Fővárosi Lapok 1870. október (216-241. szám)
1870-10-01 / 216. szám
vezett történész — botján vagy alma, vagy rózsa, vagy sas, vagy más valamely tárgy faragott képét viseli.“ Görögországba e virág Phrygián, Thrácián és Macedónián keresztül vándorolt be, mit a mesés hagyományok számos helye bizonyít. A nysei mezők, melyeken Proserpina — Homer himnusza szerint — rózsát és liliomot szakit, az Iliás szerint Thráciában képzelendők, és egyik játszótársnőjének neve: Rhodope, egyszersmind egy thrák hegyfok nevévé is vált, melylyé, a monda szerint, ama nympha változott. Herodot szerint,a Bermion hegy tövében (Macedóniában), hol az Ázsiában phrygeknek nevezett brigek laktak, az úgynevezett „Mydas kertjei“ feküdtek. (Mydas fia volt Gordiasnak, Gordium pedig ismeretes kis-ázsiai város volt). Itt önkényt virált a hatvanlevelű rózsa, melynek illata kedvesebb volt minden egyéb rózsáénál. Hasonlót is Nicander, alexandriai költő: „Odoniai Mydas (Odonia vagy Edonia thrák tartomány), miután a kis-ázsiai Asis uralmát elhagyta volna, első nevelt az emathiai kertekben (Emathia macedóniai tájék) rózsákat, melyek hatvan szirommal valának koszorúzva.“ Macedóniába, és pedig Philippi környékére, helyezi Theophrast is a dúsan telt rózsákat, melyeket egyenesen centifoliáknak nevez. Sappho, tehát igen régi becses forrás, ugyanoda utal. Az új virágokhoz fűződő regékből is mindenütt a phrygiai természet istenítés hangzik ki. A rózsa Aphroditénak (Venusnak) van szentelve, de Dionysosnak (Bacchusnak) is virága jelképe a szerelemnek s egyszersmind a halálnak hogyan eredt ? midőn Attis (a phrygiai Adonis) meghalt, különbözőképen regélik, majd Aphrodite teremtő Adonis véréből, majd maga Aphrodite, meghallván kedvese halálát s a töviseken keresztül sietvén hullájához, megsebzé lábát, úgy, hogy vére a fehér rózsát pirossá változtatta; majd ismét — és úgy látszik, ez a rege eredeti phrygiai alakja — a virág önkényt nő ki Adonis véréből, mint hasonló esetekben a gránátalma és a mandolafa. Lásd Bion költeményét : „Annyi könyvt ontott Paphos asszonya (Venus), mennyit Adonis Véréből ontott, s ez a földön szende virág lesz . A vér szül rózsát, anemónét szül a köny árja.“ A liliomról pedig azt mesélték, hogy Hera (Juno) tejéből származott, midőn ez Heraklest szoptatván, elaludt. Aphroditéval a liliom a tiszta, szeplőtlen szín miatt ellenségesnek tekintetett, s hogy a szűz virágot megszégyenítse, a szépség istennője a sárga himport ültette kebelébe. Olaszországba a keleti kerti rózsa korán átment a görög gyarmatokkal, úgy, hogy neve a lilioméval együtt a nép nyelvébe is átszármazott. Olaszországból ugyanazon név alatt terjedt el mindkettő a világon, de minél északibb tartományokba került, annál többet veszített édes illatából, melyet eredeti hazájában lehel. Azonban az olasz égalj alatt a rózsa még pompásan virágzott, és pedig az év legnagyobb részén át, különféle fajai szerint, melyek közül, Plinius szerint, a campaniai volt a legkorábbi, a praenestei a legkésőbbi. Campania centifoliákat termelt; a Paestum körüli rózsáknak azon hírük volt, hogy kétszer virulnak egy esztendőben. Már Plautus vígjátékaiban „rózsáménak nevezi a kedves kedvesét, és Cicero is a rózsát emlegeti, ha kényelemmel eltelt életről akar szólani, például: „Az erény Marcus Regulust boldogabbnak ítéli mint a rózsák közt iddogáló Thoriust.“ A rózsákkal való élésben a későbbi rómaiak a keletet nagyban utánozták, így keleties kicsapongás volt, ha Kleopatra Antoniust Ciliciában oly termekben vendégeié meg, melyek padlója egy réfnyi magasságra volt elhintve rózsával. Hasonlókép Verres, siliciai propraetor is csak a bithyniai királyokat utánza, ha Cicerónak okot adott, hogy Verres ellen mondott hires beszédében igy nyilatkozhassék : „Nyolc fogantyús gyaloghintóban hordoztatok, melyben Máltából került, félig átlátszó és rózsával kitömött vánkosok valának; feje és nyaka rózsakoszorúkkal volt övezve, orrához pedig csipkehálót tartogatott, mely meg vola töltve rózsákkal.“ De csak bele kell pillantanunk a lyrikus és elégikus költők könyveibe, s azonnal látni fogjuk, mennyire fonódik a rózsa Olaszországban is mindenütt át meg át az élet és szerelem élvezetén : a dorbézolók asztalait elborítja a sok rózsa, a kéjenc rózsákon hever, a talaj rózsákkal van behintve, a táncosnő fürteiben rózsa virít, rózsakoszorú övezi a lantpengető leány s a bortöltögető fiú haját. Az ivó önmagát, de ivóserlegét is rózsákkal koszorúzza. Érzéki mámor rózsa nélkül nem képzeltetik. Bizonyíték erre (számos más költőn kivil) például Martialis e szavaiban: Hevesi Lajos. — —-------------midőn Lyneus (Bacchus) dühöng, Midőn a rózsa uralg, midőn a haj illattól csepeg.1 937 Fővárosi hírek. * A nemzeti szinház intendánsa csakugyan b. Orczy Bódog lesz. A minisztertanács minisztertanácsosi rangot és fizetést határozott neki, s egyszersmind megerősítés végett fölterjesztés Felségéhez. Maga a báró már a „Figaro lakodalmáénak főpróbáján is jelen volt. Valamint a sajtó, úgy a színház tagjai is reménynyel néznek működése elé. Kormánykörökben szőnyegen forog az az eszme is, melyet a sajtóban lapunk pendíte meg, hogy a nemzeti színház ügyeit a belügyi tárcától a közoktatásihoz tegyék át. * A nőképző-egylet tanodája e hatdikán nyílik meg, minden ünnepélyesség nélkül. E tanodában már tegnapelőttig húsz leány jelentkezett. A tanári kar új erőkkel gyarapodott, többi közt az irodalom terén is figyelmet keltett Dapsy Lászlóval, ki a természetrajzot fogja előadni. Gyulai Pál ismét elvállalta a szép műtani leckéket, Berecz Antal pedig ezután még több órát fog adni a természettudományokból. * Hymen. Kovács Kálmán igazságügyi min. tanácsos e napokban váltott jegyet Spelletich Lenke kisasszonynyal Promontorban. Esküvőjük talán még e hóban meglesz. A bájos menyasszony az 1849-ben erélye és hűsége által kitűnt alvidéki kormánybiztos, Spelletich Bódog leánya. Atyja a szabadságharc legyőzetése után — mint tudva van — Amerikába menekült ki, s ott gazdálkodott, munkája és a szerencse segítsége folytán jelentékeny (mint mondják: négyezer holdnyi) földbirtokot szerezve, melyen most fia gazdálkodik, jó szerencsével. A jogászgyűlés tegnapi teljes ülésében a tagok száma már annyira leapadt, hogy alig voltak jelen ötvenen midőn Pauler Tivadar elnök az ülést megnyitotta. Ezúttal a polgári házasság, a jogakadémiák rendezése a a szóbeliség és nyilvánosság behozatala iránt hozott szakosztályi megállapodások kerültek tárgyalás alá. Mindhármat elfogadták és pedig az elsőt „közfelkiáltással.“ * A király keleti útjának emlékére Sárközy Szeráf Ferenc műfaragó és közhonvéd (kinek érdekes önéletiratát néhány év előtt lapunk közlé), egy „díszvándorbotot“ faragott, 42 ünnepen és vasárnapon át, miután máskor egyéb dolga van. E somfabot gombja Petőfi koszorús fejét ábrázolja, alább lant- és kardjelvénynyel, s több mint háromszáz emelten vésett betűvel, mint föliratokkal. Olyan kitűnő munka ez is, mint az a képkeret, melyet e naturalista műfaragó pár év előtt Deák Ferencnek ajándékozott. A botot műértők 150 írtra becsülik, s Ő Felsége bizonyára kegyesen fogja elfogadni. Maga a készítő írván le e műfaragványt a „Reforméban, a kormányt egyszersmind arra kéri, hogy az elemi tanintézetekben — ahol csak lehet — alkalmazzon műfaragó tanárt, mert így a képzőművészet sok erőt nyerhetne, stb. * A Karagyorgyevics-per tárgyalása, mely tegnapelőtt kezdődött — Bogisich L. városbíró elnöklete alatt — a fenyítő törvényszéknél, a közönség körében nem ébresztett nagy érdekeltséget. E fejdelemgyilkolási per igen ismert már minden részletében, s ami újat várhatni benne, az csak az ítélet lesz. Ez alkalommal leginkább érdeklik a jelen volt hallgatókat a törvényszék asztalán levő bűnjelek: a gyilkoló revolver, az áldozatul esett fejdelem testéből kivett golyók s a gyilkok, melyekre egykori tulajdonosaik neve van vésve. * A nemzeti torna- és tűzoltó-egylet november elején nyitja meg ősz utcai új csarnokát. Meghívja ez alkalomra az összes magyar vidéki hasoncélú egyleteket, továbbá a miniszterelnököt és a kultuszminisztert. Magánember csupán kettő fog meghivatni : Deák Ferenc és Jókai Mór, kik az egyletnek dísztagjai. Ez alkalommal tanácskozás tárgyává teszik a jövő évre tervezett első magyar országos tornagyűlés ügyét is. * Az Eszterházy képtár műremekeinek fényképalbumából, melyet Ráth Mór ad ki, nem sokára megjelenik az első füzet. Egy-egy füzetben tíz cabinetalakú kép leend. Az első fényképek kitűnően sikerültek. A magyarázó szöveget hozzájuk Keleti Gusztáv munkatársunk írja. * A „zenekedvelők egylete“ érteti működő tagjait, hogy a rendes ének- és zenegyakorlatok október hó 5-kén fognak az egylet termében (bálványutca 10. sz. I. emelet) megkezdetni. A gyakorlati órák pedig a férfi énekesek részére minden szerdán esti 7 és fél órakor, a nő énekesek részére minden csütörtökön délután 3 órakor, a zenekari tagok részére ellenben minden pénteken esti 7 órakor az illető zenes énekkarigazgató urak vezénylete alatt tartatnak. Az újonnan belépő tagok fölvételét az említett órákban a titkári hivatalban eszközük. Fölkéretnek ezúttal a tisztelt tagok, miszerint időközben netán megváltoztatott lakásaikat ugyanott bejelenteni ne terheltessenek. * Rövid hírek: Király ő Felsége a delegációk ülései alatt Budán lesz, a királynét azonban anyai szeretete gátolá meg ama vágya teljesítésében, hogy karácsonykor fővárosunkba jöhessen. — A jogászgyűlés búcsú estéje tegnap volt fa reboutban. — Gr. Andrássy Gyula, mint halljuk, e hó 4-dikén vagy 5-dikén tér vissza Pestre. — A budai színházat e hó 4-dikén a „Hazatértek“-kel, Hegedűs L. drámájával nyitják meg. — A nemzeti színházhoz Feuillet „Juliánjának és Sardou „Új ház“-ának fordításait nyújták be. — A lánchíd 1849. nov. 21-dike,vagyis megnyitása óta ez évi junius végéig 8.662.502 irtot jövedelmezett, melyből négymilliót fizettek a kocsik, hármat a gyalogok, a többit a katonaság, a posta, társulatok, stb.— A Gálling-féle golyószórókkal mához egy hétre tesznek kísérletet Bécsben. — A nemzeti dalkör okt. 8-diki dalestélyére magánjegyek csupán este a pénztárnál (a lövöldében) kaphatók. — A belvárosi plébániatemplomban holnap d. e. 10 órakor Zsaszkovszky A. egri egyházi karnagy egy nagy miséjét adják elő. — Hire jár, hogy Csehországban királykoronázás lesz, sőt ez alkalommal a Felsége szent Wenzel rendet is fog alapítani. — A Rosenberg-testvéreknél: „Kiderítése egy parliamenti felsőház szükségének“ stb. című röpirat jelent meg, 105 lapon. — Klinkovics igen sikerülten készíté el Szemere Bertalan életnagyságú képét a borsodi megyeterem számára. — Dux Adolf, a közoktatási miniszter megbízásából, nem csak népiskolai könyveket, hanem magyar költeményeket is fordít németajkú gyermekek számára, s eddig a következő költeményeket fordította le: „Szülőföldem szép határa“ Kisfaludy Károlytól, „Anyám tyúkja“ Petőfitől, „A veréb és a pulyka“ Gyulaitól, „A madárfészek“ Gyulaitól, „Hortobágy“ Szakál Lajostól, és „A kis honvéd“ Fekete Mihálytól. A Karagyorgyevics-per tárgyalását a belgrádi törvényszék elnöke is nagy figyelemmel kiséri; hír szerint: a szerb kormány küldte föl. — Pest város telekkönyvi hivatalánál a múlt hóban 186 ház és telek átíratása fordult elő s átiratási dijakban 13.000 frt folyt be. Vidék. ** Szabadkáról, a szinügy-egylet titkárától, Farkas Antal tanár úrtól a következő sorokat kaptuk: „A „Fővárosi Lapok“ 209-dik számában Szabadkáról egy „őszinte szó“ megrójja az itteni szinügy-egyletet, hogy ez nem a drámára, hanem az operettére fekteti a fősúlyt, s 1790-ből egy szép művelődéstörténeti példát idézvén, fölkiált: „íme, 80 év múlva az unokák játékszíneiben nem a nyelvnek, hanem főleg Offenbach zenéjének kívánnak áldozni.“ Ez őszinte szóra őszintén megjegyezzük, hogy írója nem volt őszinte. Először is nem mutathat föl adatot, melyből csak távolról is bebizonyíthatná, hogy mi az operettének a dráma fölött előnyt adunk. Azt a körülményt pedig csak nem veszi indoknak, hogy operetted első énekesnőnk drágább a drámai primadonnánál , vagy azt, hogy dráma- és operette-társulatot szervezvén , operettekről is gondoskodunk ?! Igaz őszinteséggel szólván: színtársulatunk úgy van szervezve, hogy mind a drámának, mind az operettének minden szerepköre lehetőleg be van töltve; s minthogy könyvtárt is most szervezünk, vásároltunk eddig 134 drámát és 22 operettet; ezenfölül több újabb dráma meg van rendelve; a játékrendet illetőleg egyelőre abban történt megállapodás, hogy hetenkint egy egész és egy fél estét adunk az operettének, a többi a drámáé. Ezek a leltárilag és jegyzőkönyvileg bebizonyítható tények. A légből kapott vád ellenében fölhozzuk még, hogy midőn szinügy-egyletet tervezvén, fölhívást bocsátunk ki, így szóltunk a közönséghez: „A színház a művelődés és erkölcs iskolája, a nemzeti nyelv ápolója és fejlesztője, a hazafias lelkesültség és nemzeti műveltség nyilatkozata, s egyszersmind a legnemesebb időtöltés színhelye ;“ a végén pedig: „Nyelvében és nemzetiségében él a nemzet; nyelv és nemzetiség nélkül nincsen haza, a színészet pedig ezeknek dajkája és nevelője, stb. Ez és hasonló eszmék vezéreltek bennünket, mikor alakultunk, ezek vezettek a cél megvalósításának minden mozzanatában; s higgye el az ..őszinte szó“ írója, hogy ezeket nem az operettekben keressük. Ama bűnünket pedig csak megbocsátja, hogy a zenét, és hogy specializer az Offenbach zenéjét is szeretjük , sem azt nem nekünk rójja föl bűnül, hogy színházunk közönsége a nemzettörténeti drámák, színművek és vígjátékok mellett az operettet is követeli. Avagy mi vagyunk-e annak is oka, hogy nagyobb bevételt kell „A szép Nelená“-ra, mint a „Bánk bán“-ra számítanunk ? Ez betegség, a kor ízlésének átalános betegsége, és ha mi is benne síntődünk, főleg onnan van, mert az operettet egyszersmind eszközül kell használnunk arra, hogy általa a dráma deficitjeit is födözzük.* ** Debrecenben tegnapelőtt nagy ünnepélyességgel fogadták József főherceget, s noha csak az indóházban szándékozott időzni, bevitték a tiszteletére rendezett szini előadásra. Útja diadalut volt s a nézőhelyen háromszoros éljenzéssel fogadták. Vacsora *