Friss Ujság, 1918. július (23. évfolyam, 151-176. szám)

1918-07-02 / 151. szám

A lengyel légió idzaddsipöre Tagadunk a tisztek. Máramarossadgeti julius L Ma folytatták a lengyel légió haza­árulási perének tárgyalását. Ignacy Barys zászlóst, Porabiowski Bernát ál­latorvos-hadnagyot és Gilniecki Ro­mán főhadnagyot hallgatták ki. Bargs zászlós kijelentette, hogy feb­ruár 14-én tért vissza szabadságáról és ennek ellenére sem tudott észrevenni változást a parancsnokság hangulatá­ban. 15-én Beid századostól a következő parancsot kapta: Útra készülni, Valava irányába. A hadosztállyal együtt in­dult el Az út célja előtte ismeretlen volt és csak Sadagorában történt letar­tóztatása után sejtette, hogy olyasvala­mi történt, ami az osztrák-magyar ható­ságok ellen van. Benajestibe­n híreket hallott, hogy a lengyel segélyhadt­est elhatározta, hogy átmegy Gusnicki tá­bornokhoz. Porabievszki légionárius hadnagy, amidőn az ebédről visszatért, február 15-én, a második ütegnél, a riadó foly­tán nagy mozgolódást vett észre. Az indulásra szóló parancsot Beid száza­dostól kapta. Minden gyógyszert ma­gához vett és egy ideig az első üteg ágyúival együtt ment. Sadagora előtt rövid tartózkodás után néhány lövést, majd Walter főhadnagy hangját hal­lotta, aki Zugowski őrnagy parancsát hozta, hogy viselkedjenek nyugodtan és ha követelik, tegyék le a fegyvert. Az egész dolgot kelepcének tartotta abból a célból, hogy a légionáriusok lefegy­verzését végrehajtsák. Azelőtt csak ál­talános gyakorlatokról hallott, a­me­lyeknek a legközelebbi időben kellett volna megtartatniok és hallott arról is, hogy a légionáriusok fognak megszáll­ni egy frontszakaszt. Glirtiecki főhadnagy azt vallja, hogy már a békében is a krakói 2. vártüzér­­ezrednél szolgált, majd felülvizsgálat után a népfelkeléshez helyezték át. A légiónál az események idején az első üteg parancsnoka vot. Február 15-én délután 5 óra tájban egyik osztagpa­rancsnoktól parancsot kapott, hogy az egész üteget Suchoverkovból Valavába helyezze át. Riadót rendelt el és­­érte­sítette a parancsról az alája rendelt tiszteket, majd nyolc óra tájban az üteg útra készen állott. Valara előtt jelentet­te neki Uzien gróf légionárius zászlós, hogy egy kivételével valamennyi ágyú Valarában van. E jelentés folytán Kolz­­maim irányában visszafelé indult, hogy megtekintse az ágyút. Hirtelen mintegy harminc lépésnyire Valava nyugati szé­létől, egy fényszórót, majd két automo­bilt pillantott meg, melyekből osztrák­magyar tisztek szálltak ki. Azt a vádat, hogy alárendelteket másokkal együtte­sen ellenszegülésre lázított és a közbe­lépő cs. és kir. tiszteket lövésre kész fegyverekkel körülfogta és megállásra kényszeritette, a vádlott tagadja. Az automobilok maguktól álltak meg és Knapp százados ama kérdésére, hogy hova megy ütegével, ezt válaszolta: Valavába. A százados fölszólatására, hogy térjen vissza Sud­orverkovba, ki­jelentette, hogy nem teheti, mert osz­tályparancsnoka parancsát kell teljesí­tenie, úgy sejti, hogy politikai demons­trációról van szó. Valavából osztálypa­rancsnoka parancsa alapján Sadagora irányában kellett volna mennie. Az út ismeretlen volt előtte és azt tanácsolták neki, hogy Csernovitzon át Sadagorába menjen. Csernovitzban ,nem messze a Pruth hídjától, egy járőr megállította, letartóztatta és egy kaszárnyába vitte. Itt a 13. ezred katonáitól hallotta azt a tervet, hogy a légionáriusok át akartak menni Gusnickihoz. Ő maga azon a vé­leményen van, hogy egy ilyen vállalko­zást a tüzérség nem tudott volna végre­hajtani. A tárgyaláson azonkívül az első tá­bori ágyúüteg valamennyi tisztjét, Bi­­lioski-Osrovski légionárius hadnagyot, Stanczkievics Boleszlav légionárius ,zász­lóst és Vzsembla Szaniszló légionárius zászlóst hallgatták ki. Ii­tiakomki Marian régióbeli hadtárnagy, akit ma hallgattak ki, a tábori ágyúsezred második ütegéhez volt be­osztva. Február 15-én Sigmund had­nagy ütegparancsnoktól azt a paran­csot kapta, hogy az üteg háborús ké­szültségben induljon Valavába. Ren­delkezésére áll az őrség, amelyből meg kell alakítani az úgynevezett utóvé­det. Ügyeljen arra, hogy minden embe­re induljon el Suchoverkovból és ha útközben egy kocsi megakad, vagy va­lami más baleset történnék, úgy embe­reivel siessen segítségül. Amikor besö­tétedett, az üteg elindult és­­ az osz­lop élén haladt. Amikor az útkanya­­rulathoz értek, két autót pillantott meg. Azoktól nem távol állottak embe­rei. Az autóban volt osztrák-magyar tisztek között ott volt Knapp kapitány, akinél mint a tüzérüteg parancsnoka jelentkezett. A kapitány kijelentette itt, hogy le van tartóztatva és felszólí­totta, hogy adja át fegyvereit. Érthe­tetlen volt előtte az egész esemény és minthogy fegyveres katon­ák és tisztek fogták körül, átadta fegyvereit, meg­parancsolta katonáinak, hogy tegyenek ők is hasonlóan. Ezután Kotzm­annbe vitték­ őket. Úgy gondolta, hogy a me­netelés csupán gyakorlatozás, amely­nek az a célja, hogy a lengyel légió­nak a breszti béke miatt felizgatott ke­délyeit lecsillapítsa. Minden további, a­mi csapaténál végbement, távollétében történt és azt nem akadályozhatta meg ennek következtében. Skrzinski Sándor cs. és kir. hadna­gyot még 1915-ben sorozták az első tá­bori ágyusezredhez és a hadügyminisz­térium engedélyével 1916. november 1-én a légióhoz osztották be. Sigmund hadnagytól értesült, hogy indulásra vonatkozó parancs érkezett. Az üteg megindult Valava felé. A dolog gya­núsnak tűnt fel előtte és hosszas kér­­dezősködés után úgy értesült, hogy de­monstrációról van szó. A Nasnicki csa­pataihoz való átjutást kivihetetlennek tartotta. FRISS ÚJSÁG : isis. junus a/ •5“ Elsülyesztett orosz hadihajók A Fekete-tengeri orosz hajóhad sorsa. Berlin, július 1. (Wolff.) A Breszt-Litovszkban Orosz­ország és a szövetségesek között meg­kötött békeszerződés 7. szakasza elő­írja, hogy az orosz hadihajókat vagy orosz kikötőkbe kell vinni és ott kell maradniuk az általános békekötésig, vagy­ ha nem tudják elérni az or­osz kikötőket, úgy idegen kikötőkben le kell fegyverezni és onnan nem mozdul­hatnak el. A Fekete-tengeri flotta egyes részei e rendelkezésein túltették magu­kat és a békekötés után is tovább cir­káltak a Fekete-tengeren és az Azovi­­tengeren, sőt lassan kint ellenséges magatartást tanúsítottak a szövetsége­sek haderőivel szemben és ezzel több­­izben fegyveres­­ beavatkozásra kény­­szerítették ezeket. A tavaszszal egyre világosabban kitűnt, hogy a moszkvai kormány befolyása a Fekete-tenge­ri hajóhad egyes részeire nullával egyen­lő h­olt és hogy ezek a flottarészek in­kább a háborút, a vizen önállóan foly­tató szabadcsapatoknak voltak tekint­hetők, amelyeket akár a kalóz elneve­zéssel is lehetett volna illetni. Csak a krími félsziget és a szebasztopoli hadi­­kikötő megszállása után áprilisban akadályozhatták meg az egykori Feke­te-tengeri flotta legnagyobb részét a bresztotovszki béke elleni további el­lenszegülésben. Az egykori orosz Fe­kete-tengeri hajóhad legfontosabb és legújabb egységei a Breszt-Litovszkban megállapított szabály ellenére Novo­­roszijszkbe bementek és megtagadták a kiindulási kikötőbe való visszatérést. A hajókon uralkodó zavaros viszo­nyokra jellemző, hogy néhány nap alatt több ízben változtatták meg ál­lampolgárságukat, egymásután tűzték ki a vörös bolseviki zászlót, majd az újonnan alakult orosz köztársaság vörös-arany zászlaját, azután a kék­sárga ukrán zászlót, utóbb pedig az orosz cári birodalom lobogóját. A­ le­génységen kívül asszonyok, gyermekek és polgári egyének népesítették be a hajókat. Orosz tengerészek és matró­zok elbeszélése szerint, akik e zavaros viszonyok alól való távozásukkal von­ták ki magukat, e legénységek között messzemenő véleménykülönbségek ural­kodtak. E viszálykodások során június közepén a Slobodnaja Rossija nagy harcihajót, amelyet azelőtt Jekaterina II-nek neveztek, a Keres orosz torpedó­romboló egy torpedólövéssel elsülyesz­­tette. Néhány torpedóromboló is áldo­zatul esett e harcoknak. Az említett orosz tisztek adatai szerint a Fekete­tenger keleti partvidékénl sülyesztették el vagy futtatták zátonyra e hajókat A­­'olja nagy harcihajó, amelyet koráb­ban III. Sándor cárnak hívtak, vala­mint több modern torpedóromboló jú­nius 19-én visszatért Szebasztopolba, ahol az egykori Fekete-tengeri hajóhad­nak hadicélokra még használható ré­sze német ellenőrzés alatt áll. IfA­cin Tomifa gen­dasági tárgyalások Bukarest, július 1. Odesszába egy román-besszarábiai küldöttség érkezett, hogy ott az ukrán kormány megbízottaival tárgyalásokat folytasson az árukicserélés tárgyában. Románia hajlandó cukor, gép és vas ellenében fát, halakat, dohányt, gabo­nát és szárított gyümölcsöt Ukrajnának szállítani. (N. T. H.) A vasárnapi hivatalos jelentések Hivatalos jelentés, június 30-án. A Hétközség fensíkján levő állásaink tegnap reggeli három óra óta a leg­nehezebb tüzérség tü­zében­ állottak, a­melyet néhány óra múlva a Col del Rosso és a Monte di Val Bella ellen végrehajtott erős támadások követtek. Míg a Col del Rosso ellen intézett ro­hamok már kezdettől fogva sikertele­nek maradtak, a Monte di Val Bellán az olaszoknak elkeseredett közelharc után sikerült első vonalunkba behatol­niuk, azonban a 131. magyar gyalog­ezred és a 18. varandi ezred zászlóal­jainak ellentámadása által ismét ki­vetettek. További támadási kísérleteik, vala­mint a Bisemol ellen és Asiago mellett intézett részletelőretöréseik tüzérségi tüzünkben összeomlottak. Különben mit­lenütt változó erejű tüzérharc.­ Berlin, július . A nagy főhadiszállás közli. nyugati harctér. A Gyétől északra és az Aisnetől délre fekvő szakaszo­kon egész napon át fokozott volt a tüzérségi tevékenység. Este az arcvo­­nal többi részén is feléledt az Yser és a Marne között. Kisebb gyalogsági harcok folytak. Az ellenség az Om­egától délre végrehajtott kisebb előre-, törései és saját sikeres vállalkozásunk alkalmával, a Hartmansweiderkopfon foglyokat ejtettünk. Folet hadnagy Sle­ák és Löwenhardt hadnagy 31-ik légi győzelmét aratta.­ Jakobs hadnagy az utóbbi napokban­­ 80-ik, 21-ik és 22-ik ellenfelét lőtte le.­­ Jaidendorff­ első főszállásmester­ vonalakra, akik az őrzés és védelem munkáját végzik.* — Egy rabló katonaszökevény le*­tartó­ztatása. Szabadkáról jelentik: Az averbászi csendőrség letartóztatta Mi­­chel Frigyes szabadkai 6-ik honvéd gyalogezredbeli katonaszökevényt, aki egy eddig ismeretlen társával beállí­tott Weber Lajos óverbászi földbirto­koshoz és igazoló iratait kérte tőle. A­mikor a földbirtokos vitatkozni kez­dett velük, leteperték, összekötözték, a száját betömték és elrabolták 17.000 koronát, tartalmazó pénztárcáját. .Mi­­chel elfogatása után beismerte, hogy né­hány nappal ezelőtt a vonaton megis­merkedett egy gazdával, akinél sok pénzt látott. Amikor az állomáson le­szállt, követte egy darabig, majd rá­­támadt, az árokba lökte, leütötte és elrabolta 30.000 koronáját. A csendőr­­ség most a bűntársát nyomozza. * — Hazaár­uló tanító. Nagyszeb­enből jelentik: A román betörés alkalmával Rosinában Frtancilla Mózes igazgatóta­­nító a bevonult román katonákat az elöljáróság nevében ünnepélyesen fo­gadta. Francilla levelezésben állott a hazaáruló Goga Octaviannal is, aki­nek a lakásán Bukarestben ezek a le­velek a mi kezünkbe kerültek. Kívüle még két resinai ember ül a vádlottak padján: Dankesiu Alemán községi pénz­tárnok, aki ellen az a vád, hogy a köz­ség pénztárát nem helyezte biztonság­ba, holott tudhatta azt, hogy a romá­nok zsákmányul ejtik. Vidriga Péter a másik vádlott, aki Kisdisznódról­­ be­hozta a románokat. Most tárgyalja ezt a bűnügyet a nagyszebeni katonai bíró­­ság. A tárgyalásra 95 tanút idéztek be, úgy hogy előreláthatólag több napig fog tartani.* — Életfogytig tartó fegyházra ítél­tek egy milliomos asszonyt. Újvidék­ről jelentik: Bozsóki Jánosné, Seress Julián a péterrévei milliomos parasztasz­szony Fercsik János rovott multú nap­számosnak 3000 koronát adott, hogy­ a férjét gyilkolja meg. Fercsik az elmúlt év augusztus 27-én éjjel az asszony je­lenlétében hajtotta végre a gyilkosságot. Bozsókiné tartotta a gyertyát, mialatt Fercsik több fejszecsapással megölte a férjet. A gyilkosság után az asszony fellármázta a cselédséget, segítségért kiáltott s azt állította, hogy az urát is­meretlen tettesek ölték meg. A gyanú azonban mindjárt ráterelődött s ami­kor a csendőrség elfogta, ezer koronát adott a csendőrőrmesternek, hogy bo­csássa szabadon. Szombaton tárgyalta az ügyet az újvidéki törvényszék,amely a férjgyilkos asszonyt, akiről kiderült, hogy azért tétette el láb alól az urát, mert több parasztgazdával zavartalanul akarta folytatni szerelmi viszonyait, életfogytig tartó fegyházra ítélte.“ A gyilkosság végrehajtója, Fercsik János, pár hónappal ezelőtt meghalt az ügyészség fogházában.­­ — Dohányjegy Pápán. Pápa váras tanácsa a pénzügyminiszter legújabb ren­delete alapján hirdetménynyel életbelép­tette a dohányjegyrendszert A rendelet értelmében 20 fillérért utalványt adnak ki s csak erre az utalványra adnak a tőzs­dék szivart és cigarettát. * — Halálos repülőszerencsétlenségetf. Egyszerre két helyről is érkezik hír halá­los kimenetelű repü­lős­zerencsétlenségről. Az egyik Újvidéken történt, ahol Puzelics Antal, a 16. varasdi gyalogezred főhadna­gya. Hoft Simon megfigyelő altiszttel együtt fölszállt egy hadigépen, hogy re­pülőgyakorlatokat végezzen. Tízszer egy,­másután emelkedtek sikerrel a magasba, a tizenegyedik felszállásnál körülbelül ezer méter magasságban, hirtelen kigyuladt a motor és a gép lezuhant. Puzelics főhad­nagyot holtan húzták ki a romok alól, Alott Simon még élt, mire azonban a kór­házba szállították, meghalt. A másik sze­rencsétlenség Aradon történt. A 33. gya­logezred nélszázadának pilótanövendékei közül Schumtz tizedes szállt fel az iskola­­gépen egy másik őrvezetői rangban levő pilóta növendékkel, akinek nevét még nem tudják. Egy fordulónál a gép hirtelen fél­­rebillent és lezuhant a gyakorlótérre. Mint a két pista szörnyetható , 'ver--- —-sfs KÜLÖNFÉLÉK — Fegyeveres rablóbandák foszto­gatják az osztrák vasutakat. Az osz­trák államvasutak tanácsának leg­­utóbbi ülésén Deschka miniszteri ta­nácsos bejelentette azokat az óvintéz­­kedésket, melyeket folyamatba kellett tenni, mert az utóbbi időben egyre sűrűbben ismétlődnek a vasúti tolvaj­­lások és podgyászrablások. A foszto­gatások az utóbbi időben fenyegető mérvet öltöttek s valósággal amerikai stílusúak. Valóságos rablóbandák, a­melyek néha több száz, sőt ezernél is több emberből állanak, megállítják az egész vasúti vonatokat és fegyverrel szerelik le a vonatkísérő személyzetet, hogy a kocsikat aztán kifoszthassák. A hadügyminiszter segítségét is igénybe akarják venni a rablók megfékezésé­nél. Katonatiszteket vezényelnek, ki a

Next