Friss Ujság, 1921. május (26. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-04 / 96. szám

Áres korona. XXVI. évfolyam 96. szám. V ________________________Budapest, 1921. május 4. Szerda POLITIKAI NAPILAP __ *fj bzkkiesztőség^^igazgatósa® ELŐFIZETÉSI ÁRA: Pipa fglgg flj JBHh i 1 M­­Gmk KM Jim V* Honvéd-utcza 10. u. Helyben: hizhoz Hordva, vidéken postai Mg f|§ ffi. He |lf §9| SS! isTill Jf|JI BSHMb Szert, telefon — — ssa: r KIW II.IxHL Egyes M Ili Il 11 gOi ^ MMl IiOt MM MM KIÓKKIADÓHIVATALOK i helyben, vidéken 4 ff-­jr.njim r­ jrSjl Hal apj YvraSrazk fSSttKEjEv YHgraraOT VIL, RAkóczi-nt 84. (Tel. József 118-taj 1. .ib.infr.mn 1 KOVORSj IS­gK? SE3 -Sraislse •Ki' WW GBK­ 'KSPyU vi.. Andrissy-Qt Kecskem­éti-u 14. Almássy Denise grófnő tanúvallomása. Felismerte Vágót és Dobót mint Tisza gyilkosait. Szegeden 70 százalékkal esett a sertés ára. Az ígéretek följe. A földbirtokreform­ végrehajtása körül súlyos károk vannak. A vár­megyei gazdasági egyesületek jelen­téseiből kitűnik, hogy alig van vár­megye, ahol ezt a fontos törvényt lényegében végre lehetne hajtani Se­hol sem sikerül­­t igazi célt elér­ni: a nincsetlen, a földéhes földmű­vest földhöz juttatni. Ha ez így megy tovább s a kormány a legeré­lyesebb eszközökkel s a legnagyobb áldozatkészséggel el nem hárítja ezt az akadályt, akkor megbukik a földbirtokreform s megsemmisül a a hazafias célzat: a magyar föld­munkásságot kiragadni a nemzetkö­zi izgatók kezéből. Elégedetlenség és reménytelenség lesz úrrá ismét a hitbizomány övezte magyar fal­viakban és a társadalmi forradalom csirái új tenyésztő­ telepeket nyer­nek. A vármegyei gazdasági egyesüle­tek jelentéseiből egybehangzóan az derül ki, hogy a nép mindenütt kapva-kapna az alkalmon, hogy föld­höz jusson, de a föld árát, még a békebeli árát sem tudja megfizetni, arra sincs pénze, hogy mezőgazda­­sági felszerelést, szekeret, lovat, szerszámot, ekét szerezhessen be. Csak az jut földhöz, akinek pénze van, de akinek magya­rul érző szívénél, két erős kar­jánál és munkakészségénél egye­be nincs, bizony az hoppon marad és lesheti, hogy mikor hívják nap­számba. Ha a földbirtokreformnak egyedül az lett volna a célja, hogy szaporítsa a középbirtokot, hogy csakis a módos gazdaosztályt tegye még módosabbá, akkor ezt a célt most könnyű szerrel el lehet érni. De a népnek nem ezt hirdették egy évtizeden át. Egyre azt hirdet­ték a népnek, hogy a magyar nép megváltását csak egy demokratikus földreform jelenti, amely abban áll, hogy földhöz jusson az, aki dolgozni akar, de földje nincs. Nem tudjuk, mi a rossz? A tör­vény, vagy a végrehajtása? Annyi bizonyos, hogy a józan ész ebben a nehéz helyzetben csak egy ötletet tud felvetni: gondoskodjék a földbir­toktörvény arról, hogy a nincsetlen nép a föld vásárlásához és az üzem viteléhez szükséges pénzhez jusson, akár állami­­kölcsön formájában, akár más módon. Irtózatos milliár­­dok röpködnek a levegőben, bele­edződtünk abba a gondolatba, hogy egy-két milliárd az állam költségve­tésében nem az a kibirkantalan, hogy teher, mint régente gondoltuk. He­gedűs megtanított a merész tervek­re és a merész kivitelre és miután a magyar földnép millióinak a sor­sáról s a haza eszméjének javára való örökös megnyeréséről van szó, ez olyan fontos jóvátétel, amely megéri a milliárdos befektetést. . A magyar föld az ígéret földje, de ne legyen többé az ígéretnek földje! A Tisa^a-gyilkosság nme Will’gyaláán ! Aknássy Jk­nige gróffnőt hallgatta ki | tanúként a A grófnő a merény­­­let alatt — mint ismeretes — szintén | megsérült, tehát nemcsak mint tanú,­­ de mint sértett is szerepel. A tanú az elnök kérdésére elmond­­ja, hogy október 31-én látta, hogy a villa körül lézeng néhány ember, kik Tisza lakóéit figyelik. Figyelmeztette erre Tiszát, s kérte, hogy távozzanak el a villából máshova. A Bethesda-kór­­h­ázat ajánlotta, de nagybátyja kijelen­tette, hogy közintézetbe nem megy, mert­ az ő ottléte az intézetre vesze­delmet hozhatna. Erre az ismerősüket és barátokat ajánlotta, amire Tisza azt mondta, hogy ő hívatlanul sehova se­ menni. Majd előkészítette a revolve­rét, hogy szükség esetén magán segít­hessen. Majd kiküldték Bokort, aki azzal jött vissza, hogy’ a távozása a vil­lából lehetetlen, mert a Termina­ut torkolatánál már katonaság áll. Tisza ekkor két levelet írt, az egyiket Lusca­­chichnak, a másikat Hadik János m­i­niszterelnöknek, amelyet Konraddal, a tanú atyjának házmesterével küldtek ki a villából, akit Tisza előzőleg figyel­meztetett arra, hogy vigyázzon, mert az életével játszik. Ezután, mondta Tisza a tanúnak: „Nagyon szeretnék élni. Szeretném a j­ogveszélyben levő nemzetemet a baj­ból kivezetni!“ Az egyik csendőrőrmes­­ter bejött és megerősítést kért. Tisza felettes hatóságához utasította ezzel a­­kérésével. A déli órákban már zaj volt a villa körül. Tisza egykedvűen nézett ki az ablakon. Gaertner látogatása. — Ekkor lehetett — mondja a grófnő — hogy legalább­ fi­at katonával belépett a valábazfimajtót benyomva az az egyén, akit én Gaertner szemé­lyében felismertem­. Rendkívül izgatott volt. Négyszemközt akart beszélni Ti­szával. Ketten a szalonba mentek, de az egész beszélgetés két percig tartott és Tisza azt mondta, hogy a látogató beismerte azt, hogy revolver van az zsebében. Tisza is mondta, hogy egy Buzicska nevű hadbírót keresett nála, akit Tisza nem is ismert, s éppen ezért mondta is, hogy ez az ember csak széj­jelnézni­ jött. — Gaertner távozásakor halkan azt mondta, hogy ő úgy szereti a kegyel­mes urad, hogy még a térdeit is meg­csókolná,, de ezek előtt nem teheti. Később jött Radvánszky Béla báró ro­konuk, aki szintén ajánlotta, hogy tá­vozzunk a villából. Ebéd után Rad­vánszky másik vendégünkkel, Sándor Jánossal együtt távozott. Tisza­­akarta, hogy ne maradjon ott senki. — Ezután jött egy civil látogató, aki jóhiszemű­nek látszott, s felaján­lotta szolgálatait. Tíz perc alatt meg is szerezte a telefonközpontból a jel­szavakat. Ezután jött a csendőrőrm­es­­ter azzal, hogy elmennek, mert nincs kenyerük. Odaadtuk minden kenyerün­ket. Telefonálni akartam, de a köz­pont kijelentette, hogy nem kapcsol­­hatnak. Ezután újra nagy csődület tá­madt a villa előtt. Nagybátyám nevét kiabálták, botokkal, ököllel fenyegetőz­tek­, de be nem­ jöttek. A ligetből lö­völdözést hallottunk. Hov­y történt a gyilkosság? Ezután a gyilkosság történetét mond­­ja el a grófnő."Negyed hatkor átmen­tek a kis szalonba. Ekkor berohant Tisza inasa és azt mondta Tiszának, hogy bújjon el vagy ugorjon ki az ablakon, mert nyolc katona jött, akik halálra keresik. Tisza azt mondta: „Nem bújok sehová, ahogy éltem, úgy fogok meghalni." Aztán lement a hall­ba, a felesége és a tanú vele ment. A hallban három fegyveres katona állott felemelt fegyverrel, a külső előszoba bejáratásnál még egy, s künn az elő­szobában is néhány. Mondták, hogy gróf Tisza Istvánt keresik. — Az va­gyok — felelte Tisza. A köz­épen álló, akit Dobóban ismert fel a tanú, azt ■kérdezte, hogy mi van a Tisza kezé­ben? Tisza nyugodtan felelte: — Re­volver, a tietekben pedig puska! — Ezután háromszor-négyszer is rászól­tak, hogy tegye el a revolvert. A kato­nák cigarettáztak, az egyik a tanú ar­cába fújta a füstöt. Egy pár percig durva beszéd folyt. Főkép Dobó be­szélt. Majd az ajtóban álló negyedik katonától, akit a tanú Sztanykovszky­­ban vél felismerni, megkérdezte. ..meg vane­ végig az összeköttetést/ Miután az igennel felelt, mondta: — Kegyelmes úr, ütött a végső órája! A fali óra e pillanatban félhatot ütött. Tisza előre lépett. A tanú is előre ugrott és elkapta a szemben álló katona fegyverét. Erre több lövés dör­dült el. A harmadik katona, aki Tisza feleségével szemben állott, nyugodtan célzott és lőtt. Ennek golyója találta­ Tiszát az oldalán. A tanú is elesett, mert öt se lövés érte. Később magához tért. Orvosért mentek. Az jött, is. De Tisza már meg volt halva. A tanú­ ki­jelenti, hogy meggyőződése szerint a gyilkosságot előre határozták el és tervszerűen hajtották végre.­­­ Ezután arra vonatkozólag intéz kér­­t­deseket az elnök Almássy grófnőhöz,­­ hogy kiket ismer föl a vádlottak köz­t Almássy Denis grófnő Tisza gróf meggyilkolásáról. Hogyan ölték meg­ Tisza István grófot ? Almássy Denise grófnő.

Next