Fővárosi Lapok, 1897. április (34. évfolyam, 91-120. szám)

1897-04-06 / 96. szám

1897 április 6. Kedd FŐVÁROSI LAPOK S még azt hiszik csak kenyeret kér A nép és mással nem törődik. — Pedig eszményt és hitet á hit, Szines ábrándért lökdösődik! Az utolsó zsur. I. Ott. — Higyje el kedves nagysád, nagyon rosz­­szul esik leszokni az én megszokott keddjeimről. Hova fogok én menni ezután kedd esténként ? — Hiszen azért szívesen látjuk önt, ha nem is tartunk többé zsúrokat. — Mégis más az! Eddig tudta az ember, hogy nem lesz alkalmatlan, meg azután azt is tudta, hogy biztosan idehaza találja önöket. Nem, nem, ezután már csak nagyon ritkán láthatom önöket, egész a jövő őszig. S ez bizony rosszul esik nekem. Nehezen fogom várni a nyár végét. Ez a kis meghitt sarok itt a lámpa alatt, mint a tél legkedvesebb emléke, úgy fog végig kisérteni. Mennyi kedves óra emléke köt hozzá. S ön mi­lyen kedves volt, mindig megőrizte a számomra ezt a helyet. — Bizony néha jól elmulattunk. Én is sajná­lom, hogy vége! — És az a pompás kedélyesség itt maguknál! Hiszen majd mindig táncz lett a zsúr vége! — Szegény Mirczit sajnáltam is néha !, A lel­két is majd kijátszotta. — Hátha még utóljára megkérnénk ? — Nem unt még bele a tánczolásba. Végig az egész farsangon, az egész böjtön, majd minden éjjel! Sok a jóból. — Dehogy sok! Bár mindig így tartana! No, menjünk, kérjük meg Mirczike nagyságát, hogy zongorázzon. II. Utána­ eresztettek volna ki. Már reggelenként, mikor fel­keltem, rosszul voltam, ha eszmbe jutott, hogy este megint menni kell valahová. Oh, micsoda társadalmi kényszer ez a zsurozás ! És hogy ki­nyúlnak ezek a rongyos zsurok, egész márc­ius végéig. Még a tavaszi napsugár se tudja őket tönkretenni! S képzeld, még most is tánczolni kellett, az utolsón is! No, hanem ez volt az én utolsó zsarozásom! Azt tesse valaki, hogy jövő télre beugrasson ! Én élvezni akarom a jövő te­let és én tőlem odahaza lehet bárki bármikor, én is odahaza leszek és majd csak otthon eszem szandwicheket vagy a kávéházban. Kevesebbe ke­rül így! Kevesebb lakkezipőbe és kevesebb időbe. — De hát a szellemes társalgás hiányát nem fogod érezni ! — Jobban nem, mint az idei télen éreztem. — Szóval, örülsz, hogy az idénre vége a zsúroknak ! — Szívemből, lelkemből. — És jövőre a világért se megy el egyre sem ! — Tudod, bolond az ember. Félek tőle, hogy őszszel megint elől kezdem. És megint szidni fogom őket, de azért eljárok rájuk. De most él­jen a zsur halála! Holnap szétküldöm a zsur­­kerülő pajtásaimnak, a­kikkel eddig jóformán alig jöhettem össze, egy-egy jó mulatságra, hogy örömmel jelentem a Zsur­ó nagyságának végel­gyengülésben történt örvendetes kimultát. Ipszilon. — No, hogy mulattál az utolsó zsuron ? — Holnap misét mondatok annak az örö­mére, hogy leráztuk nyakunkról az utolsó zsurt is! Brr, micsoda tél volt ez! Mennyi unalom, mennyi sonkás­ zsemle és mennyi tánczrobot! Rosszul leszek, ha zongorát hallok, mert eszembe jut, mennyit kellett tánczolni erre a nyomorult muzsikára. — Széttépted már a zsűrnaptárakat ? — De szét ám! Most már megint szabad vagyok! úgy érzem magam, mintha börtönből ifjú menyecském, a­kinek összes vétke nem állott többől, minthogy éjnek idején udva­­roltatott magának. A társadalom is kezébe adná a jogaiban és erkölcsi érzületében megsértett asszonynak az önvédelem fegy­verét — s emellett az igy gondolkodó világ szemében tisztességes, erkölcsös marad, mindaddig, mig a védelem határain belül áll . . . Béla befejezte előadását és felállt: — Ez az én ítéletem s bármennyire érzem, hogy ez az erkölcstelenség szente­sítése, még sem ítélhetek másként. Indok­képpen pedig csak azt hozom fel, hogy a Pompadour-korabeli erkölcstelenségnek is az asszonyok akcziója vetett véget, mely a férjeket öntudatra ébresztette . . . A szép asszony izzó fejét tenyerébe hajtva, némán tekintett maga elé a virágos szőnyegre. — S most, — szólt a férfi egy kis szü­net után, kezében kalapjával, — azt hiszem, eleget mondtam arra, hogy ön, asszonyom, utálattal forduljon el tőlem és soha többé látni ne kívánjon. Tehát a soha viszont nem látásra. A menyecske felált, kezét a férfi vál­lára téve, hosszú, mély tekintetet ve­tett reá. Egy embert ismerek csak, a­ki nem phariseus, de ettől az egy embertől félek. Ég vele . . . K. L. : A krétai zavarok. — Saját tudósítónktól. — — április 5. A hatalmak tegnap elrendelték Athén kikötőjének blokádját s ezzel megtörtént az első lépés arra, hogy megakadályozzák Görögországot háborús politikájának foly­tatására. Holnap április 6-án a nagy nem­zeti görög ünnep napján, hire járt, hogy Görögország megkezdi a háborút. Távira­taink többfelől megerősítik a hir való­színűségét. Görögország és Törökország teljesen elkészültek a háborúra s a török határon álló csapatok nemzeti ünnepük napján a régi dicsőség nevében bizonyára lelkes örömmel lépnék át a török határt. Re­mélhető, hogy a hatalmak újabb lépése meg fogja győzni arról a kis ország vezetőit, hogy a hatalmak mindent el fognak kö­vetni a béke érdekében. Ez pedig azt je­lenti, hogy a háború csak veszteséget hoz­hatna Görögországra. Ez a tudat talán nem fogja megzavarni a holnapi nagy nap nyugalmát sem. Az újabb eseményekről távirataink a következőket jelentik :­­ Konstantinápoly, ápr. 5. Az aggodalom, hogy a görögök a hatá­ron e hó 6-án támadólag és ellenségesen fognak fellépni, arra készteti a kormány­köröket, hogy az Yldsz­kioszkban napon­kint haditanácsos tartsanak, melyben a hadügyi, a tengerészeti miniszterek, Gazi Osman basa és nyolc­ más tábornok vesz­nek részt. Edhem basa, a parancsnokló tábornok azt az utasítást kapta, hogy 6-án védelemre készen álljon, és részletes parancsokat ka­pott, hogy miképp viselkedjék a határ vé­delménél. Az hírlik, hogy a határcsapatokat a 2. hadtestnek további 40 redifzászlóaljával, melyeket a Mauser-fegyverekkel való bánás­mód betanítására mozgósítottak, fogják megerősíteni. Konzuli jelentések szerint Gu­­sinje mellett török-montenegrói konfliktus keletkezett, mely török részről katonai be­avatkozást tett szükségessé. Háború előtt. Bécs, ápr. 5. Politikai és diplomata körökben ma délelőtt az a hír terjedt el, hogy Görög­ország megüzente a háborút a portának. A hír hivatalos megerősítést még nem nyert, de miután holnap van a görögök nemzeti ünnepe, a hadüzenet lehetősége éppenséggel nincs kizárva. Konstantinápoly, ápr. 5. Holnapra, a görögök nemzeti ünnep­napjára biztosan várják a hadüzenetet. Tö­rökország lázasan folytatja hadi készületeit. Rodostóba 15—20 redief­ zászlóalj érkezik e napokban. Az üzlet és pénzügyi helyzet valósággal válságos. Nagy aggodalommal van mindenki eltelve a konfliktus kimene­tele miatt, mely óriási áldozatokba kerül. Páris, április 5. A Havas-ügynökség jelenti Athénból: Larisszai táviratok szerint bármit mond is a pesszimista jövendölése, biztosra veszik, hogy holnap a határon semmiféle inczidens nem történik és hogy a trónörökös jelenléte a legbiztosabb záloga ennek. Holnapra szi­gorú rendeleteket adtak ki, a­melyeknek megtartása kétségen kívül való. A törökök azonban mind a mellett rendkívüli intézke­déseket tesznek és megerősítik állásaikat. A pápa a görögökért. Páris, ápr. 5. A Gaulois-nak azt telegrafálják Athén­ből, hogy a pápa Kréta fölszabadítása ér­dekében a nagyhatalmak és Görögország közt közbenjár. A minap hosszabb levelet küldött Ferencz József királynak, a­kire ez a levél igen kellemesen hatott. A pápa ezenkívül a czárral is váltott levelet. A krétai harcztérről. Kánea, ápr. 5. (Havas ügynökség.) A basibozukok meg­csonkították azoknak a keresztényeknek a holttesteit, kik az Akrotiri­ből elvonuló föl­kelőkre intézett támadásnál elestek. A basi­bozukok fegyverletétele folyik. Az új legény­ség megérkezése után egy teljes franczia zászlóalj indul Sillába. Kanea, ápr. 5. (Havas-ügynökség.) Az orosz konzul határozott formákban felvilágosítást kért Ismail basa kor­mányzótól a basibozukok akrotiri­i támadása felől. A kormányzó azt válaszolta, hogy a márcz. 29-én kiadott körrendelet alapján a rendőri szolgálat Káneában és vidékén az európai parancsnokok vették át. A görög foglyokat a Suda-öbölbe szál­lították. Butsmnaria erősségből, melyet franczia csapat tart megszállva, ágyúlövések hallatszottak­ A felkelők, kik a körülfekvő hegyekben tanyáz­nak, lőttek az erősségre.* Páris, ápr. 5. A Havas-ügynökség jelenti Larisszából mai kelettel (d. u. 2 óra). Konstantin trónörökös a nemzeti ünnepély alkalmából a csapatokhoz a következő napiparancsot intézte : Tisztek és katonák! Tekintettel a holnapi ünnepnapra, azt parancsolom, hogy a parancsnoklásom alatt álló összes csapatok a legnagyobb tartózkodást tanúsítsák és a dicsőségtel­jes nap emlékezete által el ne ragadtas­sák magukat. Biztos vagyok abban, hogy parancsomat teljesítik. Constantin.

Next