Fővárosi Lapok, 1886. január (23. évfolyam, 1-31. szám)

1886-01-20 / 20. szám

tói is. Az első számba többek közt Balázs Sándor irt beszélyt.­ E szám általában ügyesen, élénken van szerkesztve, van változatos ujdonsági rovata is. A lap előfizetési ára egész évre négy írt s ez összeg a szer­kesztő nevére küldendő Ipolyságra. A »Hont« heten­ként egyszer fog megjelenni s hivatalos közlönye a megye szabadelvű pártjának. * Debreceni színészet. Debreceni levelezőnk írja: A színházi pályázat határideje szombaton járt le. Pályázták: a hármas színész-konzorcium, Nagy­­ Vince temesvári, Tóth Béla szabadkai és más igazga­­­­tók, mint hírlik Mándoky Béla is. Legtöbb kilátása a konzorciumnak és Nagy Vincének volt, de mióta Somogyi Károlyt illetékes helyről felszólították, hogy vállalja el az igazgatást egyedül, csak ő jött ko­molyan számba. A sajtó és közönség igen örvendett, midőn hétfőn csakugyan Somogyi lett győztes, mert mindenki hiszi, hogy a­mily lelkiismeretes színész és főrendező jelenleg, épp oly igazgató is lesz, kinek ke­zében a debreceni színészet előbbi virágzó helyzetébe jut. A hét újdonsága: Klárné »Urak és cselédek« című bohózata, a sajtó minden kifogásai dacára, a közönségnél jó fogadtatásra talált. A nézőtér szoron­gásig megtelt és a ház csak úgy rengett a kacagástól. A cseléd trifoliumot Orley Flóra k. a., Bodroginé és Gyöngyi ábrázolták mulattatóan. Szombaton már har­madszor adták szorongásig telt ház előtt a »Sötét pont«-ot, melyben ismét Nagy Ibolyka k. a. (Lydia) tett ki magáért. Ferenczi Gyula tehetséges fiatal szí­­nész jutalmára a »Cifra nyomoruság«-ot választó s bár Sodrót elismerésre méltóan játszta, a színház még félig sem telt meg. * Apróbb hírek. A »menyasszony ked­vese« Deák Pál baritonista népszínművét, mely a tavaszszal Lányi Ernő zenéjével a népszínházban is színre kerül, a szerző jutalomjátékára előadják Pécsett. — Szépirodalmi matinéét rendez e hó 24- én az egyetemi olvasókör, e hét végén pedig rhetorikai estélyt. * Fővárosi hírek. * Szlavón küldöttség Budapesten. Az orsz. kiállításban részt vett szlavón kiállítóknak egy 15 tagból álló küldöttsége járt tegnap a fővárosban Pfeiffer Károly Lipót nagybirtokos vezetése alatt s tisztelgett előbb Matlekovics Sándor államtitkárnál, mint a kiállítás elnökénél, azután gróf Zichy Jenő alelnöknél s végül Schnierer Gyula igazgatónál. Mind­egyiknek díszesen kiállított köszönő feliratot nyújtot­tak át a küldöttség összes tagjainak aláírásaival. A megtiszteltek melegen köszönték meg a váratlan meg­tiszteltetést. Matlekovics és Schnierer a kereskedelmi minisztérium épületében, gr. Zichy pedig az orsz. iparegyesületben fogadta a küldöttséget. Mielőtt Budapestre jöttek, Eszéken gróf Normannál, a szla­vón kiállítási bizottság elnökénél és Bartolovics al­elnöknél tisztelegtek, megköszönve a kiállítás létre­jötte körül kifejtett buzgó működéseiket. S mindket­tőnek külön hálafeliratot nyújtottak át. Normann el­nök ugyanez alkalommal osztotta ki az ottani keres­kedelmi és iparkamara helyiségében a kiállítóknak a királyi kitüntetéseket. A kiosztás előtt a nagy kül­döttség felkereste Plavsich Athanáz Miklóst, a hor­­vát szlavón kiállítás volt főfelügyelőjét és az ottani iparkamara titkárát, köszönetüket fejezték ki neki a kiállítás körül végzett buzgó és sikeres működéséért és egy 50 arany súlyú tömör aranyból készült renais­sance stily allegorikus csoportot nyújtottak át hálá­­juk jeléül. Innen a küldöttség Zágrábba ment s gr. Khuen-Héderváry horvát bánnak nyújtott át díszes hálafeliratot, végül pedig a fővárosba jött, hogy a ki­állítás főintézői iránt rój­­a le háláját. * Az unitáriusok budapesti német szuperinten­densül Schwarz Gyula lelkészt hívták meg Berlinből. Mielőtt azonban átvenné budapesti hivatalát, előbb meglátogatja a bécsi és gráci reform-községeket, me­lyek kedvezőtlen viszonyok közt vannak. Vallási könyvül az új szuperintendens is megtartja Ferencz József kolozsvári püspök németre fordított katekiz­musát, a német unitáriusok dogmatikus tekintetben szorosan az erdélyi unitáriusok tanaihoz csatlakoz­ván. Liturgiai tekintetben a német és angol unitá­riusok az osztrák evangélikusok szokásait követik. Schwarz lelkész hivatalba lépése után rögtön hozzá fognak egy német unitárius kápolna építéséhez a ke­­repesi­ úton, a tervezett templomra nem gyűlvén be elég összeg. * Farsang. Az athleta-bál háziasszonyi tisztére a bizottság báró Sennyey Pálné úrnőt nyerte meg, a­mi még inkább fokozza a vigalom sikere iránt táplált reményeket. A rendező bizottság már szét­­küldte a meghívókat s kéri azokat, kik tévedésből nem kaptak, forduljanak a bizottsági irodához (»Bu­dapest« fogadó.) — Az épitő­iparosok ez évben is megtartják báljukat. Február 13-dikára tűzték ki, a redoute termeibe. — A budai tanitó-egylet február 1-én rendez táncvigalmat, segélyalapja ja­vára. A meghívókat már szétküldték s belépti jegyek egy írtjával kaphatók Sebastiany Ilona rendező bi­zottsági pénztárnoknál s a budai elemi iskolák igaz­gatóinál. — Az országos központi kat­h. le- Képviselőb­íz. (7.) A hétfői vihar után tegnap ismét nyugod­tan folyt tovább a képviselők tanácskozása. Nemcsak a költségvetés általános tárgyalását fejezték be, hanem elintézték a két ház közti érintkezésről szóló javasla­tot is. Péchy Tamás elnök megnyitván az ülést, a tör­vényhatóságokról szóló javaslat ellen intézett több kérvényt mutatott be, Gajáry Ödön előadó pedig elő­terjesztette a kér­vény­­­bizottság jelentését a kérvé­nyek 18 dik sorozatáról. Ezt szombaton fogják tár­gyalni. A napi­rend első tárgya a költségvetés általá­nos tárgyalása volt. Helfy Ignác, párbeszédet mondva, visszapillan­tást vetett a vitára és hibáztatta, hogy a kormánypárti padokról három napig nem szólt senki; a régi Deák­párt a költségvetésnél azt soha sem tette. Megrótta azt a hangot is, melyet a vita folyamán az ellenzék szónokaival szemben használtak; a miniszterelnök adta ki a jelszót s az előadó követte, pedig a gúny csak akkor van megengedve, ha a megtámadott fél meg is érdemli s a ki használja, bir azzal az önérzet­tel, hogy részen van az igazság. Helly elsorolta, mi­lyen kiváló szónokok szóltak az ellenzék részéről, aztán Hegedűs Sándor előadónak megjegyzi, hogy az ellenzék joggal tesz kifogásokat, mikor az előadó maga azt mondta, hogy a költségvetés nem jó, de a helyzetnek megfelel. Ez emlékezteti a szólót a szoi­­kus tanra: légy bátor mindenek fölött, de ha szorult helyzetben vagy, légy merész s ha ügyed egészen ve­szendő, légy vakmerő. (Derültség.) Hogy a független­ségi párt, mint Hegedűs monda, sisyphusi munkát vé­gez, az nem baj, a baj az, hogy a nemzet végez si­syphusi munkát a kormány által rárakott terhekkel; ha pedig a mérsékelt ellenzéket Tantalushoz hason­lítja, erre megjegyzi Helfy, hogy a mérsékelt ellen­zék tagjai ott voltak a forrásnál, a kormánypárton, meríthettek volna, de nem kellett nekik. Ezután meg­jegyzéseket tett Helfy a kormánypárti szónokok s a pénzügyminiszter beszédeire, egyebek közt megje­gyezve, hogy gróf Szapáry megtalálta a hangot, mely illik egy miniszterhez és a tárgyhoz, de számadatai mesterséges csoportosításával a helyzetet szépítenie nem sikerült. A szóló egy feltétel alatt belenyugszik a költségvetésbe: jelentse ki a pénzügyminiszter, hogy ha az 1886 diki zárszámadásokban 42 millió lesz a deficit, akkor az egész kabinet beadja lemondását. (Derültség.) Végül hosszabban foglalkozott a minisz­terelnök beszédével, a nemzetiségi izgalmak növeke­désével s azzal, hogy a kormányelnök programmja: a magyar állameszme. Ez, úgy­mond Helly, furcsán hangzik azoknak az ajkán, kik lépésről lépésre föl­adják az államiság jogait, pedig önállóság nélkül ál­lam nem képzelhető. (Helyeslés a szélsőbalról.) Hegedűs Sándor előadó személyes kérdésben szólalt fel s Helly ellenében a használt hangra nézve megjegyzi, hogy az egyes ellenzéki szónokok tehetsé­gét, szellemét a legtávolabbról sem érinté, de mikor az ellenzékről minden áldott nap a meggyőződés-nélküliség, rossz politika, könnyelműség, az ország­­ érdekének feláldozása s más ilyen kifejezések hangza- t­a­nak és éppen most is monda Helly, hogy azt a hangot­­ Hegedűs akkor használhatta volna, ha mellette volna­­ az igazság, akkor végre is a szóló szabadságot vett­e magának, hogy a kifejezések tartalmatlanságát ki-­s mutassa. A sisyphusi és tantalusi hasonlatot pedig,­­ mint szavai idézéséből kitűnik, nem sértő értelemben­­ alkalmazta, hanem jelezte vele a terméketlen munká­­­­val járó érzést. (Élénk helyeslés a jobboldalon.)­­ Gráf Szapáry Gyula pénzügyminiszter szintén­­ felelt röviden Helfy beszédére. Arra a panaszra, hogy­­ a jobb oldalról mért nem szólaltak fel többen a költ­­s­­égvetés védelmére, a miniszter megjegyzi, hogy en­­­­nek oka az, hogy az ellenzék támadásai nem is any­­nyira a költségvetésre vonatkoztak, nem kellett töb­­­­bet mondani, mint a mi mondatott; maga Helly is : azzal kezdte első beszédét, hogy keveset fog szólni magáról a költségvetésről, Így jártak mások is, tehát nem volt sok cáfolni való. A nagy zárszámadási de­­ficitek, melyeket Helfy hibáztat, a beruházásokból erednek . Helfy, mikor a deficitet sokalja, a beruhá­zások csökkentését mégis ellenzi. Hogy jövőre semmi beruházás ne legyen, azt a szóló nem mondta, de van középút, melyet meg lehet tartani. Arra, hogy ha az idei deficit 42 millió lesz, Helfy elvárja a pénzügymi­niszter lemondását, gróf Szapáry megjegyzé, hogy az idei zárszámadások 1887. végén vagy 1888 elején ke­rülnek tárgyalásra s köszönetet mond Helfynek a jó kí­vánságért, hogy számítása szerint a szóló két év múlva még e helyen lesz. (Derültség.) Hogy mit fog akkor felelni, azt méltóztassék Helfynek bevárni, de egyet előre konstatál: Helfy szerint az idei eredmény tíz millióval rosszabb lesz az előirányzatnál. Majd annak idején, a zárszámadások tárgyalásánál konsta­tálni fogják, kinek volt igaza. (Élénk tetszés a jobb­oldalon.) A vita ezzel véget érvén, Péchy Tamás elnök föltette a kérdést. A többség felállással elfogadta a­­ költségvetést és elvetette Helly és Enyedi határozati javaslatait. A napirend második tárgya ama jelentés tár­gyalása, melyet az 1885. évi 7-dik törvénycikk alap­ján kiküldött országos bizottság a főrendiház és kép­viselőház egymás közti érintkezéséről és az országos bizottságok alakításáról készített. Rakovszky István előadó rövid tárgyilagos be­széddel indokolta a jelentésben foglaltakat. Az orszá­gos bizottság feladatát a törvény szorosan körvona­lazta, kimondva, hogy a főrendiház jogköre érintetlen marad; a bizottság tehát öt pontban csupán a két ház közti érintkezés és az országos bizottságok ala­kítása iránt tett javaslatokat, kéri, hogy a ház eze­ket mint a házszabályok függelékét léptesse életbe. Thaly Kálmán barátja minden észszerű nyítás­­nak, de ragaszkodik a történelmi hagyományok által a nemzet életében meggyökerezett szokásokhoz. Hi­vatkozik az angol parlamentre, hol fentartják a régi szimbólumokat; a német Reichsgericht bírái ma is piros palástban ítélnek. Ellenzi tehát a két ház érint­kezési módjának megváltoztatását, mert az eddigi szo­kás külsőleg is jelezte az összetartozást. Tisza Kálmán kormányelnök megjegyzi, hogy itt elvi vagy jogi skrupulus nem lehet, csak célszerű­ség kérdése. Régente küldöttségek vitték az üzenete­ket egyik tábláról a másikra, utóbb az itélőmesterek, 1848. óta a jegyzők. De a jegyzők által való üzenet­­váltásnál igen sokszor csupán az üzenet átvétele vé­gett kell ülést tartani s az alkotmányosságnak nem követelménye az, hogy csupán üzenetváltásért annyi ember kizavartassék működése köréből. Egyik házra sincs semmi lealázó abban, ha a két ház elnökei által érintkezik. Csernátony Lajos megjegyzi Thaly ellenében, hogy Angliában nem a jegyzők, hanem az elnökök ál­tal történik az üzenetváltás, az elnökök aztán fe­lelősök. Thaly Kálmán erre kijelente, hogy az angol parlamentet csak általánosságban említi, nem tüzete­sen a két ház közti érintkezés példájául.­­ Szilágyi Dezső egy a részletekre tartozó mó­dosítványt nyújtott be, Madarász József a javaslat el­len nyilatkozott, úgy­szintén Herman Ottó is. A többség általánosságban elfogadta a jelentést.­­ A részletes tárgyalásnál Rukovszky István előadó tü­­­­zetesebben indokolta az első pontot, kiemelve, hogy a jegyzők által való üzenetváltás mellőzése a parlamenti­­ működés érdekében áll s bizonyos tekintetben a par­­­­lament tekintélye is kívánja, mert az üzenet-átvétel ■ végett rögtönzött ülésen, melyre csekély számmal jöt­■ tek össze a tagok, gyakran el is intézték az ügyeket,­­ a­mi nem vált az elintézés előnyére. Az újjászerve­­­­zett főrendiház folytonosabb, alaposabb tevékenysé­■ get fog kifejthetni, ha nem zaklatják csupán forma­■ ság miatt tartott ülésekkel. A Szilágyi Dezső módo­­sítványát, hogy ne kézbesítési könyvről legyen szó,­­ hanem átvételi elismer­vényről, elfogadhatónak tartja,­­ Thaly Kálmán nem látja az okot mért kellene ■ a történeti, hagyománynyal szakítani; a javaslatot­­ csak az fogadhatja el, ki elvesztette érzékét a nem­■ zeti állam iránt. Tisza­ Kálmán kormányelnök ismételten ajánlja a javaslatot, mert nem ijeszti el a fenyegetés, hogy csak az fogadhatja el, a­ki elvesztette a magyar állam iránti érzékét, csodálkozik, hogy Thaly a magyar állam eszményét abban a kölcsönkért attilában ide­­oda járó jegyzőben látja. (Derültség és helyeslés jobb­ról.) Thaly­ Kálmán, személyes kérdésben szólva, a miniszterelnöknek megjegyzi, hogy a ki­generálisok waffenrockjába kapaszkodik, az gúnyt űz az attilából. (Derültség, zaj.) Tisza Kálmán kormányelnök azt fe­lelte, hogy nem az attilából űz gúnyt, hanem ama szokásból, hogy kölcsön vett attilában jártak át, visz­­szautasítja tehát Thaly szavait. (Élénk helyeslés jobb­ról, zaj balról.) A javaslat ellen szólt még Olay Szilárd, de a többség, az előadó felszólalása után változatlanul el­fogadta a szakaszt. A negyedik pontnál Szilágyi Dezső adott be módosítványt, majd azt ajánlotta, hogy az egész szakaszt utasítsák vissza a bizottság­hoz , d­e a többség Tisza Kálmán kormányelnök fel­szólalása után a szakaszt elfogadta, úgy­szintén némi módosításokkal a még hátralevőket is. Az ülés végén Tisza Kálmán kormányelnök fe­lelt Istóczy Győző interpellációjára az italmérési jog megváltása iránt. Kijelente, hogy a kormány foglal­kozott e kérdéssel oly irányban, hogy a regale állami közvetítéssel megváltassék, úgy, hogy egy ideig lega­lább még a községek birtokában maradhasson ; a ja­vaslatok készen is vannak, de hogy keresztül is vizes­senek, arra az általános pénzügyi helyzet kedvezőbb voltát kell megvárni, mert különben az államnak igen nagy terhet kellene elvállalni, vagy pedig a regaletu­­lajdonosok érdekét sérteni. Mihelyt lehető lesz, a kor­mány örömmel be fogja nyújtani javaslatait. A ház helyesléssel fogadta a választ és Istóczy Győző is tudomásul vette. Ma a költségvetés részletes tárgyalása követ­kezik. 138

Next