Fővárosi Lapok 1884. augusztus (180-204. szám)

1884-08-17 / 193. szám

közé jutott s azért megkisérlette a híres Beöthy Ödönre bízni a szinügy vezetését, de Beöthy nem fo­gadta el, a különben is beteges Sándorfi ugyanezen évben meghalt. 1826-ban már ismét Éder György társulata működött Váradon s ugyanez évben még másik há­rom társulatot fogadtak be a város falai, u. m. a német Bibiét, Abdayét és Balláét. Abday társulatában voltak a híres Székelyné, Czelestin, Szentpétery, Udvarhelyi, Déryné, Parázsóné, Páli, Hubenay sat. Az 1827-dik év nagyon nevezetes a váradi szí­nészet történetében, mert ekkor történtek az első lépé­sek az állandó színház építésére, mely eszmét mind a város, mind a megye legnagyobb lelkesültséggel ka­rolta föl, míg az eszme kivitele a hatalom részé­ről itt is ismét akadályokba ütközött. Míg Bihar­­megye határozata többi közt igy szól: »Tagadhatlan lévén az, hogy a nemzeti játékszínek nemcsak a hazai nyelv pallérozódására és virágzódására, hanem a nem­zeti karakter fenntartására is hathatós eszközül szol­gálnak, azon okból ezen folyamodó városnak ez új nemzeti játékszín felállítására célzó hazafias törekedé­­se a megye rendeinél teljes megelégedést és helyben­hagyást talál. Ugyanekkor a főszolgabíró urak fel­hivatnak, hogy a járásaikban lakó földesurakat és ne­meseket a nemzeti kultúra és anyai nyelv gyarapításá­nak tekintetéből a projektumba vett magyar játék­színnek felépítésére szükséges hazafias segedelem ön­­kényű­ ajánlására szólítsák föl.« Mig a megye rendei ily hazafiasan buzgólkodnak a nemzeti ügy mellett, mig Sándorfi saját költségére naponkint két-két tanu­lót vezetett be az előadásokra, hogy ott erkölcsileg nemes­üljenek s nyelvükben, szokásaikban simulja­nak, addig a helytartótanács 1827. ápril 17-kén má­sodízben dörgi, hogy a mely gyermekek a nemzeti színi előadásokat látogatni tiltó rendeletet áthágják, azok »kirekesztetnek az iskolából vagy az erkölcsre nézve a második osztályba tétetnek, a mi már sokszor megesett.« Hogy Nagy-Váradnak nincs még máig sem állandó szilárd színháza, ennek oka legnagyobb rész­ben a hatalom gáncsai, mely hatalom segélykezet nyert Lajcsák akkori latin szertartású püspökben. Mi a K. Nagy Sándor érdekes könyvét végtglen ki­vonatban sem ismertethetvén e helyütt: Várad színé­szete történetének ama korszakaira szorítkozunk, me­lyek szervi kapcsolatban állnak egyszersmind Magyar­­ország alkotmányos s nemzetiségi küzdelmeinek tör­téneteivel, melyeket Horváth Mihály oly szépen s oly kimerítően megirt. Mivel Biharmegye a színészetet nemzetiségünk s hazafias művelődésünk biztosítékának tekintette, azért nem vette zokon, hahogy a magyar színtársula­tok minden bajukban hozzája fordultak orvoslásért. Ismertetésünket azon erélyes állás rajzolásával fejez­zük be, melyet Bihar a cenzúra kikapásai miatt a kor­mányszékek ellenében is elfoglalt. Mert a váradi színtársaságoknak — miként néhány föntebbi idézetünkből is kitűnik — sok baja volt a cenzúrával, mely itt különös ellenszenvvel járt el: a legjelesb darabok előadását betiltotta, vagy oly törléseket, változtatásokat tett bennök, hogy »a miatt mind a szerző munkája, mind a Theátrum célja s­iker­­telenné tétetik.« Ezen baj és visszaélés orvoslása vé­gett a szintársaság ismét hatalmas pártfogójához, a megyéhez folyamodott. Bihar a folyamodást tárgyalás alá vette s azt határozta, hogy »a társaság az olyan darabokat, melyek magyar nyelven már nyomtatásban vannak, következésképen már a cenzúrának tárgyai semmiképen sem lehetnek, mindenkor szabadon előad­hatja ; ami a kézírásban levő eredeti vagy fordított darabokat illeti, ha azokban akár az egészre, akár a munkának belső értékét tárgyazó bizonyos végzésekre nézve a cenzor felakadna, az ilyen esetekben minden­kor folyamodhatnak a jádzó-tár­saság tagjai Viceispán urakhoz, akik ezennel meghatalmaztatnak, hogyha a helybeli cenzúra által némely darabok, melyek a til­tottak közé épen nem tartoznak, előadásában ellenve­tés tétetne és azoknak foglalatjában semmi olyan ki­tételek, melyek vagy az uralkodó, vagy a vallás vagy az erkölcsiség vagy végre a Constitutió ellen volnának, nem találtatnak, annyival inkább, ha azon darabok a haza főbb városaiban már el is játszottak, az efélék­­nek előadására mindig szabadságot adhatnak.« E határozatával a megye az alispánokat a cen­zorok cenzoraivá t­ete, de lett is erre fölháborodás. Lajcsák Ferenc püspök volt akkor a váradi kerület­ben a »tudományo­­i dolgok főigazgatója«, ki azonnal bevádolta a megyét a helytartótanácsnál, honnan 1829. febr. 24-én mennydörgő rendelet érkezett le, melyben előadatik, hogy a nagyváradi diákszertartású megyés püspök által tett azon följelentés következtében, hogy a »helybeli nemzeti színjátszóknak a cenzúra ellen beadott panaszára oly határozatot hoztak, mely­nél fogva a cenzúra aktivitásának gyakorlásában megakadályoztatott, a miért a megye rendeit oda uta­sítja, hogy mivel felsőbb kir. parancsolatoknál fogva meg vannak határozva azon rendszabályok, me­lyekhez a könyvek kinyomattatása és a közönséges helyeken előadandó játékok megvizsgálásában a cen­zúra magát tartani köteles, ahhoz képest a cenzor a megyék felvigyázása alá nem tartozván, az e részben tett rendelések vézessenek vissza annál inkább, hogy a M. H. tanács a följelentő megyés püspöknek kötelessé­gévé tette, hogy a helybeli cenzúrát ezután is a maga kötelességének teljesítésére utasítsa.« E leiratra az önkényes hatalom előtt megha­jolni nem akaró megyei közönség igy határozott: »Sajnálva értették a megye rendei, hogy a m. megyés püspök ur mint a nagyváradi kerületben a tudománybeli dolgok főigazgatója által tett följelentés következtében azon közjóra és a nemzeti nyelv palléro­­zódásának előmozdítására hozott határozatot, melyet a helybeli magyar rádió-társaságnak beadott pana­szos és kérő levelére tettek, a nagy M. H. Tanács által, a felolvasott k. parancsolatnál fogva különböző értelemben láttatik vétetve lenni, mint a mely indító okoknál fogva és a mely okoktól vezéreltetve — a megye rendei azt hozni szükségesnek látták; mert épen nem volt s nem is lehetett célja a kérdésbe vett határozásnak az, hogy a helybeli cenzúra a maga aktivitásának az éleibe szabott felsőbb rendszabások­hoz képest leendő gyakorlásában akadályoztassák, még kevésbbé volt fundamentuma az, mintha a me­gye rendel a cenzúrára való felvigyázatot, melyet ez idő szerint a felsőség jussaihoz tartozónak ezennel elismernek, magukénak tenni kívánták volna, hanem egyedül a folyamodó társaság esedező levelében fog­lalt azon panaszok vonták magukra a közönség figyel­mét és tették szükségessé az érdeklett rendeléseket, mely panaszoknál fogva az terjesztődött a megye ren­des­elibe, hogy a jádzó-társaság a cenzúra által több nevezetes játékdarabok előadásától, melyek nemcsak az, hogy a tiltottak közé nem tartoznak, hanem a haza főbb városaiban már elő is adattak, vagy egé­szen elmozdittatik, vagy azoknak előadása oly sok kihagyásokkal engedtetik meg, hogy azon hiányossá­gok miatt mind a szerző munkája, mind az előadás célja sikertelenné lesz. Továbbá, hogy a cenzúra a já­tékdaraboknak előadhatását nem a felsőbbi, zsinórmér­tékül szolgáló utasítások, hanem csak önkényes tet­szése szerint engedi meg, mely panasznak igaz­ságát egészen nyilvánságossá teszi csak azon kör­­nyűlállás is, hogy a helybeli cenzúra az elke­­rülhetlenül megkívántató és zsinórmértékül szol­gáló tiltott könyvek katalógusa nélkül most is szű­kölködik, melyeknek nem létében hogy a cenzúra a feladott panaszokra igen könnyen alkalmatosságot szolgáltathatott, önkényt következik s ezen környül­­állások miatt voltak kénytelenek a megye rendei a jelesebb daraboknak előadhatására nézve némely ren­deléseket tenni oly általán fogva és világos megjegy­zéssel, hogy egyedül csak az olyan darabok adatása engedtessen meg, melyek a tiltottak közé épen nem tartoznak és melyeknek foglalatjában semmi olyan kitételek, melyek vagy a vallás, vagy az uralkodó, vagy az erkölcsiség vagy végre a Constitutió ellen vol­nának,­­ nem találtatnak, vagy pedig olyan darabok legyenek, melyek a Haza főbb városaiban már elő is adódtak. Ezekhez képest meg lévén a megye rendei győződve a felől, hogy a kérdésbe vett határozatukban semmi olyan rendeléseket nem tettek, melyek a k. ke­gyelmes parancsolatokkal összeütközésbe jönnének, és a­melyeket tettek, azokat egyedül a nemzeti kultúra elő­menetele és az anyai nyelv pallérozása tekintetéből tet­ték, mely minden törvényhatóságnak szent kötelessége, valóban nem titkolhatják el azon kedvetlen érzést, mely bennök az ezen, minden előre való meghallgatá­suk nélkül érkezett terhes foglalato­k. parancsolat fel­­olvastatása alkalmatosságával származott és kívánták a fentebb említett észrevételeiket egy alázatos felirás által a nm. helytartótanács elébe terjeszteni oly aláza­tos kéréssel, hogy minden további kedvetlenségek ki­kerülése tekintetéből méltóztasson a nm. helytartóta­nács a maga útján rendelést tenni az iránt, hogy a helybeli cenzúra a szükséges zsinórmértékül szolgáló játékdarabok katalógusával provideáltasson.« E rövid kivonatban — azt hiszem — élénk mű­velődéstörténeti képet nyújtottam K. Nagy Sándor könyve után a jelen század három első tizedéből, mely képnek adatokkal támogatott rajzolását szerző egészen napjainkig folytatja. Szokoly Viktor: Fővárosi hírek. * A király születésnapját (az ötvenötödiket) holnap ünnepeljük. Templomokban Te Deumokkal, sziveinkben a legőszintébb szerencsekivánatokkal. Sok okunk van kívánni ő felségének a leghosszabb s a legboldogabb életet, mert mióta jól megismerte, sze­reti is a magyart. Védi az ország alkotmányát, emeli a nemzet erejét, istápolja műveltségi törekvéseit. Ennek egy nagy emléke a sugárúti operaház is, az ő ajándéka a nemzetnek. S az ő koronája az erős ka­pocs az országban lakó különféle nemzetiségek közt is. Holnap nyelv és felekezet különbsége nélkül fog hangozni templomainkban és lakomákon a hálafo­hász , fény nevére, áldás életére! * A nemzeti színházban az előadások szerdán, augusztus 20-dikán, »Az ember tragédiájá«­­val kezdődnek meg. A hét következő játékrendje ez:­­ 21-dikén »A vasgyáros«, 22-én »A Stomfay család,« 23-án »Fedóra«, 24-én »II. Rákóczi Ferenc fogsága«, 25-én »Odette.« Az első héten tehát, a fővárosba ér­kező vidékiek kedvéért, mindennap lesz előadás. Azon­túl egész október elsejéig csak a rendes drámai bék­­ésna­pokon, hétfőn, szerdán, pénteken és vasárnap játszanak. Drámai eredeti újdonságok a következők vannak a saisonra: »Egy asszony története« eredeti színmű, ismeretlen szerzőtől; a »Nora« ere­deti dráma, irta C­s­i­k­y Gergely; »Az arany ember«, regényes dráma, irta Jókai; »Első szerelem«, a Teleki-pályázaton száz aranynyal ju­talmazott eredeti vígjáték, irta Somló. Külföldiek : »M­aucroix gróf« Delpit drámája, mely tavasz óta várja G. Csillag Teréz asszony újra fölléptét; »Stil­ton T­i­m­ó­t« John Poolenak, a »Pry Pál« szerzőjének vígjátéka. Midőn Nagy Imre megkezdheti működését, színre kerül a Teleki »Kegyen­c«-e, egészen új be­rendezéssel, Szigligeti »Fény árnyai« című drá­mája, Shakspeare »Antonius és Cleopatra«­­ja Szász Károly s »IV. Henrik«-je Lévay József eddig nem használt fordításában. Újdonság lesz még Goethe »Faustja« Dóczi Lajos fordításában és Alarcon »H­a­z­u­g«-ja a Győry Vilmoséban. Szep­tember elején új betanulással fogják előadni »III-ik Rikhárd királ­y«-t. Az eredeti drámák közül fölele­­venítendő darabok a körülmények szerint mindig az újak­kal váltakozva fognak színre kerülni. Az igazgatóság körlevélben értesítette a tagokat, hogy jövőben nyílt je­lenetek közt a közönség hívására meg nem jelenhetnek s e szerint módosítá a színházi törvényeknek erre vonat­kozó pontjait. Ez intézkedés azonban csak a közönség támogatásával érvényesülhet, azért az igazgatóság színlapokon és hírlapokban kéri föl a közönséget, hogy ez érdekében hozott határzat eredményét azzal szíves­kedjék biztosítani, hogy a működő művészek vissza­térését a színpadra, nyílt jelenetek közben, ne kívánja. Augusztus és szeptemberben a nyári mérsékelt hely­árak mellett tartják az előadásokat. De a rendes helyárak is mérsékeltebbek lesznek az eddigieknél. Földszinti és első emeleti páholy napi ára 8 frt, másod emeleti páholyé 7 frt, erkély és földszinti elsőrendű támlásszéké 2 frt, másodrendű támlásszéké 1 frt 50, másod emeleti zártszéké az első sorban 1 frt 20 kr, a második és harmadik sorban 1 frt, a harmadik eme­leten első sorban 80 kr, a másodikban 60, a harmadik és negyedikben 40 kr. A drámabíráló bizottság is megkezdte működését s az igazgató már szétküldte a tagokhoz a június végétől máig beérkezett eredeti műveket, melyek közt ismert színműíróktól is vannak vígjátékok. * Zenés misék. A király születésnapján aj bu­­davári helyőrségi templomban ünnepélyes zenés mise lesz. Zsasskovszky b-dúr miséjét adják elő s mellék­letek lesznek »A dicsőséges szent szűz«, »Imád­lak téged« és »Üdvözlégy szent test« című régi énekek a tizenhetedik századból. — Szent­ István nap­ján az ünnepélyes körmenet szent jobbal reggel hét órakor indul a várpalotai Zsigmond-kápolnából a helyőrségi templomba, hol Molnár György rév-komá­romi apátplébános mond magyar szent beszédet, utána pedig Horák miséjét adják elő. Betétek lesznek: »Régi ének Szent-István királyról« 1697-ből és két régi ének az oltári szentségről. A magánrészeket Farkas Ilona k. a. énekli, a zene- és énekkarokat Kneifel Antal karnagy vezényli. A régi magyar éne­keket Bogisich Mihály budavári prépostplébános irta át vegyes karra. * Gróf Szapáry Gézáné úrnőnek, mint Fiu­méból írják lapunknak, az a terve, hogy megveszi a Frangepánok régi tersattoi várát, mely most a Nu­gent grófok tulajdona. Ha megveszi, akkor helyre is akarja állíttatni s koro.kint laknék benne. * A népszínház láthatára »csillagosodik«, mi­után nyári planétája csak az elefánt volt. Itthon van­nak már a primadonnák mind s a’primeur-ök is. Pén­teken, minthogy a »Koldusdiák«-ot Hegyi Aranka kisasszony hirtelen rosszulléte miatt nem lehetett előadni s a »Rip van Winkle«-t vették elő. Vidor Pál is föllépett már, nyári szabadságideje után először s tapsokkal üdvözölték. Hosszas betegeskedése csak énekhangján hagyott egy kis nyomot, de érzéssel és hatással énekelt így is. Tegnap a színház uralkodó csillaga jelent meg : Blaha Lujza asszony, ki már egy héttel ezelőtt visszaérkezett Borszékről. Nincs még ugyan itthon Budapesten, csak otthon, Gödöllőn, (a nyaralójában), de serényen kezdi működését, teg­nap »A vörös sipká«-ban, ma a »Piros bugyelláris«­­ban (Tamásival együtt) mutatva be magát. Róla csak azért nem mondhatjuk el, hogy jót tett neki a pihenés, mert ő mindig egyformán ragyogtatja művé­szetét, aranyos kedélyét. Mikor tegnap a színpadra lépett, percekig tartott tapsvihar üdvözölte. Sokáig nem juthatott tőle szóhoz. Azután játszott úgy, a­mint csak ő tud játszani a népszínház deszkáin. S olyan Jucika volt, a­milyet alakítani még neki is csak jóked­vében sikerülhet. A közönség, mely jóformán megtöl­tötte a nézőtért, nem győzött eltelni gyújtó dalaival. Nagy részüket, a fölzajló tapsokra, meg is kellett is­mételnie. Mellette még Vidtor (Széll Matyi) érdemel dicséretet, kinek játékát szintén sűrűn kisérte tetszés­* 1251

Next