Fővárosi Lapok 1889. május (118-148. szám)
1889-05-04 / 121. szám
Szombat, 1889. május 4.t 121. szám. Huszonhatodik évfolyam. Egyes szám 6 kr.FŐVÁROSI LAPOK. SZÉPIRODALMI ÉS TÁRSADALMI NAPI KÖZLÖNY. Szerkesztői iroda: Budapest, ferenciek tere .. . .. .■ 1 sz. I. emelet. Előfizetési dij: Félévre . . Negyedévre • Előfizetések szintúgy mint Hirdetések a kiadóhivatalba (Budapest, ferenciek tere, Athenaeum-épület) küldendők. A nagynéniké. (Elbeszélés.), Irta Munkácsy Kálmán. (Folytatás.) Irma rátekintett Alfrédre s érdeklődve látszott szavai hatását és a feleletet várni. Alfréd csak mosolygott. — Nem vagyok parthie-vadász. Nem is tudom, hogyan jutok a megtiszteltetéshez, hogy a pillangók közé sorozott talán harmadszor beszéltem ma vele életemben. Nem tagadom, hogy érdekesnek tartom a társaságát. Művelt, szellemes leány, ki nemcsak kacagni és kacérkodni tud. Irma kissé ideges gyorsasággal válaszolt: — Sohase szégyenkezzél előttem. Kissé meglepett ugyan a választásod, de hát tudom, hogy te mindenben okos ember vagy, ki semmit sem tesz meggondolatlanul. Azt is tudom, hogy a mai világban csak az ilyen exotikus keleti növényeknek van nagy beesők. S mit vesztenél vele, legfölebb a kamarás kulcsot, annál pedig többet ér egy jó "Wertheimkulcs. Oly hevesen mozgatta a legyezőjét, hogy az majd szétszakadt. Boszúsan tette le a székre. Alfréd most kissé ingerülten válaszolt. — Neked néha nagyon különös tréfáid vannak, édes Irmám. Azt kell hinnem, most is csak tréfálni akartál utolsó szavaiddal, holott mondtam már, hogy nem vagyok parthie-vadász. — Irma örülni látszott, hogy végre is kihozta Alfrédet a nyugalmából. — Édes Alfréd, — szólt hozzája rejtélyes mosolygással, — csak valahogy össze ne vesszünk. A világért sem akartam megsérteni a százszorszép kisasszonyt, akit külömben nem is ismerek, de mint feltétlen bámulója mindannak, ami szép, őt is csak bámulni tudom. Ugyebár, azért neheztelsz, hogy ily sokáig magamnál tartóztatlak ?... Menj hát hozzá, úgy látom, sokan ostromolják, légy te a győztes, vedd be a várat. Courage et confience! Adieu kedvesem! Megfordult s Alfréd szótlanul távozott tőle. Irma újra felingerelte — s ha ez volt a célja, azt elérte. No de nem marad neki adós érette. Boszantani látszik őt, hogy a bankár leánynyal foglalkozik. Nos, ezentúl még többet forgolódik körülte. Úgy is tett. Azonnal hozzája sietett s majdnem mindig mellette maradt. Vele táncolta az első tourokat, a szünetek közt pedig karöltve sétálgatott vele. Látta, hogy Irma gyakran nézi. Jól számított. Sötéten megvillant az a szem, valahányszor csak elhaladt mellette. Mikor a négyesre foglalkoztak, megtudakolta Irmát, hogy kivel táncolja s aztán táncosát fölkérte vis-á-visnak. Fölállottak a négyeshez, Alfréd Agathával, velők szemben Irma Litavay ezredessel. Alfréd nem tudott elrejteni egy elégült gúnyos mosolygást s Irma észrevette azt. Hirtelen, szinte ijesztően elborult az arca. Sohasem látta még a szemét ily viharos csillogásban. Valamit súgott a táncosának s azután kiléptek a coloméból. Alfréd megütközve nézett utánuk. Pár perc múlva Litavay egyedül tért vissza s néhány udvarias szóval a táncosnéja nevében bocsánatot kért tőlük, mert hirtelen rosszul lett és hazamenni kénytelen. Alfrédet nagyon meglepte e hir, sőt némi önvád is nyugtalanította. Mert azzal rögtön tisztában volt, hogy az Irma rosszulléte és távozása csak ürügy arra, hogy megboszálja magát rajta, amiért ily tréfát engedett meg magának vele szemben. Egy percre eltávozott Agathától s épen akkor ért Irmához, mikor ez a fehér belépőkéjét a vállaira vette. Tehát csakugyan távozni készült! Kissé elfogultan közeledett hozzája. — Rosszul vagy ? — kérdezte zavartan s a kezét nyújtotta feléje. Irma nem vette észre e mozdulatát. Reszketett a benső felindulástól. Hevesen megrántotta a köpenykéjét, hogy csak úgy peregtek le róla a gyöngyök. A vékony kék erek egészen kivörösödtek arcán. Szeme homályos, zavart volt. Majd úgy ragadta meg a kezét, mintha szerette volna összetörni. S sem hiszik el a te műveltségedet. Legrosszabb esetben azt mondod, hogy te materialista vagy s a képzelet dolgaira nem adsz semmit — és még független gondolkozású ember hírébe kerülsz. A művészetekhez nem szükséges értened. De jól cselekszel, ha néhány művészi becsű tárgyra teszel szert s azokat lehetőleg külföldről hozatod. Ennek is megvan a maga oka. Az ottani műárusok t. i. egyúttal műértők is szoktak lenni s igy az ő esetleges magyarázataikkal te itthon nagy föltünést kelthetsz. Jól teszed, ha Bécsben, Münchenben járván, megnézel egy-két híres képtárt s ha valamelyik üvegfedelű terem fekvését is emlékezetedben tudod tartani, biztos lehetsz, hogy műértő, mégpedig nagy műértő számban fognak venni. A zene iránt tanúsíts előszeretetet, mert az művelt lélekre mutat. Légy ott minden hangversenyen, mégpedig az első sorban. Nagyon sok titkos bámulod fog akadni, ha olykor megveszed a drága helyet, de el nem megy. A zenei előadásoknak rád nézve megvan az a nagyon kellemes oldaluk, hogy véleményt nyilvánítani ott helyben nem szükséges, mivel valódi művelt ember az előadást beszélgetéssel nem zavarja, hanem figyelmét teljesen oda irányozza. De te magadnak kivételeket is megengedhetsz: például játék- vagy ének-közben tüntetőleg fordulsz hátra és ismerőseiddel egészen másról kezdesz beszélni. Ha azonban ezt más valaki tenné meg együgyűségből, főkép olyankor, mikor valami ünnepelt szépség szaval, akkor egy hangos, arrogáns »pszt«-tel vonod magadra a közfigyelmet és még a lovagiasság nimbuszát is megszerzed magadnak. A fölolvasásokra járj el, mert az a kontonhoz tartozik. Ha olyan szót mondanak, amit nem értesz, bólints egyet okosat; mikor pedig a többiek nagy érdeklődést tanúsítnak, te csak úgy félvállról ügyelj — Te szives voltál vis-á-vismnak Agathát kiszemelni. Köszönöm jó indulatodat, de ez boszantás volt. Engemet nem érdekelnek az ő szép szemei és még szebb gyémántjai. Azért megyek haza, mert egy zsidó leánynyal nem fogok kezet, bármily kedves is előtted, sőt ha mindjárt a menyasszonyod, vagy a feleséged lesz is. Jó mulatást. Erős felindulás és sértő megvetés remegett tompa hangjában. Megragadta a Kristóf karját,megfordult s büszkén felkapta a fejét. Alfréd egyedül maradt. Ez az eset egyszerre elvette minden jó kedvét. Eddig valóban jól mulatott a tréfáján, de nem is álmodott arról, hogy így is végződhetik. Valóban nem volt szándékában az Irma mulatságát megrontani, annál kevésbé, mert nem volt tudomása arról, hogy ily merev arisztokratikus elvekkel bír. Sőt határozottan emlékezik, hogy ezelőtt nem gondolkozott így. Ez is csak valami új szeszély lehet tőle ? Vagy csak újra őt akarta megsérteni viszavonulásával ? De hát végre is mi oka van e modorra ? Nagyon sokáig elgondolkozott e kérdésen, anélkül, hogy választ tudott volna adni reá magának. — Másnap a hivatalban találkozott nagybátyjával. Nagyon levertnek és elgondolkozónak találta s óhajtott volna valamit hallani Irma hogyléte felől. — Jobban van már Irma? — kérdezte. — És bácsikéra kialudta már az éjszaka fáradalmait? — Azokat mind a ketten szerencsésen kialudtuk. De ma reggel valami olyan meglepetés ért, ami egészen megzavart. Képzeld öcsém: mikor a hivatalba akarok menni, Irma egyszerre csak a nyakamba borul és zokogva kér, hogy kérjek magamnak néhány heti szabadságot s menjünk el a fővárosból, mert annyira megunta és megutálta azt, hogy ha legalább egy időre el nem távozunk innen, nagyon szerencsétlennek fogja magát érezni és bizonyára megbetegszik. Mondhatom, hogy nagyon váratlanul és nagyon roszkor jött ez a kérése. Igen sok és fontos elintézni való ügyem van még hátralékban. De hát csak nem tagadhatom meg kérését. Végre is az ő boldogsága a legelső előttem. Már meg is van a távdla, pillants néha az előadóra, többször a hallgatókra; egyszer-kétszer ásíthatsz is, úgy félig elnyomva. Aztán előkelő leereszkedéssel gratulálj a felolvasónak a sikerhez és biztosítsd kissé unott hangon, hogy valóban nagyon érdekes dolgokat mondott el. Ha társaságban valakit zongorázásra vagy éneklésre kérnek fel, azt figyelmesen hallgatni teljesen fölösleges. Te a közben udvarolgathatsz, vagy kritizálhatod a szalon berendezését. Játék végeztével aztán oda mehetsz a játszóhoz s nagy vontatva mondhatod, hogy »nagyon szép volt« ; azután pedig sűrűn emlegeted, hogy te ezt a darabot ettől meg ettől a művésztől hallottad; ami nem nagy gyöngédség ugyan a játszó iránt, de a te műértő híredet nagyban emeli. Általában helyes, ha kiválasztasz magadnak egy zeneszerzőt, például Chopint s ezért aztán rajongsz. Attól minden taktus a szívedhez szól. Legfelülre azt helyezed. Utána sokáig nem következik senki. Csak nagysokára például Berlioz. A többit számba sem veszed. Magától érthető, hogy rajonghatsz másért is , de legokosabb, ha olyat emlegetsz, akitől esetleg Bécsben vagy Párisban hallottál már műveket játszani. Ha téged kérnek föl játszani, beszélj a hajdani zenei jártasságodról, mert a szerénység mindig jól áll s legalább elhiszik, hogy valaha kitűnően játszottál. Ha azonban zeneértő nincs a társaságban, akkor játszhatol bátran valami sok futamos bravour-darabot. Azok tégedet művésznek fognak tartani. Őrizkedjél szakemberekkel az ő szakjukról beszélni, mert ők téged azon a téren könnyen sarokba szoríthatnak. Velük szemben más taktikával kell élned. Azok többnyire szögletesek, egyoldalúak, tehát nekik könnyű imponálnod társalgási routineoddal s jártasságoddal a művészetben. A színházban bérlő légy az első sorban s vá-* Az „uj Parainesis”-ból. Álmodtam-e, hallottam-e, nem tudom már bizonyosan, hogy a Kölcsey Ferenc szülőházának lerombolásakor a család érdekes leletre bukkant volna, melyre ezennel fölhívjuk nemcsak az irodalombarátok figyelmét, hanem mindazokét, kik vagy másoknak vagy maguknak óhajtanak mentül rövidebb idő alatt tekintélyt és becsülést szerezni. Nálunk eddig közkézen forgott a nagy idealista »Parainesis«-e, melyet tanítók és szülők jóhiszeműleg adtak ifjaink kezébe, hogy az nekik az élet küzdelmeiben irányozóul szolgáljon. S nem gondolták meg, hogy a reális életnek egészen másféle követelé-sei vannak, melyekkel szemben a tapasztalatlan ifjúságnak nincs mire támaszkodnia. Ezt a hiányt láthatta be később maga Kölcsey és »új Parainesis«-ében oly művet óhajtott a magyar ifjúság kezébe adni, mely biztos támasza lehessen az élet minden körülményei közt. Művének egy nagy része — ha csakugyan övé a nálunk keringő kézirat — a fiatal leányok érdekkörének van szentelve. Mutatóban közlünk néhány intést, melyekből mindenki meglepetve fogja tapasztalni, hogy a nagy hazafi prófétai ihlete megsejtette, hová fog fejlődni hazájának társadalma rövid félszázad alatt. * Jól teszed, fiam, ha egy kis könyvtárt rendezel be magadnak. Ha könyveidet antiquariusnál veszed, annál jobb: legalább azt hiszik, hogy mind elolvastad. Jó, ha egy-két híres mondást könyv nélkül is megtanulsz s azoknak, alkalomadtán, idézed az első pár szavát s azzal — egyik szót nyomatékosan kiejtvén — elhallgatsz; akkor majd azt hiszik rólad, hogy azonkívül még igen sok mindent tudsz. Egyébiránt, ha kedved tartja, lehetsz olyan tudatlan, amilyen akarsz lenni, az a te műveltséged hírén nem változtat, mert vagy gazdag vagy s akkor úgyis műveltnek tartanak; vagy szegény vagy s akkor úgy