Friss Ujság, 1921. május (26. évfolyam, 94-116. szám)
1921-05-04 / 96. szám
Áres korona. XXVI. évfolyam 96. szám. V ________________________Budapest, 1921. május 4. Szerda POLITIKAI NAPILAP __ *fj bzkkiesztőség^^igazgatósa® ELŐFIZETÉSI ÁRA: Pipa fglgg flj JBHh i 1 MGmk KM Jim V* Honvéd-utcza 10. u. Helyben: hizhoz Hordva, vidéken postai Mg f|§ ffi. He |lf §9| SS! isTill Jf|JI BSHMb Szert, telefon — — ssa: r KIW II.IxHL Egyes M Ili Il 11 gOi ^ MMl IiOt MM MM KIÓKKIADÓHIVATALOK i helyben, vidéken 4 ff-jr.njim r jrSjl Hal apj YvraSrazk fSSttKEjEv YHgraraOT VIL, RAkóczi-nt 84. (Tel. József 118-taj 1. .ib.infr.mn 1 KOVORSj ISgK? SE3 -Sraislse •Ki' WW GBK 'KSPyU vi.. Andrissy-Qt Kecskeméti-u 14. Almássy Denise grófnő tanúvallomása. Felismerte Vágót és Dobót mint Tisza gyilkosait. Szegeden 70 százalékkal esett a sertés ára. Az ígéretek följe. A földbirtokreform végrehajtása körül súlyos károk vannak. A vármegyei gazdasági egyesületek jelentéseiből kitűnik, hogy alig van vármegye, ahol ezt a fontos törvényt lényegében végre lehetne hajtani Sehol sem sikerült igazi célt elérni: a nincsetlen, a földéhes földművest földhöz juttatni. Ha ez így megy tovább s a kormány a legerélyesebb eszközökkel s a legnagyobb áldozatkészséggel el nem hárítja ezt az akadályt, akkor megbukik a földbirtokreform s megsemmisül a a hazafias célzat: a magyar földmunkásságot kiragadni a nemzetközi izgatók kezéből. Elégedetlenség és reménytelenség lesz úrrá ismét a hitbizomány övezte magyar falviakban és a társadalmi forradalom csirái új tenyésztő telepeket nyernek. A vármegyei gazdasági egyesületek jelentéseiből egybehangzóan az derül ki, hogy a nép mindenütt kapva-kapna az alkalmon, hogy földhöz jusson, de a föld árát, még a békebeli árát sem tudja megfizetni, arra sincs pénze, hogy mezőgazdasági felszerelést, szekeret, lovat, szerszámot, ekét szerezhessen be. Csak az jut földhöz, akinek pénze van, de akinek magyarul érző szívénél, két erős karjánál és munkakészségénél egyebe nincs, bizony az hoppon marad és lesheti, hogy mikor hívják napszámba. Ha a földbirtokreformnak egyedül az lett volna a célja, hogy szaporítsa a középbirtokot, hogy csakis a módos gazdaosztályt tegye még módosabbá, akkor ezt a célt most könnyű szerrel el lehet érni. De a népnek nem ezt hirdették egy évtizeden át. Egyre azt hirdették a népnek, hogy a magyar nép megváltását csak egy demokratikus földreform jelenti, amely abban áll, hogy földhöz jusson az, aki dolgozni akar, de földje nincs. Nem tudjuk, mi a rossz? A törvény, vagy a végrehajtása? Annyi bizonyos, hogy a józan ész ebben a nehéz helyzetben csak egy ötletet tud felvetni: gondoskodjék a földbirtoktörvény arról, hogy a nincsetlen nép a föld vásárlásához és az üzem viteléhez szükséges pénzhez jusson, akár államikölcsön formájában, akár más módon. Irtózatos milliárdok röpködnek a levegőben, beleedződtünk abba a gondolatba, hogy egy-két milliárd az állam költségvetésében nem az a kibirkantalan, hogy teher, mint régente gondoltuk. Hegedűs megtanított a merész tervekre és a merész kivitelre és miután a magyar földnép millióinak a sorsáról s a haza eszméjének javára való örökös megnyeréséről van szó, ez olyan fontos jóvátétel, amely megéri a milliárdos befektetést. . A magyar föld az ígéret földje, de ne legyen többé az ígéretnek földje! A Tisa^a-gyilkosság nme Will’gyaláán ! Aknássy Jknige gróffnőt hallgatta ki | tanúként a A grófnő a merénylet alatt — mint ismeretes — szintén | megsérült, tehát nemcsak mint tanú, de mint sértett is szerepel. A tanú az elnök kérdésére elmondja, hogy október 31-én látta, hogy a villa körül lézeng néhány ember, kik Tisza lakóéit figyelik. Figyelmeztette erre Tiszát, s kérte, hogy távozzanak el a villából máshova. A Bethesda-kórházat ajánlotta, de nagybátyja kijelentette, hogy közintézetbe nem megy, mert az ő ottléte az intézetre veszedelmet hozhatna. Erre az ismerősüket és barátokat ajánlotta, amire Tisza azt mondta, hogy ő hívatlanul sehova se menni. Majd előkészítette a revolverét, hogy szükség esetén magán segíthessen. Majd kiküldték Bokort, aki azzal jött vissza, hogy’ a távozása a villából lehetetlen, mert a Terminaut torkolatánál már katonaság áll. Tisza ekkor két levelet írt, az egyiket Luscachichnak, a másikat Hadik János miniszterelnöknek, amelyet Konraddal, a tanú atyjának házmesterével küldtek ki a villából, akit Tisza előzőleg figyelmeztetett arra, hogy vigyázzon, mert az életével játszik. Ezután, mondta Tisza a tanúnak: „Nagyon szeretnék élni. Szeretném a jogveszélyben levő nemzetemet a bajból kivezetni!“ Az egyik csendőrőrmester bejött és megerősítést kért. Tisza felettes hatóságához utasította ezzel akérésével. A déli órákban már zaj volt a villa körül. Tisza egykedvűen nézett ki az ablakon. Gaertner látogatása. — Ekkor lehetett — mondja a grófnő — hogy legalább fiat katonával belépett a valábazfimajtót benyomva az az egyén, akit én Gaertner személyében felismertem. Rendkívül izgatott volt. Négyszemközt akart beszélni Tiszával. Ketten a szalonba mentek, de az egész beszélgetés két percig tartott és Tisza azt mondta, hogy a látogató beismerte azt, hogy revolver van az zsebében. Tisza is mondta, hogy egy Buzicska nevű hadbírót keresett nála, akit Tisza nem is ismert, s éppen ezért mondta is, hogy ez az ember csak széjjelnézni jött. — Gaertner távozásakor halkan azt mondta, hogy ő úgy szereti a kegyelmes urad, hogy még a térdeit is megcsókolná,, de ezek előtt nem teheti. Később jött Radvánszky Béla báró rokonuk, aki szintén ajánlotta, hogy távozzunk a villából. Ebéd után Radvánszky másik vendégünkkel, Sándor Jánossal együtt távozott. Tiszaakarta, hogy ne maradjon ott senki. — Ezután jött egy civil látogató, aki jóhiszeműnek látszott, s felajánlotta szolgálatait. Tíz perc alatt meg is szerezte a telefonközpontból a jelszavakat. Ezután jött a csendőrőrmester azzal, hogy elmennek, mert nincs kenyerük. Odaadtuk minden kenyerünket. Telefonálni akartam, de a központ kijelentette, hogy nem kapcsolhatnak. Ezután újra nagy csődület támadt a villa előtt. Nagybátyám nevét kiabálták, botokkal, ököllel fenyegetőztek, de be nem jöttek. A ligetből lövöldözést hallottunk. Hovy történt a gyilkosság? Ezután a gyilkosság történetét mondja el a grófnő."Negyed hatkor átmentek a kis szalonba. Ekkor berohant Tisza inasa és azt mondta Tiszának, hogy bújjon el vagy ugorjon ki az ablakon, mert nyolc katona jött, akik halálra keresik. Tisza azt mondta: „Nem bújok sehová, ahogy éltem, úgy fogok meghalni." Aztán lement a hallba, a felesége és a tanú vele ment. A hallban három fegyveres katona állott felemelt fegyverrel, a külső előszoba bejáratásnál még egy, s künn az előszobában is néhány. Mondták, hogy gróf Tisza Istvánt keresik. — Az vagyok — felelte Tisza. A középen álló, akit Dobóban ismert fel a tanú, azt ■kérdezte, hogy mi van a Tisza kezében? Tisza nyugodtan felelte: — Revolver, a tietekben pedig puska! — Ezután háromszor-négyszer is rászóltak, hogy tegye el a revolvert. A katonák cigarettáztak, az egyik a tanú arcába fújta a füstöt. Egy pár percig durva beszéd folyt. Főkép Dobó beszélt. Majd az ajtóban álló negyedik katonától, akit a tanú Sztanykovszkyban vél felismerni, megkérdezte. ..meg vane végig az összeköttetést/ Miután az igennel felelt, mondta: — Kegyelmes úr, ütött a végső órája! A fali óra e pillanatban félhatot ütött. Tisza előre lépett. A tanú is előre ugrott és elkapta a szemben álló katona fegyverét. Erre több lövés dördült el. A harmadik katona, aki Tisza feleségével szemben állott, nyugodtan célzott és lőtt. Ennek golyója találta Tiszát az oldalán. A tanú is elesett, mert öt se lövés érte. Később magához tért. Orvosért mentek. Az jött, is. De Tisza már meg volt halva. A tanú kijelenti, hogy meggyőződése szerint a gyilkosságot előre határozták el és tervszerűen hajtották végre. Ezután arra vonatkozólag intéz kértdeseket az elnök Almássy grófnőhöz, hogy kiket ismer föl a vádlottak közt Almássy Denis grófnő Tisza gróf meggyilkolásáról. Hogyan ölték meg Tisza István grófot ? Almássy Denise grófnő.