Fővárosi Lapok 1883. augusztus (178-203. szám)
1883-08-01 / 178. szám
Melléklet a „Fővárosi Lapok“ 178. számához, mázsát nyomó alakokkal, kik ama fürdőkből érkezve, örömmel beszélik, hogy ott husz-harminc fontot fogytak, természetesen vagy tíz fontot élénk képzeletük told hozzá; de amit ott fogytak, itt már az első két hét alatt rendesen visszanyerik, mert a teplitzi víznek egyik föltűnő hatása az is, hogy rendkívüli étvágyat idéz elő. Ennélfogva nem egy kimerült gyomorbeteggel találkozunk, ki hizni és és étvágyat kapni jött ide. Minden idegen, ki először jön Teplitzbe, meglátogatja a vasúton háromnegyed órára fekvő Bikint is, hol a híres pastákat készítik. Megmutogatják ott, hogyan keverik az anyagot az ásványvízből liszttel vegyítve, hogyan rakják apró gömbölyű formákba s a kályhákban hogyan szárítják meg. A tunni porcellángyár, hol gyönyörű porcellán-virágok készülnek, a duppelburgi állatkert s a pilkaui fácányos s a sauerbrunni szép vidék szintén megnézésre méltó pontok. A legnagyobb kiránduló hely azonban a Mille Schauer. Ez egy napot vesz igénybe, de kellemes napot. A rendkívüli szép kilátás mellett, mely e magas hegyen elénk tárul, kitűnően kapunk ott enni is, sokkal jobban, mint Teplitz vagy Schönau bármelyik szállodájában. A fogadós egykor a szász király szakácsa lévén, oly jeles ebédet állít elő, kivált ha egy nappal előbb tudatják vele, hogy hány személyre készítse, minőt nagyvárosokban is ritkán kaphatni. Az orvosok nagy ellenségei e kirándulásnak s ha csak lehet, lebeszélik arról a fürdő vendégeit. Minda mellett kevés ember van, ki azt meg nem teszi, valamit az egésségből is áldozva a természet szépségének s a nagyszerű látványnak, minthogy e hegyről úgy szólván Csehországot nézhetjük gyönyörű kastélyaival, füstölgő gyáraival és szép erdeivel. Mindezek természetesen azoknak nyújtanak különösebb gyönyört, kik először látják. Hogy Teplitz miféle vonzerővel bír különben, nem tudnám megmondani, de az tény, hogy legtöbbnyire, ha csak egy hétre is visszatérnek ide az emberek. Talán a hála hozza őket. Aki vígabb mulatságokat óhajt, mint amit leírtam, az ne jöjjön ide, mert Marienbádban, Ischlben vagy Balaton- és Tátra-Füreden vidámabb, változatosabb az élet. De a sok beteg, kiken Teplitz vize segít, áldja és szereti e helyet Beniczkyné Bajza Lenke. Salvatore Farina két uj műve: »Ámoré ha cent’occhi«. — »Fra le corde di un contrabasso«. Milano, A. Brigola e Comp. 1883.) (—r.) Az ismert közmondásnak: »a szerelem vakká tesz«, ellentétét: »a szerelemnek száz szeme van« helyezte uj regényének címlapjára Salvatore Farina, a lapunk olvasóközönsége előtt is ismeretes olasz író. A kompozíció egysége tekintetében mögötte áll ugyan az új regény szerzőnk mesterművének, a »Mio figlio«-nak, de annál megkapóbbak, annál gazdagabbak költői szépségekben a mű epizódjai, melyek bármelyike is, egy-egy önálló regény anyagát nyújthatná a képzelet erejével kevésbbé megáldott írónak. Szardíniába, szülőföldjére vezet bennünket Salvatore Farina. Elbeszélésének magvát egy elszegényedett gróf, Cosimo ama törekvése képezi, hogy önön munkájával szerezze vissza hazájában, amit a külföldön elvesztett. Igen életteljes képet nyerünk a grófi család sajátszerű viszonyairól. Szerző mellőzi a bonyolult előzmények hosszadalmas leírását, azonnal bevezet emberei közé s átérezteti velünk gondjaikat és bánataikat. Nehéz csomót vág ketté a halál. Bizarr volta mellett is nagyszerű jelenet tárul fel szemeink előtt: a haldokló, őseinek képeit a távol hazából szobájába hozatja s tekintetét azokra függesztve hal meg. Még inkább megráz később Giorgio szökevénynek (bandita) egészen más körülmények közt történő halála, »prete Emanuele«-nek, a regény egyik legeredetibb alakjának házában. A pap az »in nome del re« hirdetett emberi igazságszolgáltatással, mennydörgő hangon állítja szembe az »in nome di Dio«-t; erőteljes férfiassága gyanútlanul beleesik aztán a kis Angélának hálójába. De ne vágjunk eléje a mesének. Az anya halála lehetővé teszi, hogy a gróf Milano nyomasztó levegőjéből egyszerűbb viszonyok közé, hazájába Szardíniába meneküljön. Elkíséri barátja, Silvio s annak szép unokahuga, Angela. Neje, kinek Szerelme rég fölismerte anyagi gondjainak leplezésére irányzott erőfeszítéseit, ráveszi szegénységének nyílt bevallására. E jelenet gyöngédsége Washington Irving legszebb rajzait juttatja eszünkbe. Derűs-borús változatokban fejlődik tovább a családi élet drámája, a központ, mely köré a szárd viszonyok tarka, eleven, regényes képei sorakoznak. A napsugaras Szardíniában, hű szeretőkre nézve, kiknek egybekelését gátolja a szülői akarat, sokkal könynyebb s költőibb módja van szokásban a házasságnak, mint a ködös Albion híres Gretna Green-je. Elég, ha meglepőek egy papot; meg kell frigyüket áldania, ha jelenlétében s isten színe előtt — »altos petto di Dió« — férjnek s feleségnek mondják magukat! A népélet rajzai között egyike a legvonzóbbaknak egy gyapjúfésülési ünnepély leírása. Érezzük e szerencsés ég alatt, a szépet annyira szerető nép között, miként alakul valóságos ünneppé a legközönségesebb esemény is. Csakhogy a társadalmi s a kormányzati állapotok sötét árnyat vetnek a »festa arcadica«-ra. Az eszköz, melylyel szerzőnk dolgozik, magában véve is szép, de az ő kezei között egészen elbájol. Mily naivul, mily gazdagon, mily bensőséggel, mily erővel csendül meg nyelvének lágy zenéje, mily egyszerűen nemesek, mily költőileg szépek kifejezései! Pedig Farinánál nem elég pusztán a szavakat követnünk. Alkotásait csak az élvezheti egészen, ki tud a sorok közt is olvasni, ki föl tudja fogni a finom vonásokat, melyek fölött figyelem nélkül suhan tovább a durvább munkához szokott szem. Kár, hogy végezetül költőnk is enged a materialisztikus kor befolyásának. Őt is elkápráztatja a prózai millió, mely nélkül manapság valamire való regényhős nem lehet meg. Cosimo birtokán gazdag ezüst-erekre bukkannak s szerencsésen visszavarázsolhatja mindazt, a mi egykoron őseinek tulajdona volt. Mire valók a milliók ez embereknek, a kikben annyi a nemesebb jó, a kiknek gazdagságát nem növelheti a pénznek bősége ? * Csaknem egyidejűleg e regénynyel kisebb vázlatot is adott ki költőnk »Fra le corde di un contrabasso« címen. Finom, könnyed kézzel odavetett humoreszk; alig néhány lapon hű képe ama nagy szenvedély árnyalatainak, mely előtt mindnyájunknak meg kell hajolnunk. A csinos kis Concettinát üdülés végett falura küldik, évek óta özvegy nagybátyjához. Megragadja az alkalmat, hogy hamarosan beleszeressen unokatestvérébe, Orazioba. Ennek azonban csak a zene iránt van érzéke; rejtélyes titkait kutatja minden lépten-nyomon, egyéb titkokat nem ismernek fel szemei. Öreg atyja s még gyermek testvére nem oly vakok és siketek. Mind a ketten el vannak bűvölve a kedves fiatal nő által. Az apa egész komolyan igy nyilatkozik barátja előtt: — Concettina világot hozott özvegységembe; nem tudnék többé nélküle élni. Gondolja meg fiam a dolgot, — folytatja, — s legyen esze, különben lesz az atyjának. Szavait rövid mosolylyal kisérte, amely nem látszott egészen ártatlannak. — Mit jelent ez ? — kérdi barátja. — Azt, hogy ha fiam nem veszi nőül, az én feleségem lesz. S a tizenhét éves Toniotto hasztalan próbálja meg a szivarozást s a férfias viselkedést, nem tud szerelmet kelteni bájos unokahúgában. Végre felnyílnak Orazio szemei s a fenyegető veszélytől félve, siet biztosítani kincsét. Toniotto pedig ünnepélyesen lemond a szerelemről. Semmiségnek látszik az egész, de oly finomul, annyi igazsággal van kigondolva, oly híven van ellesve az életből s oly humorral visszaadva, hogy lehetetlen tetszés nélkül végig lapoznunk a kötetkét. Fővárosi hírek. * A Deák-szobor lesz az első monumentális szobrunk, melynek nem csak mintázata, hanem öntése is itt készül. A bizottság ez utóbbira nézve már megköti a szerződést a Schlick-féle gyárral. Az öntés hatvanezer forintba kerül. Deák Ferenc tizenöt láb magas ülő alakjának öntéséért huszonkétezret fizetnek. Az Igazság istenasszonyáért (11 , 5 láb magas) nyolcezerét s ennek öntését már e hó végén megkezdik. A »Honszeretet«-ért, mely ugyanoly magas lesz, szintén nyolcezret. Az »Állambölcsesség« és »Kiegyezés« csoportos szobrait, melyek 9 —5 lábnyi magasak fognak lenni, egyenkint tizenegyezer forintért öntik. A két év múlva megnyitandó országos kiállításon azt a mellékalakot, melyet Huszár Adolf ki fog jelölni, közszemlére teszik, hogy az öntési ipar is képviselve legyen. * A Kálvin-tér szökőkútját a hazai első takarékpénztár Szent István napján akarja átadni a fővárosnak. Meghagyta az építés vezetőjének, hogy aznap szökjenek föl benne az első vizsugarak. A szándék kivihető, mivel a felső kettős medence, a Tisza, Dráva, Száva nőalakjai s fölül az ősz Duna-szobor már fel vannak állítva. Még az alsó vizmedencét kell összerakni s annak egyes részei is készen vannak már. A kút környezetét feltöltik és aszfaltozzák. * Arany János síremléke, melyet a nagy költő gyászoló családja készíttet, ditrói márványból lesz. 01- nyi magas talapzatra helyezett szarkofágot fog mutatni s födelének közepét ciprus lombokon nyugvó babérkoszorú ékíti, bronzból öntve. A talapzat egyik oldalára vésik Arany János nevét. Tartós emlék lesz s a szarkofághoz szükséges márvány kibányászása és Maros-Vásárhelyre szállítása maga hatszáz forintba kerül. * Az esküvő küszöbén. Ma kellett volna a Deutsch Berta k. a. esküvőjének lenni dr. Berger fiatal ügyvéddel. De a szép menyasszony tegnap dél óta összeroncsoltan fekszik a Rókus-kórház halottas házában. A leány szerette vőlegényét s boldog volt. Szüleivel és öt testvérével az özv. Politzerné sugárúti háza (19-dik szám) harmadik emeletén lakott. Atyja tegnap reggel korán távozott banküzletébe, a 18 éves Berta az egyik nagy szobában dolgozott anyjával, míg kisebb testvérei a mellékszobában játszottak. Az anya és menyasszony lánya valami tárgy fölött élénken beszélgettek s egyszer a lány fölkelt, kiment a folyosóra s felindultan veté le magát a harmadik emeletről. Összeroncsolódva szörnyet halt az udvar kövezetén. Az anya mit sem tudott erről s tovább dolgozott. Midőn a házmester felrohant, jelenteni a szörnyű hírt, ő is le akart ugrani kétségbeesésében. A hazakerült apa s a gyászhírre odasietett vőlegény alig bírták lecsillapítani. Mi okozta a fiatal szép menyasszony e hirtelen támadt kétségbeesését, azt a vizsgálat fogja kideríteni. A szállongó mendemondákat nem illenék nyilvánosan terjeszteni. * Temetés. Tornyai Schossberger Klárát, ez oly korán elhunyt fiatal lányt, tegnap délután a szülők, testvérek, rokonok mély fájdalma s a család ismerőseinek nagy részvéte mellett temették el. A nádor-utcai halottas ház kapualját, lépcsőházát, udvarát s az első emeleti gyásztermet fekete kárpit borita. A koszorúkkal borított koporsót délszaki növények s ezüst tartókban harminc égő gyertya környezte. Halotti ének mellett vitték le a koporsót az udvarrra, hol dr. Goldberger budai izraelita hitszónok tartott magyar gyászbeszédet. Aztán az elhunytat díszkocsin vitték ki a temetőbe. * A dunai úszóversenyt, melyet a múlt vasárnap el kellett halasztani, jövő vasárnapra tűzte ki az athletikai klub elnöksége. A jég máris meglehetősen fölmelegülvén, akkorra hónap lehet. Ugyanaz nap lesz Balaton-Füreden a Balaton-egylet választmányi ülése, az ott tartandó érdekes versenyek ügyében. * Személyi hírek. Tisza Kálmán kormányelnök ma reggel érkezik haza Gesztről. — Dr. Bókay János, a Stefánia szegény gyermekkórház igazgató főorvosa, miután több hetet Balaton-Füreden töltött, helyreállt egésséggel tért vissza, folytatni hasznos működését. — Dr. Szeyffert Ede kir. főügyészi helyettesnek a máriahofi nagy művirággyár munkásnői pompás babérkoszorút készítettek ez ajánlattal : »az igaz jog védőjének.« — Szabó Károly jeles történettudósunk most Erdélyben körutat tesz könyvtári buvárlatok végett; átkutatta már a brassói ev. egyház, a szepsi-szentgyörgyi Mikó-iskola és székely nemzeti muzeum könytárait s aztán a segesvárira és medgyesire került a sor. — Aujeszky Lipót, a belvárosi főreáliskola fizikai jeles tanára, a tanács megbízásából, Bécsbe fog menni a villamos kiállítás tanulmányozására. — Dr. Arkövy József egyetemi magántanár s kitűnő fogorvos tegnapelőtt megkezdte szünidei útját s csak szeptember elején tér vissza. — Sárkány Samu, a »Sárkány-testvérek« fővárosi cég tagja, jegyet váltott Weltner Regina kisasszonynyal, Weltner József fővárosi kereskedő leányával. * Eötvös Károly nagy beszédéről beszél most mindenki. A szerkesztőségek, nyomdák megszenvedtek miatta, mert ő beszédét nem küldte el, s nem is írta meg előre ; legfölebb kitervezte s a többit hagyta a pillanat ihletére. A táviró csak darabonkint küldhette a lapoknak, melyek nem kapták meg egészen s oly későn készülhettek el a megkapott anyag kinyomatásával, hogy a példányok nem is mehettek mind el a reggeli postán. Ilyen nagy törvényszéki beszéd kevés tartatott még bárhol is. A szónok kilenc órától négyig beszélt, a három szünetet kivéve, folyvást, s nem bágyadt el, sőt mindvégig erélyes maradt hangban, kifejezésben. Az értelmi és fizikai erő bámulatos szolgálattétele ez. Az is, aki mást hisz, mint amit a szónok mondott, kénytelen ezt elismerni. Mikor Mikszáth Kálmán, aki jó rajzíró létére jó physcholog is, hazajött a nyíregyházi tárgyalásról, azt mondta: »Eötvös nagyon népszerűtlen, de csodálatos népszerűtlenség ez, egy hajszál választja el a népszerűségtől.« E különös állítást igazolta az a körülmény, hogy az antisemiták is a legnagyobb figyelemmel hallgatták a védő ügyvéd roppant hosszú beszédét s nem egy azt mondta rá, hármat meg kell adni neki: sokat tud, sokat mer, sokat bir. A közönség kimerült, a szónok nem. Mindig erőteljes maradt s nem csapott soha szenvedélyességbe, mint dr. Heumann, ki ezzel ártott magának is, az ügynek is. Továbbá Eötvös, aki a bizonyítási eljárás alatt sokszor látszott zaklatónak és kíméletlennek, e beszédben csak egy királyi ügyész ellen volt kegyetlen s csak a »közegésségi tanács«, e »bölcs testület naiv véleményét« csúfolta ki kirívóbban, máskülönben még a vizsgáló bírónak és szabolcsi orvosoknak is csak a tetteit, véleményeit, képességüket bírálta keményen, de személyökön nem gázolt át. Tudott mértéket tartani, s ez hatásának egyik főeszköze. A »Nemzet«-nek azt sürgönyzik, hogy az antisemita Bartholomeidesz János evang. főesperes, ülés után, fölkereste Eötvöst s azt mondta volna neki: „ engemet teljesen meggyőzött.