Friss Ujság, 1913. február (18. évfolyam, 28-51. szám)
1913-02-02 / 29. szám
1913. február 2. FRISS ÚJSÁG: adatokból derül ki Valótlan az az állítás, hogy Lukács László két zalatnai házát adta el a kincstárnak. Az igazság az, hogy Lukács László egyik zalatnai házára 1900- ban, tehát tizenhárom évvel ezelőtt, a kincstár mint vevő jelentkezett. A ház a város belsejében van s hozzája tartozik egy körülbelül egyholdnyi terjedelmű telek is. E telket házastól együtt a kincstár 1910-ben 12.000 koronáért vette meg. Valótlan az az állitás, amely a ház lakhatatlan állapotáról beszél. A ház ma is ép karban van és altiszti lakásul szolgál. Hogy a 12.000 koronányi vételár nem volt túlságosan megszabva, világosan kiderül abból a körülményből, hogy ugyanabban az időben ugyancsak a kincstár Zalatnán Gross Lipóttól szintén vásárolt egy házat, jóval kisebb telekkel és a város középpontjától jóval távolabb fekvésben, szintén 12.000 koronáért. Eladott még Lukács László Zalatnán egy második házat is, de nem a kincstárnak, hanem a gyulafehérvári takarékpénztárnak. Ez az eladás 1911 október havában történt és a vételár 85.000 korona volt. A gyulafehérvári takarékpénztártól azután később a kincstár vásárolta meg a házat 90.000 korona vételáron, tehát mindössze ötezer korona nyereséggel A Magyar Bankkal kötött szerződés ügye úgy áll, hogy ezen a Lukácskormány idején csupán meghoszszabbított szerződés a kormánynak vagy a pártkasszának teljesítendő fizetésről természetesen egy árva betűt sem tartalmaz. Ellenben igenis foglaltatik benne olyan pont, mely Désy Zoltán állításaival körülbelül megegyező, sőt valamivel nagyobb értéket, 3.130.000 koronát biztosít a kincstárnak. E pont szerint tartozik a bank a szerződés lejárta után a sóüzlet céljait szolgáló összes berendezésekért, épületeket, malmokat, brikettírozó berendezéseket a kincstárnak díjmentesen átszolgáltatni. E berendezések értéke a szerződés kötésekor 3.100.000 korona volt, de a bankköteles lévén a berendezést a sóüzlet gyarapodásához képest fejleszteni, a kincstárnak díjtalanul átadandó érték jóval nagyobb lesz. Hogy a Magyar Bank a jóüzlet ügyében való szerződés fejében a kormány választási kasszájába nem fizetett be három millió koronát s hogy a gróf Héderváry-kormány választási kasszájának törzsállandékát ez a három millió nem tehette, cáfolhatatlanul derül ki az itt figyelembejövő két dátum egybevetésével. A sószerződés ugyanis 1910 szeptember havában volt, holott a választások az említett évnek már június legelső napjaiban folytak le. A Désy Zoltán bizonyítékai szerint az okozat megelőzte volna az okot Ilyen állítás ellen már maga a józan ész is tiltakozik. A déligyümölcs-aukciókra vonatkozó állítás szintén annyira alaptalan, hogy a leghatározottabb rossz akarat sem foghatja rá Lukács Lászlóra, hogy ez ügyben bármely irányban befolyhatott volna. A hivatalos adatok szerint a kereskedelmi részvénytársaságnak e tárgyban már 1891 óta voltak megállapodásai a magyar királyi államvasutakkal, amelyek 1898-ban, tehát a Széll-kabinet idején módosultak és bővültek. 1902-ben a kormány, miután a szerződő felek nem feleltek meg vállalt kötelezettségeiknek, kénytelen volt ezt a szerződést felmondani. Ebből a felmondásból pörök keletkeztek. A kincstári jogügyek igazgatósága ezekben a pörökben elejétől fogva arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kincstár érdekében a legcélszerűbb volna a vitás kérdéseket békés megegyezés útján kiegyenlíteni A kormány mindazokáltal szabad folyást engedett a pereknek, midőn 1910-ben a kincstárra nézve kedvezőtlen fordulat állott be. A kihallgatott bírósági szakértők ugyanis oly véleményt adtak, amelynek alapján tartani lehetett tőle, hogy a kincstár a pert elveszti. A jogügyeik igazgatósága újra oly irányban tett előterjesztést a kereskedelemügyi minisztériumhoz, amelynek élén Hieronymi Károly állott, hogy a kincstár érdekében ismét csak a békés egyezség útjára való lépést kell javaslatba hoznia. Egyben előterjesztette a jogügyek igazgatósága, hogy a bank a perben követelt 3.072.000 koronányi kártérítési öszszeget hajlandó békés megegyezés útján 2.200.000 koronára leszállítani, mely összeg kilencven napon belül volna fizetendő. A miniszter, engedve a kincstári jogügyek igazgatósága ismételt felterjesztésének, ezt a hatóságot megbízta, hogy érdemleges tárgyalásokba bocsátkozzék a bankkal a vitás kérdések békés elintézése érdekében.. Hosszas alkudozások után a jogügyek igazgatóságának sikerült a kilencven napon belül fizetendő 2.200.000 koronát husz év alatt törlesztendő 1.800.000 koronára redukálni. Hieronymi miniszter a jogügyek igazgatóságának ilyen tartalmú előterjesztéséhez hozzájárult s az egyezség ilyen alapon létre is jött. Lukács Lászlónak, mint pénzügyminiszternek, erre az ügyre tehát ingerenciája nem volt és nem is lehetett . A Csomagszállító Részvénytársaságra vonattikozó átlátás éppily alaptalan. A Csomagszállító Részvénytársaság 1911. március 18-án átruházta az állam vasutakkal kötött kedvezményes áruszállítási szerződését az Általános Beszerzési Részvénytársaságra. Ezt az átruházási kérvényt a Csomagszállító Vállalat nevében Brachfeld Vilmos és a Désy Zoltán által hivatkozott Brachfeld Emil írták alá. Az Általános Beszerzési Vállalatnak Lukács László már csak azért sem nyújthatott semmiféle kedvezményt, mert a vállalat, szerződése szóról-szóra azonos a Csomagszállító Részvénytársaság régi szerződésével, amelyet 1909 február 3-án Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter kötött az utóbb nevezett társasággal. Ez a szerződés különben kifogás tárgyául annál kevésbbé szolgálhat, mert a benne megállapított szállítási díjkedvezményeket hasonló mennyiség szállítása esetén akárki igénybeveheti. Az osztálysorsjátékra vonatkozó vádpont a nyilvánosság előtt már hónapokkal ezelőtt tisztázódott. Okiratokkal bizonyította az osztálysorsjáték igazgatósága a nyilvánosság előtt, hogy Lukács László, mihelyt 1910 január 18-án pénzügyminiszterré kinevezték, az e társaságnál viselt igazgatósági tagságról és elnökségről haladéktalanul, vagyis 1910. évi január 20-án, tehát 48 óra múlva lemondott s az igazgatóság ezt a lemondást 1910 január 31-én tudomásul is vette, sőt Lukács László utódjául Tolnay Lajost még ugyanaznap meg is választotta. Egyébiránt a cégtörtés nem volt, nem is lehetett Lukács László feladata, mert törvényeink szerint erre vonatkozólag a részvénytársaság igazgatósága köteles a cégbírósáságot megkeresni. S tény, hogy Lukács lemondásának napjától a társaság ügyeinek intézésére semmiféle ingerenciát nem gyakorolt. Az átlátások közül az egyik a hazai iparcikkek támogatása végett kötött szerződésre vonatkozik Désy Zoltán nyilván arról a szerződésről beszél, amely a kereskedelemügyi kormány és a Magyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársaság között honi cégek saját termelésű cikkeinek vagy terményeinek közvetítésével járó működés dolgában jött létre. Ez a szerződés már a megelőző kormányok alatt köttetett oly régből, hogy a magyar ipar számára keleten szerezzen piacokat. A bank a működéséért régebben 215.000 korona évi szubvenciót kapott: az utolsó szerződés, mely a szubvenciót ilyen összegben állapította meg, a Széll-kormány idején, 1899 június havában jött létre. Később a szubvenció 140.000 koronára redukáltatott Hetronymá Károly miniszterség© idején a szerződés megújíttatott. A kormány a bankot intenzívebb és költségesebb működésre kívánta szorítani ipari kivitelünk és a Balkán- piacokra való előnyomulás érdekében. Egyebek közt kötelezte a bankot, hogy iparosainknak az exportálandó áruk értékének 70 százaléka erejéig előleget adjon, külföldi közszállításoknál helyettük a kauciót letegye, delenederet vállaljon, stb. De mindenekfölött az volt a kormány kikötése, hogy a smnk közvetítésével létrejött kivitelt az eddigi 6 millió koronáról évenként 10, majd öt év múlva 12 millió koronára emeltessék fel, tehát az új szerződés folyama alatt megkétszereztessék. A bank hajlandónak nyilatkozott működésének ilyen mértékű fokozására, de viszont a szubvenciónak 250.000 koronára való fölemelését kívánta. Hieronymi miniszter ezt az összeget nem engedélyezte, de az új szerződésben megadta a banknak azt a szubvenciót, melyet jóval csekélyebb ellenszolgáltatásokért a Széll-kormánytól élvezett, vagyis évi 215.000 koronát. Hangsúlyozni kell itt az anyagi igazság érdekében, hogy ezek a szerződéses tárgyalások is Lukács Lászlónak minden ingerenciája nélkül folytak le. Ezeket a hiteles adatokon nyugvó, tárgyilagos felvilágosításokat szükséges volt a közvélemény elé tárni, hogy kiki megalkothassa a maga ítéletét a Désy Zoltán állítólagos bizonyítékairól A választási pénzek. A Budapesti Tudósító jelenti: Désy Zoltán perében a büntetőtörvényszék elnökéhez intézett beadványában többek között azt is állítja, hogy a munkapárti képviselőjelöltek választási céljaira a főispánok kezéhez az állam pénzéből posta útján pénzt küldtek. A Budapesti Tudósító eziránt kérdést intézett illetékes helyen s ott a leghatározottabban kijelentették azt, hogy ennek a föltevése is a legnagyobb oktalanság, mely csak beteges fantázia szüleménye lehet. Ez állítás bebizonyításának kísérlete is csak a legnagyobb felsüléssel végződhetik. NYIÍIT-TÉR.IHOLLFÉLE SEIE3UTZ-PQ11 háziszer emésztési zavarok és székrekedés ellen 1 doboz 2 korona. Gyógyszertárakban Moll-féle készítmény kérendő StlOLLrtLE SÓS-BORSZESZ fájdalomcsillapító és erősítő bedörzsölő». 1 üveg 2 korona. Minden gyógytárban és drogériában kapható. 9 titkos tudományok é s miképpen kell új állatokat kövérré tenni, h hogy óvjuk azokat a betegségtől, hogy kapunk több és jobb tejet, hogy gyógyítunk jby sánta lovakat, hogy érjük el, hogy a tynh paea&a többet tojjon stb. *&‚**&£*&‚* könnyen megtanulhatók | Minden gazda, aki ezt tudni akarja, kérje a | Mr. T. Parashoulch [Mitara-szillíó || 9 Állategészségügyi házikönyvét | | TELJESEN INGYEN | | T&rsik József gyógyszertárától is Budapest, VI., Király utcza 8. 3 Hz epilepsia gyógyítása. Elsőrendű orvosi tekintélyek kijelentése, hogy Dr. Weiss Epilepticon hatásos szere nem csak az epilepsiát gyógyítja, hanem az összes bajokat, melynek idegesség az alapja, úgy mint neurastonia, hysteria, stb. Az Epilepticont már 15 éve rendelik szanatóriumokban, kórházakban, magánpraxisban, úgyszintén érzékenyebb betegeknek is és fényesen bevált, annál is inkább, mert semmiféle ártalmas mellékhatása sincs. Az Epilepticonnal való rendszeres gyógymódot minden orvos ajánlja. Kérje ingyen az 50. számú leírást Török József gyógyszertárából, Budapest, Király utcza 12., vagy Salvator gyógyszertár, Pozsony. A bolgárok és szerbek veresége Csataldzsánál. Ha folytatják a háborit, a török sereg kiköszörüli a csorbát A balkán báborban résztvett német és osztrák-magyar katonatisztek és attasék már nagyrészt visszajöttek és jelentéseikből, könyveikből hírlapokba írt tudósításaikból kitűnik, hogy Csafcaldzsánál a török haderő határozott fölényben van és a háború folytatása esetén nem lehet kétség aziránt, hogy a fegyverszünet óta még inkább felkészült és rendbehozott török hadsereg nemcsak hogy vissza fogja verni a csatardzsai védelmi műveket támadó bolgár—szerb haderő, de ki fogja szorítani az ellenséget az eddig elfoglalt török területek nagy részéből is. Annál is inkább, mert nemcsak Csataldzsánál áll jól a török, hanem Drinápolyban, Skatariban és Janina körül is, ezenfelül igen jelentékeny haderő van a Gallipoli félszigeten, nemkülönben Albániában is, ahol a Kumanovénál és Monastirnál megvert török hadsereg újra összeszedte magát és harcképessé lett Számításba veendők ezenkívül ez albánok, akik a fegyverszünet alatt felfegyverkeztek és a szerb kegyetlenségek folytán felbőszülve, allig várják a pillanatot hogy leszámolhassanak a hódítókkal A csatadzsai hadműveletek legeseményteljesebb napja a november 17-én egy vasárnapi napon vívott általános ütközet volt amelyen a török tüzérség határozott fölénye a szövetséges seregeket csúfos visszavonulásra kényszerítette. Ezen a napon szánta el magát a bolgár hadvezetőség arra, hogy elfogadja a törököknek a fegyverszünetre vonatkozó ajánlatát melyet azonban ezek még a csataldzsai sikerek előtt tettek meg. Egy veszedelmes kaland. A november 17-ikét megelőző eseményekről Preysing gróf nemesi őrnagy, aki Mahmud Muktár vezérkarában működött a következőket írja: November 14-én reggel Mahmud Mukscár basa kóinszeanlére küldött ki Ahogy a Derbostotól északra levő mocsár körül lovagoltam, egy mellém osztott török főhadnagygyal Lufta Siferat beyjel vagy három kilométernyi távolságban egy lovas őrjáratot pillantottam meg, amely utamnak célja, Tarfa felé tartott A mieinkből valónak tartottuk a lovas őrjáratot s utánuk lovagoltunk. Félóra múlva körülbelül egy kilométernyire közelítettük meg őket Az út a mocsarakat körülvevő sziklás, bár alacsony hegyek között vezetett amelyek kimondhatatlanul sűrű bozóttal voltak benőve. Csodálkoztam, hogy