Fővárosi Lapok 1884. április (78-102. szám)

1884-04-22 / 95. szám

Sándor Judith török fogságban. I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem uralkodása utolsó éveiben nagygalambfalvi Sándor Pál volt általa Konstantinápolyba követül küldött úgy nevezett residens vagy kapithia. 1687. ápril 24-én indult el oda s 1690. augusztus 21. érkezett vissza hazájába, Székelyföldre. Megszabadulását Tökölyi beütése tette lehetségessé. Konstantinápolyban léte idejéből sokat beszélt el naplójában, melyet én tíz év előtt közre bocsátottam.1) De mellőz egy kis epizódot, melyet bizonyára családi hagyományok alapján Fogarasi János erdélyi író 1838-ban hozott nyilvánosság elé.2) Krónikáink s egykori történetírásunk emlékei tele vannak a tizenhatodik és tizenhetedik század török és tatár rabságra jutott magyarok gyászos története leírásával. Ha túlzás is talán, a mit nem egyszer olvasunk, hogy százezernyi foglyot is hajtottak maguk előtt, láncra fűzve, barmokként, de az bizonyos, hogy midőn kivált Dél-Magyarországon egész vármegyék pusztultak ki, falvak töröltettek el a föld színéről s mérföldekre emberi lény nem volt látható, az időkben nagy lehetett azoknak a száma, a kik életöket vesztették, de azoké is nagy, akik fogságba jutottak. Ma hihetetlennek, vagy legalább költeményszerűnek tűnik fel az akkor egészen természetes és napirenden volt dolog. Az is tudva van krónikáinkból, hogy a török és tatár, asszonyainkat, hölgyeinket szerette magával vinni, elrabolni, akik iránt aztán, amint hazájukba érkeztek, sokszor éppen oly kíméletesek és gyöngédek voltak, mint barbárok és kegyetlenek itthon a harcok folyamában. Megtörtént nem egyszer, hogy magas állású törökök, pasák megszerették egyiket vagy másikat, három hölgyeikké lenni kényszeritették, néha feleségül vették, mint legdrágább kincsöket, szemök fényét féltették, kelet fényűzése s a török udvar pompája minden kedvezésében részesítették. Hogy a kényszeritett érzelem önkénytessé vált-e aztán, s a rab hölgy fényes állása boldogságnak volt-e nevezhető ? erről a krónikák inkább ellenkezőt jegyeztek föl. Vágyotthonába mindenik, bánatban és gyászban töltötte életét a nagyobb rész, s a ki tehette, a csel és leleményes ész, arany és szerelmi ígéret minden eszközét felhasználta, háborúk, vesztett csaták alkalmait két kézzel ragadta meg, mindent ígért ott átutazott lovagoknak nem egy magyar nő, csak hogy fogságából kiszabadítva, őt Magyarországra, édes hazájába, övéi közé visszahozza. A hagyomány szerint, Sándor Judithoz egy alkalommal, midőn a tatárok Erdélybe beütöttek, fogolyként magukkal Konstantinápolyba hurcolták, ott szépsége annyira föltűnt, hogy Ahmet pasa nejévé vette, őt imádásig szerette, a szultán palotája nyitva volt előtte és neki rendkívüli befolyása volt férjére és az udvarra. Midőn a soraim elején említett Sándor Pál Konstantinápolyba érkezett, a szultán boszos haragra volt gerjedve Erdély és Apafi fejedelem ellen, mert már tudta, hogy Teleki Mihály az osztrák uralkodóház alá akarja hajtani a fejedelemséget és hogy a fejedelem meg van nyerve, csak időt és alkalmat várnak kivitelére. A követeket rabbilincsbe verték. Két hónapig járt Sándor Pál békában Konstantinápoly utcáin. Egy napon Ahmed pasa a kapuja előtti zsámolyon, befátyolozott neje mellett ült s a mint a magyar rabok előtte elhaladtak, a pasa neje magyarul szállta meg az egyiket: ki és hová való ? — Egyike az erdélyi követeknek, — mondá a megszólított, — nevem Sándor Pál, szülőföldem Nagy- Galambfalva, Udvarhelyszékben. — Isten áldása rajtad, — mondá a török nő, — kedves rokonom. Én atyád testvére vagyok, Sándor Judith, kit tatár láncban hurcoltak e földre. A pasa feddőleg szólította meg nejét, hogy nem illik rabbal oly sokáig beszélni. A nő lágyan simult hozzá, esdeklett előtte erdélyi honfitársának szabadulása és hazához vendégül fogadása iránt. — Allah egyedül szent és Mahomed az ő prófétája, legyen meg akaratja — felesé Ahmed. Sándor Pál másnap már szabadon járt s lakása a pasánál volt s rokona mindent elkövetett sorsának enyhítésére. A Thököly-féle betörés aztán szabadságát végkép visszaadta. Mikor én Sándor Pál naplóját közöltem, még nem tudtam többet Sándor Judithról, mint a mennyit Fogarasi elbeszélésében láttam. De a véletlen azután egy igen becses adathoz juttatott. Sándor pál egyik testvére volt Gergely. Ez nem csatlakozott a Rákóczi mozgalomhoz, a mint a béke 1711-ben megköttetett s Erdélyben a királyi kormányszék helyreállott, közszolgálatba lépett, előbb lajstromzó volt a levéltárban, később titkár lett s igen fontos dolgokban jeles fogalmazványai maradtak fenn. 1) Magyar Történelmi Tár 1874. XIX. kötet, 162— 194 lapjain. 2) Nemzeti Társalkodó (Erdélyi) 1838. I. félévi 11-ik számában. 620 írása ismeretes előttem. Mike Sándor egykori tisztelt ] emlékű iparos gyűjteményéből sok más nevezetesség közt előkerült nem rég egy huszonegy négyes versszakból álló igen érdekes költemény, melynek papirosa, betűs jellege a tizennyolcadik század elejére mutatnak s külső boritékán e fölirat olvasható: »Sándor Judith éneke«, az irás pedig éppen a Sándor Gergely kormányszéki titkár kezeírása. Azt hiszem, nem túlzás az a sejtelmem, hogy e költemény írója tán éppen Ahmed pasa neje. Vagy konstantinápolyi rabságára emlékezve irta s abban árvaságát, rokonaitól, hazájától elszakadva való létét és gyarlóságait siratta; vagy tán a törökök legyőzetése után hazájába visszajővén, ezalatt egykorúi elhaltak s ő, ki pogánynak volt neje és gyermekkel nem volt megáldva, búban és töredelmesen gondolt vissza viszontagságaira, magánosan élt hatvanegy éves késő vénséget. És most álljon itt az érdekes költemény: Szomorú ének. Az Istenhez szemeimet, Felemelem kezeimet, Keservesen keresimet így kezdem el beszédimet. Én gyermekségemtől fogva Életem volt sanyarogva. Szivem kedvemtől megfosztva, Bűneimért látogatva. Már napjaim keservesen Folynak, óráim könnyesen. Én Istenem ! kegyelmesen Szolgálódra nézz kegyesen. Nem reméltem napjaimat, Ily keserves óráimat. Mikor véltem nyugalmimat, Akkor érzem fájdalmimat. Én Istenem ! kegyelmezz meg, Hozzád kiáltok, hallgass meg, ígéretedet ne vesd meg, Jaj szegény fejemet szánd meg. Keresztemet elviseltem, Istent igazán tiszteltem. Kívüle senkit nem hittem, Végső órám majd elértem. Elrendeltetett utadnak És igaz szentenciádnak, Ki állhatna ellent annak ? Nincs hatalma az Angyalnak. Oh Jézusom ! árváidra Viselj gondot szolgálódva, Hadd jusson csendes napokra, Szent neved imádására. Uram ! ostorozásodat Érdemlettem csapásodat, Kérem irgalmasságodat, Említvén fogadásodat. Édes Atyám ! jaj hogy élek, Mert sok bűneimért félek. Kemény büntetést érdemlek. Oh, de majd kegyelmet lelek. Gyászban járok meghajolván, Vígságomtól megfosztatván Már életemhez sem bízván, Istenemhez fohászkodván. Minden földi reménységem Elvétetett dicsőségem. Az árvaság lett én végem, Jövel Jézus! idvességem. Ilyen terhes árvaságra Hajh s ki jutott gyarlóságra. A kit Isten imádságra így indított buzgóságra. Sok panaszt bús szivemnek Jelentenem nincsen kinek. Reménkedem Istenemnek Vigasztalásért lelkemnek. Könyhullatás s szemeimet Elfogyatta életemet, Nem várom már víg kedvemet Kérem csak idvességemet. Uram ! ha rám nem tekintesz. Sebeimre port nem hintesz, Jaj érdemem semmit nem tesz, Jól vagyon Uram ! hogy intesz El kell esnem bánatimban Éjjeli sok siralmimban Terhes gondolkodásimban Jutok sokszor fájdalmimban. Tavasz szokott ujittani, Száraz fát is kinyitani, Lehet ujra gyógyítani Bús szivet vidámitani. Én mért várom a tavaszt is, Vájjon mit hoz nekem az is ? Bánatimra más hat még is Hozhat mint hatvan egy év is. Jobb elszánnom életemet, Üdvességre bus lelkemet, Kérem csak üdvességemet Hogy ne hagyja kedvesimet. Ezt egy szomorú szív irta, Ki terhét alig hordozta, Már vállait meghajtotta, így szívét bánatnak hagyta. Költők és műkritikusok fogják nyomosabban megítélni, ha e költemény eszmei és történelmi tartalma és hangulata igazolják-e föltevésemet vagy nem ? A közlés, úgy hiszem, múlt századi dalirodalmunknak gazdagítására szolgál. Tudtomra, eddig kiadva nem volt. Jakab Elek: Akadémia. (Ápril 21.) Az akadémiában tegnap a harmadik osztály tartott ülést, Stoczek József elnöklete mellett. Négy felolvasás volt a tárgysorozaton s közülök különösen érdekes volt a dr. Török Aurélé »a kiváló férfiak koponyaalapairól.« Az anthropologia történeti fejlődésének rövid ismertetése után dr. Török Aurél több kiváló férfi koponya-gipszmásolatát mutatta be. Schiller-tél kétféle koponya-másolatot is mutatott be. Nem mintha Schillernek két koponyája lett volna, — sietett megjegyezni, — hanem mert egyet hosszú ideig tévesen tulajdonítottak Schillernek. Schwabe weimari polgármester ugyanis 1825-ben a weimari nemesek kriptájából kikereste Schiller csontvázát. A koponya kivételével megtalálta az összes csontot, ami azért volt könnyű, mert Schiller a maga idejében a legmagasabb termetű emberek egyike volt Weimarban. De a koponya, kinyomozása több gondot okozott Schwabenak. Ő tehát a kriptában talált valamenynyi koponyát, szám szerint 16-ot haza vitte s szaktudósok segítségével megállapította, hogy melyik a Schilleré. 1882-ben Welker megvizsgálta Schiller halotti maszkját s a Schwabe által talált koponyát s a kettő között feltűnő eltéréseket vett észre, úgy hogy határozottan mondhatni, hogy a Swabe által talált koponya nem a Schilleré. Lényeges sajátsága a Schiller igazi koponyájának az orrferdülés. — Petrarca koponyáját Callestridi irta le. A koponya a dolychocefal koponyákhoz tartozik. — Dante koponyáján azt találta Nicolucci, aki leírta, hogy az sokkal hosszabb, mint a mostani olaszoké s e tekintetben a toszkánai tipusz jellegét mutatja. Dante koponyája mesocephal s feltűnően ferde. — Rafael koponyája, eltérőleg más híres férfiak koponyáitól, igen kicsiny s nőies. Ilyen kicsiny koponyában, jegyzé meg a felolvasó, oly nagy szellem még nem lakott. Kant koponyája, melyet szintén gipszmásolatban mutatott be a felolvasó, rendkívül széles és igen alacsony. Különös sajátsága, hogy 80 éves kora dacára a varrányok még nyitva voltak. Végül bemutatta Meckel Frigyesnek, az összehasonlító bonctan megalapítójának koponya-másolatát. Meckel koponyája arról nevezetes, hogy a varrások mind össze vannak nőve. Arra a kérdésre, hogy a lángész mutatkozik-e alakilag, azt felelte a felolvasó, hogy a genie valamennyi koponyafaj mellett lehetséges, általában véve azonban csak a nagy koponyában lakik. Feltűnő, hogy a kiváló férfiak koponyáiról vett gyászmásolatok mind ferdeségeket mutatnak, holott a régiek épp ellenkezőleg a nagy szellemet csak szabályos koponyában tartották lehetségesnek. A tetszéssel fogadott felolvasás után Schenzel Guidó bemutatta Konkoly Miklós csillagászati megfigyeléseit az ó gyallai csillagdán 1883-ban, s Gotthard Jenő részéről: »A Pons-Brooks üstökös spectroskop megfigyelésének eredménye« című értekezést, végül pedig Fröhlich értekezését az elhajlított fény polározásáról. Folytatás a mellékleten. Képviselőhöz. (Ápril 21.) (d.) A képviselőház tegnap tartotta első ülését a húsvéti szünidő után. A karzatok üresek voltak, képviselők is csak igen közepes számmal jelentek meg, ezek is inkább érdeklődtek az egymástól hallott választási hírek, mint a napirenden levő javaslat iránt. Az ipartörvényjavaslat részletes tárgyalását folytatták. A segédszemélyzetről szóló szakaszra került a sor s több apró módosítást nyújtottak be mindenfelől.