Fővárosi Lapok 1870. február (25-40. szám)
1870-02-01 / 25. szám
lakból vagy a tánciskolából, a mama számára kényelmes helyről gondoskodik, s mert éppen most kezdődött, a keringő, csak egyetlen fordulóért könyörög a kisasszony előtt. A lányka pedig a mamára néz, a mama mosolyog, az ifjú olyan szépen tud kérni, és a lányka elfeledkezik arról, hogy »egy kissé pihenni akar:“ a villanyozó zene, a röpülő szép párok, a fény, a pompa, a melyben úszik a terem, önfeledtté teszik, és azon veszi magát észre, mikor az ifjú karjain a táncolók sorába sodorva, eltéveszt szeme elől mamát, fényt, pompát, egész lénye egy érzéssé válik, melyhez hasonló sehol, csak az első nagy tánc bűvös hevében születik. Ekkér az első, a legnehezebb lépésen túlesett, lihegő kebellel, lángoló arccal ér vissza a mamához. Boldog, hogy megpihenhet egy percre, s megsúghatja édesanyjának az édes titkot, ami majd szétrepeszti szívét. Már ,nem kell félnie attól, amitől annyira reszketett. És oda nyújtja a mamának a „corpus juris“-t, melyben minden második tánchoz van írva egy név, egy és ugyanaz a kotillonhoz is. És elpirul, mikor a mama belenéz a kis könyvbe, mintha érezné, hogy nem kellett volna annyi táncot oda ígérni megynek. Maga sem tudja, hogy írta oda oly sokszor, de az ifjú olyan szépen tudta kérni, s olyan figyelmes, ügyes táncos, csak azokat kérte, amelyeket nem akar éppen másnak adni. Ő maga sem tudja, hogy egyszer csak megtelt a »corpus juris.“ A mama ragyogó szemekkel, tele szeretettel néz gyermekére , és visszagondol harminc évvel , mintha ismerné e képet. És azután könnyen megy a többi. Táncosok jönnek-mennek, egymást váltják a leányka előtt, s ő már alig alig várhatja egy-egy hoszszabb keringő vagy tipegő végét, hogy az oda ígért társas táncokból egyet ismét leróhasson annak a gyermekkori ismerősnek, aki oly kedves és oly ügyesen táncol, és a ki bizony — szó ide, szó oda, — a szünóra utáni négyeseket is mind el bírta könyörögni magának. Az önző ! És szépen vége van az éjszakának, az ablakon bevilágít a szürkület, a mamák és a zenészek elálmosodnak, a gondosan kiigazgatott „máslik“ összegyűrve, a gyönyörű fodrok szerteszét hevernek a fényes padlón, s némely részek eltünedezett ábrándos ifjak tárcáiba. A ruhatárakat ostromolják, a kocsik összetorlódnak a lejárat előtt, s udvarias fiatal embereknek még elég tennivalójuk van. A mamát és a fölhevült leánykát figyelmeztetni a hűvös éjre, föladni a köpenyeket, ott lenni a kocsiba lépésnél és fölemelni a véletlenül leejtett legyezőt vagy csipkekendőcskét, hanem mikorra vissza lehetne adni, a kocsi elrobog, és az ifjú ott áll, sóhajtozva az után, ami volt — nincs! Eltűnt, mintha álom lett volna, csak a nála maradt legyező és a kis darab „illusion“ tárcájában,azok hitetik el vele, hogy nem álom , való volt. És azután a másnap legfölebb délben vagy délután virrad, a kifáradt idegeknek jóltevő balzsam a hosszú nyugalom, s a gondos mama boldog szemekkel nézi alvó gyermeke arcán a tündéri mosolyt, a milyen csak kisdedek arcán játszik, s a miről azt mondja az anyai szeretet, hogy a gyermek ilyenkor angyalokkal álmodik. S ezzel az édes álommal meg van fizetve az édes anya minden aggodalma, fáradsága, s e boldogság visszatükröződik arcán, a mint ott álmában mosolygó gyermekét nézi, a kinek az első bálból hozott ártatlan emlékei: a szék karján fekvő összefoszlányolt báli ruha, virágbokréták a füzértáncból, egy félig nyilt rózsabimbó az asztalon feledt imakönyvben, és egy édes, hosszú, boldog álom, a miről majd beszél a kis leány évekig, a mit megemleget ősz fürjeivel, s a melynek most még folytatása következik és vége — ki tudja: boldog Hymen vagy blazirtság ? említsük meg, mert csupa nyájasság és szeretetreméltóság volt. A füzértáncot is — mint előtáncosnő — teljes kitartással és kellemmel leste végig. Ruhája is pompás volt: nehéz zöld selyem, három soros széles fehér csipkedíszítéssel, s három oldalon egy-egy nagy vörös rózsával fogva föl. Az irói bálban a sárga és klaszin, a jogászbálban a rózsaszál s itt a „bochroth“ tűnt ki leginkább a fiatal leányok főszínéből, a fehérből. Igen szép példányt láttunk itt egy ily élénk szinü ruhából : fehér tüll-szoknya, alól három sor piros keskeny szalaggal körített fodrocskával, melyről hat hasonló szinü szalag futott fölfelé, a piros tunika pedig fehér atlaszszalagokkal volt díszítve. Az ízlés és egyszerűség utánzandó példányaként említjük még meg egy fiatal kisasszonyét (a Kende Paulineét), ki fehér tüll-ruhában s hasonló tunikával jelent meg, mely tunikát arany levelek szegélyeztek, s ugyanily levelek tárták össze a hajfürtöket is. A főrangú világ ezúttal nem volt számosan képviselve. A miniszterek közül csak b. Eötvöst láttuk. Ott volt b. Gablént, dzsidás-ezredesi egyenruhában, mellén érdemjelekkel, hg Eszterházy A., ki a József főherceg hadsegédje, Türr altábornagy, bájos nejével, kinek — mint látszik — eléggé tetszik a pesti élet. A créme inkább a kisteremben táncolt mint a nagyban. A táncosnők közt ismét sok szép volt, úgy hogy Schrecker albuma innen is gyarapodni fog egy jókora füzettel. Bátran lefényképezheti például a következőket : a háziasszonyt és Türrnét , Spelletich Madelaine-t, Blum Rózát, Gerliczy bárókisasszonyt, Gräffl Gabriellát, Bodányi Mariskát Aradról, Wellesz Annát, Spuller Ilkát, Prix Mariét, Bécsből, Ney Arankát, Braun Irmát, az Unger és Kende-nővéreket, Simai Irmát, Lukács Rózát, Jankovits Irént, Szekrényessy Bertát , a Sebastiáni-nővéreket, Tölgyessy Idát, Pecháta Gyuláné, Fáik k. a., Straussnét, sőt, s még egy egész sorozatot, kiknek nem ismerjük nevét, s kikre azt mondhatjuk Shakespearerel: „A rózsa szép, bármily nevet viselne is.“ A táncrend igen ízléses volt: hengermalmi kereket ábrázolt, mely földmérési póznákkal volt keresztülszúrva s lánccal és egyéb műegyetemi célokra szánt eszközökkel kerítve. Technikusok lévén e szép bál ügyes rendezői , mindenki tudta, hogy e jelvény, melybe a táncosok nevét gyöngéd kezek jegyezgeték be, nem a női kegyre célzott, ámbár bizony néha a női kegy is oly forgandó, mint a hengerkerék. A technikus bál. (Jan. 29.) (M.) »Ez volt a legszebb bál!“ —körülbelől ezt mondjuk minden diszesb bálra, ha az élvezetek közvetlen benyomásai alatt írunk róla, midőn még a zene viszhangjai Íróasztalunk körül csengenek-konganak, midőn szemünk előtt a rózsaszín, zöld, fehér, kék, sárga, lilaszin fodrok és dudorok mintegy szivárványszin tengert képeznek, habok helyett mosolygó arcokkal, melyeken az ifjúság és jókedv sugarai ragyognak. A bál képeit sokszor hasonlíták már a kaleidoskophoz, mely mindig változó ,de mindig összhangzó látványt mutat. Ilyen volt a József-műegyetem segélyegyleti bálja is szombaton, az „Európa“ termében, hová a pesti farsang néha-néha visszatér, mint szoktunk az első szerelemhez. A technikusoknak rég volt ily szép táncvigalmuk. A termek egészen tömve voltak, s a hullámzó közönségben sok kedves ismeretlen arcot láttunk, miután a technikusok a Duna másik partjáról is sok szépet tudtak áthódítani. A bál háziasszonya, gr. Andrássy Manóné fél tízkor jelent meg, s ott maradt reggelig. Minden tekintetben megérdemli ő, hogy első helyen 109 Fővárosi hírek. * A képviselőház a tegnapi ülésben az út és vízépítésre fölvett rendkívüli szükséglettel foglalkozott, mely sok helyi érdekű fölszólalásra adott alkalmat. Egynek ez, másnak az az út építése, harmadiknak e vagy ama folyó szabályozása volt „országos“ érdekű, s ha nem is tehettek mindenkinek eleget, némelyiknek mégis sikerült érvényesíteni indítványát. így Kvassay László kivitte, hogy a Vág szabályozására fölvétetett 50,000 frt, Anker Hugó pedig a Szávát vetette föl a szabályozandó folyók közzé. Egyátalában gr. Mikó miniszter igen készségesnek mutatta magát az újabb összegek fölvételében, mit Lónyay, — ha jól olvastunk arcáról, — nem igen vett szívesen. Máttyus Aristid kérdést tevén a Buda-Pest közti Duna szabályozása iránt, két minister is válaszolt neki: gr. Mikó és gr. Andrássy Gyula. Ez utóbbi ezt a rakpart kiépítésével összefüggő kérdésnek mondá, biztosítva a házat, hogy az erre vonatkozó tervet a főváros szépítési tervével együtt legközelebb elő fogja terjeszteni. * A teák-kör egyhangúlag elhatárzó, hogy törzsvagyonából kétezer forintot ad a honvédmenházra. Megbízta továbbá Kovács Lászlót, mint e kör igazgatóját, hogy a mostaninál kényelmesb helyiség kibérléséről gondoskodjék. * Udvari hirek. — Király Ő Felsége szombaton este visszautazott Bécsbe, de ismét lelö Budára, s e hét folytán udvari vadászatok lessznek Gödöllőn. — Gzeta főhercegnő e hideg napokban is folyvást tett sétákat a városligetben.— Királyné Ő Felsége megrendelése folytán, e napokban az Alter és Kiss divatcsarnokából egy selyem zsinórzatú fekete bársony magyar hadat küldtek Trani grófnőnek Rómába. — Rudolf trónörkös főherceg tegnapelőtt két kortársával: gr. Zichy Pál és özv. Pálffy grófné szül. Károlyi grófnő fiaival ebédelt. Ugyanez alkalommal Gizela főhercegnőhöz is több mágnás lánykája volt hivatalos. — Rudolf főherceg tegnapelőtt a déli órákban Schrecker fényirdáját meglátogatván ottan, magát lefényképeztette. * A nemzeti színháznak vasárnap vendége volt: Csányi Sarolta assz. lépett föl és Szigeti „Vén bakancsosáéban Lidit, a kántor örökké vidor lányát személyesíté. Csányi Sarolta érdekes színpadi alak, sugár, hajlékony termettel s kifejező szemekkel. Alsó hangjaiban sok erő van, de a felsők fátyolozottak, s mint látszik, még nem is tud eléggé uralkodni fölöttük. Népdalainkat érzéssel s mindenesetre több hatással énekli, mint közvetlen elődei, kik e szakma betöltésére vállalkoztak. Játéka élénk, de a vidékről némi modorosságot hozott magával, s hangját — ami talán a nemzeti színpaddal való ismeretlenségből származik — a hatás kárára mindig egész erejével igyekszik használni. Első föllépésének sikere egészben véve kielégítő, mert népdalait ismételtették s a páholyok közönsége is örömest nyugtatá rajta látcsöveit. Nekünk legnagyobb kifogásunk öltözködése ellen van, melyet az első felvonásban tapintat nélkül választott. Fehér ballet-szoknya, Stuart-gallér s hajporozott és szalagokkal telerakott fő épp oly kevéssé illenek Lidihez, az egyszerű falusi kántor leányához, mintha magát a kántort fénymázos topánban,rugany-cylinderrel látnék megjelenni. E tévedésre a rendezőnek figyelmeztetni kellett volna a vendéget. Ilont Lendvayné assz. személyesítette, igaz és szeretetreméltó kedvességgel; Fridt Sántha — mint másképpen talán nem is lehet — a karzat tapsai és kihívásai mellett. * Tegnap a városházán számos tekintélyes polgár tanácskozott a felől, hogy a honvéd-menház ügyét miképp mozdítsák elő. E végből rögtön helyben megalakultak, ily cím alatt: „A honvéd menhávra segélygyűjtő társulat Pesten.“ Tagja minden polgár lehet, a ki három éven át 5—5 forint fizetésére kötelezi magát. Rögtön mintegy 50—60 an társulati tagok lettek. Kimondta a társulat azt is, hogy a menház a 48./49-diki honvédeké lesz. Azután bizottságok alakultak, egyik egy nagy álarcosbált rendez, melynek bemeneti jegyei egyszersmind 50 darab arany nyereményre játszanak; a másik nagy téli népünnepet készül rendezni a városligetben, fáklyás korcsolyázással, stb. * A Széchenyi-szállodát Budán díszlakomával vasárnap este nyitották meg. Mader úr, a szálloda tevékeny bérlője igen díszes társaságot gyűjtött össze ez alkalommal, s a vendégek között, kiknek nagy része hirlapíró volt, a budai főkapitányt és főmérnököt is ott láttuk. A társaság csaknem éjfélig igen jól mulatott s egymást érték a felköszöntések. A vendégek mindnyájan szép jövőt jósoltak a gazdagon és czélszerűen fölszerelt vendéglőnek , mely már fekvésénél fogva is hivatva van arra, hogy a leglátogatottabb helyek egyike legyen. * A korcsolyázó-egylet megnyitási ünnepe szombaton délután benépesíti a városligeti tó jegét Az egylet által kibérelt rész lobogókkal volt jelölve,a parton álló faházat zászlókkal disziték, szólt a katonazene, s hulltak a hópihék. Igen diszes társaság jelent meg, sokan az előkelők közül is, prémekben, bársonyban. Toilettejük által igen kitűntek : gróf Andrássy Manóné, lengyeles bársony öltözékben, melyet széles vörös, zöld, kék, fekete és sárga csikók tarkítottak, ellátva prémezettel, s fehér-tollas lengyel fövegben; s Türr altábornagy neje, fekete bársony és kék selyem ruhában, fehér prémmel. Mindketten korcsolyáztak, gr. Andrássy Manóné igen ügyesen, míg az altábornagyné csak most kezdi tanulni a jégsportot. Egy párszor teljes gráciával estek el mindketten. A nézők közt megjelent Rudolf főherceg is, Latour ezredes kíséretében. A szálló hópihék s a technikus bál előkészületei csakhamar hátrálásra készték a társaság legérdekesb részét. Alkonyatkor fáklyavilágnál korcsolyáztak egyleti tagok, de akkor már igen megfogyott a nézők száma. Kétségkívüli, hogy a sport e neme nálunk divatra kap. A hölgyek igen festőileg öltözhetnek hozzá, s a mi több, a legegésségesb testgyakorlatok egyike. * Menter Zsófia k. a-nak egy értékes koszorút nyújta át — pesti tisztelőinek nevében — Sipos Antal. A nemzetiszin szalagon arany betűkkel e fölirat van: „Menter Zsófiának pesti emlékül, tisztelői.“ Viszszatérvén vidékről, egy harmadik hangversenyt is fog rendezni e kedves művésznő, kinek magán szép tulajdonait is dicsérik. Komolyságára nézve jellemző az a történetire, melyet első ittléte idejéből említenek. Magánkörben gyönyörűen játszván, egy fiatal gróf e szavakkal fordult hozzá: „Kisasszony, mindjárt eléje térdelek.“ — „Térdeljen hát, — viszontá mosolyogva a művésznő, pár lépést hátrálva. — „Nem oly betűszerinti értelemben mondom“, — felelte a lehűtött enthusiasta. — „No lássa, — inté a művésznő, — soha sem kell olyat mondanunk, amit nem őzsintén gondolunk.“ * Karnevál. — A városi polgárok által a honvéd-menház javára rendezendő bál nagy álarcos mulatság lesz, melynek érdekesítésére egy honvédvilági csata képletét is tervezik. — Lónyai Menyhért pénzügyőr holnap (szerdán) fényes táncestélyt ad. — A pest-józsefvárosi kisdedóvó egylet febr. 9-dikén rendezi jótékony táncvigalmát a lövöldében. —A „kereskedő-ifjak társulata“ ma (kedden) fogja tartani jótékony célú bálját, szintén a lövölde termében. — A bölcsőde-bálja, mely febr. 5-én lesz, jegyek a „Nemzeti szállodádban kaphatók. — Az evang. iskola-épületben febr. 19-én tartandó „protestáns jótékony bál“ háziasszonyát Lónyai Menyhértné úrhölgyet nyerték meg. — A „Progressio“ társasegylet febr. 16-án tartja táncestélyét a lövői-