Friss Ujság, 1919. március (24. évfolyam, 52-76. szám)

1919-03-05 / 55. szám

XXIV. évfolyam, 55. szám . Apa 12 fillér». Budapest, 1919. március 5. Szentet POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ARA: Helyben, házhoz hordva, vidéken postai szétküldéssel egy hónapra-----K 8.—. Negyedévre-------—--------— K 8.—. Félévre K 10.—. Egész évre K 13.—. Egyes szám­ára: helyben, vidéken és pályaudvaron 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG, IGAZGATÓSÁG ÉS KIADÓHIVATAL: V., Honvéd-utcza 10. sz. Szerk. telefon — M 137—Mm laaxff. — — M2. KiMlóhi T. H ______ 38—55. Myom­da „ _ — 54—39. FIÓKKI­ADÓHIVATA­LOK: V*, RÁkóczi út 34. szám (Tál. 848.) VU, Andrássy­ ut 6. Uj Spartakus-forradalom Berlinben. Elismeri az antánt a magyar köztársaságot. Az uj világ kezdete A régi világ összeomlott. Mindaz a szörnyűség és kárhozat, az a szen­vedés , és kin, amellyel küzködünk ennek a régi világnak a romjait je­lenti. Lépten-nyomon a múlt üszkös, formátlan töredékeibe ütközünk. A maradványok közül az egyiknek, vagy másiknak hasznát vesszük, de maga az építmény összedőlt és most utat kell építeni a helyébe. Mi ez a régi világ? A bérrabszol­gaság rendszere, az a rendszer, amely abban állt, hogy embereket akaratuk, kedvük ellenére dolgoztat­ták és addig, míg ezeknek munkája eredményéből nem telt másra, mint a többé-kevésbbé szűkös megélhetés­re, addig azok, akik dolgoztatták őket, ennek a munkának a révén ju­tottak vagyonhoz és mind ama jó­hoz, amelyet a vagyonnal el lehet érni. Nos hát ennek a világnak lett vége. Ú.­ világ, egy másik rend alakul ki. Ezt a kialakulást a fejlődés örök tör­vénye írta elő. Nincs erő, amely en­nek a törvénynek az érvényesülé­sét megakadályozhatja. Kedvező szélre bízza hajóját, aki ebben az irányban halad, pusztulásnak megy neki az, aki ezzel ellenkezőt akar. És épp az idők szavának megér­tése az, ami az első magyar népköz­­társasági kormány legfőbb érdeme. Amíg másutt nyíltan és burkoltan igyekeznek ennek ellenszegülni, itt nyíltan és fentartás nélkül szegődtek melléje. E megértés jeleképen ünne­peljük azt az újítást, amelyet most készítenek elő a földművelésügyi mi­nisztériumban. Búza Barna miniszter ugyanis ren­deletet készít arról, hogy az állam­i kezelésben levő birtokok tiszta jö­vedelmének tíz százalékát a birtokon alkalmazott tisztviselők, munkások és cselédek a teljesített munka ará­nyában megkapják. A miniszter kez­deményezte ezt a nagyjelentőségű újítást és az ő intézkedésére most ál­­­lít­sák össze az állami kezelésben levő jószágoknak tiszta jövedelmét. A miniszter úgy tervezi, hogy már ennek a gazdasági évnek jövedelmé­ből részesítse az állami birtokon mű­ködő alkalmazottakat. Ezt pedig nem egyedül álló jelen­ségnek szánja a kormány. Példaadás ez, amelyet mindenki kövessen, aki munkásokat foglalkoztat. És ebben a felfogásban a földmivelésügyi mi­niszter a maga személyében is út­törő. Saját szőlőbirtokán már életbe is léptette az alkalmazottaknak a birtok jövedelmében való tíz száza­lékos részesedését és erre a gazda­sági esztendőre meg is kötötte velük­­ az erre vonatkozó szerződést. Igen, a munkás nem lesz már az éhség korbácsa által hajszolt bérrab­szolga. Munkája eredményében ő is részesülni akar. Ennek az új rendnek a teljessége felé haladásnak egyik tü­nete ez a rendelkezés is. Kat a vasúti alkalmazottakat, akik március 11-ig a hűségnyilatkozatot alá nem írják, kilakoltatják és elbo­csátják a szolgálatból. Az Aradról Erdély felé induló vonatokat a vasúti személyzet és a közönség biztosítása céljából francia őrség kíséri. A bánáti németek Magyarország mellett, Temesvár, március 4. A délmagyarországi svábok elha­tározták, hogy a párisi békekonferen­ciához fordulnak és tiltakoznak a ro­mánok állítása ellen, mely szerint a bánáti német lakosság Romániához akar csatlakozni. Az összes bánáti németek föltétlenül Magyarországhoz akarnak tartozni, önkormányzatuk megóvása mellett és senkinek sincs joga az ellenkezőjét állítani. Pogány kormánybiztos beszél a székely katonákhoz. Az erdélyi zsidók hívek Magyarországhoz Kolozsvár, március 4. A nagyszebeni román kormányzó­­tanács m­aga elé rendelte az erdélyi­­ zsidók vezetőit és felhívta őket, hogy csatlakozzanak Romániához. Az er­délyi zsidóság erre értekezletet tar­tott és ott egyhangúlag elhatároz­ták, hogy hívek maradnak Magyaror­szághoz és nem csatlakoznak Romá­niához. Ezt a határozatot a kolozs­vári rabbi vezetésével küldöttség ad­ta Maniu Gyulának tudomására. A küldöttség hangoztatta, hogy a zsidó­ságnak Magyarországon mindig a legjobb dolga volt és hálátlanok len­nének hazájukhoz, ha most e nehéz időkben cserben hagynák a magya­rokat. Maniu erre azt felelte, hogy nem a zsidóság tartozik hálával Ma­gyarországnak, hanem megfordítva, mert a zsid­óság szellemi tőkét adott Magyarországnak. A küldöttség er­re azt felelte, hogy ha a zsidóság Magyarországon nem fejlődhetett volna szabadon, akkor szellemi tő­két sem adhatott volna. A szászoknak nem kell a román uralom. Kolozsvár, március 4. Mikor Mr. Szorey erdélyi körútján volt, érkezéséről a székely községek nagy részét nem értesítették és így csak szórványosan juthattak a széke­lyek képviselői az amerikai kiküldött elé. A szászrégeni szász lakosság el­kergette a saját papját, mert csatla­kozott a románokhoz. Az egész la­kosság magyar nemzeti szinű zász­lókkal vonult az amerikai bizottság elé. Kijelentették, hogy ők valameny­nyien hűséges állampolgárai kíván­nak maradni a magyar államnak. A szász ifjúság nem tesz eleget a ro­­mány korm­ány behívási rendeletei­nek. Nagyszeben környékén négy román csendőrt lőttek le, akik szász ifjakat akartak bevonultatni. Brandsch Rudolf, aki a szászságnak a romá­nokhoz való csatlakozása mellett agi­tált, kénytelen volt Nagyszebenből el­­­­menekülni. Az elmúlt kedden Nagy­szebenben nagy népgyűlést tartottak a románok, amelyen Goga Oktávián és a nagyszebeni főispán szenvedé­lyes hangon hívták föl a román né­pet a magyarság kiirtására. Apáthy pere a román bíróság előtt. Kolozsvár, március 4. Vasárnap délben megérkezett Dés­­re az a tizenöt tagú román bizottság, amelyet a bukaresti kormány küldött ki azzal, hogy az Apáthy István el­leni vádakat megvizsgálja. Az Apáthy felett ítélkező román bíróság hétfőn megkezdte tárgyalásait, amelyeken a bukaresti bizottság is részt vett. Elő­ször a zigándi véres események okát tárgyalják. Neculcea tábornok a zi­gándi­ események okozójául Apáthyt vádolja. A bukaresti kiküldöttek ro­konszenves magatartást tanúsítanak Apáthy irányában és igen előzéke­nyek vele szemben. A tárgyalások a jövő hét folyamán véget érnek és kilátás van arra, hogy Apáthyt sza­badlábra fogják helyezni. Apáthy fe­leségét és gyermekét a tárgyalásról kizárták. A románok kilakoltatták a magyar vasutasokat. Erdélyből érkezett hírek szerint a románok elrendelték, hogy mindazo­ Zilah visszafoglalása Szilágysomlyó, március 4. Tegnap este Zilahról ideérkezett mintegy százhúsz menekült, akik a zilahi eseményekről a következőket mondották el: — Csapataink február 26-án ürí­tették ki Zilah városát és 27-én mint­egy kétszáz román felfegyverzett ka­tona vonult be a városba. A magyar lakosság alig mert az utcán mutat­kozni. Már néhány nappal a megszál­lás után a románok lépten-nyomon keresték az alkalmat a lakosság nyu­galmának megbontására. Mintegy százharminc gépfegyvert állítottak fel a városban, elrendelték, hogy nyolc óra után senki se mutatkozzék az utcákon, házkutatásokat tartottak és akinél fegyvert találtak, azt meg­botozták, némelyiket el is hurcolták. Akinél nagyobb mennyiségű élelmi­szert találtak, attól mindent elvettek. Kihirdették, hogy ha magyar katona­ság megtámadná őket, akkor össze­lövik a várost.­­ A magyar katonák hétfőn min­den parancs nélkül megkezdték a­­ támadást a románok ellen. A táma­­­­dás hirtelen jött. A románok a város előtt megütköztek a magyar katona­sággal. A templom tornyába gépfegy­vereket állítottak és onnan lőtték a magyar katonákat, akiknek egy ré­sze felhatolt a templomtoronyba és elfoglalta ifi gépfegyvereket. A gép­fegyverek román legénységét irgal­matlanul leöldösték. A románoknak egy része kelet felé menekült, másik része tovább harcolt, mire újabb ösz­­szecsapás történt mindkét részről számos sebesülttel. Végül katonáink felrobbantották a gimnázium épüle­tét. A román katonák közül mintegy ötvenen az épületben lelték borzal­mas halálukat.­­ A lakosság nagy örömmel fo­gadta a magyar katonákat. Kendő­­lobogtatással, virággal, lelkes szó­noklatokkal üdvözölték őket. Kato­náink bevonulásuk után kijelentették, hogy ha utolsó vérig is kell harcol­­niuk, nem engedik be többé a romá­nokat a városba. Most teljes­­a rend és nyugalom. Egy kétszáz főnyi fran­cia csapatot várnak, amelyet az an­tant küld ki a város megszállására. Vix alezredes Ameill kapitánnyal tervbe vette, hogy a napokban Zilah-

Next