Fővárosi Lapok 1871. szeptember (200-224. szám)

1871-09-01 / 200. szám

dig Milano úr szerzeménye. Közel két órakor volt vége az előadásnak, de alig vettük észre az időt, a látomány oly fényes és szemkápráztató volt, hogy szomszédom spanyol büszkeséggel tekintve rám, el­ragadtatva kiáltott föl: „Ugy­e, ilyet még Párisban sem látott?“ Az első jelenés egy mágus szobájában játszik, hová a herceg is bevetődik, ki gondolatinak eszményképét keresi. Itt meg is találja. Minden perc­ben új változás, a díszletek minden percben tűnnek, végre tűzfényben megég a palota és a lángok közül kilép a tűz leánya, Pinchiara Elvira kisasszony, el­ragadó, csábos alak, a szépség minden ajándékával, s a lengő könnyűség hódító bájával. A közönség tap­solni sem ér rá, oly szemkápráztató a látomány, tün­dérkertek, paloták, végül pedig az elyseum. A bal­­let-kar, ötven tagból, igazán meglepő jelenség, és hoz­zá mily választék! Spanyolország szépségének min­den faja képviselve van; az impressario a szépség megválasztásában igazán remekelt. Ez valóságos szépség-kiállítás. Hát még a tánc bája és könnyűsé­ge­ ez ,már Pepita honleánytársának kizárólagos sa­játja. Én láttam már az olasz nagy balleteket, d­e ki merné ezt összehasonlitni ? Pinchiara k. a. minden léptét taps és virág követi. Mi megbámultuk Pesten egyik shakspearei da­rabban, midőn a tulipánok a gép nyomására maguk­tól kinyíltak; hát itt, midőn kinyílt a keleti virág, s a virág minden szirmán a magasban egy-egy syl­­phid függött, és a virág nyílásával szűkeltek a magas­ból a virágágyakra alá ! Ez igazán tündéri kiállítás volt, s hozzá eszményi, költői szép. Hát Madridban hallgatok Murillo Madonnáiról ? Engedjék ezúttal el, az élő Madonnák úgyis sok helyt vettek igénybe. Milassin Vilmos: A Vág-völgyről. m­. (S. K.) Teplic Magyarország legrendezettebb és szebb fürdőinek egyike, nem csak fekvési szépségé­nél és kellemes éghajlatánál fogva, hanem ama tu­dományos ipar következtében is, melyet Ventura Se­bestyén, e fürdő szorgalmas orvosa kifejt. A helyze­tét jó fölfogó tulajdonos évenkinti szépítgetései Tep­­licet a külföldi előkelő fürdők közé emelik. Látoga­tottsága ennélfogva máris oly nagy (vendégeinek száma évenkint két-háromezer), a minővel hazánk­ban alig egy pár fürdő dicsekedhetik, noha a közle­kedés igen hiányosnak és kényelmetlennek mondha­tó. De ha tekintetbe veszszük, hogy a trencsén­­zsolnai vasútnak teplai állomásától pár év múlva fél­órányi távolságra lesz, és Sina bárónak e kedvenc fürdője körüli buzgalma nem lankad, elhihetjük, hogy né­hány év múlva alig lesz hazánkban úgy szó­rakozási, mint gyógyulási célból a nagy közönség előtt keresettebb fürdő, mint éppen Teplic. Fekvése ezerkétszáz láb magas, minélfogva a kánikula hősé­gének kevésbé van kitéve, mint sok úgynevezett hegyi fürdőnk, melyek többé-kevésbé alacsony völ­gyekbe szorítva, mikor a nyár heve beáll, forróság­ban vetekednek magával a Saharával is. Nyugati oldalát kivéve, a Kárpátok bérceitől lévén övezve, légmérséklete sokkal egyenlőbb és szelidebb, mint az ily magasságban lenni szokott. Ama nevezetes gyógyulásokat, melyeket a tep­­lici fürdő évenkint fölmutat, hathatós forrásai mel­lett nagy részben a fürdők célszerű berendezésének köszönheti. És itt nem lehet említés nélkül hagyni a megyei hatóságot. Trencsén megye ugyanis kiváló gondossággal ügyeltet föl és szigorú rendet tart, mi­nélfogva itt a vendégnek kényelme és mindennemű kívánalma ki van elégítve. A fürdő jelentékeny — több ezerre menő — közjövedelme fölött évenként a megyei hatóságot képviselő fürdőbiztos összehívására a für­dő­vendégek egyeteme intézkedik, és fordítja oda, hová célszerűbbnek látja. És ez helyes eljárás, mert a közönség maga tudván legjobban fogyatkozásait, igényeit, a szerint osztja be költségeit, és eleje véte­tik ama több fürdőben tapasztalható visszaélésnek, miszerint a bejött közjövedelem nem oda fordítta­­tik, hova leginkább kellene. Sőt némely helyütt ha van is hivatalos személy kirendelve a politikai ható­ság részéről, ez nem emelkedik kötelességének szín­vonalára, Így hallottam hazánk egyik előkelő fürdő­jéről, hogy ott azt az iszapot, melyet az elmúlt idény­ben egyszer már fölhasználtak, a következő télen is­mét eredeti helyére visszahordják, és drága pénzen a szenvedő emberiségnek újra eladják. Mire való, kérdem, ott a kiküldött biztos, ha ilyesmi előtt szemet húny? Hisz ily eljárás által legkevésbé sem képesek a jobb és finomabb ízlésű embert odacsa­logatni, sőt ha odavetődik is, bizonyosan visszabor­zad az ily fürdőhelyek újból meglátogatásától. Teplicen az intézet rendben­ tartására igen ügyel­nek. Tévés, födött tornáca s tartózkodási termei van­nak, melyekben a betegek rész­időben is oltalmat találnak. De a vendégek mulatságáról is gondoskod­nak. Zene, színházi előadás, kirándulások napiren­den vannak, de a­ki ezekben kedvét nem találja, Teplicen a legmagányosabb életet is folytathatja, a­nélkül, hogy az szemet szúrna. Szóval: Teplicnek szép jövője van; a gyógyforrások máris száznál több házból álló kis várost varázsoltak környékükbe, melynek egyenkezű utcáin és szép tévéin reggeltől estig elegáns népet látunk hullámzani. Az idény nevezetes­ vendégeit egy ily nagyobb fürdőből hosszas és tán unalmas dolog volna fölsorolni, így tehát csak ama reunió kiválóbb személyeit em­lítem föl, melyet éppen ottlétem alatt tartottak. Ott volt: a Schiller-testvérpár Pozsony-, Zmesk­ál, Szent - Iványi-kisasszonyok Árva-, b. Lopresti Inez, Bello­­sics Mariska Trencsény-, Mérey Mariska Nyitrame­­gyéből, Ghilányi Emilia s Jozefin Apátiból, Hell Malvin és Irén Pozsonyból, Becz Izabella Bécsből, Bossányi Janka Nagy-Bosányból, továbbá Simonyi Ida,Meitner takarékpénztári igazgató neje Trencsény­­ből, Rudnyánszky Józsefné Tapolcáról, Brogyáni Árpádné Varinból. Fiatal ember ezúttal kevés volt, csupán a szomszéd Trencsény városból jött néhány táncszerető megyei tisztviselő. A fiatalok helyét tehát pótolták idősebb gavallérok abból a jó időkből, mi­dőn a férfiak még a táncban is kitartóbbak valának. Besznák Sándor tizenhat tagból álló bandája kedvvel húzta kinek-kinek a magáét: a magyarnak csár­dást, a lengyelnek mazurt, a porosznak walzert, stb. „Lehet is ott kedve, — mondta Kálózdi Pöstényből, — mikor egy idényre szabad lakást, fát, fürdőt s 3000 frt készpénz fizetést kap, ezenfölül a színháztól 300 frtot, bálokból, reuniókból szintén több százat, míg a mi díjunk nevetségig csekély ehhez képest.“ A fürdő rendben tartásáért méltó elismerés illeti Simonffy László fürdőbiztost ki az osztó igazság ki­szolgáltatásában a megyét képviselvén, nem csak illő tekintélyben részesül, de a­mi fő, olyformán tudja megoldani hivatásos szerepét, hogy még akkor is szeretik, mikor büntet. De ez nem csoda, mert jelle­mének három fővonása: az udvariasság, szerénység és szigorú igazságosság. A Vág-völgyön közelebb gazdasági egyletet is alakítanak, ami — tekintve Trencsény megyének a me­zei gazdaság és gyümölcsészet terén eddig is kifej­tett buzgalmát, továbbá még messzire fokozható gaz­­dászati iparát — üdvös eszmének mondható. És én hiszem, hogy ha sikerül a megye értelmiségének azt mielőbb létrehozni, hazánk közgazdászati minisztéri­uma sem késik a születendő egyesületet — éppen úgy, mint a többieket — hathatós pártfogásával támogat­ni és virágzásra emelni. • 1­­971 F o v á r o s i hírek. * Dr. Michelis szerdán este hat órakor tartotta első előadását a redout kistermében. Nem nagy, de válogatott közönsége volt, mely élénk tetszéssel üd­vözölte belépésekor. A hallgatók sorában láttuk az egyetem rektorát, több jeles tanárt, írót, három egy­házi személyt s több tekintélyes polgárt, kik mind­végig feszült figyelemmel hallgatták előadását. Dr. Michelis erős, szélesvállú alak, egyenes, bátor maga­tartással, mely rendkívüli akaraterőről tanúskodik. Hosszú fekete ruhában jelent meg s eleintén gyönge, de később a beszéd hevében egyre erősbü­lő hangon tartá előadását. Ő a braunsbergi lyceum bölcsészetta­­nára, s a platói bölcseletnek egyik legtekintélyesebb magyarázója. Első előadásának tárgya a pápai csa­­latkozhatlanság volt, s minden könyv vagy írás se­gítsége nélkül a legfontosabb érvekkel bizonyítgató, hogy e dogma nem csak az értelemmel, de a katholi­­kus egyház szellemével is homlokegyenest ellenkezik. Ámbár a jezsuiták már a középkori egyházban is meglevőnek állítják, egészen új találmány s nem egyéb, mint államcsíny, mert még Vi­dik Gergely és Ill­dik Ince, a legnagyobb pápai hatalom birtoko­sai sem állították magukat csalatkozhatlanoknak, sőt éppen ez utóbbi mondá: „Engem az isten ítél meg, de ha eretnekké leszek, akkor az egyház.“ A csalha­­tatlanság nem a pápa személyében rej­lik,hanem az egy­ház egyetemében, annak szervezetében. Dr. Michelis a magyarországi kath. autonómiát igen fontos ténye­zőnek tartja a jelen egyházi mozgalmakban, s sze­rinte Magyarországot illeti a dicsőség, hogy megta­lálta az egyházi reform számára a helyes fogalmat. Óhajtjuk, hogy a jeles tudós közelebbi előadása na­gyobb részvéttel találkozzék a kath. értelmiség ré­széről. * „A röpülő hollandi“-t, Wagner Rikhárd első dalművét Richter színre akarja hozatni. Már ki is osztotta a nagyobb szerepeket, s ha valami akadály nem jön közbe, a címszerepet O d r­y, Sentát P­a­u- J­i­n­é, Dallandot Kőszeghy fogja énekelni. Színpa­dunk — újabb átalakítása következtében — e lát­ványos dalmű előadatására egészen alkalmassá vált. * Molnárné-Kocsisovszky Borosa asszony a nem­zeti színház tagjaiból alakult társulat vidéki körútjá­nak fáradalmait kipihenvén, újra vidékre megy ven­dégszerepelni. Először szeptember 9-kén Komárom­ban lép föl, leginkább ama szerepekben, melyekkel a nemzeti színpadon sikert aratott. * Miletics ellen, az aradi német lap pesti leve­lezője szerint, gr. Andrássy, mint magán­ember, még e hét folytán megindítja sajtóperét ama cikk miatt, melyet a szerb fej­delmi gyilkosság ügyében irt. Ugyanezért a közvádló is sajtópörbe fogja, miután a kormány egyik tagját sértette meg. Mileticsre tehát, ha kiszabadul fogságából, a már régebben bejelen­tett négy sajtópörrel együtt hat várakozik. * Örökös baj volt eddig a tiszai vasúttársaság­nál a szállító­ eszközök elégtelensége miatt. A vasút igazgató­tanácsa most e bajon akkor igyekszik segíteni, hogy közelebb tizenkét gőzmozdonyt, ötszáz teherkocsit és húsz negyedik osztályú személyszállí­tó kocsit rendelt meg. * Kellemetlen meglepetésben részesültek teg­napelőtt a múlt évben­­elhalt fösvénynek: Pausen­­bergernek vérrokonai. Éppen összegyülekeztek, hogy az előtt­ük nagyon is boldog emlékü Harpagon hagyaté­kán megosztozzanak, midőn öt tanú kiséretében deus ex machina-ként megjelen egy ismert pesti ügyvéd s ünnepélyesen kijelenti, hogy csupán ő tarthat igényt Pausenberger összes hagyatékára, miután az négy tanú jelenlétében egyedüli örökösévé őt nevezte, vér­rokonainak kizárásával. Az ügyvéd a rokonság áta­­lános megdöbbenése mellett nyújtá be tiltakozását a vagyon felosztása iránt s a következmény pör leend, melynek súlypontja az öt tanú vallomására fog esni. Az ügyvéd szép örökségére támaszkodva, már nyara­lót is vásárolt a svábhegyen. * Menetrend-könyvek. A cs. kir. szab. osztr. állam vas pálya-társaság az utazó közönség könnyebb és jobb tájékozása végett egy áttekinthetően egybe­­állított menetrend-könyvet adott ki, mely a vonalai­nak gyors-, személy- és vegyes vonatain kívü­l a csat­lakozó vasutakat, továbbá a különböző egyenes szol­gálatot és Észak-Németország, Varsó, Pétervár, Kon­stantinápoly, Odessa és az Alduna állomásaival egy nagy áttekintési térképpel tartalmazza. Ebből példá­nyok úgy a társasági vonalak állomásain, valamint a közlekedési és keresk­­forgalmi központi igazgató­ságnál, Pestalozzi­ utca 8. szám alatt kaphatók. * Rövid hírek. Ő Ferége Breuer Sándort Késmárk, Lőcse s Göllnitzbánya szabad kir. városok főispánjává és a tizenhat szepesi város grófjává ne­vezte ki; Krizsanovszky József nagy-tárkányi plébánosnak pedig, az egyház terén szerzett érdemei­nek elismeréséül, a királyi tanácsosi címet adomá­nyozta. — A honvédelmi minisztérium tíz Nor­­ton-féle kutat szerzett be, hogy azokat a Vác alatt tartandó őszi összpontosítás alkalmával a vízszegény táborhelyeken alkalmazhassa. — A földmi­velési és kereskedelmi minisztérium jóváhagyta az angol­magyar bank módosított alapszabályait, s a Lemberg­­ben székelő galíciai átalános biztosító banknak meg­engedte, hogy üzletét Magyarországra is kiterjeszt­hesse és Pesten fiókintézeteket állíthasson.­­ Az elfogott munkásokat most már mind Vácra szállí­tották, mivel Pest megye nem adott nekik helyet a megyei fogházban, az omnibusz-társaság helyiségei­ben való elhelyezés pedig igen költséges volt. — Porempovich István, ki nem rég először leányát, azután magát meglőtte, mint kiadó, régebben a bi­­harmegyei törvényszéknél volt alkalmazva. — A váci­ utca egyik kirakatában egy darabka barna ke­nyér látható a párisi ostrom idejéből. — A csavar­gók közül Buda hatósága január első napjától aug. elsőig 878 férfit, 204 nőt és 9 gyermeket (összesen 1,001) toloncozott illetőségi helyeikre. — Budán W. bodnár­ mester közelebb első nejével kelt össze, kitől tizennégy év előtt vált el; azóta V. kétizben nősült meg, de mindkét neje elhalt, s az elválva élt felek első házasságukból való tizenhat éves leányuk teme­tésén békültek ki. — Gr. B Batthyány Lajos temeté­sének költsége, újabb fölszámitás szerint, 12,461 frt 19 krt tesz. — Gr. Zichy Géza esküvője Karácsony Melanie grófnővel a jövő hét folytán megy végbe. — A császárfürdő vendégeinek száma ez idény alatt meghaladta a háromezer nyolcszázat. — Gróf Lányai Menyhért közös pénzügyminiszter tegnapelőtt dél­után Erdélybe utazott. — Gamperl Alajos, Pest város helyettes főpolgármestere Bécsből visszaérkezett. — Egervári József, tizenöt éves dús szőke hajú, világos, kék szemű ifjú, e hó 30-kan Iszer Gyula stáció-utcai kereskedéséből eltávozott, s azóta holléte nem tuda­­tik; atyja , Egervári Ödön fölkéri tehát a hatóságokat és magánosokat, kik netalán hollétét tudják, hogy őt arról lakására (Pest, nyár­ utca 26. sz.) címzendő levél­ben értesitni szíveskedjenek. —A budai színkörben vasárnap „Páris romjai“ című látványos színművet adják, melynek szerzője Lukácsy Sándor. Vidék. ** A rimaszombati prot. gymnázium a m. hó elején meghalt Szeremley Kár­olyban egyik legjelesebb tanárát veszítette el. Ő az ifjúság tiszte­letétől s tiszttársainak szeretetétől kisértetve, tizen­nyolc évig buzgólkodott e tanintézetben a nevelés ügye körül, de tanári teendői a közügyektől sem von­ták el, s a gömörmegyei nép- és iparbanknak gondos igazgatója, a megyei jótékony nőegyletnek és hon­véd-egyletnek fáradhatlan és hű pénztárnoka volt. Gelejen 1828 okt. 4-kén született, s iskoláit M­ikol­­con és Sárospatakon végezte. A szabadságharc ide­i

Next