Fővárosi Lapok 1884. augusztus (180-204. szám)
1884-08-17 / 193. szám
közé jutott s azért megkisérlette a híres Beöthy Ödönre bízni a szinügy vezetését, de Beöthy nem fogadta el, a különben is beteges Sándorfi ugyanezen évben meghalt. 1826-ban már ismét Éder György társulata működött Váradon s ugyanez évben még másik három társulatot fogadtak be a város falai, u. m. a német Bibiét, Abdayét és Balláét. Abday társulatában voltak a híres Székelyné, Czelestin, Szentpétery, Udvarhelyi, Déryné, Parázsóné, Páli, Hubenay sat. Az 1827-dik év nagyon nevezetes a váradi színészet történetében, mert ekkor történtek az első lépések az állandó színház építésére, mely eszmét mind a város, mind a megye legnagyobb lelkesültséggel karolta föl, míg az eszme kivitele a hatalom részéről itt is ismét akadályokba ütközött. Míg Biharmegye határozata többi közt igy szól: »Tagadhatlan lévén az, hogy a nemzeti játékszínek nemcsak a hazai nyelv pallérozódására és virágzódására, hanem a nemzeti karakter fenntartására is hathatós eszközül szolgálnak, azon okból ezen folyamodó városnak ez új nemzeti játékszín felállítására célzó hazafias törekedése a megye rendeinél teljes megelégedést és helybenhagyást talál. Ugyanekkor a főszolgabíró urak felhivatnak, hogy a járásaikban lakó földesurakat és nemeseket a nemzeti kultúra és anyai nyelv gyarapításának tekintetéből a projektumba vett magyar játékszínnek felépítésére szükséges hazafias segedelem önkényű ajánlására szólítsák föl.« Mig a megye rendei ily hazafiasan buzgólkodnak a nemzeti ügy mellett, mig Sándorfi saját költségére naponkint két-két tanulót vezetett be az előadásokra, hogy ott erkölcsileg nemesüljenek s nyelvükben, szokásaikban simuljanak, addig a helytartótanács 1827. ápril 17-kén másodízben dörgi, hogy a mely gyermekek a nemzeti színi előadásokat látogatni tiltó rendeletet áthágják, azok »kirekesztetnek az iskolából vagy az erkölcsre nézve a második osztályba tétetnek, a mi már sokszor megesett.« Hogy Nagy-Váradnak nincs még máig sem állandó szilárd színháza, ennek oka legnagyobb részben a hatalom gáncsai, mely hatalom segélykezet nyert Lajcsák akkori latin szertartású püspökben. Mi a K. Nagy Sándor érdekes könyvét végtglen kivonatban sem ismertethetvén e helyütt: Várad színészete történetének ama korszakaira szorítkozunk, melyek szervi kapcsolatban állnak egyszersmind Magyarország alkotmányos s nemzetiségi küzdelmeinek történeteivel, melyeket Horváth Mihály oly szépen s oly kimerítően megirt. Mivel Biharmegye a színészetet nemzetiségünk s hazafias művelődésünk biztosítékának tekintette, azért nem vette zokon, hahogy a magyar színtársulatok minden bajukban hozzája fordultak orvoslásért. Ismertetésünket azon erélyes állás rajzolásával fejezzük be, melyet Bihar a cenzúra kikapásai miatt a kormányszékek ellenében is elfoglalt. Mert a váradi színtársaságoknak — miként néhány föntebbi idézetünkből is kitűnik — sok baja volt a cenzúrával, mely itt különös ellenszenvvel járt el: a legjelesb darabok előadását betiltotta, vagy oly törléseket, változtatásokat tett bennök, hogy »a miatt mind a szerző munkája, mind a Theátrum célja sikertelenné tétetik.« Ezen baj és visszaélés orvoslása végett a szintársaság ismét hatalmas pártfogójához, a megyéhez folyamodott. Bihar a folyamodást tárgyalás alá vette s azt határozta, hogy »a társaság az olyan darabokat, melyek magyar nyelven már nyomtatásban vannak, következésképen már a cenzúrának tárgyai semmiképen sem lehetnek, mindenkor szabadon előadhatja ; ami a kézírásban levő eredeti vagy fordított darabokat illeti, ha azokban akár az egészre, akár a munkának belső értékét tárgyazó bizonyos végzésekre nézve a cenzor felakadna, az ilyen esetekben mindenkor folyamodhatnak a jádzó-társaság tagjai Viceispán urakhoz, akik ezennel meghatalmaztatnak, hogyha a helybeli cenzúra által némely darabok, melyek a tiltottak közé épen nem tartoznak, előadásában ellenvetés tétetne és azoknak foglalatjában semmi olyan kitételek, melyek vagy az uralkodó, vagy a vallás vagy az erkölcsiség vagy végre a Constitutió ellen volnának, nem találtatnak, annyival inkább, ha azon darabok a haza főbb városaiban már el is játszottak, az eféléknek előadására mindig szabadságot adhatnak.« E határozatával a megye az alispánokat a cenzorok cenzoraivá tete, de lett is erre fölháborodás. Lajcsák Ferenc püspök volt akkor a váradi kerületben a »tudományoi dolgok főigazgatója«, ki azonnal bevádolta a megyét a helytartótanácsnál, honnan 1829. febr. 24-én mennydörgő rendelet érkezett le, melyben előadatik, hogy a nagyváradi diákszertartású megyés püspök által tett azon följelentés következtében, hogy a »helybeli nemzeti színjátszóknak a cenzúra ellen beadott panaszára oly határozatot hoztak, melynél fogva a cenzúra aktivitásának gyakorlásában megakadályoztatott, a miért a megye rendeit oda utasítja, hogy mivel felsőbb kir. parancsolatoknál fogva meg vannak határozva azon rendszabályok, melyekhez a könyvek kinyomattatása és a közönséges helyeken előadandó játékok megvizsgálásában a cenzúra magát tartani köteles, ahhoz képest a cenzor a megyék felvigyázása alá nem tartozván, az e részben tett rendelések vézessenek vissza annál inkább, hogy a M. H. tanács a följelentő megyés püspöknek kötelességévé tette, hogy a helybeli cenzúrát ezután is a maga kötelességének teljesítésére utasítsa.« E leiratra az önkényes hatalom előtt meghajolni nem akaró megyei közönség igy határozott: »Sajnálva értették a megye rendei, hogy a m. megyés püspök ur mint a nagyváradi kerületben a tudománybeli dolgok főigazgatója által tett följelentés következtében azon közjóra és a nemzeti nyelv pallérozódásának előmozdítására hozott határozatot, melyet a helybeli magyar rádió-társaságnak beadott panaszos és kérő levelére tettek, a nagy M. H. Tanács által, a felolvasott k. parancsolatnál fogva különböző értelemben láttatik vétetve lenni, mint a mely indító okoknál fogva és a mely okoktól vezéreltetve — a megye rendei azt hozni szükségesnek látták; mert épen nem volt s nem is lehetett célja a kérdésbe vett határozásnak az, hogy a helybeli cenzúra a maga aktivitásának az éleibe szabott felsőbb rendszabásokhoz képest leendő gyakorlásában akadályoztassák, még kevésbbé volt fundamentuma az, mintha a megye rendel a cenzúrára való felvigyázatot, melyet ez idő szerint a felsőség jussaihoz tartozónak ezennel elismernek, magukénak tenni kívánták volna, hanem egyedül a folyamodó társaság esedező levelében foglalt azon panaszok vonták magukra a közönség figyelmét és tették szükségessé az érdeklett rendeléseket, mely panaszoknál fogva az terjesztődött a megye rendeselibe, hogy a jádzó-társaság a cenzúra által több nevezetes játékdarabok előadásától, melyek nemcsak az, hogy a tiltottak közé nem tartoznak, hanem a haza főbb városaiban már elő is adattak, vagy egészen elmozdittatik, vagy azoknak előadása oly sok kihagyásokkal engedtetik meg, hogy azon hiányosságok miatt mind a szerző munkája, mind az előadás célja sikertelenné lesz. Továbbá, hogy a cenzúra a játékdaraboknak előadhatását nem a felsőbbi, zsinórmértékül szolgáló utasítások, hanem csak önkényes tetszése szerint engedi meg, mely panasznak igazságát egészen nyilvánságossá teszi csak azon környűlállás is, hogy a helybeli cenzúra az elkerülhetlenül megkívántató és zsinórmértékül szolgáló tiltott könyvek katalógusa nélkül most is szűkölködik, melyeknek nem létében hogy a cenzúra a feladott panaszokra igen könnyen alkalmatosságot szolgáltathatott, önkényt következik s ezen környülállások miatt voltak kénytelenek a megye rendei a jelesebb daraboknak előadhatására nézve némely rendeléseket tenni oly általán fogva és világos megjegyzéssel, hogy egyedül csak az olyan darabok adatása engedtessen meg, melyek a tiltottak közé épen nem tartoznak és melyeknek foglalatjában semmi olyan kitételek, melyek vagy a vallás, vagy az uralkodó, vagy az erkölcsiség vagy végre a Constitutió ellen volnának, nem találtatnak, vagy pedig olyan darabok legyenek, melyek a Haza főbb városaiban már elő is adódtak. Ezekhez képest meg lévén a megye rendei győződve a felől, hogy a kérdésbe vett határozatukban semmi olyan rendeléseket nem tettek, melyek a k. kegyelmes parancsolatokkal összeütközésbe jönnének, és amelyeket tettek, azokat egyedül a nemzeti kultúra előmenetele és az anyai nyelv pallérozása tekintetéből tették, mely minden törvényhatóságnak szent kötelessége, valóban nem titkolhatják el azon kedvetlen érzést, mely bennök az ezen, minden előre való meghallgatásuk nélkül érkezett terhes foglalatok. parancsolat felolvastatása alkalmatosságával származott és kívánták a fentebb említett észrevételeiket egy alázatos felirás által a nm. helytartótanács elébe terjeszteni oly alázatos kéréssel, hogy minden további kedvetlenségek kikerülése tekintetéből méltóztasson a nm. helytartótanács a maga útján rendelést tenni az iránt, hogy a helybeli cenzúra a szükséges zsinórmértékül szolgáló játékdarabok katalógusával provideáltasson.« E rövid kivonatban — azt hiszem — élénk művelődéstörténeti képet nyújtottam K. Nagy Sándor könyve után a jelen század három első tizedéből, mely képnek adatokkal támogatott rajzolását szerző egészen napjainkig folytatja. Szokoly Viktor: Fővárosi hírek. * A király születésnapját (az ötvenötödiket) holnap ünnepeljük. Templomokban Te Deumokkal, sziveinkben a legőszintébb szerencsekivánatokkal. Sok okunk van kívánni ő felségének a leghosszabb s a legboldogabb életet, mert mióta jól megismerte, szereti is a magyart. Védi az ország alkotmányát, emeli a nemzet erejét, istápolja műveltségi törekvéseit. Ennek egy nagy emléke a sugárúti operaház is, az ő ajándéka a nemzetnek. S az ő koronája az erős kapocs az országban lakó különféle nemzetiségek közt is. Holnap nyelv és felekezet különbsége nélkül fog hangozni templomainkban és lakomákon a hálafohász , fény nevére, áldás életére! * A nemzeti színházban az előadások szerdán, augusztus 20-dikán, »Az ember tragédiájá«val kezdődnek meg. A hét következő játékrendje ez: 21-dikén »A vasgyáros«, 22-én »A Stomfay család,« 23-án »Fedóra«, 24-én »II. Rákóczi Ferenc fogsága«, 25-én »Odette.« Az első héten tehát, a fővárosba érkező vidékiek kedvéért, mindennap lesz előadás. Azontúl egész október elsejéig csak a rendes drámai békésnapokon, hétfőn, szerdán, pénteken és vasárnap játszanak. Drámai eredeti újdonságok a következők vannak a saisonra: »Egy asszony története« eredeti színmű, ismeretlen szerzőtől; a »Nora« eredeti dráma, irta Csiky Gergely; »Az arany ember«, regényes dráma, irta Jókai; »Első szerelem«, a Teleki-pályázaton száz aranynyal jutalmazott eredeti vígjáték, irta Somló. Külföldiek : »Maucroix gróf« Delpit drámája, mely tavasz óta várja G. Csillag Teréz asszony újra fölléptét; »Stilton Timót« John Poolenak, a »Pry Pál« szerzőjének vígjátéka. Midőn Nagy Imre megkezdheti működését, színre kerül a Teleki »Kegyenc«-e, egészen új berendezéssel, Szigligeti »Fény árnyai« című drámája, Shakspeare »Antonius és Cleopatra«ja Szász Károly s »IV. Henrik«-je Lévay József eddig nem használt fordításában. Újdonság lesz még Goethe »Faustja« Dóczi Lajos fordításában és Alarcon »Hazug«-ja a Győry Vilmoséban. Szeptember elején új betanulással fogják előadni »III-ik Rikhárd király«-t. Az eredeti drámák közül fölelevenítendő darabok a körülmények szerint mindig az újakkal váltakozva fognak színre kerülni. Az igazgatóság körlevélben értesítette a tagokat, hogy jövőben nyílt jelenetek közt a közönség hívására meg nem jelenhetnek s e szerint módosítá a színházi törvényeknek erre vonatkozó pontjait. Ez intézkedés azonban csak a közönség támogatásával érvényesülhet, azért az igazgatóság színlapokon és hírlapokban kéri föl a közönséget, hogy ez érdekében hozott határzat eredményét azzal szíveskedjék biztosítani, hogy a működő művészek visszatérését a színpadra, nyílt jelenetek közben, ne kívánja. Augusztus és szeptemberben a nyári mérsékelt helyárak mellett tartják az előadásokat. De a rendes helyárak is mérsékeltebbek lesznek az eddigieknél. Földszinti és első emeleti páholy napi ára 8 frt, másod emeleti páholyé 7 frt, erkély és földszinti elsőrendű támlásszéké 2 frt, másodrendű támlásszéké 1 frt 50, másod emeleti zártszéké az első sorban 1 frt 20 kr, a második és harmadik sorban 1 frt, a harmadik emeleten első sorban 80 kr, a másodikban 60, a harmadik és negyedikben 40 kr. A drámabíráló bizottság is megkezdte működését s az igazgató már szétküldte a tagokhoz a június végétől máig beérkezett eredeti műveket, melyek közt ismert színműíróktól is vannak vígjátékok. * Zenés misék. A király születésnapján aj budavári helyőrségi templomban ünnepélyes zenés mise lesz. Zsasskovszky b-dúr miséjét adják elő s mellékletek lesznek »A dicsőséges szent szűz«, »Imádlak téged« és »Üdvözlégy szent test« című régi énekek a tizenhetedik századból. — Szent István napján az ünnepélyes körmenet szent jobbal reggel hét órakor indul a várpalotai Zsigmond-kápolnából a helyőrségi templomba, hol Molnár György rév-komáromi apátplébános mond magyar szent beszédet, utána pedig Horák miséjét adják elő. Betétek lesznek: »Régi ének Szent-István királyról« 1697-ből és két régi ének az oltári szentségről. A magánrészeket Farkas Ilona k. a. énekli, a zene- és énekkarokat Kneifel Antal karnagy vezényli. A régi magyar énekeket Bogisich Mihály budavári prépostplébános irta át vegyes karra. * Gróf Szapáry Gézáné úrnőnek, mint Fiuméból írják lapunknak, az a terve, hogy megveszi a Frangepánok régi tersattoi várát, mely most a Nugent grófok tulajdona. Ha megveszi, akkor helyre is akarja állíttatni s koro.kint laknék benne. * A népszínház láthatára »csillagosodik«, miután nyári planétája csak az elefánt volt. Itthon vannak már a primadonnák mind s a’primeur-ök is. Pénteken, minthogy a »Koldusdiák«-ot Hegyi Aranka kisasszony hirtelen rosszulléte miatt nem lehetett előadni s a »Rip van Winkle«-t vették elő. Vidor Pál is föllépett már, nyári szabadságideje után először s tapsokkal üdvözölték. Hosszas betegeskedése csak énekhangján hagyott egy kis nyomot, de érzéssel és hatással énekelt így is. Tegnap a színház uralkodó csillaga jelent meg : Blaha Lujza asszony, ki már egy héttel ezelőtt visszaérkezett Borszékről. Nincs még ugyan itthon Budapesten, csak otthon, Gödöllőn, (a nyaralójában), de serényen kezdi működését, tegnap »A vörös sipká«-ban, ma a »Piros bugyelláris«ban (Tamásival együtt) mutatva be magát. Róla csak azért nem mondhatjuk el, hogy jót tett neki a pihenés, mert ő mindig egyformán ragyogtatja művészetét, aranyos kedélyét. Mikor tegnap a színpadra lépett, percekig tartott tapsvihar üdvözölte. Sokáig nem juthatott tőle szóhoz. Azután játszott úgy, amint csak ő tud játszani a népszínház deszkáin. S olyan Jucika volt, amilyet alakítani még neki is csak jókedvében sikerülhet. A közönség, mely jóformán megtöltötte a nézőtért, nem győzött eltelni gyújtó dalaival. Nagy részüket, a fölzajló tapsokra, meg is kellett ismételnie. Mellette még Vidtor (Széll Matyi) érdemel dicséretet, kinek játékát szintén sűrűn kisérte tetszés* 1251