Fővárosi Lapok 1893. február (32-59. szám)
1893-02-18 / 49. szám
Az Évkönyv fel fogja ölelni a statisztika minden ágát s tartalmazni fogja az eszközölt statisztikai adatgyűjtés főbb adatait, kiterjeszkedve a társadalmi és állami életnek statisztikailag számbavehető minden fontosabb viszonyára. A Magyar Statisztikai Közlemények sorozata rendszeres gyűjtemény alakjában nem csak egyes monográfiaszerű vagy periodikus adatgyűjtéseket ölel magában, az áruforgalmi statisztikát, a népmozgalmi, aratási, hitelintézeti statisztikát, sőt. az eddiginél jóval nagyobb részletességgel. Az orsz. m. kir. statisztikai hivatal kiadványainak imént vázolt új sorozatára ezennel előfizetést nyit s azon célból, hogy a statisztikai kiadványok jövőben mennél szélesebb körben terjedhessenek el, egy-egy év alatt kiadandó összes közleményeinek, tehát beleértve az Évkönyvet és a Magyar Statisztikai Közlemények sorozatában megjelenő köteteket, előfizetési árát öt forintnyi mérsékelt összegben állapította meg. * Az Akadémiai Értesítő új füzete a január 15-iki Széchenyi-ünnep előadásait, s ez intézetnek hivatalos aktáit tartalmazza. Amazok közül B. Eötvös Lóránt elnöki megnyitóját s Beöthy Zsolt felolvasását emeljük ki: Széchenyi és a magyar költészet, melyet először a P. Napló január 17-iki száma hozott. — A füzethez van mellékelve ama levélnek kitűnő facsimiléje, melyet az Akadémia megalapitásáról Wesselényi Miklós irt Földváry Gáborhoz, 1825. november 4-én. * A Nemzetgazdasági Szemle a közigazgatás kérdéseinek tudományos és gyakorlati tárgyalásával kibővülve, ezentúl Közgazdasági és Közigazgatási Szemle cím alatt fog megjelenni. Az egész évfolyam előfizetési ára, dacára, hogy a felölelt gazdagabb tárgykörnek megfelelőleg, a folyóirat terjedelme az eddiginek csaknem a kétszeresére növekedik, jövőre is változatlanul 8 forint marad. A február havi füzetet, kiegészítve az immár megjelent januári füzettel, már az új cím alatt kapják az előfizetők, az átalakítás folytán fölmerült technikai akadályok miatt azonban csak e hó 20-a körül, jövőre azonban ezentúl is minden hó 15-én pontosan ki fog kerülni a sajtó alól. * A Magyar Nyelvtörténeti Szótár utolsó füzete megjelent, tartalmazza a szómutató véget, melyben a megszerződés — zsuzsok szavak foglaltatnak. Ezzel a monumentális munka be volna fejezve. A szerkesztők : Simonyi Zsigmond és Szarvas Gábor nagy szolgálatot tettek vele a magyar tudományosságnak, mely az utolsó évtizedekből hozzáfogható munkát alig-alig tud felmutatni. Nekünk, kik a nagy közönség tájékoztatói vagyunk, nem áll módunkban és feladatunk sem lehet ily méretű, ily igényű művet bírálni. Nem feledjük azonban el, hogy a szótár ügye hosszú időn keresztül sok szóval járt, bent az Akadémiában, s kint a sajtóban. Nem hagyjuk említés nélkül azokat a gáncsokat sem, melyeket annyi időn keresztül eléje vetettek hozzá értők és hozzá nem értők. De ilyenkor mindig eszünkbe jut a régi közmondás, hogy a kész munkán még olyan is könnyebben találhat fogyatkozást, aki hozzá csak szólni tud, de benne munkálkodni nem. Reméljük, hogy az illetékes szakk-tudomány munkásai majd komolyan hozzálátnak e nagy munka érdemleges megítéléséhez s oly komoly bírálatot tesznek, melyből a szerkesztőknek s a tudománynak egyaránt lehet nyereségük. A monumentális munka HornyánszkyViktor kiadása. * A Pallas Nagy Lexiconának 13 füzetében az Anizs-Antonius Musa szókincse van földolgozva. Az afrikai emberfajokat, az antilopokat, s az amerikai államok történeti fejlődését mellékletek tüntetik föl. * Egy káborgó reporter tárcalevelei című kötetre hirdet előfizetést Becsky László, kinek nevével, élénken irt rajzok alatt, újabban gyakran találkozunk a fővárosi és vidéki lapok tárcarovataiban. A könyv ára 1 írt, s a megrendeléseket biztosító levelezőlapok a mű kiadójához, Sebők Béla ceglédi könyvárushoz intézendők. * Folyóiratok. Az Egyetemes közoktatásügyi szemle januári füzetében dr. Jancsó Benedek a vidéki tanárok mozgalmát, Somlyai József pedig a népoktatás ügyét Budapesten ismerteti. Névy László a kereskedelmi iskolákról ír figyelmet érdemlő cikket, dr. Schönwitzky Bertalan az Einheits-Schulverein iratairól beszél, tekintettel a magyar középiskolára, míg Tőkés Lajos azt a kérdést veti föl: rajzoltassunk-e a földrajzhoz térképeket ? Írtak a füzetbe még Szemák István, Dorzsák Gyula és Balásy Dénes. — A Katholikus Szemle jan.—februári kettős füzetének főbb közleményei: XIII. Leo püspöki jubileumára (óda) Komócsy Józseftől. — Janus Pannonius élete és művei, dr. Karácson Imrétől. — Idegen eredetű népmeséink Bognár Teofiltól. — Nagy Lajos anyja Rómában, dr. Karácsonyi Jánostól. — Zrínyi Miklós, a költő dr. Margalits Edétől. — A Germaine eszménye (francia regény). — Költemények Lévay Mihálytól. — Könyvismertetések. — Az Egészség idei első füzetében Krátky János a budapesti vásárcsarnokokról, Szendeffy Aladár a difteriáról ir, Turnovszky Mór dr. pedig a cognac ellen beszél, megcáfolva azt a tant, hogy a cognac a betegségek ellen hathatós óvszer. A füzetben ezúttal is számos közhasznú, kisebb közleményt találunk. * Róna Béla költeményei második kiadására hirdet előfizetést. Ezelőtt félévvel megjelent az első kiadás, Mai divat. — Garai-féle díjjal jutalmazott három felvonásos vígjáték. Irta Berczik Árpád. Első előadása a Nemzeti Szinház-ban, 1893. febr. 17-én. — Mikor a Garai-pályázat sorsa még nem volt eldöntve, a színháznak már volt egy pár elfogadott darabja. Ezeket részben elő is adta, mint a Bérben-t, a Pezsgő-t s a Legszebb-et, melynek reprizét programmjában megígérte. Herczeg E. vígjátéka és Karczag drámája azonban a sorból a Mai divatért lekerültek. Hogy a koszorús vígjáték ennyire sietve került előadásra, ebben a darabnak oly tulajdonságát lehet fölismerni, mely magyarázható jóra, mely azonban fogyatkozásul is fölfogható. Minden attól függ, mely szempontból vizsgálódunk. A színpad hatása erősebb és közvetlenebb, de mulandóbb; az irodalmi hatás titkai mélyebbek, de állandóbbak. Ha mi csak a színpad szolgálatában állanánk, kétségtelenül indokoltnak tartanók az előadásra kitűzésben való buzgólkodást. Azonban a drámai műfajok mindenike, tehát a jutalmazott vígjáték is, elsősorban irodalmi alkotás és csak azután a színpadé. Magasabb érdek illeti a magasabb fogalmat, s ez a magasabb szempont az irodalomé. Tudjuk, hogy a színi hatás kérdése nem új, hogy az színházunk történetében már nem egy alkalommal szerepelt, de tudjuk, hogy a felette kifejlődött és elintézett vita az irodalom javára döntött, miként az az igazságnak megfelelt. Nem felfedezni akarunk, hanem föleleveníteni, a reprizek jogosultak a kritikában, az irodalomban is. Valahányszor alkalom adatik egy elismert eszthetikai elv nagy irodalmi igazság megsértésével annak fölelevenítésére, mindenkor kötelességünk fölidézni a múlt tanúságait. Legyen szabad azt most is megtenni, különösen most, mikor azt tapasztaljuk, hogy az irodalmi érték a színpadi mögé helyeztetik; különösen most, midőn nemcsak egyszerűen elfogadott darabról van szó, hanem olyanról, mely koszorút nyert. E koszorúnak anyagi értéke sem megvetendő, a legmagasabb díj az, melyet eddig magyar színdarab elvitt. A 400 aranyos pályadíjak értékének alig áll alatta; illő, hogy a jutalmazott mű a magasabb mérték alkalmazását is megbírja. Szabó Kamilla özvegy asszony (Helvey L.) leánya , Dóra (Csillag T.) jukker-leány, a divatos leány mai alakja. Pajtáskodik, szeret mulatni, vígan él, issza a sampuszt, muzsikáltatja magát, sőt oda áll a banda elé s maga is hegedül és úgy húzza, mint hajnaltájon valami jókedvű jogász-gyerek. Szeszélyeiben kimeríthetetlen, dévajságában aranyosan ennivaló, mulatságra felette kívánatos. Nyelvecskéje meglehetősen föl van vágva, tempói sikkesek, ötletei magnific-ek, jó kedve superbe, szóval gavallér, sneidig, plüttös leány, ki udvart tart maga körül, aki mindenütt föltűnik, akinek minden bliktri, akiről az az általános vélemény, hogy pompás leány, egészen mulatságra termett — de nem feleségnek való — s akinek szive nincs. Ezt a leányt, ezeket a Dórákat ott látjuk a farsang mulatságain, a színházak páholyaiban, a versenyeken, a fürdőhelyeken, udvarát is ott látjuk mindenütt vele, magunk is szívesen oda csatlakozunk hozzá — de feleségül nem őt vesszük el. Ezt a leányt a mi lapunk is meg elsőcikkezte s örülünk, hogy Bérezik ma a színpadon is bemutatta. Akik ismerik a divatos leányok ez alakját, teljes képet nyernek róla, ha röviden udvarát is bemutatjuk. Ciprián Berti (Zilahi) az egyik tagja, mindenre alkalmas fiú, Dóra szeszélyeinek hűséges szolgája, van neki ezer lövege, hogy kalapot ne mondjak, egy kissé naiv, különben jó gyerek. Muki báró (Hetényi) bámulja Dórát, de feleségül nem veszi; most csak a jövő reményében udvarol, akkorra, ha majd valami öreg férj elveszi, akinek csinos vagyona van. Antalfi Gyuszi (Császár) kész udvarló, nem elrontója semminek, célja nincs Dóra körül, inkább szokásból mint érdekből tartozik az udvarhoz. Lengyel Pityu, (Latabár) színtelen udvarló, utána már csak azok következnek, kik a bálokban a tizenötödik tourt kapják. Ezeket a reszelgő uracsokat is megtalálhatják önök az életben mindenütt, ahol a Dórákat meglelték. Hűen Dóra és köre, pardon — udvara. Van még egy leggó tagja, Seregély Arthur, (Dezső) együgyű, bátortalan fiú, a ki helyett anyja, (Rákosi Szidi) beszél és udvarol Dórának. A színpad világában, mely erősebb vonásokkal fest, élénkebben színez és merészebben rajzol, megélhetnek ezek az alakok, de a társadalomban, a társaságban mégsem oly kirívók, különösen nem a Dórák. Bennök az örök női vonás eltorzulhat ugyan, de el nem vész, csak rejtezik. A művészet eszményít, egyesektől ellesett vonásokat egy alakra halmoz, egyénekből típusokat alkot, több jukker-lányból egy Dórát rajzol, de azt bábbá nem teszi, ha mindjárt az ily alak mai divat is. Való igaz, hogy ma vannak jukker lányok, de a komprimált jukkerség egy alakról sem rí ki oly élesen, mint amilyen élesen Dóra meg van világítva. A Mukik, Pityuk, Bertik stb. igazabbak, bennök több alakot, reálisabban megrajzolva látunk, bennök több az egyéni, mint a typikus vonás. Ha Dóra ily halmozott vonásokkal van rajzolva, ily élénk színekkel van festve, s ezáltal alakja a valószínűségtől eltévelyedik, elég van téve ama kívánságnak, melyet a szatirikus maga elé tűz, de alig töltötte be vele a vígjátékiró tisztét, bárha szatirizálni akart is. Mert ámbár, a társadalmi fonákságok, az uralkodó divatnak természetellenes kinövései csakugyan méltók a vígjátékiró tolla hegyére, s ily tárgyakat választván, jogosan leszen morum censor, s fegyveréül helyesen fogta föl a szatírát, mely csíp és fáj,de sebet nem vág, mégis a szatirikus rajz csak eszköz lehet, nem pedig cél, eszköze az írónak, s a darabnak, melynek határozott jelleget kölcsönöz. S ha szives örömmel ismerjük el, hogy az alakok rajza fénykép szerint hű, szatirájuk éles és kiszámított, nem lehet tagadnunk, hogy erős s ebben az életnek nem teljesen megfelelő. A társadalmi bíráknak jó szemüeknek, éles látásuaknak kell lenniök. De nem elég, hogy észrevegyenek minden fogyatkozást, megjegyezzenek minden fonákságot, megrajzoljanak minden ferdeséget, meg kell mondaniok az igazat, igazán és magyarosan. Ha bölcselkedő, józanul és egyszerűen ; ha vígjáték író , színpadra vive, de hihetően. Bercziknek gyors szeme van, meglátja társadalmunkban a mi korholni való ; találékonysága, formát választani alakjaihoz ; jellemző ereje, megrajzolni személyeit; színpadi ismerete, uralkodni a jeleneteken ; meseszövő képessége, drámai cselekmény vázolására. De mélyebben nem száll, megmarad a a külsőségeknél, a felszínen; nem merül el az emberi lélek misztériumába, hanem eléd dobja és megnevettet alakjaival, azok bemutatásával. Ilyenek a veteránok, a Bodor Taszilók . . . s a mai divat urfiai és Dórája. Nála a drámai érdek rendszerint a vígjátékaiban előforduló alakok rajzán összpontosul, azért erejét főképen a részletes rajzokra fordítja. Ebben a tekintetben, a magyar drámaírók között őt illeti az első hely. De ha figyelemmel boncolgatjuk ezeket az alakokat, bennök a díszítő s nem az alkotó művész kezét dicsérjük ; többet találunk az alakok külsején, mint lelkekben, erkölcsi belsejökben. S ő erre a külsőre ép oly súlyt helyez, mint a világirodalom nagy szellemei a lélek vonásaira, magára a lélekre építettek, így épít vígjátékot a jukkerleányt mutató külsőségekre, de nem a jukker leány lelkére. Dóra alapjában véve egészen derék leányka, kinek szive van, de nevelése alig volt, kit elkapott a jukker-mánia egy pillanatra, de elhagyott az első ébredésnél ; benne csak a jukkerség allűréjeit lehet elismernünk, nem mondhatjuk róla azt, hogy ez a divatos kórság második vagy akár első természete volna. Miután pedig az egész darab Dóra jukker-leány voltára van alapítva, csupán külsőségen nyugszik, oly gyenge alapon, mely alig bízhat meg jellemfejlesztést, s ebből kifolyó mesét és ezen nyugvó eseményeket. Szabó Kamillát Szendery (Nádai) kitartó vonzalommal követi; szerelemmel várja azt az időt, mikor Kamillát feleségévé teszi. De Kamilla nem lesz előbb neje, mielőtt leányát Dórát férjhez nem adja. Dóra jukker-leány, udvart tart s a szerény és komoly Gáli Ernőt (Mihályfi), ki iránt Dóra is érdeklődik, ez a léha udvarlósereg elriasztja. Szendery észreveszi mindkettőjök vonzalmát s hogy Dórát mielőbb férjhez adják s igy 5 Kamillát mielőbb elvehesse, a jukker Dórát s a komoly Gálit össze akarja házasítani. E végre Dórának oly melegen beszél egy komoly férfiról, aki kész volna őt boldoggá tenni és aki őt szereti is, hogy a leányka hajlandóságot mutat az iránt a komoly férfi iránt, akin Szendery Gálit, Dóra magát Szenderyt érti. A félreértés egy igen ügyesen szőtt dialógon pihen s viszont e félreértésen bonyolódik be a darab meséje. Ha e dialógban csak egyszer fordulhatna elő a komoly férfi neve, megszűnnék a félreértés s kiesnék szerző kezéből a gomoly szála. Szendery Gálit is beleugratja a Dórához való közeledésbe s midőn Gáli Dórát jukkerségéért és udvaráért meginti, figyelmeztetvén, hogy elriasztja magától a komoly férfiakat, Dóra amolyan nyalkán odaveti, hogy neki van komoly kérője. Az előbbi félreértésen indulva, Szenderyt tartja annak Gálival szemben. A függöny leszállása az első felvonás végét jelenti. Van ugyan itt a mesében egy állópont, vagy egy befejezett szakasz, melyben mintha a mese meg volna indítva. Dóra, szemben Gálival egy kicsinyke tévedés miatt, pláne error in persona és nem in re, azaz a jukker-lány ott hagyja udvarát s megszűnik jukker-lánynak lenni, egy komoly ember felesége akar lenni. A megtérés megtörtént s ha véletlenül kisülne a tévedés, hogy az a komoly férfi, aki őt szereti, nem Szendery, hanem Gáli — akár a lámpák is kiálhatnának. A második felvonásban Dóra hihetetlenül sneidig kirándulást rendez, természetesen udvarával, melybe már most Szendery is beletartozik, aki természetesen eltűri, hogy a Pityuk, Bertik stb. még tovább is ott lepkéskedjenek Dórája körül. Természetesen, hiszen szerelmük csak tréfa, Szendery még mindig csak a mamát szereti, Gáli még mindig jár Dóra után. A kirándulásra is elmegy, pedig nem kapott meghívást, s így az illem szerint nem lett volna szabad oda tolakodnia. Dóra számon kéri tőle tolakodását. Ernő szerelmét veti ellene, s mintha Dóra engedni kezdene. Valóban enged cselből, találkát igér Ernőnek, s Muki bárót meg Gyű- 411 egy kisebb kötet, melyet — mint ő mondja — a kritika és a közönség rokonszenvvel fogadott. Az előfizetési pénzek, fűzött példányért 1 frt, díszpéldányért 2 frt, hozzá (VI. Hajós utca 43. sz.) március 15-éig küldendők be.