Friss Ujság, 1923. március (28. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-22 / 66. szám

A kosztpénz. Most a kosztpénz a bűnbak, most ennek a nyakába varrják minden nyomorúságnak az okát. Féltucat ilyen bűnbakot elnyűttünk már. Bűnbak volt a tőzsde, aztán jött a szabad valutaforgalom, előzően volt a kötött áruforgalom, a korlátlan behozatal, a korlátolt kivitel és jó ideig ott szerepelt a bűnbakok közt a bankóprés is. Mindezeket a gaz­dasági tényezőket felelőssé tettük már a korona romlásáért s mikor ezeket a betegségeket megszüntet­­ték, azt láttuk, hogy a korona még­sem akar javulni, sőt a tett intéz­,­kedések ellenére lassan bár, de foly­ton romlik. Most a kosztpénzt szidják, ezzel okolják a korona leromlását. Mi sem tartjuk egészséges állapotnak az olyat, amely kosztpénzből tengeti a maga keserves életét De az em­berek olyanok, hogy a pénzüket jö­­vedelmeztetni akarják. És ha a jö­vedelmezőségre két lehetőség kínál­kozik, a kettő közül azt választják, amelyik nagyobb haszonnal kecseg­teti őket B Az ezek fonák állapotok, de mit tegyenek az emberek, ha nem adódik más mód és alkalom a keresetre. Munkából, a befizetésből nem lehet kisajtolni annyit amennyi a meg­élhetésre kell és mert élni muszáj, az emberek ott keresik a megélhetés eszközeit, ahol a legkönnyebben ta­lálják meg azokat A kosztpénz ga­rázdálkodása nagyon egészségtelen valami, de maga a kosztpénz nem a betegség, hanem csak egyik tünete annak. És ha a kosztpénz további garázdálkodásának útját is vágják, ezzel csak a betegség tünetét törül­ték el, de­ nem gyógyították ki a beteget magából a betegségből. Az­zal az ötven vagy százezer koronás összeggel, amelyet a gépíró kisas­szonyok és kereskedelmi alkalma­zottak kosztba adnak, nem lehet nagyszabású termelési folyamatot megindítani. Ide milliárdok kelle­nek és a milliárdok hiányzanak. A bajt abban kell keresni, hogy nagy a pénzhiány. A nyolcvan milliárdos állam jegyforgalom nem elégíti ki gazdasági életünk szükségleteit a­mikor oly rettenetes módon felszö­kött­­mindennek az ára. Hiábavaló dolog tehát a koszt­pénzek megrendszabályozásával kí­sérletezni, mint ahogyan hiábavaló volt a devizaközpon­t felállításával a szabad valutaforgalmat elfojtani. Devizaközpont van, de valuta nincs. Az­az hogy van valuta, van minden­kinek, csak a devizaközpontnak nincs. A bajok igazi okát másban kell keresni, nem a mesterségesen­­ csinált bűnbakokban. Külföldi hitel­ után kell járni és meg kell indítani­ a bankóprést hogy a termelést pénz-­­zel táplálhassuk. Hogy külföldi hiv­j­telt kapjunk, ennek erős akadálya a­ kurzus. Igen, a kurzus. És hiába be­­­szélnek arról, hogy ellenségeink­­ koncentrikus támadással rontják a­ korona értékét. Ez az ellenség is csak amolyan mondva csinált bűn­bak, melyet a kurzus eszelt ki, hogy azzal saját bűneinek káros követ­kezményeit palástolja. Az utolsó olasz csapat is elhagyja Susákot, Fiume külvárosát, amely jugoszláv terület, míg Fiume olasz protektorátus alatt marad. A csapatok koronái XXVm. évfolyam, 66. nála. &VHl VB) ^08*01113 Bndapest,1923. március 22. CatjtSrtgk POLITIKAI^ NAPILAP raMfdl||4| ■ ■ Bt ag* m /**!. •““ffiSg&.’KSf""* M ita If^ fipP Ica Sffl IPoP ^ «■—------------= «.«- I ptlaíraci afeimMmmHmin aa^.nrwstt&t Enw^taAiUte ■ I IIW Sójr ^j0 sayiss‘-«a'íií4 W &?StSr‘»r.2i^í2?S Megint 1200 koronával Olmosbot-diktatúra az egyetemeken Cselédleány egy betörő banda szolgálatában gn!@*pe!Bációk napja. — A nemzetgyűlés ülése. — A nemzetgyűlés mai ülésén a mező­­gazdasági munkaviszonyok közigazga­tási szabályozásáról szóló törvényja­vaslatot tárgyalták. Drozdiy Győző szól a javaslathoz. Ma — úgymond — amikor a kormány ár­tatlan asztaltársaságokat is az alap­szabályok benyújtására kényszerít, ugyanakkor eltűri, hogy az országot titkos társulatok keresztül-kasul behá­lózzák­. (Úgy van! Úgy van! az ellen­zéken.) A falvakban nagy a szociális nyomor. Stassay Károly: Mennyit kaptak a falvak a Horthy-akcióból? Drózdy Győző beszél ezután a Hor­thy- akcióról. Az ellenzék általános he­lyeslése közben követeli, hogy szám­szerű elszámolást terjesszenek a par­lament elé, hogy megtudjuk, hogy azokat a milliókat, esetleg milliárdo­­kat kik kapták, nem titkos szerveze­­tek-e. (Zaj, a jobboladam­.) A javaslat tárgyalását ezután meg­szakították és áttértek az interpellációkra. Reisinger Ferenc a zalaegerszegi in­ternáló táborban észlelt állapotokat tette szóvá és a tábor megszüntetését­­követelte. Fogy a János folytonosan közbeszól, mire Pik­ler Emil feléje kiáltja: — Kabar­éf­elügyelő! (Derült­ség.) Eckhardt Tibor közbeszól valamit, mire a baloldalról kórusban kiáltják feléje: Ergon, Ergon, Ergon! Fábián Béla a honvédelmi minisz­terhez terjeszti elő interpellációját az Oroszországban túszként visszatartott hadifoglyok fogságban töltött idejük­nek hadiévekben leendő beszámítása tárgyában. Beli­ska Sándor honvédelmi minisz­ter válaszol az interpellációra és kije­lenti, hogy a túszokkal méltányosan fognak elbánni és a sokat szenvedett katonáknak a legmesszebbmenő támo­gatást helyezi kilátásba. A miniszter válaszát Fábián és a Ház is tudomá­sul vette. Rupert Reziső a következő interpel­láló. Szóvá teszi, hogy az utóbbi idő­ben a diplomás emberek ellen indult meg az exisztencia-üldözés. Az egyete­mek bírói jogkört vindikálnak maguk­nál, és napról-napra fosztják meg az embereket diplomájuktól politika alap­ján. Drózdy Győző: Szégyen! * Rupert Rezső: Egy székesfehérvári európai hírű orvos" esetét mondja el ezután. Az illető Paizs Pál dr. székes­­fehérvári európai hírű sebész, még azt sem foghatják­ rá, hogy zsidó, mert keresztény és fajmagyar. Azt a ször­nyű bűncselekményt követte el, hogy 1919. február 3-án azt mondotta Szé­kesfehérvár város törvényhatósági közgyűlésében, hogy ez a közgyűlés nem jogosult a főszolgabírói választás­ra, mert elavult rendszer alapján gyűlt össze. Ezután Rupert Rezső felolvassa Pro­­hászka Ottokárnak a Katolikus Szem­lében 1919. januárjában megjelent egyik cikkét, amelyben Prohászka a forradalom nagy érdemeiről beszél és arról, hogy a forradalom meghozta a szabadságot és függetlenséget. Horváth Zoltán: Hát azt nem inter­­nálták, áld ezt írta? Rupert Rezső: Ha Prohászkát ezért a forradalom valóságos apoleózisáért nem ítéljük el, akkor ugyanezt kell tennünk a Paizs Pálokkal szemben is. Paizs Pál ellen akadt ügyész, de Pro­hászka ellen nem indítottak eljárást. Rupert ezután felolvassa Vass József mai népjóléti miniszternek az 1918-ban írt ünnepi cikkét, amely a Magyar Kultúrában jelent meg. Ez is forradal­mi cikk, amely a népköztársaságot dicsőíti. Azt kérdezi végül, hogy haj­landó-e a miniszter az eddigi címel­­vonásokat megsemmisíteni. Kiss Menyhért interpellációja kö­vetkezett ezután. Szóvá tette, hogy az Iparművészeti Főiskola ötvös- és textil osztályán a tanítás szünetel, mert a tanárok oly csekély fizetést kapnak, hogy kénytelenek magáncégeknél el­helyezkedni. A tanárok kénytelenek voltak Kraus­ Simonhoz fordulni, aki hatszázezer koronát adott. Felkiáltások a baloldalon. Ez csak nem bűn? Inkább dicsérendő dologi Kiss Menyhért. Nem Krausz Simon feladata az, hogy a tanárok fizetését egy esztendőre összeadja, ez az állata kötelessége. Ezután arra kéri a kul­tuszminisztert, hogy az Iparművészeti Iskola hat tanárát rendes , fizetéssel lássa el. Kiss Menyhért harmadik interpellá­­ciója a vasmunkások kizárásáról szólt. Hébert Ede interpellációjában a ki­vételes hatalom alapján kiadott ren­deletek felfüggesztését és különösen a gyorsított eljárás megszüntetését kéri. Darundry Géza igazságügy mi­nisz­tart kifejti, hogy a régi békebeli törvények­kel ma már kormányozni nem lehet A kivételes hatalom a nemzetgyűlés ellenőrzése alatt áll, tehát teljesen ál­kotmányos. Ami a gyorsított eljárást illeti, a* az 1920. IL törvénycikke*, alapul Hébert Ede ezt a választ jogászi ws. bulisztikána­k mondja, amit Daruvára igazságügy miniszter visszautasít. A­ többség a választ tudomásul vesz. Lakó Imre a kosztpénz ügyében In­téz interpellációt az összkormányhoz^ A» albérlők ügye. Lukács György az albérlők helyzttH ügyében interpellál. A magánragy dönt minden vonalon érvényre ke® juttatni, sajnos ezt a házaknál nem le-e­het az egész vonalon keresztülvinni. Nem lehet tűrni hogy a főbérlők az­­ albérlőkkel szemben szabadon járhas­sanak el. ötvenezer főbérlő 100.000 al­bérlőt tart és ebből nemcsak a lakbért­­ fizetik ki, hanem meg is élnek. A fő­­­­bérlő a békelak­bérnek nyolcszorosát, fizeti, az albérlő legtöbbször aranypa­ritást. Ha ötvenszeresre emelik a lak­bért, az emberek össze fognak húzód*­­ ni és még inkább védeni kell az al­­­bérlőket. Vass József népjóléti miniszter kije­­j­lenti, hogy a kérdés egyike a legnehe­­­­zebb elmek. Az albérleti rendszert nem­­ lehet tönkretenni. Az albérlet a főbér­­­­lő szabad akaratától függ és nem sza­­­­bad olyan intézkedést tenni, hogy a­­ főbérlő elveszítse a kedvét. A felmon­­­­dás megszorítása agyonütné az albér­letet. Sok visszásság van és ezeken le­hetőleg segíteni fogtunk. A béruzsora terén arányosítani fogunk. A kislaká­sok kitermelésével lehetőleg segítünk. Hta a felmondás szempontjából javíta­­ni nem tudunk, arra fogunk töreked­­­­ni, hogy a jelenlegi állapoton legalább ne rontsunk. Eőry Szabó Dezső a vagyonváltsági földek gyorsabb igénybevétele ügyé­ben interpellál. A betiltott Petőfi-ünnepek. Farkas István a szociáldemokrata munkásság betiltott Petőf-ünnepe ügyében interpellál. Vácon, Debrecen­ben és Bonyhádon azzal az indokolás­sal tiltották be az ünnepélyeket, hogy, Budapesten is betiltották. Nagykani­zsán csak bizonyos versek szavalását engedték meg. Peidl Gyula: Ez az ötszázalékos ün­neplés! Várnai Dániel azt kérdi, hogy a lak­­káskérdést törvénnyel vagy rendelet­tel akarja-e megoldani a kormány. Szabó József a keresztény-szocialistás munkásság Petőfi -ünnepeinek betiltása ügyében interpellál. Homonnay Tivadar a fővárosi tiszt­viselők drágasági segélyét sürgeti. Az ülés este 8 órakor ért vésset

Next