Fővárosi Lapok, 1897. április (34. évfolyam, 91-120. szám)
1897-04-06 / 96. szám
1897 április 6. Kedd FŐVÁROSI LAPOK S még azt hiszik csak kenyeret kér A nép és mással nem törődik. — Pedig eszményt és hitet á hit, Szines ábrándért lökdösődik! Az utolsó zsur. I. Ott. — Higyje el kedves nagysád, nagyon roszszul esik leszokni az én megszokott keddjeimről. Hova fogok én menni ezután kedd esténként ? — Hiszen azért szívesen látjuk önt, ha nem is tartunk többé zsúrokat. — Mégis más az! Eddig tudta az ember, hogy nem lesz alkalmatlan, meg azután azt is tudta, hogy biztosan idehaza találja önöket. Nem, nem, ezután már csak nagyon ritkán láthatom önöket, egész a jövő őszig. S ez bizony rosszul esik nekem. Nehezen fogom várni a nyár végét. Ez a kis meghitt sarok itt a lámpa alatt, mint a tél legkedvesebb emléke, úgy fog végig kisérteni. Mennyi kedves óra emléke köt hozzá. S ön milyen kedves volt, mindig megőrizte a számomra ezt a helyet. — Bizony néha jól elmulattunk. Én is sajnálom, hogy vége! — És az a pompás kedélyesség itt maguknál! Hiszen majd mindig táncz lett a zsúr vége! — Szegény Mirczit sajnáltam is néha !, A lelkét is majd kijátszotta. — Hátha még utóljára megkérnénk ? — Nem unt még bele a tánczolásba. Végig az egész farsangon, az egész böjtön, majd minden éjjel! Sok a jóból. — Dehogy sok! Bár mindig így tartana! No, menjünk, kérjük meg Mirczike nagyságát, hogy zongorázzon. II. Utána eresztettek volna ki. Már reggelenként, mikor felkeltem, rosszul voltam, ha eszmbe jutott, hogy este megint menni kell valahová. Oh, micsoda társadalmi kényszer ez a zsurozás ! És hogy kinyúlnak ezek a rongyos zsurok, egész március végéig. Még a tavaszi napsugár se tudja őket tönkretenni! S képzeld, még most is tánczolni kellett, az utolsón is! No, hanem ez volt az én utolsó zsarozásom! Azt tesse valaki, hogy jövő télre beugrasson ! Én élvezni akarom a jövő telet és én tőlem odahaza lehet bárki bármikor, én is odahaza leszek és majd csak otthon eszem szandwicheket vagy a kávéházban. Kevesebbe kerül így! Kevesebb lakkezipőbe és kevesebb időbe. — De hát a szellemes társalgás hiányát nem fogod érezni ! — Jobban nem, mint az idei télen éreztem. — Szóval, örülsz, hogy az idénre vége a zsúroknak ! — Szívemből, lelkemből. — És jövőre a világért se megy el egyre sem ! — Tudod, bolond az ember. Félek tőle, hogy őszszel megint elől kezdem. És megint szidni fogom őket, de azért eljárok rájuk. De most éljen a zsur halála! Holnap szétküldöm a zsurkerülő pajtásaimnak, akikkel eddig jóformán alig jöhettem össze, egy-egy jó mulatságra, hogy örömmel jelentem a Zsuró nagyságának végelgyengülésben történt örvendetes kimultát. Ipszilon. — No, hogy mulattál az utolsó zsuron ? — Holnap misét mondatok annak az örömére, hogy leráztuk nyakunkról az utolsó zsurt is! Brr, micsoda tél volt ez! Mennyi unalom, mennyi sonkás zsemle és mennyi tánczrobot! Rosszul leszek, ha zongorát hallok, mert eszembe jut, mennyit kellett tánczolni erre a nyomorult muzsikára. — Széttépted már a zsűrnaptárakat ? — De szét ám! Most már megint szabad vagyok! úgy érzem magam, mintha börtönből ifjú menyecském, akinek összes vétke nem állott többől, minthogy éjnek idején udvaroltatott magának. A társadalom is kezébe adná a jogaiban és erkölcsi érzületében megsértett asszonynak az önvédelem fegyverét — s emellett az igy gondolkodó világ szemében tisztességes, erkölcsös marad, mindaddig, mig a védelem határain belül áll . . . Béla befejezte előadását és felállt: — Ez az én ítéletem s bármennyire érzem, hogy ez az erkölcstelenség szentesítése, még sem ítélhetek másként. Indokképpen pedig csak azt hozom fel, hogy a Pompadour-korabeli erkölcstelenségnek is az asszonyok akcziója vetett véget, mely a férjeket öntudatra ébresztette . . . A szép asszony izzó fejét tenyerébe hajtva, némán tekintett maga elé a virágos szőnyegre. — S most, — szólt a férfi egy kis szünet után, kezében kalapjával, — azt hiszem, eleget mondtam arra, hogy ön, asszonyom, utálattal forduljon el tőlem és soha többé látni ne kívánjon. Tehát a soha viszont nem látásra. A menyecske felált, kezét a férfi vállára téve, hosszú, mély tekintetet vetett reá. Egy embert ismerek csak, aki nem phariseus, de ettől az egy embertől félek. Ég vele . . . K. L. : A krétai zavarok. — Saját tudósítónktól. — — április 5. A hatalmak tegnap elrendelték Athén kikötőjének blokádját s ezzel megtörtént az első lépés arra, hogy megakadályozzák Görögországot háborús politikájának folytatására. Holnap április 6-án a nagy nemzeti görög ünnep napján, hire járt, hogy Görögország megkezdi a háborút. Távirataink többfelől megerősítik a hir valószínűségét. Görögország és Törökország teljesen elkészültek a háborúra s a török határon álló csapatok nemzeti ünnepük napján a régi dicsőség nevében bizonyára lelkes örömmel lépnék át a török határt. Remélhető, hogy a hatalmak újabb lépése meg fogja győzni arról a kis ország vezetőit, hogy a hatalmak mindent el fognak követni a béke érdekében. Ez pedig azt jelenti, hogy a háború csak veszteséget hozhatna Görögországra. Ez a tudat talán nem fogja megzavarni a holnapi nagy nap nyugalmát sem. Az újabb eseményekről távirataink a következőket jelentik : Konstantinápoly, ápr. 5. Az aggodalom, hogy a görögök a határon e hó 6-án támadólag és ellenségesen fognak fellépni, arra készteti a kormányköröket, hogy az Yldszkioszkban naponkint haditanácsos tartsanak, melyben a hadügyi, a tengerészeti miniszterek, Gazi Osman basa és nyolc más tábornok vesznek részt. Edhem basa, a parancsnokló tábornok azt az utasítást kapta, hogy 6-án védelemre készen álljon, és részletes parancsokat kapott, hogy miképp viselkedjék a határ védelménél. Az hírlik, hogy a határcsapatokat a 2. hadtestnek további 40 redifzászlóaljával, melyeket a Mauser-fegyverekkel való bánásmód betanítására mozgósítottak, fogják megerősíteni. Konzuli jelentések szerint Gusinje mellett török-montenegrói konfliktus keletkezett, mely török részről katonai beavatkozást tett szükségessé. Háború előtt. Bécs, ápr. 5. Politikai és diplomata körökben ma délelőtt az a hír terjedt el, hogy Görögország megüzente a háborút a portának. A hír hivatalos megerősítést még nem nyert, de miután holnap van a görögök nemzeti ünnepe, a hadüzenet lehetősége éppenséggel nincs kizárva. Konstantinápoly, ápr. 5. Holnapra, a görögök nemzeti ünnepnapjára biztosan várják a hadüzenetet. Törökország lázasan folytatja hadi készületeit. Rodostóba 15—20 redief zászlóalj érkezik e napokban. Az üzlet és pénzügyi helyzet valósággal válságos. Nagy aggodalommal van mindenki eltelve a konfliktus kimenetele miatt, mely óriási áldozatokba kerül. Páris, április 5. A Havas-ügynökség jelenti Athénból: Larisszai táviratok szerint bármit mond is a pesszimista jövendölése, biztosra veszik, hogy holnap a határon semmiféle inczidens nem történik és hogy a trónörökös jelenléte a legbiztosabb záloga ennek. Holnapra szigorú rendeleteket adtak ki, amelyeknek megtartása kétségen kívül való. A törökök azonban mind a mellett rendkívüli intézkedéseket tesznek és megerősítik állásaikat. A pápa a görögökért. Páris, ápr. 5. A Gaulois-nak azt telegrafálják Athénből, hogy a pápa Kréta fölszabadítása érdekében a nagyhatalmak és Görögország közt közbenjár. A minap hosszabb levelet küldött Ferencz József királynak, akire ez a levél igen kellemesen hatott. A pápa ezenkívül a czárral is váltott levelet. A krétai harcztérről. Kánea, ápr. 5. (Havas ügynökség.) A basibozukok megcsonkították azoknak a keresztényeknek a holttesteit, kik az Akrotiriből elvonuló fölkelőkre intézett támadásnál elestek. A basibozukok fegyverletétele folyik. Az új legénység megérkezése után egy teljes franczia zászlóalj indul Sillába. Kanea, ápr. 5. (Havas-ügynökség.) Az orosz konzul határozott formákban felvilágosítást kért Ismail basa kormányzótól a basibozukok akrotirii támadása felől. A kormányzó azt válaszolta, hogy a márcz. 29-én kiadott körrendelet alapján a rendőri szolgálat Káneában és vidékén az európai parancsnokok vették át. A görög foglyokat a Suda-öbölbe szállították. Butsmnaria erősségből, melyet franczia csapat tart megszállva, ágyúlövések hallatszottak A felkelők, kik a körülfekvő hegyekben tanyáznak, lőttek az erősségre.* Páris, ápr. 5. A Havas-ügynökség jelenti Larisszából mai kelettel (d. u. 2 óra). Konstantin trónörökös a nemzeti ünnepély alkalmából a csapatokhoz a következő napiparancsot intézte : Tisztek és katonák! Tekintettel a holnapi ünnepnapra, azt parancsolom, hogy a parancsnoklásom alatt álló összes csapatok a legnagyobb tartózkodást tanúsítsák és a dicsőségteljes nap emlékezete által el ne ragadtassák magukat. Biztos vagyok abban, hogy parancsomat teljesítik. Constantin.