Fővárosi Lapok 1874. május (99-123. szám)
1874-05-16 / 111. szám
Szombat, május 16. 1874. 111. szám. Tizenegyedik évfolyam. Szerkeszti Iroda, Budapest, Lipót utca 43. is. földszint. Előfizetési dr: Stlérr. . ............8 írt. egyedévre.......................4 3 Megjelenik m ünnep utiai napokat kivéve mindennap. FŐVÁROSI LAPOK. SZÉPIRODALMI NAPI KÖZLÖNY. Hirdetések szintúgy mint előfizetések (Budapest, barátok-tere, Athenaeum-épület) a kiadóhivatalba küldendők. Teljes számú példányokkal folyvást szolgálhat a kiadóhivatal. Elsimult hullámok. (Elbeszélés.) Gr. Büttner Júliától. (Folytatás.) ■— Iván, ama férfi boldogítása szent cél előttem, s ha igazságos akarsz lenni, az elismerést te sem tagadhatod meg tőle. — Balgaság,Margit, sőt több, ez vakság tőled! — Ha életemet tőle távol kellene töltenem, az lenne rám nézve vakság, mert ő számomra a nap, a fény, a világosság! — mondá nyugodt mosolylyal a hölgy. Ez aztán még több volt, mint a mit Iván várt. — Oh, Margit, — sóhajtá fájdalommal, fejét az ablakjára hajtva, — miért tetted ezt nekem ? Margit behajolt hozzá s kezével könnyedén érinté fütteit. — Iván, — mondá halkan, — nem tehettem máskint; magam sem tudom, miként jött ez érzelem. Eleinte küzdöttem is ellene, pedig még akkor nem is tudtam — mint most, mióta te megmagyaráztad — hogy mily nagy hiba, és mily kárhoztatnivaló dolog téged szeretni." Ez egyszerű szavak messze fényt vetettek a háborgó tengerre, s a hullámokkal küzdő hajós, kit már-már elragadott az ár, meglátta világánál a közel partot s az onnan feléje nyújtott mentő kezecskéket, csak még néhány hullám ellen küzdött, — hogy miként történhetett ez? mióta szereti őt Margit? s várjon csakugyan öt szereti-e ? S miután minderre, szive szerinti választ nyert, meg volt mentve a bősz tenger árjaitól. XI. Anna szép tavaszi napon, midőn a jég a virágillattól oly édes s a tavaszi nap oly ragyogó volt, midőn a régi kétkedés, gond és gyanú emlékét Iván lelkéből az édes bizalom rég eltörölte, s midőn az agg hárs megosztá figyelmét az árnyában pihenő vidám boldog két emberi lény s a lombjai közt kedvesen csevegő piciny madár pár között, váratlanul idegen hangok és ruhazuhogás zavarta meg e csendéletet. Egy nő és férfi jött a kert utján a hárs felé; a férfi közönynyel tekintett a kedves környezetre, mert még nem hallotta neje útbaigazító, gáncsoskodó, irigy megjegyzéseit, s így még most nem jött eszébe kárhoztatni a szépet és jót, mert csak arra kellett ügyelnie, hogy neje uszályának elég tér maradjon az után. A nő nem volt valami ünnepi megjelenés, ha most talán legszebb öltönye is volt rajta, s bár a nehéz selyem ruha kemény ráncozatú uszályban is húzódott utána, letörve az útszéli gyöngébb virágokat, s ő önelégült mosolylyal is tekintett magán végig; pedig öröme egészen indokolatlan volt, mert ügyetlen alakján a drága ruha sem segített. Karját szorosan férje karjába fűzve, gyorsabb léptekkel siettette előre kísérőjét, mig nyugtalan tekintete türelmetlenül kutatott a kertben-Iván midőn meglátta a közeledőket, felkelt s eléjük ment. Letenyei Gábor ur — a férj — iránt, neje nem volt mindig őszinte bizalommal;igy az most nem tudta, hogy Iván még honn van, s nagyon megörült kedves barátjának, kinek honlétét úgy vette, mint egy vele személyesen elkövetett jócselekedetet, amiért melegen szorongatta kezét köszönetül. — Ida és én azt hittük, hogy ön már visszament a fővárosba, s most csak kedves anyját akartuk meglátogatni. — Azt kellett hinnünk, hisz oly titokban tartja magát, sehol nem látni, — mondá a nő, nyugtalan szemeit megpihentetve Ivánon, s rövid nevetéssel hibátlan ép fogsorát mutatta meg neki, ama reményben, hogy Ivánt az érdekelheti. Az ifjú mentette visszavonultságát. — Egészen olyan vagyok mint egy leány,— mondá nevetve, — de olyan, mint Abrahám, a Sancta Clara eszményképe volt; házias, tartózkodó; nem óhajtom a világ örömeit és kerülöm csábjait. A vendég hölgy újra nevetett; ő nevetett mindig; ez megkimélte sok oktalan felelettől, s mindig új alkalom volt fogait mutatni. De ekkor már Margit is oda jött, s ha Letenyeiné óhajtotta is, hogy Iván egyetlen tagja lenne a Kézsmárky-családnak, még is meg kellett amaz ügyetlen szokás előtt hajolnia, mely a nőknek a nők iránt is figyelmet parancsol. Letenyeiné ugyan amennyire lehetett, könnyített e szokáson, s ha épen nem tehette, — mint ez esetben is, úgy apró bántalmakkal kárpótolta magát. Ivántól az érkező Margithoz fordúlva, kissé fanyar arckifejezéssel s gyors beszéddel elmondott pár üdvözlő szó után megdicsérte a hölgy szép ruháját, melynek oly különös szabása van, hogy — ő már nem tehet róla! — de nevetni kell felette ; pedig azért a »kedves« Margitnak az oly jól áll, valamint az a szokatlan hajviselet is. — Férjem kétségbe esnék, — folytatá újra a mellette álló Ivánhoz fordúlva, — ha engem ily feltűnő hajviselettel látna! — Igaza van nagysád, feltűnő szép! No, de Gábornak is igaza van, ha nagysád egyszerű hajfonatait szépnek találja. Letenyeiné arcán pillanatra meglátszott az elégedetlenség, a nem sikerült gáncs miatt, de mohó nevetése azonnal felhangzott, s a kedves Gábornak, aki azalatt Margittal beszélt, meg kellett hallgatnia a bókot, mit Iván róla mondott. E nő valóságos börzejátékot űzött a bókokkal, melyeket gyakran csak kényszerítve nyert az emberektől. Nem vetette meg a legtöbb esetben kelletlenül oda dobott filléreket sem; általa elmondva, csinos összeggé nőtte ki magát a legkisebb csekélység is, amit ő aztán dúsan kamatoztatott férjénél és ismerőseinél. Most is oly értéket tulajdonított Iván szavainak, hogy férje meghatottan, majdnem hálával tekintett az ifjúra. — Az én Idám egyszerű nemes lelkéhez csak az egyszerű klasszikus hajviselet és öltözet való, no de díszes toilettben is nem kevésbbé szép az én imádott nőm! A nő egy kacér pillantással fizette meg férjének esetlen dicséretét, s Letenyei boldog, hiú mosolylyal nézett Ivánra. Margit vendégeit nem vezette be, tudta, hogy nagyanyjának Letenyeiné ellenszenves, s azért egy árnyas helyen álló kényelmes kerti pamlagokhoz kisérte a nőt s Iván Letenyeivel utánuk ment. Letenyeiné nagy érdekkel beszélt apró házi eseményeiről Margithoz, s bár ez nem kételkedett szavainak igazságában, ő azért mégis minduntalan visszafordult, szükségesnek látva, hogy férje mellette tanúskodjék, s ilyenkor persze aztán Ivánnak is el kellett mondani az esetet, s amint leültek az egybefonódó juharfák árnyába, Letenyeiné ernyedetlen buzgalommal mulattatta Ivánt. Merő csekély értékű dolgokat beszélt ugyan el, csak azt, hogy ez, és az és amaz a gróf, vagy báró mit mondott neki tegnap, tegnapelőtt és az előtt. S mindez csak azért volt elmondva, hogy hallgatói tudják, hogy ez, és az és amaz a gróf, vagy báró minden szabad időt nála tölti, s mindenről igen bizalmasan beszél vele. Csak az volt kár, hogy Letenyeiné ez előkelő urak szavaiból csak azt tartotta emlékében, ami más nőkre hátrányos volt, s csak azt a bókokat, amiket neki mondtak, vagy nem is mondtak, — mert ez nála nem tett különbséget. Iván szórakozottan hallgatta e dicsekedéseket s nem ügyelt az azokhoz mellékelt kacérkodásra; mosolygva tekintett olykor Margitra, ki oly lekötelező figyelemmel hallgatta Letenyei elmefuttatásait a magasb politika terén; majd lehajolt s a Margit mellett ülő nyúllal ingerkedett, de egyszerre gyorsan visszavonta kezét, a melyről vér futott le. — Anya megharapott, — mondá nevetve. — Úristen ! — kiáltá Letenyeiné, — hisz ön vérzik! Oh, az a csúf állat! Nézd csak Gábor! — s affektált, regényes mozdulatokkal ragadta meg Iván kezét, s mutatta férjének. Margit is megijedt, s elfutott, hogy sebtapaszszal és finom gyolcssal térjen vissza. Még hallhatta ekkor Letenyei szigorú ítéletét Anya felett, s hogy ily vad állatot tartani helytelen, sőt nőietlen; a háziállatok ápolása lehet csak illő, s ezek között a libák, kacsák és tyúkok, épen egészen veszélytelenek. Letenyeyné selyem öltönye pedig egészen nedves volt, az első ijedtségbe, — mint ő mondá, — egy közeli öntöző kannához futott, s abból kezével merített vizet a sebre, s aztán Iván kezét minden ellenkezése dacára, csipkés kendőjével kötötte be. — Köszönöm, — mondá Margit, — hogy gondját viselted a szegény sebesültnek; de hol a kis gonosztevő ? Iván mentette a bűnös Angát, s Letinyeinek, ki tanácsát különösen a tyúkokról ismételte, csak azt hozta fel ellenvetésül, hogy mind e szelíd teremtéseknek igen primitív fogalmuk van a tisztaságról és rendről, azért a civilizáció külön udvarról gondoskodik számukra, míg Anya, ha nagyon ingerlékeny természettel is bir, de más tekintetben igen művelt tagja a társadalomnak. (Folyt. köv.) A fekete golyó. Bogh Erik beszélye. (Folytatás.) Az elutazást megelőző délután egy kis társaság volt a lelkésznél s a meghívottak közül én sem hiányoztam. Délután a kertbe mentünk. Flóra a süket vén kisasszonynyal, én pedig a kedves csemeték egyikével. Egyszerre a szép kegyistennő ez égi szavakkal fordult hozzám: — Természetesen, ön is holnap utazik ? — Akarnék, — tovább nem mondhatom. — Akarnék annyi, mint akarok, s akarok anynyi, mint tudok, — szakasztá félbe beszédemet, és atyjához fordult, ki a lelkészszel egy mellékúton jővén, épen szemben talált. — Utitársat kaphatunk holnap, atyuskám, — mondá. —• Nem pompás-e, Heller úrnak is holnap kell utaznia. Ez az ajánlat annyi volt nekem, mint egy hely a hetedik évben. Természetesen megköszöntem s egész este el voltam ragadtatva, éjszaka pedig megtettem az utazási előkészületeket, s másnap reggel a főváros felé utaztam. Ah mily utazás volt ez! Útközben teljesen megnyertem a kereskedő jóakaratát. Azt mondá, legyek meggyőződve róla, hogy nagyon örvendett engem megismerhetni s jövőre is örömet szerezne neki ismeretségünk folytatása. — Ez igen könnyen lehetséges, — mondá Flóra hizelgőleg, — mint már sokszor mondtam atyuskámnak, rég meguntam francia mesteremtől tanulni s ezért megkisérlettem rábírni Holier urat, ki az uj nyelvekben kitünően jártas, adna nekem a franciából leckéket. — Hisz ez pompás! — mondá a kereskedő. Az igaz, hogy ezelőtt nem volt ilyesmiről szó, és én alig hittam magamban elég képességet a tanári leckék folytatására, de Flóra oly átható pillantást vetett rám, hogy lehetetlen volt ellent mondanom. Tehát szerződtettek. Ezek lettek legszebb óráim. A francia órák! Sok francia tanulás, igaz, nem folyt épen a leckék alatt.