Fővárosi Lapok 1882. október (225-250. szám)

1882-10-21 / 242. szám

rikai tourista jön át minden évben s vagy kilencven millió dollárt hagynak itt. A magyar névnek Amerikában még mindig jó hang­zása van s főkép Kossuthra még nagyon jól emlékeznek ; van Kossuth város, Kossuthbánya, van aztán Buda s álta­lában sok európaias város neve előfordul az újvilágban is, csak Bécs neve nem. A magyar borokat is ismerik. Amerikába vándorolt magyarjainknál azonban konstatálta a felolvasó, hogy nem sokáig maradnak magyarok , mint a többi kiván­dorlók, ők is elangolosodnak. Egyik városban »Árpád Ha­raszti« nevet olvasott egy borkereskedő cégen, s bement azt hivén, hogy magyar emberrel fog találkozni. De az angolul fogadta; apja volt magyar, Bácskából való, ki úti könyvet is írt Amerikáról magyarul és arról nevezetes, hogy először ültetett szőlőt Kaliforniában. A fiú már egészen elangoloso­­dott. San-Franciskoban fölkereste a magyar egylet elnökét, Fiala volt­ honvéd-alezredest, de nem találta otthon, hanem másnap kapott tőle levélkét, két sor angol írással, aztán a következő magyar szavakkal: »Igazzon nagyon Sajnálom tisztelettel baladja J. Fiala.« A magyar egyletek társalgási nyelve angol vagy német, csak a titkártól kívánják meg, hogy jól tudjon magyarul. A hallgatóság élénken megéljenezte az érdekes fel­olvasást.­ ­ * Pauler tudort jubileuma. Tegnap volt ötven éve, hogy a budapesti egyetem Pauler Tivadart élete 16-ik évében bölcsészet­ tudorrá avatta. Az igazságügyi tárca hivatalnoki kara nem mulasztotta el, hogy az érdemes kormányférfi iránt e rá nézve emlékezetes napon tiszteletének kifejezést ne adjon. Reggel tehát fél ti­zenegy órakor a miniszternél az igazságügyminisztérium ré­széről Kovács Kálmán, Zádor Gyula miniszteri tanácsosok­ból, Rónay János főszámtanácsos és Hováth István segédhi­vatali főigazgatóból álló küldöttség jelent meg s Kovács Kálmán beszéd kíséret­ében nyújtotta át az igazságügymi­nisztérium személyzetének aláírásával ellátott díszes emlék­albumot. így szólt hozzá : »Excellentiádnak, mint a tudo­mány felkentjének, ötven éves bölcsészettudori jubilaeuma megünnepléséhez az igazságügyminisztérium tisztikara is egy szerény emléklappal kívánván hozzájárulni, midőn ezt a minisztérium nevében átadni szerencsénk van, kérjük Excel­­lentiádat, méltóztassék azt, mint határtalan tiszteletünk és szeretetünk zálogát kegyesen fogadni, azon igaz szívből eredő óhajtásunkkal,hogy az isteni gondviselés Excellentiádat, mint a tudomány egyik világító oszlopát, az emberiség és édes hazánk javára, még sokáig éltesse.« A miniszter meg­­hatottan válaszolva, köszönetet mondott a minisztérium figyelméért. Az átnyújtott emlékalbum kék zománccal s aranyozott díszítéssel ellátott fehér c­angrinbőrbe van kötve. Közepén kék zománccal díszített medailonba van vésve az ünnepelt monogrammja. Belül piros moire antique selyemmel van borítva. Az első lapon »Themis« van festve s utána következik e felirat : »A királyi igazságügyminisztérium tisztviselőinek üdvkivonata Nagyméltóságú dr. Pauler Ti­vadar kir. igazságügyminiszter ur, valóságos belső titkos ta­nácsos, Lipót-rend nagykeresztese, tudori felavatásának öt­venedik évfordulója alkalmából, 1882. okt. 20-án.« A má­sik lapon a föntebbi cím ismételtetik s utána következik: »A kir. igazságügyminisztérium hivatalnoki kara a minisz­térium bölcs vezetője iránt érzett legmélyebb tisztelete és meleg ragaszkodásától áthatottan, legőszintébb szerencseki­­vánatainak adja alázatos kifejezését.« A többi hat díszke­retbe foglalt lapon következik a igazságügyminisztérium fo­galmazó, segéd- és kezelő személyzetének aláírása. Összesen százhat. A délelőtt folyamában többen tisztelegtek az ünne­pély alkalmából. A főváros első kerülete — melynek Pauler a képviselője — Országh Sándor vezetése alatt kü­ldöttségi­­leg fejezte ki szerencsekívánatait. Trefort miniszter is már tíz óra előtt meglátogatta a jubilánst. Az egyetem küldött­sége szintén átadta szerencsekívánatait, és egyúttal fényesen és művészileg kiállított jubilaris tudori oklevelet. A küldött­ség a rector magnificus dr. Jendrassik Jenő vezetése alatt a bölcsészetkari dékán : dr. Kondor Gusztáv, dr. Télfy Iván és dr. Hunfalvy János tanárokból állt. Vidék. ** Szegeden a tiroli árvízkárosultak javára hét­főn nagy hangversenyt rendeznek, melyben művészek és műkedvelők együtt lépnek föl. A megerősített zene­kar Langer Victor vezetése alatt Liszt Ferencnek a »Szózat«-ból, »Hymnus«-ből átírt nyitányát fogja ját­szani. Temesváryné­ Farkas Irma asszony, e jeles mű­vésznő, Pósa Lajosnak alkalmi költeményét szavalja. Moór Manó és Daubrawszky Viktor zenedei tanárok hegedűn és zongorán játszanak Chopin- és Vieux­­temps-ból egy-egy művet. A színtársulat előadja Of­fenbach egy operettjét, s végül a zenekar Berlioz nagy­hatású Rákóczy-indulóját fogja játszani. ** Orsován a »betegsegélyző és temetkezési­egylet« e napokban tarta zászlószentelési ünnepélyét. Az előestén az egyleti bizottság fáklyászenét rende­zett. A Rákóczy-induló hangjai mellett a tagok bejár­ták a várost és sorban tisztelegtek Boleszny plébános­nál és Kozisek Julianna zászlóanyánál. Másnap mise volt, mely alatt a lelkész beszédet tartott, figyelmez­tetve a híveket, hogy a zászlón levő képről Szent Ist­ván Magyarország első apostoli királyáról mindenkor­­ megemlékezzenek. A szegek bevetése is ünnepélyesen folyt le, este pedig tánc­mulatság volt. ** Hymen: Zágrábból jelentik, hogy dr. Nikolics Vladimir, a horvát kormány fogalmazója, tegnap Grácban oltárhoz vezette Scotti Ella bárónőt, b. Scotti György vezérőrnagy és Lamberg Franciska grófnő leányát. — Szamosujvártt Simay Józefa kisasszonyt nőül vette Novák Antal gimnáziumi ta­nár. — Bogsánban Fejér Jozefina k. a. esküvője november 9-ikén lesz. Oravetz József lugosi kereske­dővel. ** Alsó-Szabason e napokban Liedl Ferenc fő­városi hegedűművész a kaszinó termében hangversenyt rendezett, melyet a vidék értelmisége nagy számmal hallgatott végig. Közreműködtek Komlóssy Xaverin k. a., ki Weber »Ocean-dal«-át s magyar népdalokat adott elő tetszés mellett, továbbá Kún Miksa, ki a hang­­versenyzőt zongorán kisérte. Liedl Ferenc érdekes programmot állított össze Goldnak »Suite «-jéből, Saint-Saens egy rondojából, Wieniawsky »Legendájá«­­ból és »Valse-Caprice«-ából, melyeket gyakorlott tech­nikával, tetszősen adott elő s végül egy saját szerze­ményét a »Souvenir de Dabas«-t játszta. A hangver­seny után Halász Olivér vendégszerető házában csa­ládi estély volt. ** Kolozsvárról írják: Juszti Károly kegyes­rendi pap, az ottani kath. főgimnázium tanára, el­hunyt. Egyike volt a képzettebb tanerőknek, s a főis­kolában a mennyiség- és természettant adta elő. Má­sod aligazgatója volt a Szent-József nevelő-intézetnek s felügyelője a csillagdának. Tagja volt a magyar kir. természettudományi s a kolozsvári orvos- és természet­­tudományi társulatnak és a középiskolai tanáregylet­nek. Tanárkodási éveinek száma 17-et tett. A kolozs­vári főgimnáziumnál már két év óta van alkalmazás­ban. Az utóbbi időben sokat betegeskedett. A Szent­ József nevelő­intézet, a kegyesrendi társház és a gim­názium épületein gyászlobogók jelzik a veszteséget, mely elhunyta következtében a tan- és nevelésügyet érte. Temetése ma (szombaton) délután lesz. ** Nem mindennapi eset, hogy egy adófel­ügyelőt megszeressenek s távozásán úgy sajnálkozza­nak, hogy megtartásának kérdése csaknem fölhevítse a polgárságot. Temesvártt ez megtörtént Müller Gyu­lával, ki a megyében és városban több éven át működött buzgón, s most hogy áthelyezték, arra kérik a pénzügy­­minisztert : hagyja náluk. Ha pedig nem hagyná, ak­kor másként gondoskodnak róla, megteszik tanácsnok­nak, mivel van éppen egy üres hely. És Versec is kérte az adófelügyelő ott hagyását, valamint a buziási já­rás elöljárósága ; »néhány ínséges község« meg a főis­pánhoz járul küldöttséggel, hogy emelje föl szavát az adófelügyelőjük áthelyezése ellen. ** A Kárpát egylet első alelnöke, Döller Antal következő felhívást intézte az egylet tagjaihoz: »Míg mi a saját hegyi vidékeink érdekeinek gyarapodását lát­juk, birodalmunk másik felében, déli Tirolban az árvi­zek borzasztó pusztításokat okoztak. A Dráva, Ilrenc, Eisack, Etsch, Lanca, Brenta és Bojte folyók vidékein, a­hol a legszebb szőlőhegyek, nemes gyümölcskertek, tengeri és répaföldek pompáztak, még ma is egész ta­vak és iszapos kiöntések találhatók. Mindenfelől siet­nek az iszonyú nyomort enyhíteni. Azért mi se marad­junk hátra! Az emberiség és kölcsönösség érzelme vezéreljen bennünket. Nyújtsunk mi is segédkezet a szegény szerencsétleneknek, mert egy erős testvéri kéz komoly napokban igen sokat ér itthon, úgy barátnál mint ellenségnél! A legcsekélyebb adomány is köszö­nettel elfogadtatik, Késmárkon Kottlar Samu egyleti pénztárnok által.« ** Vidéki hírek. Sárvárit Lajos bajor herceg az idén is, mint rendesen, huzamos­ időt tölt, résztvéve a nagyobb vadászatokon.— Csanád megye agarász- egy­lete nov. 6-án tartja agárversenyét. — Aradon közelebb előadták Csiky Gergely »Szép lányok« c. színművét. — A szegedi népkert egy része mulató hely lesz tánckö­­rönddel, cukrász kioszkkal és svájci pavillonnal. — Nagyszebenben Molnár György eddigi vendégjátékai­nak szépszámú közönsége volt s Román Miron me­­tropolita is többször megnézte, játszotta többi közt »Othello« és »Tartuffe« címszerepeit. — Korcsolya­csarnok építésére Szegeden tíz forintos részvényeket gyűjtenek jó eredménynyel. — Az aradi »Széchenyi« gőzmalom üzlet­telepén 70 méter mély ártézi kutat furatnak egy délvidéki mérnökkel. — Elhunytak: Nemes-Viden Kovács Farkas földbirtokos és ügyvéd; Tapsonyban Németh József érdemes agg néptanító, 70 éves. — Szombathelyit a »Sabaria« éttermében három honvédtiszt egy polgárt bizonyos párbaj-ügy miatt tettleg bántalmazott; ketten kardot is rántottak rá s karján a kabátot végig hasiták. — A rákospalo­tai zsidó-hajsza annyiból áll, hogy három ittas ember garázdálkodott két zsidó boltjában. — Székesfehér­várit Schönberger Benno fiatal virtuóz szép sikerű zongorahangversenyt adott. — Gy.­Monostor kolozs­­megyei faluban négy ember lesbe állva az utcára ki­lépő Debreczeni Ferenc dúsgazdag embert leitték a lábáról s lakására behatolva, onnan 3735 forintot el­raboltak ; közülök három már be van fogva. — A dél­­magyarországi történelmi és régészeti társulat »Ér­­tesitő«-jének ez évi negyedik füzetébe Karácsonyi Já­ 1505 , nos az orodi főesperességről és Orod megye hajdani határairól, Milleker Bódog a nagy-zsámi bronz lelet­ről, dr. Ferenczy József pedig a fehértemplomi 1848-ks képviselőválasztásokról irt közleményeket. — Nagy- Szent-Miklóson Braun Fülöp kereskedő dohány-tőzs­déjéből ismeretlen tettesek ellopták a Wertheim-féle pénzszekrényt tartalmával együtt. — Bugyi pestme­gyei községben Farkas József az égő istállóból kimen­tette két lovát, de ő maga a leszakadt tüzes­ gerendák közé esett s most élet és halál közt lebeg. Ausztriai hírek. *** Lehetnek-e nők vállalkozók ? Ez a kérdés merült fel közelebb Bécsben s a tanácsnak kellett dönteni. Marek Adél és Jozefin testvérek, kik három­­százezer főnyi tőkével rendelkeznek, az osztrák fővá­rosban már vagy húsz nagy házat építettek. Legutóbb folyamodtak a tanácshoz, hogy mint építő vállalkozók annak rendje szerint üzleti irodát nyithassanak. A tanács azonban tagadó választ adott, kijelentvén, hogy nők építhetnek ugyan házakat, de építő vállalkozók nem lehetnek. Az indokolással a tanács adós maradt. *** A monarchia konstantinápolyi nagykö­vetségénél közelebb Jankó Miklós tolmács-ata­­d­ét tiszt, követségi titkárnak nevezték ki. E 33 éves hazánkfia ama nem nagyszámú magyar fiatal emberek közé tartozik, kik a diplomáciai pályán sokra vihetik, mert komolyan készültek rá s észszel, buzgósággal bír­nak. Jankó Miklós Tatára való, az Esterházy Miklós gróf uradalmai köztiszteletben álló kormányzójának egyik fia, ki Budapesten tanuit, a bécsi egyetemen vé­gezte a jogot, azután pedig a keleti akadémiába lé­pett. Anyanyelvén kívűl tud nyolc nyelven beszélni. Szerény, szeretetreméltó, képzett. Kitűnően is zongo­­ráz, mit azért említünk, mert ez közös tulajdon test­véreivel. Öcscse, Pál, Bécsben és Berlinben is jeles sikerrel adott zongora-hangversenyt s nővére, Beze­­rédyné­ Jankó Irma úrnő is kitűnő zongorajátszónő. A fiatal diplomata gyakorlati pályáját 1874-ben a szera­­jevói főkonzulátusnál kezdte, mint konzul-növendék. Akkor utazott a király Dalmáciában, akkor kezdő­dött Boszniában az alattomos délszláv mozgalom s a fiatal konzul-növendék oly pontos adatokat és jelenté­seket küldött Zárában levő főnökéhez, hogy ez a ki­rályi szálláson is feltűnt. Egyik jelentésére a király e szavakat jegyezte: »alkalmas magas­ állami hivata­lokra.« Ezzel biztosítva volt előmenetele. A török­orosz háború után, 1878. elején, a bukaresti főkonzu­látushoz tették s ott rövid időn alkonzul lett. A másik év közepén a kelet-ruméliai nemzetközi bizottságban a Kállay Béni segédeként működött Philippopolban. Aztán a konstantinápolyi nagykövetséghez tették, hol három év óta jelesen tölti be tisztét. A szultán az Ozman-rend közép jelvényével díszité föl, mert jelenté­keny részt vett a török törvénykezési eljárás kidolgo­zásában. Szép jövő áll előtte s bárha példája buzditná az eszes, szorgalmas magyar ifjakat. A diplomáciában és a hadseregben a magyar elem csak úgy juthat kellő érvényre, ha jeles magyar ifjak mentül nagyobb szám­ban s mentül teljesebb buzgalommal foglalnak tért e két pályán. *** Petőfiről a szoborleleplezés alkalmából me­legen emlékezett meg egy lembergi lengyel lap, a Dziennik Polski«, Triesztben pedig az olasz »Inde­pendente«. Ez utóbbit le is foglalták a Petőfiről írt cikk miatt, mely lelkesen dicsőíti a magyar költőt, ki mint Körner, Rouget de lasle, egyúttal vérét is onta nemzete szabadságáért. Terjedelmesen és pontos ada­tokkal ismerteti a cikk Petőfi életét, különösen nagy hévvel szólva a forradalmi eseményekről, a »Talpra magyar« költeményről, aztán Petőfi részvételéről az erdélyi hadjáratban és eltűnéséről a segesvári csata után. Megemlíti, hogy sokan még mindig hiszik, hogy Petőfi egyszer még visszatér »a végzetes nagy napon.« Végül jellemzi műveinek népszerűségét s azzal fejezi be cikkét, hogy »Petőfi költeményei mint tüzes gon­dolatok, mint a szabadságért szomjazó lélek szárnyra »kelt szózatai eljutnak mindenhova, a hol a haza szere­­tete uralkodik. — A lembergi »Dziennik Polski« szintén hosszabb cikkben ismerteti Petőfi életét és működését, végül pedig sajnálatát fejezi ki, hogy a lengyelek közt még nem akadt senki, a­ki Petőfi mű­veiből legalább egy kisebb füzetet lefordított volna. *** A »Concordia« bécsi írói egyesület sajtó­­pert indított Berg O. F., a »Kikeriki« bécsi ismert élclap szerkesztője és tulajdonosa ellen. Berg, ki sze­mélyes ellenszenveinek szabad folyást engedett lapjá­ban, régóta rossz viszonyban él a bécsi írók legnagyobb részével s a Concordia-egyletből már régebben kilépett, aztán megtámadta az egyletet. Egyebek közt azzal vádolta, hogy az egylet vezetői igazságtalanok és há­látlanok, segélyt csak kiváltságosaknak adnak és szű­kölködni hagynak olyanokat, kiknek jogos igényök volna. Az egylet vezetői ez által becsületekben látták magukat sértve s Berg, valamint a lap felelős szer­kesztője Herdlicska ellen, megindították a sajtópert. Csütörtökön folyt a tárgyalás a bécsi esküdtszék előtt, Bergre nézve igen kedvezőtlenül. Igyekezett ugyan bizonyítani állításait, de Nordmann János egyleti el­nök sorra megcáfolta. A bizonyítási eljárás befejezése

Next