Fővárosi Lapok 1889. május (118-148. szám)
1889-05-08 / 125. szám
téseket arról, hogy Petőfi meg is szokta verseit javítani. Hegedűs István latinra fordítá az »Őrült«-et (Insanus); megemlékezik továbbá a füzet Petőfi egy orosz fordítójáról, Mihajlova Nikolajevna Olga asszonyról, ki a »Vjesztnik Jevropy« orosz folyóiratban francia átültetések nyomán lefordított több költeményt. A kettős áttételben természetesen majdnem egészen elenyészett Petőfi geniusa. Szabó Endre költőnk és jelenleg buzgó rasszistánk rmetlen sorokban a rithmus lekótázásával küldött meg neki néhány Petőfi-verset oroszul. A műveit orosz írónő igen szívesen fogadta e segítséget. A »Vjesztnik Jevropy«-ban megjelent költemények közül legsikerültebb a »Ha az isten ekkép szólna hozzánk« kezdetűnek fordítása. * Prévost Henrik bucsu-föllépte tegnap volt a »Lohengrin«-ben. Bár nagy indiszpozícióval küzdött, a nagyszámú közönség épen nem fukarkodott elismerő tapsaival. Ne feledjük, hogy e francia tenorista operaházunkban oly időben jött készséges segítőnek, midőn a szerződésszegő Perotti távozásával a hőstenori szerepkör a lehető legelárvultabb lett. Szép hangjával, (mely még frissebb is a magasságban Perottiénál, a középfekvésben pedig csengőbb), a francia iskolára valló ízléses énekével és nagy műsorával a télen át állandó vonzerőt gyakorolt. S ha az utóbbi időben, elkényeztetve a közönség tüntető rokonszenve által és elkedvetlenedve az igazgatósággal, meg a rendezőséggel való folytonos súrlódásoktól, kényelmeskedni, mókázni kezdett a színpadon, megbocsátották ezt neki énekéért mindig. Wilt Mária asszony Szilágyi Erzsébet eléneklésével a »Hunyadi László«-nak adott új életet operánknál, Prévost a sokkal kisebb Muradot vállalta el, hogy lehetővé tegye »Brankovics György« felelevenítését. Szóval nem volt háládatlan a közönség elismerése iránt, sőt fellépett Wagner-operában is, bár épen nem született Wagner-énekesnek. Búcsúját is legutolsó szerepében, »Lohengrin«-ben tartá. S ha az ének-szavalás, a hang tisztasága fogyatékos is volt, néhány érces mély hanggal, stílszerű előadásra való folytonos törekvéssel bizonyító jóakaratát. Nyílt színen és a felvonások után is többször tapsolták. Elzát ismét Kupfer-Berger Mila asszonytól hallottuk. Talán inkább láttuk, mert több köszönet volt egy-egy térdre hullásában, Lohengrinre való borulásában, haja szétbontásában, mosolygásában, mint kopottas hangjában, libegő éneklésében. Az előadást Erkel Sándor vezénylő kitűnően s az tegnap épen nem bizonyítá a célzatosan sürgetett új betanítás szükséges voltát. Ney, Bignie, Kleiszig Mariska k. a., Takács, az ének- és zenekar mai ensemble-jánál jobbat aligha találnának »Lohengrin«-re. Kár bolygatni az elismert jót, ha egyszer-másszor visszásan is megy. Egy dolog mindenesetre fölelevenítendő, t. i. a színpadi trombitások, a többi jó úgy, ahogy van. * Svéd tudós közleménye lesz a »Történelmi Tár« legközelebbi füzetében. Mint írtuk, Vibling svéd tudós, a lundi egyetemi könyvtár tisztviselője, a Bethlen- és Rákóczi-féle mozgalmak svédországi vonatkozásait írja meg. E művéhez több mint küldte követnek az országgyűlésre, hol a felirati párthoz csatlakozott, mely már kezdettől fogva Deák Ferencet ismerte vezéréül. A gyöngyös-patai kerületet képviselte az 1865-diki országgyűlésen is, a Deák-párt soraiban. Kedvenc embere volt Deák Ferencnek, ki szívesen eltréfálgatott vele utolsó nagy betegsége idején is, s a ki megbízott egyenes, szilárd jellemében. Elénk részt vett a kiegyezési tárgyalásokban, majd a párt megalakításában s már az országgyűlés megválasztá őt a háznagyi terhes állásra, melyben jövőre századnegyedes jubileumot ülhetett volna. A koronázás után megalakulván a honvédsegélyegylet, annak elnökségét gróf Andrássy Gyula akkori kormányelnök vállalta el, de helyette a teendők legnagyobb részét visontai Kovách László végzi, mint alelnök. A haza javára irányzott munkásságáért számos kitüntetés érte. Szülővárosa Gyöngyös, melyet haláláig képviselt a Házban, még 1871-ben megválasztotta díszpolgárnak. De meglátogatták őt a sors csapásai is; kivált élte alkonyán. Tavaly elvesztő élte büszke reménységét, egyetlen fiát is. S egy év óta maga is betegeskedett. Tavaly nyáron szélhűdés érte s baja Abbáziában javult ugyan, de aztán ismét rosszabbra fordult. Ereje nagyon hanyatlott, de lelki ereje s kötelességtudása nem szűnt meg. Január 29-én betegen elvitette még magát a Házba s férfias szilárdsággal mondta ki »igen«-jét a véderő-javaslat első megszavazásánál. Azóta nem jelent meg a Házban ; Abbáziába utazott, honnan most halála híre érkezett. Özvegye, szül. Nagy Szidónia úrnő, unokája Helmeczy Mihálynak, a magyar nemzeti irodalom legvirágzóbb kora lelkes munkájának, a nyelvújítás egyik legnagyobb hívének s bátor szóalkotónak. Gyászában enyhítő balzsam lehet a tudat, hogy fájdalmában a jók százai osztoznak mély, igaz részvéttel tévedt.M 200 becses oklevelet gyűjtött össze a svéd állami levéltárakban, melyek eddig kiadatlanok voltak. A tudós átengedte azokat a »Történelmi Tár« számára. * Blaha Lujza asszony, ki szabadsága előtt ma lép föl utólszor a népszínházban, a lefolyt színi idényben összesen 112-szer játszott. Legtöbbet (azaz 63 szer) népszínműben gyönyörködtette a közönséget. Új szerepet kilencedfél hónap alatt hatot mutatott be, legtöbbször (27-szer) az »Ingyenélők«-ben, az »Uzsai gyöngy«-ben (10-szer) és a »Magduska örökségé«-ben (9-szer). Tizennégy népszínműi szerepből állt ez idő alatt műsora. Operettei szerepet hármat játszott, még pedig az új »Szimplicius«-t (11-szer), a »Suhanc«-ot (29-szer) és a »Királyfogás« Flóráját (9-szer). * A régészeti társulat tegnap délután Pulszky Ferenc elnöklete alatt felolvasó ülést tartott. Három előadás volt. Gaál Károly azt a római kocsit ismertette, amelyet néhány évvel ezelőtt a komárommegyei Somodoron találtak, a melynek most teljes rajzát összeállították. Utána dr. Komáromy András tartott érdekes előadást Báthory István országbírónak, az ecsedi ág utolsó sarjának kincseiről 8 1603-iki végrendeletéről. Ez országbíró külön ötvösöket tartott s az ecsedi kastélyban annyi volt a drágaság, hogy a végrendelet nem is győzi részletezni, csak a ládákat és szekrényeiket jelöli meg. Az egyházi ruhákról úgy rendelkezett, hogy adják el protestánsoknak, ha pedig vevő nem akad, égessék el, nehogy ismét katholikus templomi célokra használhassák. Pedig utóvégre mégis csak ez lett a sorsuk. Végül Bella Lajos a legújabb soproni leleteket ismertette. Mind a három előadást megéljenezték. * „Az opera deficitje“ címmel gróf Keglevich István hosszabb cikket közölt a »P. H « tegnapi számában az opera pénzügyi viszonyairól. Hoszszabb számítgatásokkal azt kívánja bebizonyítani, hogy az ő intendánssága idején kisebb volt az opera deficitje, mint tavaly a Beniczky Ferenc kormánybiztossága alatt. Számítása szerint az 1887-dik év valódi deficitje 73,506 frt volt, míg tavaly 224,661 frtot tett az opera kezelési hiánya, a folyó évre pedig már a múlt évben előre is kértek 63,050 frtnyi póthitelt. Fejtegetése végén gróf Keglevich István kissé beletéved az álmok országába. Azt adja ugyanis elő, hogy az opera egy-egy esti költsége 4000 frt, az operaházba pedig csak 1142 ember férvén, tele háznál is csak 2000 frtot jövedelmez, tehát még tele ház esetén is 2000 frt a hiány, de gr. Keglevich reméli, hogy nemsokára megjön az idő, amikor a színházak látogatottságának emelkedése következtében kénytetelenek leszünk egy új, legalább kétszer annyi látogatót befogadó operaházat építeni.— Hiszen ép az a baj, hogy még a mostani mérsékelt nagyságú nézőtér sem telik meg! * A kolozsvári színház tagjai tegnap különvonaton Nagyváradra utaztak, hol szeptember végéig maradnak. A lefolyt színidényben 229 előadást tartottak, még pedig 136 színdarabbal. Eredeti darab 104 estén került színre, újdonság 34. Legtöbbször adták az idényben a »Válás után« című francia vígjátékot (10-szer), a »Rezervisták« című magyarított és a »Nebántsvirág« francia vaudevillet (7—7-szer), a »Szoknyás hadnagy« eredeti operettet (6-szor), az »Ingyenélők«-et (5-ször) sat. A komolyabb műfajok 93 darabbal szerepeltek 130 estén, az énekes és látványos darabok (számszerint 43) 92 estén. Két jutalomjátékkal végződött a saison. Hunyadi Margit asszony Grillparzer »Medeá«-ját játszta, Hegedűs István fordításában és nagy hatással. Utolsó előadásul, a karszemélyzet javára, »Magduska öröksége«, Abonyi népszínműve került szinre. Kolozsvártt még újdonság volt s a darabot kedvezően fogadták. * A „Paedagogiai Szemle“ szerkesztőt cserélt. Az eddigi szerkesztő Rill József, kit vasmegyei tanfelügyelővé neveztek ki, megválik a maga alapította laptól, melynek fölvirágoztatása érdekében »Százas Rill-bizottság« alakult. E bizottság az eddigi szerkesztő hű tanítványát, Glatz Györgyöt bízta meg a szerkesztéssel. A most megjelent füzet élén tehát a régi szerkesztő búcsúzik, az új szerkesztő pedig beköszöntőül ígéretet tesz, hogy a lapot az eddigi irányban, az eddigi programmal fogja tovább vezetni. Ezután Rohn József a tanítóképzés állásáról s mozgalmairól szólva kiemeli Gyertyánffy István érdemeit s életrajzot ir a füzet élén közölt arcképéhez. Lengyel Elza a polgári leányiskolák szükséges reformjáról ir rövid cikket. Ezen kívül tanítókat érdeklő ügyek s hírek ismertetvék a füzetben. * Apróbb hírek. Az »Olcsó könyvtár« 261-dik száma, mely gr. Andrássy Gyulának a véderő-javaslat tárgyában ápril 5-én elmondott beszédét tartalmazza, megjelent és 20 krért kapható. — Az osztrák vörös-kereszt egylet közlönye Krücken Leó forditásában közli Vadnai Károly beszélyét, a »Vörös keresztes asszony«-t. — Mme Jud i c és társasága tegnapelőtt fővárosunkon keresztül Bukarestbe utazott, hol tízszer fog játszani; visszatérőben megállapodik Budapesten, megtartva négy előadását. Jászai Mari asszony, hír szerint, meghívást kapott, hogy vendégszerepeljen a 928 burgszínházban és szerződjék a beteg Walter asszony helyére. — Újpesten Odry Lehel e hó 26-án művész-estélyt rendez a ref. templom javára. — Szegeden most megy végbe a színház átvétele Aradi Gerő távozó igazgatótól és átadása az uj igazgatónak, Makó Lajosnak. Képviselőház. (Május 7-diki ülés.) (M.) Hat napon át tartott a költségvetés általános vitája s tegnap fejezték be. Nagy többség fogadta el a budgetet, felállással, névszerinti szavazás nélkül. Az ülésen először Molnár József függetlenségi párti székely képviselő beszélt, először emelve szót a Házban. Azzal tűnt ki, hogy egészen a pénzügyhöz szólt, ami a hat nap alatt ritkán történt, meg azzal, hogy nem személyeskedett, ami pedig úgyszólván rendesen történt. Tévedésnek mondá a hitet, hogy Ausztriával karöltve akcióra képes nagyhatalom lehetünk, s a takarón túl nyújtózkodás bajait fejtegette. Az idei költségvetés mutatja legélesebben, hogy a műveltségi érdekek mennyire háttérbe szorultak a katonaiak elől. Pedig nem szükség lett volna beleesnünk a roppant katonai költségek európai betegségébe. A mai időt jól mondják az adófizetés korának, a nemzet roskadozik is az adóteher alatt s a deficitnek nem lesz addig vége, mig nem szakítunk a katonai hatalomra törekvő politikával. A szóló az ország szegényedését a gabnakivitel, kivándorlás, birtokváltozás, váltóadósság, ipari behozatal számadataival mutogatta; a külpolitikát is olyannak mondá, mely csak részben elégíti ki a nemzet törekvéseit, s mivel a szóló szerint a költségvetés egy káros politika folytatását jelenti, nem fogadja el azt. A beszédet a baloldal tetszéssel fogadta. Megéljenezték és több elvtárs szorított kezet az új szónokkal. Schivarcz Gyula a vitára azt mondá, hogy nem vetett föl termékenyítő eszmét s csak azt bizonyitá be, hogy az újjáalakított kabinet elkeserité az ellenzéket. (»Úgy van!« jobbról, gúnyos zaj balról.) A szóló főleg gr. Apponyi szombati beszédével foglalkozott s többi közt azzal az állításával, hogy a kormányelnök tizennégy év alatt egy politikai gondolatot sem érlelt meg. (»Igaz!«, balról.) Csak párthatalmi politikát folytatott s kormányzata politikai tartalom nélkül való. (Gr. Károlyi Gábor: »Schwarczczá lett alatta az egész ország!« Az elnök gr. Károlyi Gábort »e nem sikerült közbeszólásáért« rendre utasítja. Derültség a baloldalon.) A szóló megjegyzi, hogy a tizennégy év alatt hozott sok törvényt s reformot gróf Apponyi is megszavazta, hogyan mondhatja tehát, hogy semmi reform nem lépett életbe. Fejtegette aztán, hogy mit tett a kormányelnök a közigazgatás javítására is, mily lényeges változáson ment át a társadalom s mennyi javulás történt. Szilágyi Dezső minisztert pedig nem lehet ellentétbe állítni a kormányelnökkel, mert ha ellenkeznének, nem lépett volna a kabinetbe. Végül a szóló arra kérte gróf Apponyit, használja ékesszólását a kedélyek megnyugtatására, hogy ne legyen személyi harc, melynek úgy sem lehet sikere. (Helyeslés jobbról.) Kun Miklós a b. Fejérváry következetlenségét emlegette, hogy teljesen hozzájárult a gr. Andrássy Gyula beszédéhez, holott a gróf hibáztatta azt a két szakaszt, melyet a honvédelmi miniszter nyújtott be és védelmezett. Gróf Andrássy Gyulával szemben pedig bizonyítgatta az ország jogát az önálló hadsereghez, s állitá, hogy a nagyhatalmi állást erősitné a kettős vezényletű kettős hadsereg. Arra pedig, amit Schwarcz Gyula az ellenőrzés javulására mondott ismételte a Csatár múltkori két panaszát, hogy t. i. a naszódi államjavak jogtalan eladása és a keleti vasútnál történt visszaélések máig sincsenek megtorolva. Hegedűs Sándor párbeszédére került a sor. Sok pénzügyi ismerettel, polemikus éllel és végül erős lendülettel beszélt. Cáfolta azokat, kik valóban bírálták a pénzügyet: Horánszkyt, Mudrony Somát és Molnár Józsefet, s kimutatott beszédeikből némely tévedést, állítva, hogy kissé könnyen bántak el a statisztikával. Szatirikusan beszélt báró Kaas Ivor magatartásáról, mint ki a Tisza-kormány életéről lemondott, mind az egyszeri orvos, ki minden évben lemondott egy olyan gyermek életéről, aki aztán minden évben jól gyarapodott, férfiú lett -s unokái is születtek. A Kaas Ivor diagnózisa sem aggasztó. A jobboldal a beszéd számos pontját kisérte élénk helyesléssel, végül pedig éljenzésben és tapsban tört ki, midőn a szónok hévvel mondá, hogy az ország nem személyeskedni küldé föl képviselőit, hanem a közérdekek előmozdítására. Ki kell tehát nyitni balról az ajtót, hadd menjen ki azon a személyeskedés, s ki kell nyitni jobbról is, hadd jöjjön be azon a reform. Horánszky Nándor személyi kérdés címén tett megjegyzéseket az előadónak rávonatkozó észrevételeire, s bejelenti, hogy a részleteknél lesz alkalma kimutatni, hogy az előadó sok kérdésben túlzott.