Friss Ujság, 1920. február (25. évfolyam, 28-52. szám)
1920-02-14 / 39. szám
2 FRISS ÚJSÁG 1920. február 14 az urak, akiket a vörösök már egyszer halálra ítéltek, nem szeretnének még egyszer a vörösök kezére jutni és hogy ez ellen védekezni akartak, ez csak természetes. Az oláhok egyébként Budapesten létükkor is reszkettek attól hogy a láthatatlan karhatalmak szervezése ellenük készül. Reméljük, hogy a művelt Nyugat mindent el fog követni arra nézve, hogy az oláhoknak a Balkánt is meg-, szégyenítő ez az eljárása végre megszűnjék és hogy a békeszerződés által még oda nem ítélt terület magyar honpolgárai fölött oláh bíróságok hadijogokat ne alkalmazhassanak akkor, amikor sem hadiállapotról, sem hadműveleti területről nem lehet szó. vagy ellentétek az angolok és franciák között. Wilson veresége az amerikai képviselőházban.' Bern, február 13. Millerand londoni látogatásával kapcsolatban a Masin a következőket várja: Az angol fővárosban két egyfgással ellentétes áramlat fog küzdenile váratlan eredmény lenne, ha a szövetségesek meg tudnának egyezni, minthogy a főpontokban, nevezetesen az orosz kérdésben és a kiszolgáltatás kérdésében a két fél álláspontja, úgy látszik, egyenesen összeegyezhetetlen. A megegyezés Lloyd Georgetól függ. A Temps a következőket írja: A versaillesi szerződés megsértése nemcsak francia érdekeket érint, Németország gyamatait is visszakövetelheti és befolyást kívánhat Törökországra és a Bagdad-vasútra. Franciaország is megteheti, hogyNémetországot kijátssza egyik szövetségese ellen. (M. T. I.) Berlin, február 13. A Berliner Tageblatt-nak jelentik Newyorkból. Wilson elnök tiltakozása ellenére a képviselőház tagjai a kötelező katonai kiképzés ellen nyilatkoztak. A javaslatot 160 szavazattal 70 szavazat ellenében elvetették. Berlin, február 13. Az orosz szovjet központig bizottsága Moszkvából szikratáviratot küldött Varsóba. Üdvözli benne a lengyel népet és megújítja a szovjetkormány békeajánlatát. Nyomatékosan hangoztatja a szikratávirat, hogy a tanácskormány kész Lengyelország függetlenségét elismerni. A moszkvai békeajánlattal a lengyel országgyűlés legközelebb fog foglalkozni. Bern, február 13. A párisi Havas-ügynökség jelentése szerint a múlt hét óta hosszú tehervonatokgördülnek lágyukkal és tüzérségi anyaggal megrakodva a német határon túl Hollandia felé. Parisban általános az a hiedelem, hogy a németek azt a tüzérségi anyagot, amelyet a békeszerződés értelmében ki kell szolgáltatniuk, ily módon akarják elvonni a szövetségesek elől. London, február 13. (Reuter) Az alsóház tegnap tárgyalta azokat a módosító indítványokat, amelyeket a liberális és munkásképviselők terjesztettek be a békeszerződés következményeire vonatkozóan. Balfour kijelentette, hogy senki nem láthatja előre, mit fizethet majd Németország 10 vagy 15 év múlva. A német bűnösökről előterjesztett angol lista nem csupán a végrehajtószervek neveit tartalmazza, hanem azok nevét is, akik saját kezdeményezésükből követtek el kegyetlenkedéseket. A bűnösök névsorának csökkentését semmiféle elvi alapon nem lehet követelni. Az az ember, aki a német hierarchia élén állt, nyilvánvalóan bűnös. Oroszországról Balfour a következőket mondotta: Sohasem kívántuk Mik hogy Qhmbocszás betagyót ja* tézzük. Mi küzdünk a bolsevista uralom ellen, amely Oroszország külpolitikáját befolyásolja, azonban semmiesetre sem akarjuk Lengyelországot kalandos politikába dönteni. (M. T. I.) akarja venni a gazdasági és etafográfiai elveket, úgy a Bihar hegység gerince a régi erdélyi határ lenne az a vonal, amely alkalmas határul szolgálhatna. A Bánátból alig marad meg egy község Szeged közelében Magyarország birtokában. Ez Szeged pusztulását jelenti. Gabonaszállításra kötelezik Magyarországot Ausztriával szemben, ellenben elveszik Magyarországtól a gabonamedencéket, a Bácskát és a Bánságot. Nyugat-Magyarországgal külön jegyzék foglalkozik. Ausztria erre a területre annak idején népszavazást kért, de a legfelső tanács enélkül ítélte oda neki ezt a földet. A magyar delegáció most szintén népszavazást kér. Általánosságban azzal fejezi be a jegyzék előterjesztéseit, hogy Magyarország összes tervbevett új határai az ország életének minden legcsekélyebb ismerete nélkül jelöltettek ki. A határvonal mindenütt a legnépesebb területeket szeli át és a természetben való kitűzésnél alig engednek valami szabadságot. Elvágja a községeket szántóföldektől, a városokat gazdasági érdekszférájuktól, kettészeli a közlekedési vonalakat, elválasztja a zsilipeket és gátakat az árterületektől. A vasútvonalakat kettévágja, úgy hogy az új határt negyvenöt vonal metszi át és egy sereg fontos vasúti gócpont a határon kívül esik. A magyar állam sohasem egyezhet bele önszántából, hogy területét feloszszák, s Magyarország természetes ezeréves határai helyreállítandók. Ha azonban a békekonferencia a lakosság erre irányuló akaratában kételkednek, rendelje el a népszavazást az összes, a határállamoknak ítélt területeken. A magyarválasz az antant előtt. Népszavadést követelünk az egész megszállott területen. vinteuilly, február 13. A magyar békedelegáció elnökét, Appopfi Albert grófot, Praznovszky béna rendkívüli követ és meghatalmazott minisztert és Csáky István grófot csütörtök délután fél három órakor Gallais kapitány bevezette Henry ezredeshez, aki Laperche kapitány társaságában fogadta őket. A magyar válasz számos jegyzékben adták át az ezredsnek Magyarország válaszát a békefeltételekre. Az egyik részt még ma este külön kurir útján elküldik Londonba, ahol Millerand francia miniszterelnök jelenleg tartózkodik, a másik részszel Henry ezredes azonnal eltávozott, hogy a jegyzékeket a Quai d'Orsayn, a külügyminisztériumban átadja. A magyar válasz számos jegyzékből áll, amelyek külön-külön foglalkoznak minden egyes fontosabb kérdéssel, így a népszövetséggel, a magyar határokkal, a hadifoglyokkal, a jóvátétellel, a katonai feltételekkel, az ország vízrajzi egységével, a mező- és erdőgazdasággal. Minden jegyzékhez több melléklet tartozik, így a magyar határokról szóló jegyzéknek tíz melléklete van. Népszavazást kérünk. Neuilly, február 13. (Szikra távirat.) A magyar békedelegáció e hónap 12-én nyújtotta át a magyar békeszerződésre vonatkozó ellenjavaslatait. A határokra vonatkozó 38 féléves nyomtatott oldalra terjedő jegyzék azt mondja, hogy a nemzetiségek Magyarországon több jogot élveztek, mint amennyit a most létrejött különböző békeszerződések számukra kikötnek és a jogok még jobban kiterjeszthetők, anélkül, hogy Magyarország természetes határait meg kellene bontani. A békekonferenciát határozataiban gyakran vezette a történelmi jogok elismerése is. Ezen a címen kapta meg Lengyelország a rutén Kelet- Galiciát, tarthatta meg Németország a lengyel többségű Felső-Sziléziát és Csehország azon idegenlakta területeit, amelyeket különben minden nehézség nélkül lehetett volna elválasztani tőle, mint például Znaim vidékét. Ebből a szempontból Magyarország földjén senki sem érvényesíthet jogot, melynek föld- és vízrajzjogilag egységes területét több mint ezer éve birtokolja a magyar nép s igy a legrégibb történelmi jogot szerezte meg hozzá. Éppen ezért a békebizottság azt a kérést terjeszti elő, hogy a legfelső tanács az elszakítandó területeken rendelje el a népszavazást, mely célból a fegyverszüneti szerződés sérelmével ott tartózkodó csapatok és közigazgatási hatóságok visszavonandók s a népszavazás tisztasága a nagyhatalmak és semleges országok csapatai által biztosítandó, a népszavazásra azonban ne a mai lakosság, hanem az 1918. november 3-án ott lakóhellyel bírók bocsájtassanak, miután a megszálló csapatok egy esetleges népszavazásra való tekintettel ezernyi magyart üldöztek ki onnan s helyükbe fajtestvéreiket telepitették be. Magyarország feldarabolása a legnagyobb oktalanság. Az egységes Magyarország helyébe helyez a békeszerződés egy Romániát, amelyben csak 66,7 százalék a román, egy Csehországot, amelyben csak 45,9 százalék a cseh és egy Jugoszlávia, amelyben csak 38,7 százalék a szerb lakosság. Mindezt a lakosság megkérdezése nélkül. A konferencia seüteve meg a nagy, angol földrajztudósnak, Newbiginnek szavait, hogy minden szempontnál hatalmasabb a Balkánon a földrajzi viszony által megszabott életközösség és az ő elmélete szerint Magyarország a legtökéletesebb földrajzi és történelmi egység. A határok mentén 58.600 négyzetkilométer olyan területet szakítanak el Magyarországtól, amelyen 3,82 millió szinmagyar lakos él. A románok a Bánság egy részének Szerbiához való csatolását azzal ellenezték, hogy az ott élő 200.000 szerb kedvéért 385.000 idegen lakost kényszerítettek szerb uralom alá és azzal, hogy gazdaságilag az ilyen megosztás az egész vidéknek ártalmára van. Ami ellenvetést a románok a Bánát megosztása ellen felhoztak, az a legjobban Magyarország megosztására alkalmazható. A cseh határ elvágja a folyókat torkolataiktól, tizenhat magyar többségű várost és húsz magyar többségű megyei járást szakít el az anyaországtól. Az új román határ 1,7 millió magyart és háromnegyed millió más nemzetiségű lakost kényszerít román uralom alá, három román város mellett huszonnyolc magyar többségű várost és ugyanannyi megyei járást ajándékoz Romániának. Ugyanez a helyzet Szerbiával szemben. Egymással összefüggő színmagyar területeket szakít szét a mesterséges új határ. A Duna és Ipoly vonalán 471.000 magyart kebelez be a cseh államba. Pozsony, Magyarország védőbástyája nyugat felé, alig bir cseh lakossággal, Kassa, a felvidéki magyar kultúra központja, háromnegyed részben magyar lakossággal, Komárom, melynek egyetlen cseh lakosa nincsen, a gazdasági érdekek i gazolásával jut a cseh állam birtokába. Felső-Magyarországgal külön jegyzék is foglalkozik. A cseh határ harminc kilométernyire közelíti meg Budapestet, amikor Nyugat-Magyarországnak Ausztria számára való megítélésénél nagy szerepet játszott az a megoldás, hogy ellenkező esetben Bécs városa csak negyven kilométernyire lenne a magyar határtól. Kelet-Szlovákiának és a ruthén földnek Csehországhoz való csatolása a legnagyobb hiba. E föld 45,5 százaléka magyar és csak 33,55 százaléka tót. Lakatlan, kopár vidék, amelynek központján messze egymástól vannak a városok, túlnyomóim magyar lakossággal, köztük a legjelentékenyebb Ungvár 80.3 és Munkács 73,5 százalék magyar lakossággal. A leglehetetlenebb a helyzet Sátoraljaújhelyben, mert a várost elszakítja a pályaudvarától csak azért, hogy Csehországnak vasutat biztosítson Máramarossziget felé. A ruténeket a szerződés a csetiorosz korridornak áldozza föl. Pedig, ha népszavazás volna, a ruthén nép többsége ez ellen foglalna állást. A Romániának megítélt területeken csak 53,2 százalék a román, 22,5 százalék a magyar és 10.6 százalék a német. Egyes részeken azonban összefüggő nagy tömegben 70—80 százalék többségben él a magyar. Ezen a vidéken 158 szinmagyar községet és 64 magyar többségű várost szakítanak el Magyarországtól, köztük Szatmárnémetit 94,9 százalék magyar lakossággal, Nagyváradot 91,1 százalék és Aradot 73 százalék magyar lakossággal. Ezek épp úgy tönkre fognak menni, mint Debrecen, miután létfeltételük az Erdély és az Alföld között való áruközvetítés, aminek eddigi virágzásukat köszönhették. Ha az ránk is figyeletmeg Letartóztatott egyenruhás rablók. Pénzt, ékszereket és élelmicikkeket koboztak el. Az utóbbi időben sok panasz érkezett a főkapitányságra, hogy egy négy, sőt hét tagból is álló fegyveres banda házkutatás ürügye alatt azzal, hogy ellenforradalmárokat, kommunistákat, elrejtett élelmiszereket és pénzt keres, rablásokat követett el. Hosszas és nehéz nyomozás után a rendőrség elfogta Grünhut Jenő 24 éves pincért, Kristanics Sándor 23 éves lakatost, aki törzsőrmesteri egyenruhát viselt, Henics Ferenc 28 éves lakatost, aki tiszthelyettesi egyenruhában járt és Németh N. Vendel 25 éves próbaidős rendőrt. Valamennyien beismerték, hogy ők Csernyák Károly 22 éves állandóan hadnagyi egyenruhát viselő emberrel éls Lecskei József 28 éves próbaidős rendőrrel, továbbá másik három emberrel, Pista Andor és Sanyi nevűekkel, több rablást követtek el. Az első eset Supka Jánosnénak Ágnes út 32. számú házban levő lakásán történt. Ide hajnalban mentek be és azt mondották, hogy kommunista üzelmekért feljelentették és ők házkutatást tartanak. Az asszonyt földre teperték, fojtogatták s pénzét erőszakkal vették el tőle. Amásodik rablás az Erzsébet királyné út 2. számú házban, Moskovitz Jakab fűszeresnél történt. Harmadik esetül a Dob utca 102. számú házban lakó Kopunetz Márton paprikakereskedőt rabolták ki. Megparancsolták neki, hogy pénzét vegye magához és kövesse őket a főkapitányságra. Az utcán táskáját, amelyben fekÜQO korona készpénz ,volt elvet-