Fővárosi Lapok, 1895. augusztus (32. évfolyam, 208-238. szám)
1895-08-29 / 236. szám
2726 nosat a kellemetéssel. A világlátottság amily megbecsülhetetlen fegyver a nehéz életküzdelemben, épen olyan ritka a középosztályhoz tartozó magyar ember arzenáljában. Az Egylet t tehát a szakkörökön túlterjedő érdemet szerez magának már csak azzal is, ha fölkelti az érdeklődést az utazás iránt, és eképen szaporítja a világlátott magyar emberek számát. A Mérnök és Építészegylet holnap, aug. 29-én indul idei kirándulására, amely több tekintetben megérdemli figyelmünket. Fiume, a rohamosan fejlődő magyar kikötőváros az első állomás, ahol mérnökeink nemcsak a világforgalmi góczpont mozgalmas életében gyönyörködhetnek, hanem egyszersmind tanulmányozhatják a tengeri kikötőépítés egyik jeles munkáját, amelyről Bömbes Frigyes, a jeles szakember, éppen az imént nyilatkozott nagy elismeréssel. Azután következik a legélvezetesebb hajóutak egyike a dalmát partok mentén egészen Raguzáig. A fedélzetről kínálkozó kedves panoráma megszakítás nélkül gyönyörködteti szemünket. Zára régi dómjával, Spalato pompás kikötőjével, Diocletián palotájának hasonlíthatatlanul érdekes és imponáló maradványaival, pezsgő életével; az egymást követő viruló szigetek, mindenekfölött pedig Raguza, a büszke Velencze egykoron merész versenytársa régi hatalmának, gazdagságának és dicsőségének számtalan emlékével dúsan megjutalmazzák az utast fáradalmaiért. Hanem mindez nem meríti ki a Mérnökegylet kirándulásának programmját, sőt ezután jön a sor arra a pontra, amelyre különösen föl akarom hívni a magyar közönség figyelmét; ez Bosnyákország és a Herczegovina meglátogatása. Külföldön évről-évre jobban divatba jön az okkupáti tartományok beutazása. Angolok, francziák, németek mind sűrűbben fordulnak meg ott, sőt Amerikából is rendesen fölkeresi évenkint néhány társaság azt az országot, amely egykoron Ráma királyság neve alatt Szt.István koronájának fönhatósága alá tartozott. Ausztriáról nem is szólok; osztrák vendégek mindennaposak az okkupáit tartományokban, sőt az osztrák szakegyesületek kiváló súlyt helyeznek arra, hogy kirándulásaik alkalmával Boszniába vigyék tagjaikat. A Lajtán túl tisztában vannak az okkupáit tartományok megismerésének politikai és materiális hasznosságával ; így az idén az alsó-ausztriai iparegyesület Szerajevóban tartotta vándorgyűlését, az osztrák birodalmi erdészeti egyesület csak az imént jött haza bosnyák herczegovinai tanulmányútjáról, a morva iparegylet pedig szeptember elején rendez oda kirándulást. És megjegyzendő, hogy mindegyik egyesület részéről a tagok nagy számmal— közöttük igen tekintélyes emberek — keresik föl ilyen alkalmakkor az okkupáti tartományokat és úgy az alsóausztriai iparegyesület tagjai a szemügyre vett ipartelepekről, valamint átalában a bosnyák herczegovinai országos kormány iparfejlesztő akciójáról, és az osztrák Reichsforstverein tagjai a mintaszerű erdőgazdaságról, valamint az erős lendületet vett faiparról a legnagyobb elismeréssel, valóságos elragadtatással nyilatkoznak. Dicséretre méltó vállalkozás tehát a Magyar Mérnök és Építészegylet részéről, hogy alkalmat nyújt a magyar technikusoknak, az okkupárt tartományok megismerésére. Akik részt vesznek a kirándulásban, bizonyosan megbánni nem fogják elhatározásukat, legfölebb sajnálni fogják, hogy a kirándulás programmjában olyan rendkívülien rövid idő jutott Bosnyákországra és a Herczegovinára. Pedig a technikus is sok tanulságosat talál odalenn; a keskenyvágányú vasúti hálózat unikum a maga nemében; a középületek tiszta keleti stílusa, az ipartelepek, a vasművek, az útépítés stb. lépten-nyomon le fogják kötni a magyar szakemberek figyelmét, s ennek a rövid lélekzetű kirándulásnak meg lesz talán az a haszna, hogy mérnökeink ezentúl gyakrabban meg fognak fordulni ott, ahol ők is sok és derék mántkát végezhetnének. Átalában alig lehet eléggé fájlalni a Magyarországon az okkupáti tartományok iránt mutatkozó indolencziát. Egész Európa elismerő tapsai között magyar államférfiunak Kállay Béninek genieje viszi a nem remélt virágzás felé ezeket az országokat; a múltban századokon át egybeforrott Bosnyákország és Magyarország története; a jelenben legfontosabb keleti érdekeink sürgetőleg követelik, hogy megvessük ott lábunkat; az ország turisztikai szépségei olyan elragadóak, hogy Reclus a híres geográfus balkánfélszigeti Svájcznak nevezte Boszniát, és mindez nem elég arra, hogy megtörje közönyünket. Sőt annyira elzárkózunk az okkupárt tartományoktól, hogy föltűnő eseményt kell látnunk a Mérnök egylet itt jelzett vállalkozásában, mialatt az osztrákoknak s átalában a külföldieknek valóságos országútjává lesz lassanként Bosnyákország és a Herczegovina. A magunk jól fölfogott érdekében segítenünk kellene ezen a káros viszásságon. Szokolay Kornél majdnem engedelmet kért rá, hogy a koczezintását elfogadjuk. — Nagyon régen nem láttuk egymást! — mondta azután folytonosan kémlelve gondolatainkat. Szinte ráerőszakolt minket arra, hogy már valahára helyette beszéljünk s ne nézzünk rá olyan külösen, mintha az égből pottyant volna alá. — Minden összejövetelünk alkalmával megemlékeztünk rólad, — kezdte a piktor — a helyedet föntartottuk, a poharadat pedig megnyugtattuk néha egy kis borral. De hát hol is jártál ilyen sokáig ? A gyilkos kérdést föladták. Turul egyszerre a vádlottak padjára került. Fölvette a poharát, hogy megnedvesítse összeszorult torkát, megtörülte verítékes homlokát, levette a szemüvegét, aggodalmasan nézett körül a sötét kertben s olyan küzdésben állott lelkiismeretével, mintha valami nagy bűntényről kellene vallomást tennie. Végre mély fohászkodással kezdte: — Bocsássátok meg, hogy a hátatok mögött nősültem, de tudjátok, hogy egész életemben csak befejezett eseményekről szoktam beszélni. Nos tehát az én házasságom is befejezett történet és most már elmondok mindent okulástokra s a magam fölmentésére. Épen két hónapja Nyitravármegyében jártam, családi levéltárak rejtelmeit kutatgattam s megvallom, hogy igen érdekes oklevelekre bukkantam. A gróf egy fiatal embert rendelt mellém másolónak. Szörnyű rossz másoló volt, nem is vehettem egyéb hasznát, mint hogy rábíztam az ősi akták kiporolását. A fiatal ember helyett egyszerre csak a leánytestvére állított be a kastély lomtárába s előadta, hogy bátyja hajnalban lebukott a veloczipedről és kificzamitotta a kezét. A papa egy-két napra elküldte helyettesnek, mert a gróf úr szigorúan megparancsolta, hogy segítségemre legyenek. A leányka csinos kis falusi teremtés volt, de szívesebben csevegett, mintsem kellett volna. Nem bízhattam rá természetesen a penészes iratok porolását, sőt magam se folytathattam jelenlétében a régi írások rendezgetését. A múltból belenéztem a jövőbe. A falusi leánykának sejtelme sem volt foglalkozásomról, azt hitte, hogy régi bankókat keresek a fakó írások közt. És elcsevegte a gerliczei életrajzát, elmondta a macskája kalandjait, a kis kutyus furcsaságait, a papa tajtékpipáinak történetét, a mama konyhatitkait, az öcscse hőstetteit és a saját kedves eledeleit. Egészen új tanulmány került dolgozószobámba. Abbahagytam a régi századok föltámasztását és egészen belemélyedtem a mindennapi falusi idillek történetének meghallgatásába. A kis leány csak csevegett s azt hitte, hogy szórakoztatása sokkal többet ér nekem, mint a rendetlen iratcsomagok rendezése, így telt el az első nap. Nem írtam ugyan egy árva szót sem, de álmomban megjelentek a nyájas kisasszony szerelmes gerliczei, kalandos macskái, tréfás kutyácskái, láttam a papa híres pipagyűjteményének fényesen rendezett példányait, ettem a mama nagyszerű főztjéből, ittam a nagy kerti lugas borából és reggelig hallgattam az egészséges és vidám kisasszony tereferéit. Szinte sajnáltam, hogy föl kellett ébrednem. Nyolc órakor átüzentek a bérlő házából, hogy legyek szíves átmenni egy kis reggelire. Megreggeliztem ugyan, de azért mégis átmentem. A vidám falusi tündér elém szaladt és nagy rózsát tűzött a kabátomba. Megkérdezte azután, hogyan aludtam. Mert ő — amint őszintén elárulta — nagyon rosszul aludt. A papa leghatalmasabbik tajtékpipájával várt a pitvarban. A mama izgatottan terített a verandán. írnokom hideg borogatásokat rakott a kezére, mikor beléptem. Egy kicsit megsajnáltak, hogy ilyen csúnya foglalkozásom van s a papa, emberbaráti szempontokból több mozgást, szórakozást ajánlott, azután jóakarattal tudakolta, tudok-e kártyázni. A mama megveregette a vállamat s rögtön kinyilatkoztatta, hogy a por nemcsak a ruhámat, de a tüdőmet is megeszi nemsokára. — Mért nem végezteti a gróf ur azt a czudar munkát a faczér hajdúival. Sokkal markosabb legények azok a professzor urnái! A család boldog tudatlansága ősi naivsága megfoghatatlan szeretetreméltósága egészen elragadott. Soha ennyi őszinteséget és jóságot nem találtam egy házban. Persze másodszor is meg kellett reggeliznem. Szedret, epret, szilvát, kávét, süteményt raktak elém. Biztosra vettem a hideglelést, de mindenből kellett vennem, mert veszedelmesen elcsábítottak a kínálás legtökéletesebb művészetével. Reggeli közben mindent megtudtak tőlem. Különösen azt, hogy még nőtelen vagyok. A kis FŐVÁROSI LAPOK 1895 augusztus 29. Csütörtök. BELFÖLD. A dohányjövedék új igazgatója. Mint a »Magyar Értesítő« jelenti, dr. Perleberg pénzügyminiszteri osztálytanácsost legközelebb miniszteri tanácsossá fogják kinevezni és a magyar királyi dohányjövedék igazgatói állást fogja elfoglalni, mely állás Graenzenstein Béla államtitkárrá történt kineveztetése óta üresedésben volt. VIDÉK: Egyházmegyei választások, az alsó borsodi ev. ref. egyházmegye tanácsbiróul Pappszász Lajost, a szerencsétlen véget ért Pappszász György testvérét választotta meg 56 szavazattal 43 ellenében, egyházi aljegyző pedig Szalóczy Pál valki lelkész lett 30 szótöbbséggel. Villamos világítás Keszthelyen. A kies balatonparti fürdőváros nemsokára villamos-világítást kap. Egyik budapesti gyártelep igazgatósága ajánlatot tett Keszthely városának, hogy hajlandó a saját költségére berendezni a villamos világítást a város egész területén, a fürdő parkban, a fürdőtelepen és kikötőben, csupán 50 évi engedélyt kér s azt köti ki, hogy a közvilágítást a város általa eszközöltesse. A városi tanács elvileg elfogadta a kedvező ajánlatot. Az új anyakönyvvezetők. — aug. 28. A belügyminiszter — amint értesülünk — ma kinevezte a hajdú megyei anyakönyvvezetőket. A kinevezettek a következők: 1. A hajdúböszörményi kerületbe: Peksy Károly rendőrkapitány, h. U. Szabó Antal városi közgyám (Felső-Józsa); 2. a hajdúszoboszlóiba: Kovács Gyula polgármester, helyettese Borok Gyula városi számvevő 3. a hajdú-nánásiba: Csótány László polgármester, h. Kállay Imre városi főjegyző; 4. a balmazújvárosiba: Kaszás József közs. fesző, h. Kovács Ferencz közs. alsző; 5. a hajdúdorogiba: Kovács István közs. főbíró, h. Székesdy Károly községi aljegyző; 6. a hajdúhadháziba: Csapó László közs. főbíró, h. Cotth Gyula községi aljegyző (Téglás); 7. a hajdúvámospércsibe: Kohutovics János községi jegyző, h. Medgyesi Albert községi aljző; 8. a hajdú-sámsoniba: Kovács Károly községi jegyző, h. Magyar János községi segédjegyző; 9. a csegeibe: Szabó Gábor községi fősző, h. Sélley Lajos községi aljző; 10. az egyekibe: Devics Lajos községi sző, h. Kukányi Lajos községi alsző; 11. a téglásiba: Oláh Gyula községi jegyző; 12. a mike-péresibe: Orosz István községi jegyző (Szovát); 13. a felső-józsaiba: Toronyi János körjegyző (Hajdúböszörmény); 14.