Fővárosi Lapok, 1897. április (34. évfolyam, 91-120. szám)
1897-04-01 / 91. szám
. . . v » jivxj am. 91. szám, 1897. Csütörtök, április 1. Kgisz ívre 14 frt,félévre 7 frt,70 évre 3 frt 50 kr.,egy hóra 1 írt 20. Felelős szerkesztő is laptulajdonos : megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után is. PORZSOLT KÁLMÁN Egyes számára: helyben 4 kr., vidéken 5 kr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL , Ferencziek tere 4. szám. Előfizetések és hirdetések fölvétetnek a kiadóhivatalban. Tisztelettel kérjük vidékit, előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, hogy a lap szétküldése fennakadást ne szenvedjen. „Hegyen-völgyön lakodalom.“ Budapest, márcz. 31. ae. A földindulást vihar előzi meg, vagy olyasforma moraj, aminőt hallunk, ha alaguton halad át a vasút, így állítják. A politikai nagy események, a politikai viharok, hála a gondviselésnek, kedélyes, mondhatnánk vidám hírnököket mozgósítanak a közvélemény riasztására. A vészharangnak immár ■ni szerepe. A modern politikuriasztásra föltalálták a varely, ha összeférhetetlen- is összekötve, nevezhetők fenségi vagy ujonczmeg olcsó marhasó ellenes a szerint, amint ez, a rendelkezés kerül a fiu, a törvényjavaslat alakjában. Most, a kvóta felhőjének foszlányai jelentkeznek a politika egén. Riasztják az országot kvótaemeléssel s a vihar hírnökei a fővárosban, aggódó lélekkel, a hazáért busongó szívvel hivják a független polgárokat kvóta-vacsorára. Vacsorázzék a főváros minden polgára, vacsorázzék az egész ország a kvótáért, igyunk, hatványozott lelkesedéssel a kvóta egészségére. Éltesse az Isten a kvótát sokáig, a független polgárok és a vendéglősök nagy örömére. Hadd legyen vigság hegyen-völgyön, hadd tudják meg mindenfelé, hogy a kvótát szabályozhatjuk néhány vacsorával és számos pohárköszöntővel. Mert az osztrák, ha kvótát akarna emelni, megriad a kvóta-vacsorától s bizony mondom, Badeni grófnak, Bánffy bárónak nem imponál annyit a maguk törvényhozása, a maguk kvóta-bizottságának valamennyi tanácskozása, mint egyetlen kvóta-vacsora, amelyet a főváros független polgársága rendez. A főváros meghozta a maga bölcs határozatát Heves megye átiratára. A főváros bízik a törvényhozás bölcseségében, hogy igaztalan teherrel nem súlyosbítja az ország gondját, hogy ellene áll minden jogosulatlan követelésnek. És ezzel az indokolással tudomásul vette Heves megye átiratát. Bölcs határozat? Ugyan! Hát bölcs az olyan határozat, amely nem számol a következménynyel? Amely nem látja előre, hogy a határozattal életet ad újabb akciónak, erős, ellenállhatatlan mozgalomnak, amely azt a határozatot megdönti. A fővárosi bizottsági tagok többsége a maga naivságában nem is sejtette, hogy határozatának nyomán ki fog törni a kvóta-vacsora düh. Ez a ragályos betegség, amely ellen nincs határzár, nincs blokád. Amely, ma még csak a Terézvárosban járvány, de holnap már pusztíthat az Erzsébet-, a Józsefvárosokban. És ki kezeskedik érte, hogy újholdra nem borul-e kvóta-vacsorába az ország. A kvótakérdés megoldása annak a bizottságnak a gondja, amelyet a törvényhozás küld ki. Neves, előkelő, emberek, a törvényhozás vezérférfiai kezelik majd ezt az ügyet. Ne vacsorázzuk el ennek a kérdésnek a jelentős voltát. Hiszen még ez a bizottság is tájékozatlan. Nem ráérünk-e új kvótáért vacsorázni akkor, ha megtudtuk, hogy mi is lesz a kvótával s hogy érdemes-e miatta annyit vacsorázni ? A „FŐVÁROSI LAPOK“ TÁRCZÁJA. Dobó Katicza. Eger vára nagy piaczán Nagy ünnepség járja, Eger népe királyi hirt, Bécs követjét várja. Utczahosszat vig zsibongás, Zászló leng a légben.. De egyszerre csak fölharsan: — Itt a követ ! Éljen ! Trombita zúg, patkó csattog, Deli urak jönnek, , Kiosztani a jutalmat A sok egri hősnek. Az egyiknek kócsag-forgót. Aranygyűrűt másnak Remekművű, drága kardot ró Dobó Istvánnak. Csendesség van. A követ szól: — Eger vitéz népe. Messzi Bécsből köszönt téged Király ő felsége. Köszönt téged Dobó István, Hogy várad megvédted, De legfőképpen köszönti A hős asszonynépet. S hogy a hirek fenmaradjon, Mig a világ áll csak, Ez arany nyaklánczot küldi Dobó Katiczának. Kipirul a büszke asszony, Elsápad meg újra . . . Kis kendőjét gyűri, tépi Rózsaszirom ujja. Majd meg ránéz az urára. Szeme könybe lábad. Hozzásimul, mig nyakán Ilyen beszéd támad: Vegye vissza a nyaklánczot, Nem illet meg engem. Amit tettem, csak magamért, Nem Egerért tettem. Nem védtem én a hazámat, Megkövetem szépen. A hazát az uram védte, Én az uram védtem. Pásztor Árpád. Lapunk mai száma 12 oldal. Berlini színházak. — A Fővárosi Lapok tárczája. — Berlin, márcz. 30. «Én vagyok az út, az igazság és az élet.» Krisztus eme isteni szavai hatják át a hanyatló század szellemét. Politikai, gazdasági pártok a hegyi beszéd eszméiből veszik a maguk útirányelveit; a filozófusok közt új iskola keletkezett, mely komolyan foglalkozik azzal a kérdéssel, vájjon a jordán-völgyi édes álmok igazán nem többek-e álomnál s vájjon a mi felvilágosodott korunk, a helyett, hogy a világosságot terjesztené, nem inkább a sötétség árnyait veti-e szerteszét. A legraffináltabb, leghaladóbb íróiskolák pedig ugyancsak e nyomon járnak, törnek sietve előre. A berlini realizmus főképviselői, akik különben az utánzás művészetét vitték a legtöbbre, szintén arra a meggyőződésre jutottak, hogy a közeli években az új testamentum lesz a legmodernebb valami. Ez idő szerint Gerhart Hauptmann is, Sudermann is Krisztus-drámákon dolgozik. Ezek az urak tehát éppenséggel nem a legkellemesebben lehettek meglepődve, hogy a bécsi Wilbrandt máris megelőzte őket. De lehet, hogy az ő ötfelvonásos drámai költeménye, «Hairan», meggyőzi őket róla, milyen nehéz feladattal kell megküzdeniök és így meggondolják még, hogy a történelem legmagasztosabb alakjával tiszta szenzáczió-hajhászásból drámailag visszaéljenek. «Hairan» sok hibában leledzik; mindenekelőtt nincs benne semmi belső cselek-