Fővárosi Lapok 1888. május (121-150. szám)
1888-05-04 / 124. szám
Péntek, 1888. május 4. 124. szám. Huszonötödik évfolyam. Szerkesztői iroda: Budapest, ferenciek tere 3. sz. I. emelet. Előfizetési dij: Félévre................................8 frt Negyedévre .....................4 frt Megjelenik mindennap.FŐVÁROSI LAPOK SZÉPIRODALMI ÉS TÁRSADALMI NAPI KÖZLÖNY. Előfizetések szintúgy mint Hirdetések a kiadóhivatalba (Budapest, ferenciek tere, Athenaeum-épület) küldendők. Lelkem vándor-madár... Lelkem vándor-madár, messziről érkezett, Sóvárgva csapong ez idegen föld felett. Keresi, keresi, talán megtalálja — A pihenő fészket fris bokor aljába’. Óh, volt neki fészke napsugaras délen, Álomba ringatta enyhe öle mélyen ; S álmodozott egyre a ragyogó menyről, A ragyogó menyrül, két ragyogó szemrül. Óh, ha betekintett e bűvös szempárba: Benne ezt a földet bel más színben látta, Minden csupa fényben, derűben mosolygott, boldog vala lelkem, végtelenül boldog. Amerre csak néztem fészkem enyhe ölén, Szerelemmel borúlt a buja lomb fölém, Fakadó virága, zizegő levele Repeső örömmel súgta szivem tele. És ha közelemben szólott a madárdal, Vele énekeltem a kicsi madárral; Azt hittem, a szava csak énnekem csendül, Úgy reszketett lelkem a nagy igézettül. Jaj, de ledőlt fészkem, rám csapott a felleg, S beborított árnya egyre beljebb-beljebb ; Nyomorultan, nyögve, összetörött szárnynyal, Napokat, éjeket úgy zokogtam által! Lelkem vándormadár, messziről érkezett, Sóvárgva csapong ez idegen föld felett; Keresi, keresi, talán megtalálja A pihenő fészket fris bokor aljába’. S amerre bolyongott megfoszolt reménynyel, Pihegő gyanúval tekintve csak széllyel, Nem a lombot, látta, de a hervadt levélt: Szerelemre vágyott, de tőle félve félt. S visszakerült hozzád. (Almában nem egyszer, Nem egyszer, de százszor, nem százszor, ezerszer !) Vissza most imerten s álmélkodva nézi. Gyönyörködve érzi: áll fészke, a régi ! Áll fészke, a régi, szebben, ékesebben ! S rajt’ édesen pihen álmodozó lelkem: Neki virul az ág, neki hajt a virág, S neki örül megint ez az egész világ. És a mig merengve szép arcodra nézhet, Elfogja valami mondhatlan igézet: Pirosló ajakad édes mosolygása A pirosló hajnal bűvös hasadása. Két ölelő karod lesz a drága fészke, Gyönyöradó csókod itala és étke; És én úgy kirakom csókommal képedet, Mint kirakja isten csillaggal az eget. Lelkem vándormadár, messziről érkezett, Sóvárgva csapong ez idegen föld felett; Keresi, keresi, óh mondd, nem hiában, A pihenő fészket fris bokor aljában! Széchy Károly. --------------------- Nyáréji álom. (Elbeszélés.) Irta Schack Béla. (Folytatás.) Egy nyári estedulásra serkenteni. Laura csak nézett mereven s a mit kinyögni birt, e szavak voltak: — Az én szerepem le van hát játszva! Zádor békitőleg nyujta kezét. A szép asszony nem fogadta el. Gyors eltökéléssel ragadta meg férje karját, vonszolta őt a kocsihoz. Egy szökéssel fenn termett férje mellett a bakon s majdnem zokogva suga: »Menjünk!... A »boldogság« kibocsátá ostora sudarát s a két pejle, mint villám ragadó tova a könnyű kocsit. Két kebel megkönnyebbülten sóhajtott, ahogy a por elnyelte a távozókat s a többiekre is, jóllehet sejtelemmel sem bírtak az itt lejátszódott kis drámáról, valami csöndes nyugalom érzete szállt a szép asszony távoztával. Ily csöndes nyugalommal szállt alá a szép nyári este is. Vacsora után a háziúr Simikkel a kertre néző verandára vonult, a hol pipaszó mellett valami igen fontos megbeszélésbe merültek, mit Kökényessyné, ki ide-oda járva rendelkezett a másnapi teendőket illetőleg, csak néha szakított félbe egy-egy kedélyesmegjegyzéssel. Lojzi barátunk hol emerre, hol amarra settenkedett, míg végre elnyomta őt az álom, így cippelték szobájába, félig nyílt ajkakkal boldogan szenderegve. Etelka Klára kisasszonynyal sétált fel és alá a kertben. Hozzájuk csatlakozott csakhamar Zádor is, aki olyan jól érezte magát, mintha a csöndes, holdas éj lenne a rég keresett ír az utóbbi időben annyira zaklatott keblére. A mint az álomba merülő szemei előtt lassanként a tárgyak elvesztik éles, érdes felületüket s mindenek hovatovább egyenletes, lágy színezetet öltenek , úgy ringatta őt érzelmi álomba a fenséges nyáréji nyugalom. A kert alól a Tiszának halk csobogása hallatszott s keleten, a merről a hold lassan, méltóságtelien emelkedett mind magasabbra, fantasztikus havasokat s jéghegyeket képeztek a felváltva intenzív azúr és habfehér színben pompázó felhőcsoportok. Végtelen béke mindenféle, amelyet csak Klára I néni csacsogása szakított félbe. Gondolatai a múltba A második osztály számos jutalomtétele közt Sztrókay-féle száz-száz aranyas pályadíj kettő lesz; az egyik kérdés ismétlése a tavalyinak: a részegség befolyása a bűnesetek szaporodására, a másik pedig: azon elvek kifejtése, melyek alapján a hazai viszonyainknak legmegfelelőbb örökösödési eljárás és az ennek vezetésére hivatott hatóságok és hatósági közegek szervezete alkotandó volna. A harmadik osztály új jutalomtétele, (ezer forintos Lévay-díjra), ez: »a mathematika vagy mathematikai fizika egy oly fejezetének monográfia-jellegű tárgyalása, melynek az utolsó évtizedek tudományos haladásában fontos szerep jutott«. (határidő 1890. dec. 30.) Hunfalvy Pál átalánosságban felszólalt, hogy a pályázatoknál több eredményre lehetne számítni, ha a kérdések megfejtésére hosszabb időt engedne az akadémia. Erre az volt a válasz, hogy ennek megfontolása minden egyes kérdésnél az osztályok dolga. A főtitkár bejelenti az osztályok tagajánlásait és azt, hogy az igazgatótanács dr. Apponyi Sándort választotta meg tagnak. Megéljenezték. Török József rendes tag felszólalt, hogy a harmadik osztályban oly tagok is szavaztak az ajánlott tagokra, kik még nem tartották meg székfoglalójukat. Kérdés : helyes-e ez ? Szabó József titkár azt felelte rá, hogy ez az osztályban szokásban volt eddig is. Szász Károly szerint rossz szokás volt, mert az ügyrend szerint szavazatjog csak a székfoglalójukat megtartott tagokat illeti meg, s mivel e rossz szokás már egyszer szóban is forgott az akadémiánál, vigyázni kellett volna, hogy ne ismételjék; szerinte: a tagajánlási választást meg kell semmisíteni. Vadnay Károly javasla, hogy előbb megvizsgálandó: történt-e csakugyan hiba? Szabó Károly csak két oly szavazóra emlékezett ,s meg is nevezte,akik széket még nem foglaltak. Pauler Gyula szerint: ez elég, mert némely ajánlásnál két szó döntött. Az elnök föltette a kérdést: legyen-e új választás a harmadik osztályban? Tizenketten arra szavaztak, hogy legyen, s tizenketten arra, hogy ne le- sz akadémia nagyhete. (Az összes akadémia ülése, május 3-dikán.) (II.) Tegnap délután ötkor az akadémia ülésterme jól megtelt a három osztály tagjaival. Voltak jelen vidéki veterán tudósok is: Jedlik Ányos Győrből, Szabó Károly Kolozsvárról, Török József Debrecenből. Sőt eljött távoli honából egy francia külső tag is: Sayous Ede, ki a magyarok történetét írta meg a franciák számára. Angolországot Patterson Arthur képviselte, aki különben már a mienk, az angol nyelv tanára egyetemünkön. Stoczek József másodelnök elnökölt s legelőször is Fraknói Vilmos főtitkár jelenté be a jövő vasárnapi közillés tárgysorát, mely a következő lesz: Trefort Ágoston elnöki beszéde, (éljenzés); Fraknói Vilmos emlékbeszéde Ipolyi Arnold fölött; Szily Kálmán ily című értekezése: »Magyar természettudósok száz évvel ezelőtt« ; Keleti Gusztáv előadása az akadémiai díszterem falképeiről és ékítéséről; végül a főtitkári jelentés az akadémia lefolyt évi működéséről. Ez ünnepélyes közülés d. e. 10-kor a díszteremben lesz, mely most már mennyezeti ékítésével s Lotz Károly három történeti falképével, (Szent István, Kálmán király és Nagy Lajos életéből,) a főváros legszebb nyilvános terme. Gyulai Pál bejelentő, hogy a második osztály a kétszáz aranyas nagyjutalmat Fraknói Vilmos »Pázmány Péter életrajza« és Salamon Ferenc »A török hódoltság Magyarországon« című művének bővített kiadása közt javasolja megosztani, a Marczibányiféle ötven aranyas jutalommal pedig Károlyi Árpád »Buda és Pest visszavívása 1686-ban« című monográfiáját kitüntetni. Helybehagyták. Fraknói Vilmos megköszönte a kitüntetést s egyszersmind visszaajándékozta az akadémiának a neki ítélt száz aranyat a díszterem további falképeinek költségére, annál is inkább — úgy mond, — mert ama történelmi alak festésére fog kerülni a sor, kinek ő általa megírt életrajzáért nyerte Kabosné távozófélben volt férjével, ki nem mulasztó el pontosan értté jönni. Mindketten szerencsés utat kívántak Simiknek és Delényinek, akikkel az utóbbi időben csaknem naponként összejöttek volt. Delényi kezét még a küszöbön is lázasan szorította a szép asszony, miközben ajkai epedve suttogták: »Holnapra. .. biztosan!« Etelka véletlenül közvetlen közelében állt, úgy hogy hogy hallania kellett e szavakat. Most, hogy nem rejthető arcát a hangjegyfüzet mellé, leplezetlen élénkséggel látszott meg szelíd arcán a felszökkenő piros vér. Delényi figyelmét ez nem kerülte el; érezte, hogy tennie kell s valami hirtelen elhatározástól megragadtatva, majdnem hangosan mondta: — Alig hiszem, hogy lehetséges lesz, holnapután helyett már holnap utazom. A szép asszonyon szinte látszott, mint dermed meg. Arcán, mely hófehér lett, ott tapadt a stereotip mosoly, de milyen fájdalmas hatást gyakorolt ez ! A csapás nagy s ami fő, váratlan volt. Férje, ki szokása szerint semmit sem vett észre, alig tudta őt ma jutalmat. (Éljenzés.) Az elnök meleg köszönetet nyilvánított ez áldozatkészségért. Az első osztály körébe tartozott pályázatok jelentéseit a főtitkár felolvasta. Hogy a Sámuel-dijat (15 aranyat) Alexics György dolgozatának (Magyar elemek a román nyelvben.) Ítélték oda, s hogy a Nádasdy-díj 19 költői beszélyét és a Gorove-díjra (»Az eszthetika az ó és középkorban.«) versenyzett két művet nem találták jutalomra méltónak, már szerdai számunkban elmondtuk. Legérdekesb volt ezúttal az 500 frtos Lévay-díj eredménye »Fáy András életrajzára és műveinek kritikai méltatására«. A bírálók egyhangúlag a 2-dik számúnak ítélték a díjat, sok elismeréssel. Az elnök felbontván a jeligés levelet, kitűnt, hogy ennek szerzője dr. Radics Ferenc újvidéki tanár. Megéljenezték. Ismert név már irodalmunkban, mert több régi íróról s még több régi munkáról irt jeles munkákat, számos értékes cikket a »Bőv. Lapok« tárcájában is. A második osztály körében az Oltványi-díjnak (500 frt) volt eredménye. »A karthauzi rend magyarországi történetére« ketten pályáztak, s az egyiket jutalomra, a másikat dicséretre méltónak ítélték a bírálók. A jutalmazott dolgozat szerzője: Fedek Kreszcenc Lajos budapesti lelkész. A Sztrókay-féle száz aranyas díjra, (a szeszes italokkal való visszaélés befolyása a bűnesetek szaporodására.) öt versenymű volt, de a díjra egyiket sem találták méltónak. A harmadik osztályba az ezer forintos Lévaydíjra (a szarvasmarha-istállózás kérdése mező- és nemzetgazdasági tekintetben,) három pályázott, de egyik sem vívta ki a díjat, s mivel a kérdés már ismételten volt kitűzve, most az ezer forintot az akadémia alaptőkéjéhez csatolják. Az új jutalomtételek következtek. Ezek nagy részét is említettük szerdai számunkban s fogjuk közölni a közülési kihirdetés után. Ezúttal csak anynyit, hogy az első osztálynál a Teleki-díjra jövő évben szomorújátékok, a Karátsonyi-féle 200 aranydíjra pedig 1889-ben vígjátékokfognak pályázni.