhába, úgy látszik, hogy már valaki szagolt ez üvegek után, mert a ládának ezen oldala lyukgatott, s a szalma is kilátszik. Urának engedelmét be sem várva, elsietett a serény kis tigris, s rögtön két sodrófával tért vissza, melyeket a láda alá tolt. Ezen elmés szerkezettel a nehéz tehert csekély fáradság mellett az udvarra be­­hengergeték. Az utcaajtót nyomban bezárták. A tig­ris asztalt terített, mialatt időnkint résztvevőleg ka­csintgatott a boros ládára. Lord Narciss csodálkozott a szerelmes Lucretiának ily hosszas elmaradásán. Csodálkozása végre nyugtalanságba ment át. Roszul lett ő egyszerre, vagy valamely véletlen körülmény akadályozza? A bizonytalanság kínozta, de viga­szul itt voltak a pezsgős üvegek. — Mylord — mondá a tigris, — úgy hiszem, hogy a bor forrni kezd az üvegekben, mert én a lá­dában zúgást hallottam. — Nyisd fel mindjárt, — mondá Narciss. — Igen is, — felelt a tigris örömmel, — de hol találok vésőt és kalapácsot ?.. — Mit keresnek azon emberek ott a rácsozat­nál ? — mondá Narciss megütközve. A kis tigris lopva kinézett. Két gyanús külsejű embert látott. A tolvajok vagy adósok ösztönszerű sejtelmével érezte Narciss, hogy ezek törvény­szolgák. — Be vannak-e az ajtók jól zárva ? — kérdé gyorsan. — Oly szorosan, mint a pénzes láda. — Menj föl és nézz ki! — Igen mylord , majd szemügyre veszek mindent! Miután a két ismeretlen hasztalan rángatta a csengetyűt, átmásztak a rácsozaton, s az udvarajtó felé közeledtek. Midőn közelebb értek, fölismerte lord Narciss, hogy ezek hozták volt taligán a pezsgős lá­dát. Minthogy árulást sejtett s egészen dühbe jött, fölsietett hálószobájába, magához vette ágya fölött lógó töltött pisztolyait. Azután fölrántotta az egyik ablakszárnyat s a pisztolyokat az idegenek felé irá­nyozta. (Vége köv.) öszvér, s legelő az állatok részére mindaz, mit itt a völgy lakója bir. A Passer balpartján emelkedik a meráni vidék egyetlen jól megőrzött s épen megmaradt kastélya: Schena. Péter schenai gróf építette azt Margit ide­jében. Azóta sok nagyúr kezén ment keresztül, s tanúja volt a Lichtensteinek pazarfényű háztartá­sának. Most János főherceg által renoválva, a meráni gróf tulajdona. Balra fordúlva s a hegyháton átha­ladva, a Naif-hoz érünk. Földismei szempontból ez igen érdekes völgy, s torka fölött Gorén kéjlak uralg. A vendéglős családja szintén nevezetes, mert gyer­mekei szépek, s nem egy tourista emlékezett már meg a hárfát ügyesen pengető szőke Trineléről. E völgy igen szép, de télben sötét és hideg. Kápolná­jára egy kóbor egyházfi ügyel. Kedvesebb a vidék a hegy alján, ott dél felé. Rendes pihenő­hely a Hall­­hof, melynek ablakaiból pompás panoráma nyílik a vidám Ecs-völgyre és ezzel szemben a sötét Alten völgy felé. A Hallhof igen jó, de borsos, ámbár csí­pősségét enyhíti az, hogy itt a környék legszebb lá­nya szolgál, ki szép, tiszta és hideg, mint a havasi virág. A Hallhofnak meg vannak a maga titkai. Egy­szer egy férfiú ment oda, mint sebzett oroszlán, meg­halni. Italában rejtélyes egyéniségekben Merán nem szűkölködik. Nem egy, ki politikai és társadalmi sze­repét a világban eljátszotta, vonul félre,­ide a csendes hegyek közé. Éppen a legroncsoltabb hajók azok, melyek a hegységiség csöndes kikötőjébe menekül­nek. Az egykor vagyonos parasztság élő bizonyítéka az ország sülyedésének. Ez akkor vette kezdetét, midőn a hercegi ház kihalt; elemi csapások az er­dőket pusztítani kezdék s a kereskedelem más irányt vett. A hegyi lakók átalános rész tulajdonsága: a ne­hézkesség, sok anyagi szükséglet, s a nagyszámú ünnepek elszegényítették a tyroli parasztot, s e sze­gényedés az utosó két évtizedben, dacára a nagy forgalomnak, melyet az idegenek itt előidéznek, nem szűnt meg, sőt még nagyobb mérvben nő ma is. Az újításoktól undorodva, Ferenc császár kedvenc ty­­roljai régi világi gazdálkodást űznek, de annál töb­bet pufogtatnak vasárnapokon és ünnepeken. Tyrol közvetlen szomszédja ugyan Svájcnak, de ha e két országot valaki összehasonlítja, a legnagyobb ellen­tétre akad. Amott ipar, szorgalom, jólét, itt hanyat­­ ló e­z a 11. (Úti naplómból az utósó lap.) Merán több okból kelt figyelmet. Természeti kies fekvésével, a környékén levő szép régi kastélyok­kal, a múlt e megőrzött romjaival, a történetbúvá­­rok által minden zugaikban ismerve, éghajlati gyógy­hely lett mellbetegek számára. Eleintén elegendő volt a sétatér. Itt voltak lát­hatók a meráni özönvíz előtti alakok, s csak igen ke­vés idegen vegyült közéjük. Atalában e század első negyedében még igen kedélyesek voltak a viszonyok Meránban. A pipere kizárólag a nemesség körében volt, és elkészítéséről egy alapítvány gondoskodott. De a gyógyítási szédelgés a meráni életet is egészen megfosztó naiv, regényes vonásainak nagyobb ré­szétől. A divatos üzérkedés esetlen ízlésű új épüle­teket emelt a festői, a múltat jellemző régi házak és úri lakók közé. Ezelőtt Meránban csak a világ örö­meit élvezték s a másvilágra spekuláltak. Ezt a jó szokást most az üzérkedés, az idegenek kizsebelése váltotta föl. A középkor, egészen a múlt századig, csak a gyógyforrásokat ismerte; az orvosok azóta közös érdekből feltalálták a szőlő­kurát, s mivel „alle gute Dinge sind drei,“ a lánc utolsó szeme gyanánt a két elsőhöz adatott a téli idény,­­ az éghajlati gyógy­hely. A gyógy- és zenedíjak képezték az első lépést az előhaladáshoz; nem sokára ezután következett a falak közzé szorított téli kert. Szomorúan gondol­tunk a gleichenbergi, reichenhalli s­emsi sétányokra, midőn ezt megláttuk. Napközben a rosz zenétől, ha jó hallásod van, könnyen váltólázt kaphatsz. A téli saison vendégei vagy a fedett lugasokban ülnek, vagy mozognak (szándékosan használjuk e szót) ide-oda. S hogy a tyúkszemek se legyenek bizton­ságban, az úgy nevezett „Rollwagen“-ek is divatban vannak A falszínti, beesett arcok és a folytonos kö­högés kellemetlenül hatnak az idegekre. Az a bizal­matlan vizsgálódó pillantás, melylyel egyik a mási­kat nézi végig, arra mutat, hogy a mellbaj az embert idegessé, maliciózussá teszi, valamint arra is, hogy Merán vendégeinek igen kevés szellemi elfoglaltatá­­suk van. Nincs semmi itt, mi az idegen figyelmét le­bilincselje ; fényes jelenségek, vidám, tarka élet hi­ányzanak ; még a félvilág pikánt alakjaiban sem bot­­ránkozhatunk meg. Kinek ne jutnának eszébe Heinroth e szavai: a betegség vétek. Az az ifjú lány amott emaille-ozott arcával bi­zonnyal nem volt Veszta-szűz, és ez a fiatal huszár­tiszt szintén több előleget vett az életből, mint a­mennyit szabad lett volna. A szenvedő édes anya, s amott a szögletben a tudós, mind vétettek a termé­szet ellen. Természeti és erkölcsi miazma az egész. A Passeren túl azonban más élet, más régió van. A rajta keresztül vezető szirtes után esett el 1809-ben a schenai cooperator. A Küchelbergről százszámra söpörték el a bajor golyók a felkelőket. Dús szőlő­ültetvényekkel szegélyezve, a vadul ro­hanó Passer fölött meredek szík­eken vezet az út Zenoburghoz, hol egykor Henrik király tarta gyakran udvarát. Egészen más élet folyt akkor Tyrolban. A királyi birtokok és jövedelmek a nemesség kezében voltak; ez azonban nem volt akadály. Sok szép hölgy és déli lovag kapaszkodott föl egykor azon az úton, mely most a romok között elvész. Maga a ki­rály is, Jupiterként, nem egyszer szállott alá a föld lányihoz mulatni, mig végre megöregedett, s kétség­be esett lelki üdve miatt. Fentebb a Finele patak mellett fekszik a tyroli grófok régi vadászkastélya: Auer. Itt is meg van ama jó szokás, a­mi nálunk szintén nagyban divatoz, hogy nem sokat ügyelnek a múltak emlékeire, és mindent romba hagynak dőlni. Ezzel szemben a hegy lejtőjén Kuens és Ri­­fian falak terülnek el. Az elsőnek lakosai roppant melancholikusok, s a falu e mellett még arról is ne­­­­vezetes, hogy ott a házasulók napról napra keves­bednek. Észak-keletre kiszélesedik a völgy, és ez a Hoffer hazája. E völgy lakói tették a tyroli grófok­­ udvarában a szolgálatot, s ezért cserében bizonyos előjogok és nemesi birtokok élvezetében voltak. Ugyanaz a harcra termett törzs, mely Margitot cseh ellenségei ellen oltalmazó, 1809-ben is megtett min­dent. Ezek közül egy, három béresével, őrszemlére indult, s egy maga kilencvenhét ellenséget expediált a másvilágra, pedig akkor még nem voltak meg a gyorspuskák. — Úgy látszik, a természet zordonsága erősítőleg hat a völgy lakóira. Kevéssel Rifianon túl, s megszűnik a termékenység; meredek ösvények az 936

Next