Friss Hirek, 1925 (9. évfolyam, 1-50. szám)

1925-01-05 / 1. szám

Hódmező-Vásárhely, 1925 Felelős szerkesztő : Fejérváry József Laptulajdonos: Kultúra Részvénytársaság Nolt Független politikai hetilap. Megjelenik minden hötőség délelőtt 10 órákon. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szent Antal­ utca 7. Telefonszám: 22 . évfolyam, 1. szám ilCL' 'll ^1 I J Hétfő, január 5 Semmi sem volt az, ami eddig az uj esztendőből kós­tolót adott. Az igazi kezdet erre a hétre esik, mely pár órával ezelőtt köszöntött. A dolog dan­dárja ezen a héten veszi kezde­tét. Holnap Vízkereszt ünnepe, a farsang nyitánya. Annak, aki tud még farsangolni, vagy aki­nek kedve is van hozzá. Ezen a héten áll helyre a cseléd. A drága cseléd. Én nem tudom, hogy milyen ez az alföldi, ma­gyar gazdálkodási rendszer. Ha egy gazdaság egy bérest, egy kanászt s talán szolgálót is akar beállítani, annyi bajt vesz magára a gazda, amit földjéből kiszadni igazán képtelen. Pláne most, amilyen kilátások elé ebben a­ gazdasági évben me­gyünk. Én nem tudok eleget csodálkozni azon, hogy miből bírja az a föld. Az utcán csak úgy röpködtek tegnap és azelőtt a béresek száján a 8­10 mázsa búzák, a 3—4 mázsa árpák, a pénz, 900 kiló kukorica, a ma­lac, a szalma, a két pár lábbeli, a szolgálólánynál pedig valósá­gos lista van, mert nincs az a­z­ fej, amelyik mind észben tartja a bér hosszú sorozatát. Mind a búzát tépi. A cseléd, akinek csak egy kis százaléka dolgozik meg a kenyeréért; a föld, mely alig adja vissza a vetőmagot. A küllő, a rár, a patkó, az ing, mind, mind a búzára számít, amelyik még ott sáppadozik valahol a görön­gyök között, ha ugyan a galamb, a varjú, vagy az ürge ki nem tépte. És minden cseléd bért emelt, érthetetlenül, mert hiszen búzaparitáson áll már, az arany felett úgyis évek óta. Első te­kintetre kicsinek látszik ez ügy, a cselédkérdés, mert az ember kiveti a nyakából a szót és azt mondja : akinek nem tetszik az a nagy bér, az ne tartson cselé­det, a cseléd azonban nemütközhű­tl­­en a gazdaságban. De csak addig, amíg az ember okosan számolni nem kezd. S akkor megfontolj­a, vájjon érdemes e bérest kitartani csak azért a télen, hogy azt a lovat gondozza, amelyik talán nem ér meg annyit, mint amennyit a béren felü­ az a cseléd megeszik. Csak azért, hogy legyen trágya ? Tessék műtrágyát venni! És próbálja meg egyszer maga a cselédtartó közönség a sztrájkot. Csak egy hónapig ne tartson senki cselé­det s akkor majd nem kell a békebelinek 2—3 szoros uzsora bérét megadni Ez kérem nem csak jogos önvédelem, ez társa­dalmi és nemzetgazdasági kér­dés, amely ma sokkal fontosabb a magyarság élete és jövendője szempontjából, mint akár a 8 órai munkaidő, akár az ellenzék „passiv resistentiája“, akár pe­dig a Pálffy Dániel lemondása a méltóságosi címről. Mert ha régen igaz volt az — már pedig igaz volt, — hogy ha a paraszt nem termel, az egész közönség éhen marad, most százszorosan áll, hogy ha a földbirtok, terme­lés akár a cse­ndviszonyok, akár más egyébk miatt válságba kerül, akkor elveszett Magyarország. Itt a farsang! Bálákra készít és raktáron tart Bethlen István-u. (Újvilág) telepén divatos finom, elegáns és még a mai viszonyok közt is elégISTVÁN Lázár Dezső kezdeményezésére februárban gazdanap lesz, Mayer miniszter és Schandl államtitkár Vásárhelyen. A makói Gazdasági Egyesület ez év februárjában ünnepli alapításának 25 ik évfordulóját. A jubileum a Makó kör­nyékén és a szomszédos városokban levő gazdatársadalomnak impulzust adott arra, hogy ezzel kapcsolatban nagy­gyűlést tartsanak. A gazdanap eszméjét Lázár Dezső gazdasági főtanácsos, a vásárhelyi Gazdasági Egyesület elnöke vetette fel, aki Petrovics nemzet­gyűlési képviselő és makói Gazdasági Egyesületi elnökhöz a következő­ levelet intézte: „Igen tisztelt Barátom! A hódmezővásárhelyi Gazdasági Egye­sület elnöksége az Országos Magyar Gazdaszövetség igazgatóságával karölt­ve az alföldi közérdekű mezőgazdasági kérdésekről közvetlen tájékozást óhajt szerezni és az alföldet érintő mezőgaz­dasági kérdéseket közvetlenül a gazdák­kal óhajtván letárgyalni, tervbe vette, hogy 1925 ik év február 9 én, felkeresi a Makói Gazdasági Egyesületet. Alól­rott kérem elnök urat, legyen szí­ves lehetőleg rövid időn belül engemet értesíteni arról, hogy a fent jelzett na­pon a Makói Gazdasági Egyesület hoz­zájárulásával tarthatnánk-e ottan egy gazdagyűlést, amely gazdagyűlésen sze­mélyemen kívül méltóságos Dr. Czettler Jenő nemzetgyűlési képviselő, a Közgaz­dasági Egyesület dékánja . Dr. Tölgyes István az Országos Magyar Gazdaszö­vetség titkára is megjelenne. Magam részéről különös súlyt helye­zek arra, hogy az ilyen gazdagyűlések tartásával az alföldi városok és köz­ségek gazdaközönségét egymással meg­ismertetvén, szorosabb kapcsolatot léte­síthessünk, hogy az alföldi mezőgazdák igényeinek lehető kielégítésére a kor­mánynál is jogos hangunkat felemel­­ltessük Kell, Hódmezővásárhely 1924. évi december 22. Maradtam hazafias üdvözlettel: Lázár Dezső Gazdasági Egyesület elnöke gazdasági főtanácsos.“ A makói egyesület elnöksége öröm­mel fogadta a tervet és annak felkaro­lásáról levélben értesítette Lázár Dezső főtanácsost. A makói jubileumra és gazdanapra le fognak látogatni Mayer János föld­művelésügyi miniszter és Schandl Ká­roly dr államtitkár. Mint értesülünk, a Gazdasági Egyesület vezetősége most azon fáradozik, hogy a földmivelésügyi minisztert és államtitkárát megnyerje a makói kongresszussal kapcsolatban egy Vásárhelyen teendő látogatásnak, mely alkalommal a gazdatársadalom közvetlenül a kormányférfiak előtt tár­hatná fel orvoslásra váró bajait és ügyeit. Holtan, haza, palotás Szegedre. Barcány Imre még tavaly a szegedi Korzó Mozi igazgatója volt s az ősszel ebből az állásé­ból választotta meg Vásárhely hatósága a vásárhelyi Városi filmszínház igazgatójának. Bar­­cány Imre engedett a hivó szó­nak s átjött városunkba. Majd mikor a színtársulat eltávozott s a lakások megürültek, áthozta magához édes­anyját, ki néhai­­ щ Imre magyar államvas­­uti főfelügyelőnek az özvegye. Az Andor Zsigmond színigaz­gató helyét s nyári lakását vet­ték bérbe Oldalkosárban, a fa­telep háta megett. A 70 éves, életerős, szép úriasszony egy­szerre csak sápadni kezdett s betegség döntötte ágyba. Súlyos gyuladás vett erőt rajta, mely­ből aztán nem épülhetett föl többé. Hosszú betegség után szombaton délben meghalt. A szinte tragikus hatású haláleset mélyen megrendítette Barczány igazgatót és mély részvétet vál­tott ki Vásárhelyen is. Az el­hunytat leólmozott kettős kopor­sóba helyezték el hétfőn reggel s gyászkocsin vitték ki a nagy­­állomásra, honnan a déli vonat­tól Szegedre szállítják. Ott a belvárosi református temető ha­lottas házánál áldják meg a re­formátus egyház szertartása sze­rint nyugvó porát s helyezik el örök nyugalomra, alvó férje koporsója mellé. A Gazdasági Egyesület tegnap dél­után 3 órakor tartotta ebben az évben első választmányi ülését, amelyen Lá­zár Dezső gazdasági főtanácsos elnö­költ. A tizenhat pontból álló tárgysoro­zatot, amelyből az alábbiak voltak a fontosak, vita nélkül fogadták el. így többek között a Vetőmagnemesítő és Ér­tékesítő Rt. kérésére elhatározta a vá­lasztmány, hogy a földművelésügyi mi­nisztertől feliratilag kéri, hogy egy vető­magvizsgáló állomással bővítse ki a sze­gedi Alföldi Mezőgazdasági Intézetet, mert így a gazdáknak nem kellene vizs­gálat céljából a vetőmagot Budapestre küldeni. Ezután Balogh Sándor alelnök fel­olvasta a Gazdasági Egyesület tagjairól * **­***IS*i­*** Érdekes statisztika a Gazdasági Egyesület tagjairól készített statisztikát, amely szerint a ta­gok közül ezernek 10 holdon aluli, öt­száznak 25 holdon aluli; négyszáznak 50 holdon aluli és háromszáznak 100 holdon aluli földbirtoka van, s ezzel szemben mindössze százan vannak olyan tagok, akiknek száz holdnál több föld­jük van. Ezekből az adatokból nyilván­való, hogy a Gazdasági Egyesület tag­jai között túlnyomó részben a kisgaz­dák vannak képviselve, s így, Balogh Sándor szerint, semmi értelme sincsen annak, hogy a kisgazdák a Kisbirtoko­sok Szövetségében tömörüljenek. Majd az indítványok tárgyalása során G­r­e­g­u­s­s Máté alelnök azt a kívánsá­gát terjesztette elő, hogy a választmány keresse meg a város tanácsát a létszám­csökkentés során megszüntetett kutasi anyakönyvi hivatal újbóli felállítása ér­dekében. K. Tóth Bálint és Balog Sán­dor pártoló hozzászólása után a választ­mány az indítványt elfogadta. Végül Kovács L. Zoltán alelnök azt indítványozta, hogy a fedeztetésre ki­adott állami ménlovak ötszáz aranyko­ronás használati díjának leszállításáért a választmány forduljon a földmivelés­ügyi miniszterhez, miután a gazdák ennyi pénzt nem tudnak beszedni a fe­­deztetési díjakból. Az indítvány elfoga­dása után az ülés véget ért. Tegnap Itt járt az új hőhullám Tegnap végre megérkezett, mit már hetek óta jósolgattak,­­ a hőhullám. A múlt hét elején Oroszországban, sőt az északi tengeren is valóságos tavaszi idő járt, úgy, hogy sok helyen virágot hozott az almafa, amelyik leghamarabb reagál a nap su­garaira. S jeleztük, hogy ide mihozzánk is eljön a szép idő. Heteken keresztül nem hittünk a jóslatnak, sőt kételkedtünk abba is, hogy még egyszer ki­süt fejünk felett a nap. S végre tegnap a szinte tavaszi ragyo­gással jött el a jó idő. Örven­deztünk neki, szerettük is, bár túlságosan nem vagyunk elra­gadtatva tőle, mert azt tartják, hogy a korai jó időre kései tél szokott következni. Egy öreg rendű embertől meg is kérdez­tük tegnap kint a friss szán­táson. Az öreg ernyőzte a sze­meit s azután megcsóválva fejit mondta : — Tévedés uram ! Én meg mernék hitérni rá, hogy az idén nem sok tél lesz. Az én bukó fejem gyenge annak a megité­­léséhez, de az égi madarak ne­mes ösztöne megérzi, tudja azt. Az idei télen csak kóvályogtak a vándormadarak s egy se dél­nek tartott, hanem nyugatnak meg vissza. Ez pedig azt jelenti, hogy nem lesz nagy tél! . . . Aztán elgondolkozott az öreg, majd így folytatta : — Látja uram ezt a gyö­nyörű szép napot. Most a jó Isten nevet és ad vigasztalást a gyarló embernek, hogy ne csüg­gedjen el ! . . .

Next