Fővárosi Lapok 1870. október (216-241. szám)

1870-10-01 / 216. szám

vezett történész — botján vagy alma, vagy rózsa, vagy sas, vagy más valamely tárgy faragott képét viseli.“ Görögországba e virág Phrygián, Thrácián és Macedónián keresztül vándorolt be, mit a mesés hagyományok számos helye bizonyít. A nysei mezők, melyeken Proserpina — Homer himnusza szerint — rózsát és liliomot szakit, az Iliás szerint Thráciában képzelendők, és egyik játszótársnőj­ének neve: Rhodo­pe, egyszersmind egy thrák hegyfok nevévé is vált, melylyé, a monda szerint, ama nympha változott. Herodot szerint,a Bermion hegy tövében (Macedó­niában), hol az Ázsiában phrygeknek nevezett bri­­gek laktak, az úgynevezett „Mydas kertjei“ feküd­tek. (Mydas fia volt Gordiasnak, Gordium pedig is­meretes kis-ázsiai város volt). Itt önkényt virált a hatvanlevelű rózsa, melynek illata kedvesebb volt minden egyéb rózsáénál. Hasonlót is Nicander, ale­xandriai költő: „Odoniai Mydas (Odonia vagy Edo­­nia thrák tartomány), miután a kis-ázsiai Asis ural­mát elhagyta volna, első nevelt az emathiai kertek­ben (Emathia macedóniai tájék) rózsákat, melyek hatvan szirommal valának koszorúzva.“ Macedóniá­ba, és pedig Philippi környékére, helyezi Theo­­phrast is a dúsan telt rózsákat, melyeket egyenesen centifoliáknak nevez. Sappho, tehát igen régi be­cses forrás, ugyanoda utal. Az új virágokhoz fűződő regékből is mindenütt a phrygiai természet­ istenítés hangzik ki. A rózsa Aphroditénak (Venusnak) van szentelve, de Dionysosnak (Bacchusnak) is virága­ jelképe a szerelemnek s egyszersmind a halálnak­­ hogyan eredt ? midőn Attis (a phrygiai Adonis) meg­halt, különbözőképen regélik, majd Aphrodite te­remtő Adonis véréből, majd maga Aphrodite, meg­hallván kedvese halálát s a töviseken keresztül siet­vén hullájához, megsebzé lábát, úgy, hogy vére a fe­hér rózsát pirossá változtatta; majd ismét — és úgy látszik, ez a rege eredeti phrygiai alakja — a virág önkényt nő ki Adonis véréből, mint hasonló esetek­ben a gránátalma és a mandolafa. Lásd Bion köl­teményét : „Annyi könyvt ontott Paphos asszonya (Venus), mennyit Adonis Véréből ontott, s ez a földön szende virág lesz . A vér szül rózsát, anemónét szül a köny árja.“ A liliomról pedig azt mesélték, hogy Hera (Juno) tejéből származott, midőn ez Heraklest szoptatván, elaludt. Aphroditéval a liliom a tiszta, szeplőtlen szín miatt ellenségesnek tekintetett, s hogy a szűz virágot megszégyenítse, a szépség istennője a sárga himport ültette kebelébe. Olaszországba a keleti kerti rózsa korán átment a görög gyarmatokkal, úgy, hogy neve a lilioméval együtt a nép nyelvébe is átszármazott. Olaszország­ból ugyanazon név alatt terjedt el mindkettő a világon, de minél északibb tartományokba került, annál töb­bet veszített édes illatából, melyet eredeti hazájában lehel. Azonban az olasz égalj alatt a rózsa még pom­pásan virágzott, és pedig az év legnagyobb részén át, különféle fajai szerint, melyek közül, Plinius sze­rint, a campaniai volt a legkorábbi, a praenestei a legkésőbbi. Campania centifoliákat termelt; a Paes­tum körüli rózsáknak azon hírük volt, hogy kétszer virulnak egy esztendőben. Már Plautus vígjátékaiban „rózsáménak nevezi a kedves kedvesét, és Cicero is a rózsát emlegeti, ha kényelemmel eltelt életről akar szólani, például: „Az erény Marcus Regulust boldo­gabbnak ítéli mint a rózsák közt iddogáló Thoriust.“ A rózsákkal való élésben a későbbi rómaiak a keletet nagyban utánozták, így keleties kicsapongás volt, ha Kleopatra Antoniust Ciliciában oly termekben vendégeié meg, melyek padlója egy réfnyi magasság­ra volt elhintve rózsával. Hasonlókép Verres, siliciai propraetor is csak a bithyniai királyokat utánza, ha Cicerónak okot adott, hogy Verres ellen mondott hires beszédében igy nyilatkozhassék : „Nyolc fogan­tyús gyaloghintóban hordoztatok, melyben Máltából került, félig átlátszó és rózsával kitömött vánkosok valának; feje és nyaka rózsakoszorúkkal volt övezve, orrához pedig csipkehálót tartogatott, mely meg vola töltve rózsákkal.“ De csak bele kell pillantanunk a lyrikus és elégikus költők könyveibe, s azonnal látni fogjuk, mennyire fonódik a rózsa Olaszország­ban is mindenütt át meg át az élet és szerelem élve­zetén : a dorbézolók asztalait elborítja a sok rózsa, a kéjenc rózsákon hever, a talaj rózsákkal van behint­ve, a táncosnő fürteiben rózsa virít, rózsakoszorú övezi a lantpengető leány s a bortöltögető fiú haját. Az ivó önmagát, de ivóserlegét is rózsákkal koszo­­rúzza. Érzéki mámor rózsa nélkül nem képzeltetik. Bizonyíték erre (számos más költőn kivil) például Martialis e szavaiban: Hevesi Lajos. — —-------------midőn Lyneus (Bacchus) dühöng, Midőn a rózsa uralg, midőn a haj illattól csepeg.1­ ­ 937 Fővárosi hírek. * A nemzeti szinház intendánsa csakugyan b. Orczy Bódog lesz. A minisztertanács minisztertaná­csosi rangot és fizetést határozott neki, s egyszer­smind megerősítés végett fölterjeszté­s Felségéhez. Maga a báró már a „Figaro lakodalmáénak főpró­báján is jelen volt. Valamint a sajtó, úgy a színház tagjai is reménynyel néznek működése elé. Kor­mánykörökben szőnyegen forog az az eszme is, me­lyet a sajtóban lapunk pendíte meg, hogy a nemzeti színház ügyeit a belügyi tárcától a közoktatásihoz tegyék át. * A nőképző-egylet tanodája e ha­t­dikán nyí­lik meg, minden ünnepélyesség nélkül. E tanodában már tegnapelőttig húsz leány jelentkezett. A tanári kar új erőkkel gyarapodott, többi közt az irodalom terén is figyelmet keltett Dapsy Lászlóval, ki a ter­mészetrajzot fogja előadni. Gyulai Pál ismét elvál­lalta a szép műtani leckéket, Berecz Antal pedig ezután még több órát fog adni a természettudo­mányokból. * Hymen. Kovács Kálmán igazságügyi min. tanácsos e napokban váltott jegyet Spelle­­tich Lenke kisasszonynyal Promontorban. Eskü­vőjük talán még e hóban meglesz. A bájos meny­asszony az 1849-ben erélye és hűsége által kitűnt alvidéki kormánybiztos, Spelletich Bódog leánya. Atyja a szabadságharc legyőzetése után — mint tud­va van — Amerikába menekült ki, s ott gazdálko­dott, munkája és a szerencse segítsége folytán jelenté­keny (mint mondják: négyezer holdnyi) földbirto­kot szerezve, melyen most fia gazdálkodik, jó sze­rencsével.­­ A jogászgyűlés tegnapi teljes ülésében a tagok száma már annyira leapadt, hogy alig voltak jelen ötvenen midőn Pauler Tivadar elnök az ülést meg­nyitotta. Ezúttal a polgári házasság, a jogakadémiák rendezése a a szóbeliség és nyilvánosság behozatala iránt hozott szakosztályi megállapodások kerültek tárgyalás alá. Mindhármat elfogadták és pedig az elsőt „közfelkiáltással.“ * A király keleti útjának emlékére S­á­r­k­ö­z­y Szeráf Ferenc műfaragó és közhonvéd (kinek érde­kes önéletiratát néhány év előtt lapunk közlé), egy „dísz­vándorbotot“ faragott, 42 ünnepen és vasárna­pon át, miután máskor egyéb dolga van. E somfa­bot gombja Petőfi koszorús fejét ábrázolja, alább lant- és kardjelvénynyel, s több mint háromszáz emelten vésett betűvel, mint föliratokkal. Olyan ki­tűnő munka ez is, mint az a képkeret, melyet e natu­ralista műfaragó pár év előtt Deák Ferencnek aján­­dékozott. A botot műértők 150 írtra becsülik, s Ő Felsége bizonyára kegyesen fogja elfogadni. Maga a készítő írván le e műfaragványt a „Reforméban, a kormányt egyszersmind arra kéri, hogy az elemi tanintézetekben — a­hol csak lehet — alkalmazzon műfaragó tanárt, mert így a képzőművészet sok erőt nyerhetne, stb. * A Karagyorgyevics-per tárgyalása, mely tegnapelőtt kezdődött — Bogisich L. városbíró el­nöklete alatt — a fenyítő törvényszéknél, a közönség körében nem ébresztett nagy érdekeltséget. E fejde­­lemgyilkolási per igen ismert már minden részleté­ben, s a­mi újat várhatni benne, az csak az ítélet lesz. Ez alkalommal leginkább érdeklik a jelen volt hallgatókat a törvényszék asztalán levő bűnjelek: a gyilkoló revolver, az áldozatul esett fejdelem testé­ből kivett golyók s a gyilkok, melyekre egykori tu­lajdonosaik neve van vésve. * A nemzeti torna- és tűzoltó-egylet novem­ber elején nyitja meg ősz utcai új csarnokát. Meg­hívja ez alkalomra az összes magyar vidéki hason­­célú egyleteket, továbbá a miniszterelnököt és a kul­tuszminisztert. Magánember csupán kettő fog meg­hivatni : Deák Ferenc és Jókai Mór, kik az egylet­nek dísztagjai. Ez alkalommal tanácskozás tárgyává teszik a jövő évre tervezett első magyar országos tornagyűlés ügyét is. * Az Eszterházy képtár műremekeinek fénykép­­albumából, melyet Ráth Mór ad ki, nem sokára meg­jelenik az első füzet. Egy-egy füzetben tíz cabinet­­alakú kép leend. Az első fényképek kitűnően sike­rültek. A magyarázó szöveget hozzájuk Keleti Gusztáv munkatársunk írja. * A „zenekedvelők­ egylete“ érteti működő tagjait, hogy a rendes ének- és zenegyakorlatok ok­tóber hó 5-kén fognak az egylet termében (bálvány­utca 10. sz. I. emelet) megkezdetni. A gyakorlati órák­­ pedig a férfi énekesek részére minden szer­dán esti 7 és fél órakor, a nő­ énekesek részére min­den csütörtökön délután 3 órakor, a zenekari tagok részére ellenben minden pénteken esti 7 órakor az illető zene­­s ének­karigazgató urak vezénylete alatt tartatnak. Az újonnan belépő tagok fölvételét az említett órákban a titkári hivatalban eszközük. Fölkéretnek ezúttal a tisztelt tagok, miszerint idő­közben netán megváltoztatott lakásaikat ugyanott be­jelenteni ne terheltessenek. * Rövid hírek: Király ő Felsége a de­­­­legációk ülései alatt Budán lesz, a királynét azon­ban anyai szeretete gátolá meg ama vágya teljesí­tésében, hogy karácsonykor fővárosunkba jöhessen. — A jogászgyűlés búcsú estéje tegnap volt fa reboutban. — Gr. Andrássy Gyula, mint hall­juk, e hó 4-dikén vagy 5-dikén tér vissza Pestre. — A budai színházat e hó 4-dikén a „Hazatér­tek“-kel, Hegedűs L. drámájával nyitják meg. — A nemzeti színházhoz Feuillet „Juliánjának és Sardou „Új ház“-ának fordításait nyújták be. — A lánchíd 1849. nov. 21-dike,vagyis megnyitása óta ez évi junius végéig 8.662.502 irtot jövedelme­zett, melyből négymilliót fizettek a kocsik, hármat a gyalogok, a többit a katonaság, a posta, társula­tok, stb.— A Gáll­ing-féle golyószórókkal má­hoz egy hétre tesznek kísérletet Bécsben. — A nemzeti dalkör okt. 8-diki dalestélyére magán­jegyek csupán este a pénztárnál (a lövöldében) kap­hatók. — A belvárosi plébánia­templomban hol­nap d. e. 10 órakor Zsaszkovszky A. egri egyházi karnagy egy nagy miséjét adják elő. — Hire jár, hogy Csehországban királykoronázás lesz, sőt ez alkalommal a Felsége szent Wenzel rendet is fog alapítani. — A Rosenberg-testvéreknél: „Kiderí­tése egy parliamenti felsőház szükségének“ stb. című röpirat jelent meg, 105 lapon. — Klinkovics igen sikerülten készíté el Szemere Bertalan élet­nagyságú képét a borsodi megyeterem számára. — Dux Adolf, a közoktatási miniszter megbízásából, nem csak népiskolai könyveket, hanem magyar köl­teményeket is fordít németajkú gyermekek számára, s eddig a következő költeményeket fordította le: „Szülőföldem szép határa“ Kisfaludy Károlytól, „Anyám tyúkja“ Petőfitől, „A veréb és a pulyka“ Gyulaitól, „A madárfészek“ Gyulaitól, „Hortobágy“ Szakál Lajostól, és „A kis honvéd“ Fekete Mi­­hálytól.­­ A Karagyorgyevics-per tárgya­lását a belgrádi törvényszék elnöke is nagy figye­lemmel kiséri; hír szerint: a szerb kormány küldte föl. — Pest város telekkönyvi hivatalánál a múlt hóban 186 ház és telek átíratása fordult elő s átira­­tási dijakban 13.000 frt folyt be. Vidék. ** Szabadkáról, a szinügy-egylet titkárától, Far­kas Antal tanár úrtól a következő sorokat kaptuk: „A „Fővárosi Lapok“ 209-dik számában Szabadká­ról egy „őszinte szó“ megrójja az itteni szinügy-egy­­letet, hogy ez nem a drámára, hanem az operettére fekteti a fősúlyt, s 1790-ből egy szép művelődéstör­téneti példát idézvén, fölkiált: „íme, 80 év múlva az unokák játékszíneiben nem a nyelvnek, hanem főleg Offenbach zenéjének kívánnak áldozni.“ Ez őszinte szóra őszintén megjegyezzük, hogy írója nem volt őszinte. Először is nem mutathat föl adatot, melyből csak távolról is bebizonyíthatná, hogy mi az operet­tének a dráma fölött előnyt adunk. Azt a körül­ményt pedig csak nem veszi indoknak, hogy ope­retted első énekesnőnk drágább a drámai primadon­nánál , vagy azt, hogy dráma- és operette-társulatot szervezvén , operettekről is gondoskodunk ?! Igaz őszinteséggel szólván: színtársulatunk úgy van szer­vezve, hogy mind a drámának, mind az operettének minden szerepköre lehetőleg be van töltve; s mint­hogy könyvtárt is most szervezünk, vásároltunk eddig 134 drámát és 22 operettet; ezenfölül több újabb dráma meg van rendelve; a játékrendet illető­leg egyelőre abban történt megállapodás, hogy heten­­kint egy egész és egy fél estét adunk az operettének, a többi a drámáé. Ezek a leltárilag és jegyzőkönyvi­leg bebizonyítható tények. A légből kapott vád elle­nében fölhozzuk még, hogy midőn szinügy-egyletet tervezvén, fölhívást bocsátunk ki, így szóltunk a közönséghez: „A színház a művelődés és erkölcs iskolája, a nemzeti nyelv ápolója és fejlesztője, a ha­zafias lelkesültség és nemzeti műveltség nyilatkozata, s egyszersmind a legnemesebb időtöltés színhelye ;“ a végén pedig: „Nyelvében és nemzetiségében él a nemzet; nyelv és nemzetiség nélkül nincsen haza, a színészet pedig ezeknek dajkája és nevelője,­ stb. Ez és hasonló eszmék vezéreltek bennünket, mikor alakultunk, ezek vezettek a cél megvalósításának minden mozzanatában; s higgye el az ..őszinte szó“ írója, hogy ezeket nem az operettekben keressük. Ama bűnünket pedig csak megbocsátja, hogy a ze­nét, és hogy specializer az Offenbach zenéjét is sze­retjük , sem azt nem nekünk rójja föl bűnül, hogy színházunk közönsége a nemzettörténeti drámák, színművek és vígjátékok mellett az operettet is kö­veteli. Avagy mi vagyunk-e annak is oka, hogy na­gyobb bevételt kell „A szép N­elená“-ra, mint a „Bánk bán“-ra számítanunk ? Ez betegség, a kor íz­lésének átalános betegsége, és ha mi is benne síntő­­dünk, főleg onnan van, mert az operettet egyszer­smind eszközül kell használnunk arra, hogy általa a dráma deficitjeit is födözzük.* ** Debrecenben tegnapelőtt nagy ünnepélyes­séggel fogadták József főherceget, s noha csak az indóházban szándékozott időzni, bevitték a tisztele­tére rendezett szini előadásra. Útja diadalut volt s a nézőhelyen háromszoros éljenzéssel fogadták. Vacsora *

Next