Fővárosi Lapok 1870. február (25-40. szám)

1870-02-01 / 25. szám

lakból vagy a tánciskolából, a mama számára ké­nyelmes helyről gondoskodik, s mert éppen most kezdődött, a keringő, csak egyetlen fordulóért könyö­rög a kisasszony előtt. A lányka pedig a mamára néz, a mama mosolyog, az ifjú olyan szépen tud kérni, és a lányka elfeledkezik arról, hogy »egy kissé pihen­ni akar:“ a villanyozó zene, a röpülő szép párok, a fény, a pompa, a melyben úszik a terem, önfeledtté teszik, és azon veszi magát észre, mikor az ifjú kar­jain a táncolók sorába sodorva, eltéveszt szeme elől mamát, fényt, pompát, egész lénye egy érzéssé válik, melyhez hasonló sehol, csak az első nagy tánc bűvös hevében születik. Ekkér az első, a legnehezebb lépésen túlesett, li­hegő kebellel, lángoló arccal ér vissza a mamához. Boldog, hogy megpihenhet egy percre, s megsúghatja édes­anyjának az édes titkot, a­mi majd szétrepeszti szívét. Már ,nem kell félnie attól, a­mitől annyira reszketett. És oda nyújtja a mamának a „corpus juris“-t, melyben minden második tánchoz­­ van írva egy név, egy és ugyanaz a kotillonhoz is. És elpirul, mikor a mama belenéz a kis könyvbe, mintha érez­­né, hogy nem kellett volna annyi táncot oda ígérni m­egynek. Maga sem tudja, hogy írta oda oly sokszor, de az ifjú olyan szépen tudta kérni, s olyan figyelmes, ügyes táncos, csak azokat kérte, a­melye­ket nem akar éppen másnak adni. Ő maga sem tudja, hogy egyszer csak megtelt a »corpus juris.“ A mama ragyogó szemekkel, tele szeretettel néz gyermekére , és visszagondol harminc évvel , mintha ismerné e képet. És azután könnyen megy a többi. Táncosok jönnek-mennek, egymást váltják a leányka előtt, s ő már alig alig várhatja egy-egy hosz­­szabb keringő vagy tipegő végét, hogy az oda ígért társas táncokból egyet ismét leróhasson annak a gyermekkori ismerősnek, a­ki oly kedves és oly ügyesen táncol, és a ki bizony — szó ide, szó oda, — a szünóra utáni négyeseket is mind el bírta kö­nyörögni magának. Az önző ! És szépen vége van az éjszakának, az ablakon bevilágít a szürkület, a mamák és a zenészek elálmo­­sodnak, a gondosan kiigazgatott „máslik“ összegyűr­ve, a gyönyörű fodrok szerteszét hevernek a fényes padlón, s némely részek eltünedezett ábrándos ifjak tárcáiba. A ruhatárakat ostromolják, a kocsik össze­torlódnak a lejárat előtt, s udvarias fiatal emberek­nek még elég tennivalójuk van. A mamát és a föl­­hevült leánykát figyelmeztetni a hűvös éjre, föladni a köpenyeket, ott lenni a kocsiba­ lépésnél és föl­emelni a véletlenül leejtett legyezőt vagy csipkeken­­dőcskét, hanem mikorra vissza lehetne adni, a kocsi elrobog, és az ifjú ott áll, sóhajtozva az után, a­mi volt — nincs! Eltűnt, mintha álom lett volna, csak a nála maradt legyező és a kis darab „illusion“ tárcá­jában,­­azok hitetik el vele, hogy nem álom , való volt. És azután a másnap legfölebb délben vagy délután virrad, a kifáradt idegeknek jóltevő bal­zsam a hosszú nyugalom, s a gondos mama boldog szemekkel nézi alvó gyermeke arcán a tündéri mo­solyt, a milyen csak kisdedek arcán játszik, s a mi­ről azt mondja az anyai szeretet, hogy a gyermek ilyenkor angyalokkal álmodik. S ezzel az édes álommal meg van fizetve az édes anya minden aggodalma, fáradsága, s e boldogság visszatükröződik arcán, a mint ott álmában mosolygó gyermekét nézi, a kinek az első bálból hozott ártat­lan emlékei: a szék karján fekvő összefoszlányolt báli ruha, virágbokréták a füzértáncból, egy félig nyilt rózsabimbó az asztalon feledt imakönyvben, és egy édes, hosszú, boldog álom, a miről majd beszél a kis leány évekig, a mit megemleget ősz fürjeivel, s a melynek most még folytatása következik és vége — ki tudja: boldog Hymen vagy blazirtság ? említsük meg, mert csupa nyájasság és szeretetre­­méltóság volt. A füzértáncot is — mint előtáncosnő — teljes kitartással és kellemmel leste végig. Ruhája is pompás volt: nehéz zöld selyem, három soros széles fehér csipkedíszítéssel, s három oldalon egy-egy nagy vörös rózsával fogva föl. Az irói bálban a sárga és k­laszin, a jogászbál­ban a rózsaszál s itt a „bochroth“ tűnt ki legin­kább a fiatal leányok főszínéből, a fehérből. Igen szép példányt láttunk itt egy ily élénk szinü ruhá­ból : fehér tüll-szoknya, alól három sor piros kes­keny szalaggal körített fodrocskával, melyről hat hasonló szinü szalag futott fölfelé, a piros tunika pedig fehér atlasz­szalagokkal volt díszítve. Az ízlés és egyszerűség utánzandó példányaként említjük még meg egy fiatal kisasszonyét (a Kende Pauli­­neét), ki fehér tüll-ruhában s hasonló tunikával jelent meg, mely tunikát arany levelek szegélyeztek, s ugyan­­ily levelek tárták össze a hajfürtöket is. A főrangú világ ezúttal nem volt számosan képviselve. A miniszterek közül csak b. Eötvöst láttuk. Ott volt b. Gablént, dzsidás-ezredesi egyenru­hában, mellén érdemjelekkel, hg Eszterházy A., ki a József főherceg hadsegédje, Türr altábornagy, bájos nejével, kinek — mint látszik — eléggé tet­szik a pesti élet. A créme inkább a kis­teremben táncolt mint a nagyban. A táncosnők közt ismét sok szép volt, úgy hogy Schrecker albuma innen is gyarapodni fog egy jó­kora füzettel. Bátran lefényképezheti például a kö­vetkezőket : a háziasszonyt és Türrnét , Spelletich Madelaine-t, Blum Rózát, Gerliczy bárókisasszonyt, Gräffl Gabriellát, Bodányi Mariskát Aradról, Wellesz Annát, Spuller Ilkát, Prix Mariét, Bécsből, Ney Arankát, Braun Irmát, az Unger és Kende-nővére­ket, Simai Irmát, Lukács Rózát, Jankovits Irént, Szekrényessy Bertát , a Sebastiáni-nővéreket, Töl­­gyessy Idát, Pecháta Gyuláné, Fáik k. a., Strauss­­nét, sőt, s még egy egész sorozatot, kiknek nem ismerjük nevét, s kikre azt mondhatjuk Shakespeare­­rel: „A rózsa szép, bármily nevet viselne is.“ A táncrend igen ízléses volt: hengermalmi ke­reket ábrázolt, mely földmérési póznákkal volt ke­resztülszúrva s lánccal és egyéb műegyetemi cé­lokra szánt eszközökkel kerítve. Technikusok lé­vén e szép bál ügyes rendezői , mindenki tudta, hogy e jelvény, melybe a táncosok nevét gyöngéd kezek jegyezgeték be, nem a női kegyre célzott, ám­bár bizony néha a női kegy is oly forgandó, mint a hengerkerék. A technikus­ bál. (Jan. 29.) (M.) »Ez volt a legszebb bál!“ —körülbelől ezt mondjuk minden diszesb bálra, ha az élvezetek köz­vetlen benyomásai alatt írunk róla, midőn még a zene viszhangjai Íróasztalunk körül csengenek-kon­­ganak, midőn szemünk előtt a rózsaszín, zöld, fehér, kék, sárga, lilaszin fodrok és dudorok mintegy szi­­várványszin tengert képeznek, habok helyett mo­solygó arcokkal, melyeken az ifjúság és jókedv sugarai ragyognak. A bál képeit sokszor hasonlíták már a kaleidos­­kophoz, mely mindig változó ,de mindig összhangzó látványt mutat. Ilyen volt a József-műegyetem se­gélyegyleti bálja is szombaton, az „Európa“ termé­ben, hová a pesti farsang néha-néha visszatér, mint szoktunk az első szerelemhez. A technikusoknak rég volt ily szép táncvigalmuk. A termek egészen tömve voltak, s a hullámzó közönségben sok kedves ismeretlen arcot láttunk, miután a technikusok a Duna másik partjáról is sok szépet tudtak áthó­­dítani. A bál háziasszonya, gr. A­ndr­ássy Ma­n­ó­n­é fél tízkor jelent meg, s ott maradt reggelig. Minden tekintetben megérdemli ő, hogy első helyen 109 Fővárosi hírek. * A képviselőház a tegnapi ülésben az út és vízé­­pítésre fölvett rendkívüli szükséglettel foglalkozott, mely sok helyi érdekű fölszólalásra adott alkalmat. Egynek ez, másnak az az út építése, harmadiknak e vagy ama folyó szabályozása volt „országos“ érdekű, s ha nem is tehettek mindenkinek eleget, némelyik­nek mégis sikerült érvényesíteni indítványát. így Kvassay László kivitte, hogy a Vág szabályozására fölvétetett 50,000 frt, Anker Hugó pedig a Szávát vetette föl a szabályozandó folyók közzé. Egyátalá­­ban gr. Mikó miniszter igen készségesnek mutatta magát az újabb összegek fölvételében, mit Lónyay, —­ ha jól olvastunk arcáról, — nem igen vett szíve­sen. Máttyus Aristid kérdést tevén a Buda-Pest közti Duna szabályozása iránt, két minister is válaszolt neki: gr. Mikó és gr. Andrássy Gyula. Ez utóbbi ezt a rakpart kiépítésével összefüggő kérdésnek mondá, biztosítva a házat, hogy az erre vonatkozó tervet a főváros szépítési tervével együtt legköze­­lebb elő fogja terjeszteni. * A t­eák-kör egyhangúlag elhatárzó, hogy törzsvagyonából kétezer forintot ad a h­o­n­v­é­d­­menházra. Megbízta továbbá Kovács Lász­lót, mint e kör igazgatóját, hogy a mostaninál kényel­­mesb helyiség kibérléséről gondoskodjék. * Udvari h­irek. — Király Ő Felsége szom­baton este visszautazott Bécsbe, de ismét lelö Bu­dára, s e hét folytán udvari vadászatok lessznek Gö­döllőn. — G­­­z­e­t­a főhercegnő e hideg napokban is folyvást tett sétákat a városligetben.— Királyné Ő Felsége megrendelése folytán, e napokban az Alter és Kiss divatcsarnokából egy selyem zsinórzatú fekete bársony magyar hadat küldtek Trani gróf­nőnek Rómába. — Rudolf trónörkös főherceg teg­napelőtt két kortársával: gr. Zichy Pál és özv. Pálffy grófné szül. Károlyi grófnő fiaival ebédelt. Ugyanez alkalommal Gizela főhercegnőhöz is több mágnás lánykája volt hivatalos. — Rudolf főher­ceg tegnapelőtt a déli órákban Schrecker fényirdá­­ját meglátogatván ottan, magát lefényképeztette. * A nemzeti színháznak vasárnap vendége volt: C­s­á­n­y­i Sarolta assz. lépett föl és Szigeti „Vén bakancsosáéban Lidit, a kántor örökké vidor lányát személyesíté. Csányi Sarolta érdekes színpa­di alak, sugár, hajlékony termettel s kifejező sze­mekkel. Alsó hangjaiban sok erő van, de a felsők fátyolozottak, s mint látszik, még nem is tud eléggé uralkodni fölöttük. Népdalainkat érzéssel s minden­esetre több hatással énekli, mint közvetlen elődei, kik e szakma betöltésére vállalkoztak. Játéka élénk, de a vidékről némi modorosságot hozott magával, s hangját — a­mi talán a nemzeti színpaddal való ismeretlenségből származik — a hatás kárára min­dig egész erejével igyekszik használni. Első föllépé­sének sikere egészben véve kielégítő, mert népda­lait ismételtették s a páholyok közönsége is örömest nyugtatá rajta látcsöveit. Nekünk legnagyobb kifo­gásunk öltözködése ellen van, melyet az első felvo­násban tapintat nélkül választott. Fehér ballet-szok­­nya, Stuart-gallér s hajporozott és szalagokkal tele­rakott fő épp oly kevéssé illenek Lidihez, az egyszerű falusi kántor leányához, mintha magát a kántort fénymázos topánban,rugany-cylinderrel lát­nék megjelenni. E tévedésre a rendezőnek figyel­meztetni kellett volna a vendéget. Ilont Lendvayné assz. személyesítette, igaz és szeretetreméltó kedves­séggel; Frid­t Sántha — mint másképpen talán nem is lehet — a karzat tapsai és kihívásai mellett. * Tegnap a városházán számos tekintélyes pol­gár tanácskozott a felől, hogy a honvéd-menház ügyét miképp mozdítsák elő. E végből rögtön helyben meg­­alakultak, ily cím alatt: „A honvéd menhávra segély­­gyűjtő társulat Pesten.“ Tagja minden polgár lehet, a ki három éven át 5—5 forint fizetésére kötelezi magát. Rögtön mintegy 50—60 an társulati tagok lettek. Kimondta a társulat azt is, hogy a menház a 48./49-diki honvédeké lesz. Azután bizottságok ala­kultak, egyik egy nagy álarcos­bált rendez, mely­nek bemeneti jegyei egyszersmind 50 darab arany nyereményre játszanak; a másik nagy téli népünnepet készül rendezni a városligetben, fáklyás korcsolyá­zással, stb. * A Széchenyi-szállodát Budán díszlakomával vasárnap este nyitották meg. Mader úr, a szálloda tevékeny bérlője igen díszes társaságot gyűjtött össze ez alkalommal, s a vendégek között, kiknek nagy része hirlapíró volt, a budai főkapitányt és főmérnö­köt is ott láttuk. A társaság csaknem éjfélig igen jól mulatott s egymást érték a felköszöntések. A vendégek mindnyájan szép jövőt jósoltak a gazda­gon és czélszerűen fölszerelt vendéglőnek , mely már fekvésénél fogva is hivatva van arra, hogy a leg­látogatottabb helyek egyike legyen. * A korcsolyázó-egylet megnyitási ünnepe szombaton délután benépesíti a városligeti tó jegét Az egylet által kibérelt rész lobogókkal volt jelölve,a par­ton álló faházat zászlókkal disziték, szólt a katona­zene, s hulltak a hópihék. Igen diszes társaság jelent meg, sokan az előkelők közül is, prémekben, bár­sonyban. Toilettejük által igen kitűntek : gróf An­drássy Manóné, lengyeles bársony öltözékben, me­lyet széles vörös, zöld, kék, fekete és sárga csikók tarkítottak, ellátva prémezettel, s fehér-tollas lengyel fövegben; s Türr altábornagy neje, fekete bársony és kék selyem ruhában, fehér prémmel. Mindketten korcsolyáztak, gr. Andrássy Manóné igen ügyesen, míg az altábornagyné csak most kezdi tanulni a jégsportot. Egy párszor teljes gráciával estek el mindketten. A nézők közt megjelent Rudolf főherceg is, Latour ezredes kíséretében. A szálló hópihék s a technikus­ bál előkészületei csakhamar hátrálásra készték a társaság legérdekesb részét. Alkonyatkor fáklyavilágnál korcsolyáztak egyleti tagok, de ak­kor már igen megfogyott a nézők száma. Kétségkí­­vüli, hogy a sport e neme nálunk divatra kap. A höl­gyek igen festőileg öltözhetnek hozzá, s a mi több, a legegésségesb testgyakorlatok egyike. * Menter Zsófia k. a-nak egy értékes koszorút nyújta át — pesti tisztelőinek nevében — Sipos An­tal. A nemzetiszin szalagon arany betűkkel e fölirat van: „Menter Zsófiának pesti emlékül, tisztelői.“ Visz­­szatérvén vidékről, egy harmadik hangversenyt is fog rendezni e kedves művésznő, kinek magán szép tulajdonait is dicsérik. Komolyságára nézve jellemző az a történetire, melyet első ittléte idejéből emlí­tenek. Magánkörben gyönyörűen játszván, egy fiatal gróf e szavakkal fordult hozzá: „Kisasszony, mind­járt eléje térdelek.“ — „Térdeljen hát, — viszontá mosolyogva a művésznő, pár lépést hátrálva. — „Nem oly betűszerinti értelemben mondom“, — fe­lelte a lehűtött enthusiasta. — „No lássa, — inté a művésznő, — soha sem kell olyat mondanunk, a­mit nem őzsintén gondolunk.“ * Karnevál. — A v­á­r­o­s­i polgárok által a honvéd-menház javára rendezendő bál nagy álarcos mulatság lesz, melynek érdekesítésére egy honvéd­világi csata képletét is tervezik. — L­ó­n­y­a­i Menyhért pénzügyőr holnap (szerdán) fényes táncestélyt ad. — A pest-józsefvárosi kisded­óvó egylet febr. 9-dikén rendezi jótékony táncvi­­galmát a lövöldében. —A „kereskedő-ifjak társulata“ ma (kedden) fogja tartani jótékony célú bálját, szintén a lövölde termében. — A b­öl­­csőd­e-b­álja, mely febr. 5-én lesz, jegyek a „Nemzeti szállodádban kaphatók. — Az e­v­a­ng. iskola-épületben febr. 19-én tartandó „protestáns jó­tékony bál“ háziasszonyát Lónyai Menyhért­­né úrhölgyet nyerték meg. — A „Progressio“ társasegylet febr. 16-án tartja táncestélyét a lövői-

Next