Friss Ujság, 1919. november (24. évfolyam, 143-168. szám)

1919-11-21 / 160. szám

y­i­ ben, habár több alkalmazottra szük­sége nem volt. Megengedte, hogy néhány ruhát kitevő cók-mókját és szalmazsákját a mosóintézet kis géptermében tarthassa és éjszakára ott gyermekeivel megpihenhessék. Papp József özvegy ember lévén és igen csekély keresetéből megélni nem tudott, kisgyermekeinek napon­ta csak egyszer ő maga főzött levest Csütörtökön Huszár Károly első­nek Bárczy Istvánnal­, Ugron Gá­borral és Sándor Pállal, mint a De­mokrata­ pártok megbízottaival, to­vábbá Garami Ernővel, a szociálde­­mokrata­ párt megbízottjával tár­gyalt. Azután az Országos Nemzeti párt elnökségével, a kisgazdákkal, továbbá Lukács Lászlóval és Peré­nyi Zsigmond báróval, mint a Nem­zeti Társaskör képviselőivel, folyta­tott megbeszéléseket Ugrón — a demokrata párt kívánsá­gairól. Ugrón Gábor, ki — mint fentebb megírtuk — a Nemzeti Demokrata­párt nevében szintén részt vett a Huszár Károlylyal csütörtökön dél­előtt folytatott tanácskozáson, a fel­­merült ellentétekről munkatársunk­nak a következőket mondotta: — Tárgyalásaink során mi Clark­­ Jegyzékének azon mondatára helyez­­­tük a fősúlyt, hogy olyan kormány­nak kell alakulnia, amelyben vala­mennyi párt részt vesz,­­ és­pedig azért, mert csak ez adja meg a­ le­­­­hetőségét annak, hogy a választások úgy lesznek vezetve, hogy az o.c­­ szag közvéleménye szabadon nyi­­latkozhatik meg. Nem nyilvánul­hat azonban meg szabadon a közvélemény, ha a választásokat már december 21-én meg kell ejteni. Hiszen az ország nagy része eddig szinte teljesen el volt zárva tőlünk. A Dunántúllal nem érintkezhettünk, lapjainkat ott elkobozták,­­ a Du­­nán innen pedig román megszállás alatt volt. Az agitáció teljes szabad­ságát, melyet most kilátásba helyez­nek, ennyi idő alatt nem érvényesül­­hetnek akkor sem, ha már az egész ország szabad volna, holott az or­szág tekintélyes része még mindig és nagy nyomora miatt határozta el, hogy megmérgezi gyermekeit és ő maga is öngyilkos lesz. A Dorog-kórház főorvosa kijelen­tette, hogy a kisfiút és a kisleányt sikerül megmenteni az életnek és jobban is vannak, az apa állapota azonban súlyosbodott és felépülésé­hez alig van remény. A szociáldemokraták feltételei. A demokrata­ pártnak fentebb is­mertetett feltételei, feltételei egyben a szociáldemokrata­ pártnak is. A szociáldemokraták különben a pol­gári pártokkal egyöntetűen kívánnak résztvenni a kibontakozási tárgya­lásokban. A tárgyalások eredményéről a pártvezetőség egyik tagja a követ­kezőket mondotta munkatársunknak: — A kijelölt miniszterelnök meg­ígérte, hogy a sajtószabadságot és a választások tiszta lefolyását biz­­­tosítani fogja, hogy a jogtalan üldö­zéseket beszüntetik, továbbá, hogy a pr­opaganda-minisztériumot eltörlik. Feltételeink között két ütköző­pont van: az egyik a választások határidejének kitolására, a másik a nemzetgyűlés hatáskörének kor­látozására vonatkozik. Ezekből nem engedhetünk.­­ Kívánjuk továbbá a munkás­­biztosító pénztárak autonómiájának helyreállítását, valamint a népjóléti és munkaügyi minisztériumok egye­sítését. Apponyi miniszterelnökségé­vel szemben kijelentettük, hogy a párt nem kíván miniszteri tárcát, s ilyet csak akkor vállal, ha az átirat kifejezetten akarja. Huszárral szem­ben azonban két tárcára tartunk igényt. Mint beavatott forrásból értesü­lünk, a szociáldemokrata­ és nemze­ti demokrata­ pártok megbízottai a Huszár Károlylyal folytatott megbe­szélések során, egyúttal megjelölték az időpontot is, hogy a választások körülbelül mikor volnának megtar­­tandók. Azt kívánják, hogy a választá­sokat csak márciusban tartsák meg. Huszár Károly rögtön kijelentette, hogy nézete szerint a kormánypár­tok ebbe semmi esetre sem fognak belemenni. Viszont a szociáldemokra­ták és demokraták, ha talán enged­nének is valamit a kívánt időből, okvetlenül jelentékeny, halasztást akarnak. A szociáldemokraták nélkül a Nem­zeti Párt sem támogatja Huszárt. Legkönnyebb dolga Huszárnak aránylag az Országos Nemzeti Párttal volt. A párt egyik vezető tagja a következőket mondotta mun­katársunknak : — A tárgyalások, melyeket az is­mert hat pont alapján megkezdőink, folyamatban vannak. Reméljük, hogy a megbeszélések sikerrel fog­nak járni, noha kétségtelen diffe­renciák merültek fel. Az eredmény attól függ, mennyire sikerül Huszár­nak saját pártjával szemben enged­ményeket elérni. Tárgyi alapon szolidárisak va­gyunk a többi ellenzéki párttal, a­mennyiben, ha Huszár a többi.,,el­lenzéki párttal nem tud megegyez­ni, nem támogathatjuk mi sem. Személyi kérdésekben nem tá­masztunk nehézséget,­­ arra azon­ban természetesen súlyt helyezünk, hogy a létrejövő kormány igazi kon­centrációs kormány legyen. Ha Huszár vállalkozása nem sikerülne, akkor a tényleges hatalom vissza­száll Friedrichre, s­­ minden bi­zonynyal újra az Apponyi szemé­lyéhez fűződő kombinációk lépnek előtérbe. A keresztény blokk nem teljesíti a szocialisták feltételeit. Nagy érdeklődéssel néztek min­den oldalról a keresztény blokk csü­törtök esti értekezlete elé. A kijelölt miniszterelnök ugyanis a demokra­ták és szociáldemokraták két fő fel­tételére adandó válaszát a keresz­tény blokk határozatától tette füg­gővé. A keresztény blokk álláspont­ja pedig — az értekezlet határozatá­hoz képest — az, hogy sem a vá­lasztások elhalasztásába, sem a nem­zetgyűlés hatáskörének korlátozásá­ba nem mennek bele. Két órára volt összehíva az érte­kezlet. Előbb az elnöki tanács ült össze, s tanácskozása feltűnő sokáig, kilenc óráig tartott. Az elnökség ta­nácskozása után Huszár kijelölt mi­niszterelnök tartott beszámolót az értekezletnek tárgyalásai eredmé­nyéről. Azzal kezdte, hogy nem felel meg a valóságnak egyes lapok azon be­állítása, mintha a keresztény­ pártok nem tanúsítanának a válsággal szem­ben egységes magatartást. Ha vál­lalkozását illetően nem bírná az egész blokk támogatását, ha csak egyes csoportoknak is kifogásuk volna ellene, ennek rögtön levonná a következményeit. Szükségét látja annak, hogy az egész világ előtt nyilvánvalóvá váljék, hogy a ke­resztény blokk pártjai a legnagyobb mértékben készek a többi pártokkal való megegyezésre. Az antant meg­hatalmazottja kijelentette, hogy ha a koncentrációs kormány megalakul, azt két óra alatt el fogja ismerni s meghívja a kormányt a béketárgya­­lásokra, melyek valószínűleg január­ban lesznek. Teljességgel lehetetlen azonban, ilaly akár­a választások elhalasz­tásába,­­ akár a nemzetgyűlés hatáskörének korlátozásába bele­menjenek. Csodálja, hogy éppen a demokra­tikus pártok húzódoznak attól, hogy a nép akarata mielőbb megnyilvá­nuljék. Teljesíthetetlen a nemzetgyű­lés hatáskörének korlátozására irá­nyuló kívánság is, — nem szabad a szerencsétlen, agyongyötört orszá­got újabb választásoknak kitenni. Az államforma kérdéséről úgyis népsza­vazás fog dönteni s a népszavazás dönthet több fontosabb alkotmány­­jogi kérdésről is. A keresztény nemzeti irányzat nem szen­vedhet csorbát. A­ pártoknak mérsékelniük kell igényeiket. Remé­li még, hogy a péntek délelőtti kö­zös konferencián sikerülni fog mégis megteremteni a megegyezést, s ezzel az utolsó pillanatban visz­­szatartani még a meredély szélén ezt a szerencsétlen országot. Huszár Károly beszéde után Hal­­ler István jelentette még ki, hogy nem áll az, mintha a keresztény blokk állást foglalt volna Apponyi miniszterelnöksége ellen. Apponyi maga jelentette ki, hogy csak a köz­vetítő szerepét kívánja, megbízatást vállalni azonban nem. A terroristák főtárgyalása: Dr. Stocker Antal kúriai bíró, aki elnökölni fog a hétfőn kezdődő ter­rorista bűnügy főtárgyalásán, napok óta tanulmányozza a nagy aktacso­mót. A főtárgyalást úgy csoportosít­ják, hogy először azt az ügyet ve­szik elő, amelyet időrendben a ter­roristák előbb követtek el. Ilyenfor­mán a Dobsa Miklós zászlós meg­gyilkolása miatt vonják felelősségre a terroristákat, mert ezt a bűncse­lekményt húsvét hétfőjén követték el. Azután tér át a bíróság a többi ügyre olyan sorrendben, ahogyan azt elkövették. A bűnügyi iratok anyaga szerint ezen első ügycso­portban a Dobsa meggyilkolásán kívül szerepel még Fery Oszkár al­tábornagy, Borhy és Makinka alez­redesek, továbbá a két Hollán Sán­dor, Madarász orvosnövendék és dr. Berend Miklós egyetemi tanár meg­gyilkolásának ügye. A mai napon dr. Stocker Antal kú­riai bíró távirati megkeresést inté­zett a veszprémi törvényszékhez és büntetőbírósághoz, amelyben elren­delte, hogy azonnal szállítsák Buda­pestre az ott fogságban levő Csö­mör Gábor terroristát is. Ha kellő időben Budapestre szállítják Csö­mört, akkor letárgyalják ennek az ügyét is az első ügycsoportban. Csö­mör Gábor volt az, aki ez év nyarán Szigeti Gusztáv balatonkenessei ke­reskedőt meggyilkolta. Szigeti Gusz­táv ugyanis hosszú időn át menedé­ket adott a Balaton környékén buj­káló gróf Festetich Sándor volt had­ügyminiszternek, majd segítségére volt a grófnak, hogy a vörös uralom elől Ausztriába menekülhessen. Meg­tudta ezt Csömör Gábor és terro­rista társaival „gajdeszba küldte" a szerencsétlen kereskedőt. Meggyil­kolása után levágták Szigeti Gusz­távnak a fülét és az orrát és ezt használták fel bizonyságul Cserniék előtt arra, hogy Szigetivel alaposan elbántak. A terroristák főtárgyalására nagy előkészületek folynak a budapesti büntetőtörvényszéken. Hétfőtől kezd­ve a törvényszéki épületnek a Mar­­kó­ utcai kapuját a nyilvánosság elől bezárják s ezen a kapun csak azok léphetnek be, akiknek a bolsevista bűnügy főtárgyalására aznapra szó­ló idézésük van, vagy a tárgyalási terembe belépőjegygyel rendelkez­nek.A törvényszék folyosóján való tartózkodásra igazoló igazolványok tulajdonosai is igénybe vehetik a Markó­ utcai bejáratot. Ilyen igazol­ványokat Fazekas Géza, az állam­­ügyészség igazgatója ad, kizárólag bírósági alkalmazottak számára. A főtárgyalásr­a jogosító belépőjegyek. * Nincs megegyezés! A szocialisták és demokraták a választások elhalasztását és a nemzet­­gyűrs hatáskörének korlátozását kívánják. — A keresztény blokk nem teljesíti e feltételeket. Közös értekezlet péntek délelőtt. A csütörtöki nap folyamán már teljes merevségükben kiéleződtek azok az ellentétek, melyek megne­hezítik — alighanem lehetetlenné te­szik! — H­uszár Károly kormány­alakítását. Huszár Károlylyal szem­ben a szélső­baloldali pártok sokkal messzebbmenő feltételeket állítot­tak fel, mint Apponyi személyével szemben. E föltételek között a két legfontosabb az, amely egyrészt a választások elhalasztását, másrészt a nemzetgyűlés hatáskörének korlá­tozását kívánja. Huszár Károly a kormánypártok elé terjesztette a szociáldemokraták és demokraták e kívánságait,­­ a kormánypártok pedig határozottan elutasító maga­tartást tanúsítanak e feltételekkel szemben. Pénteken délelőttre Huszár kije­lölt miniszterelnök közös értekezlet­re hívta össze a pártok vezetőit. A csütörtök­ esti merev állásfoglalások után a megegyezésre azonban na­gyon kevés kilátás van. „Az utolsó pillanat ez“ — mondot­ta Huszár a keresztény blokk csü­törtök esti értekezletén, — „­mely­ben a meredek szélén vissza lehet még tartani ezt a szerencsétlen or­szágot." Mi következik ezután? Az antant meghatalmazottja, Clark, mint ismeretes, a hétfői közös értekezle­ten azt mondotta, hogy amennyiben a megegyezés nem sikerül, elutazik és sorsára hagyja az országot­ , román megszállás alatt van. Vegyük például Debrecent, s még nem tud­ják azt sem, mikor vonulnak ki on­nan a románok. S hogyan képzeli a kormány azt, hogy ha a románok már ki is ürítettek egy helységet, ott rögtön választani lehessen? Ha ilyen rövid időn belül kellene választani, nem egyforma feltételek mellett mennének végbe a választások azért sem, mert a Dunántúlon a kormány­pártok már bedolgozhatták magu­kat, s a többi vidékeken is az ő be­folyásuk érvényesülne, miután a kormányzati hatalom az ő kezükben van.­­ A párt másik fontos kívánsága az, hogy az így összeülő nemzet­­gyűlés hatásköre korlátozva legyen. Ez a nemzetgyűlés csak az új vá­lasztójogi törvényt állapítsa meg és a békekötést perfektuálja. Az antant akarata, — mint Clark azt már kö­zölte is, — az, hogy az államforma kérdésében külön népszavazás dönt­sön. Az államforma maga azonban még csak a külső keretet jelenti, me­lyet meg kell tölteni tartalommal. Mi tehát azt kívánjuk, hogy az or­szág leendő alkotmányát, az összes fontos alkotmányjogi intézkedéseket ne ez a nemzetgyűlés, hanem egy későbbi, állapítsa meg. — Apponyi személyével jóformán minden biztosíték követeléséről le­mondtunk volna. A párt képviselője az első pártközi értekezleten ki is jelentette, hogy miniszteri tárcát nem kívánunk, mert Apponyi sze­mélye maga biztosíték számunkra Most persze ilyen biztosítékokról nem mondhatunk le. Huszárral szem­ben egy tárcát kívánunk, s azt, hogy a párt teljesen egyforma elbánásban részesüljön a többi pártokkal. A belü­gyi tárca kérdésében nem me­rültek fel ellentétek. Nincs kifogá­sunk ellene, hogy a belügyminiszter a kormánypártokból kerüljön ki, csak az a kikötésünk, hogy a belügyi államtitkárságot a liberális pártok valamelyike kapja. 2 FRISS ÚJSÁG 1919. november 21.

Next