Friss Ujság, 1921. április (26. évfolyam, 69-93. szám)

1921-04-22 / 86. szám

Ára'T'USrena. XXVI. évfolyam 86. szám. Budapest, 1921. április 22. Péntek POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben, házhoz Hordva, vidéken poétai szétküldéssel egy hónapra — K 20.­— negyedésre--------------— — K se.—. 6 félévre K 110.—.Egész évre K 230.—. Egyes szám ára: helyben, vidéken 4 m­Anam­­ie ptlyzudvsron S I&wJTWIMMFRISS ÚJSÁG SZERKESZTŐSIM. IGAZGATÓSÁG ÉS KIADÓHIVATAL: V. Monvéd-utczs fO. » Aurk. telefon _ _ 132—M. Ipnefl. „------llt-M. KiadóhlT. ’ _ — 38—SH. Kjomda „ _ — hd—30. KIÖKKIADÓHIVATAL QK­­­VB., Bikóczi-nt s*. (Tel. József HMM VI., Andrássy-6­­e., Kecskeméti­ n­­é. A román trónörökös szerelmes regénye.­ Tomcsányi miniszter Beniczky letartóztatásáról. A magyar békeszerződés. A tigris lélud­ulasa*" A térm­­észet rendje szerint nincs kedélyes tigris. Mert ez az állat min­dig vérszomjas. Mégis, ha sántít is, találó a ha­sonlat, amikor azt mond­juk, hogy­­az álltául úgy bánik ve­lünk, mint a kedélyes tigris az áldo­zatával. Valahányszor sorsunk fö­lött határig, ullfiálig a legborzalma­­s­abb döntést hozza, valahányszor jegyzéket intéz, mindig a kétségbe­esés örvénye felé taszít bennünket. Tigris­ kedélyessége és jóindulata pedig abban nyilatkozik meg, hogy il­yen alkalmakkor mindig jó taná­csokkal lát el bennünket, boldogsá­got ígér és fényes jövőt jósol. Szá­jából méz csöpög, de kannáit őrjön­gő gyűlölettel vágja eleven lat­sunkba. Az angol alsóház ma foglalkozott­­a magyar békeszerződés jóváhagyá­sával s egyhangúlag elfogadta azt. Ha nem volna reánk nézve oly szo­morú, gúnyosan kacagnánk a beszé­dek felett, amelyeket ez alkalommal Balfour, az alsóház­­ egyik vezető egyénisége és Barmsworth angol külügyi államtitkár mondottak Ma­gyarországról. Nem kacagni­­­való-e Hamnsworth, aki fényes jövőt jósol Magyarországnak, amely ilyen bé­keszerződést volt kénytelen elfogad­ni? Az angol külügyi államtitkár úr­nak nem elég a trianoni béke, itt kö­veteléseket is hangoztat­­ Magyaror­szággal szemben, jóvátételt akar, vagyis azt, hogy milliárdos hadisar­­cokat fizessünk a hazánk­­ testéből fű meggyarapodott, felcseperedett szom­széd­óiknak. Barnsworth úrnak nem­ elég, hogy Magyarorszg területé­nek kétharmadát elrabolták, nem elég, hogy a románok harminchét milliárd ára gazdasági terményt, ipari cikket, közlekedési, felszerelést hurcoltak el tőlünk, ő még milliárdo­sat akar kisajtolni Csonk­amagyar­­országból, hogy azokat szövetsége­seinek juttassa, akiktől alig telt ki a háború alatt egy valamire való­­ csata, győzelem még kevésbé. Bolond gondolat, hogy mi hadi­sarcot fizessünk a cseheknek azért, mert nem is­­állítottak hadsereget ér­tenünk, hanem soraink között állot­tak és egyebet sem tettek, csak el­árultak bennünket?! Becsületes, jó­zan észszel lehet-e fényes jövője an­nak az embernek, akinek a megcson­kítás után lecsapolják a megmaradt vérét is? Balfour a józan és tisztességes embert próbálta mímelni, amikor azt mondotta, hogy a felszabadult népek most a területükön élő ma­gyarokat nyomják el és állandóan üldözik Csonkamagyarországot. Nem adhatunk semmit sem­ Balfour ez igazmondására, mert szavai mint pusztába kiáltott ige, nyomtalanul hangzanak el. Cseheknek, szerbeknek, románoknak mindent szabad, nekünk csak kettőhöz van jussunk: a kupo­láshoz és a fizetéshez. Amikor az angol alsóházban, vagy akár a fran­cia kamarában is a magyarság ér­dekében emelnék szót, ezt ott senki Bánffy Miklós kiálligym­iniszter. nem veszi komolyan. Rövid pár hó­nap múlva életbe lép a békeszerző­dés s annak feltételeit, elsősorban a leszerelést és a jóvátételt végre kell hajtanunk. Ez lesz talán a legnehe­zebb megpróbáltatás és bíznunk kel a magyarok jó csillagában, hogy ezekek is túl fogunk eszik BaBaCBBaMiBBBiaii&asaBBHaasaaiBsaaasaQKaasaBCBBfiiBaaasBBBoa&fisaAisaiiasBeisaxflaaat •MKZsBiiiűaaBaBaeaafisaiaBBBBBSBaBaaB&BcaBBaaBCBnaaiBSBBBsasBBBBaiBBBBBQaaBacaaaaaiBv Andrássyék támogatják a kormányt Tomcsányi ismerteti a Beniczky-ügyet. — Viharos jele­netek a nemzetgyűlésen. — Brózdy interpellál. Ma folytatta a nemzetgyűlés a kormány programmja fölötti vitát, a­melyben Rassay Károly szólalt fel és fejtette ki az ellenzék álláspontját. Nincs bizalommal a kormány iránt. A váratlan kormány­változást a ki­­rálykérdés­sel kapcsolatos dolgok okozták, amelyek a nemzetgyűlés színe előtt tisztázandók. Szívesen látja a miniszterelnöknek azt a tö­rekvését, hogy új választást akar, de attól tart, hogy az uj választáso­kat az 1918. évi választói jog alap­ján akarják megcsinálni. A teljes gyülekezési és egyesülési szabadság visszaállítását követeli és aggoda­lommal látja, hogy Bethlen a cenzú­rát törvénynyé akarja emelni. Az igazságüg­yim­iniszter beszéde. Tort­csányi Vilmos Pál igazság­ügym­iniszter, aki a húsvéti esemé­nyek idején belügyminiszter is volt, válaszolt azután Beniczky tegnapi beszédére. Szerinte Beniczky tegna­pi beszéde nem felel meg mindenben a valóságnak. Ünnepélyesen kijelenti a Minisz­ter, hogy a kormányzó a Beniczky­­ügyben semmiféle intézkedést nem tett és hogy a kormányzó csak utó­lagosan értesült az intézkedésekről. Ha­jmáskéren azért tarthatták a tett intézkedést a kormányzó intéz­kedésének, mert ő, az akkori bel­ügyminiszter a kormányzó szárny­segédjének telefonjával intézkedett, mivel az egész kormány abban az időben a kormányzóság épületében tartózkodott. Reggel közölte telefo­non a hajmáskéri parancsnoksággal, hogy az intézkedéseket a belügymi­niszter tette. Kitör a vihar. Nagy zaj fért fel erre és izgatottan kiabálták a miniszter felé: — A belügyminiszter a katonaság­gal is rendelkezik? Az igazságügy­­miniszter a mentelmi bizottság ellen beszél. Mikor a miniszter a hajmáskéri ezredesnek adott utasításokról be­­szélt, újra kitört a vihar. Tomcsányi Vilmos Pál: Azt mon­dottam, hogy ha becsületszavukat adják, hogy Budapestre jönnek és itt jelentkeznek, akkor bocsássák­ őket szabadon. Eredi Károly: A képviselők nem tartoznak a miniszternél jelentkezni­. Ezt Kun Bélától tanulta. (Folyton fo­kozódó nagy zaj a Ház minden ol­dalán.) Tomcsányi vállalja a felelősséget. Tomcsányi Vilmos Pál: Am­ikor Budapestre érkeztek, elmentem­­hoz­zájuk és közöltem velük, hogy erő­szakos intézkedéseket nem­ akarok velük szemben fentartani, de ha Bu­dapesten maradnak, hasonló lépések­től tartózkodjanak. Breki Károly: Tessék megbüntet­­ni őket. Tomcsányi Vilmos Pált A kor-* mányzó únnak a megtett intézkedé­­sekre semmi befolyása nem volt. Mindezt én tettem. Ki kell jelente­nem, hogy megkértem a mentelmi bizottság elnökét, hogy holnapra hívja össze a bizottságot, ahol az egész kérdést teljes nyíltsággal fel­tárom. Nyugodtan nézek a mentelmi bizottság munkája elé és felemelt fővel várom a mentelmi bizottság jelentése alapján a nemzetgyűlés ítéletét. Szünet következett, majd folytat­­ták a kormányprogram mi­nitáját. Affidrássy Gyula gróf­szólt a kormány programm­jához. Beniczky esetéről beszélt, bízik a mentelmi bizottságban és reméli, hogy fia a mentelmi jog sérelme megállapítást nyer, akkor a kormány illetékes tagjai le fogják vonni­ ma­­gukra nézve annak politikai követ­kezményeit. Andrássy azután ismertette azo­kat az­ okokat, amelyek a forradalom idején Károly királyt távozásra bír­ták. A királyválasztás — szörnyű gondolat. Andrássy: Magyarország legfonto­sabb érdekei azt követelik, hogy a nemzetgyűlés megtalálja, a törvényes u­tat a királykérdés megoldásához. A királyválasztás gondolata a leg­­szörnyűbb gondolat. Nyéki József: A Habsburgok visz­­szahozatala még szörnyűbb gon­dolat. Andrássy: Ki kell várnunk az időt, amikor a nemzeti önérzet, be­csüjét meg tudja majd határozni" kül­földi befolyás, érvényesülése nélkül annak az időpontját, amikor a trón

Next