Friss Ujság, 1926. november (31. évfolyam, 249-272. szám)

1926-11-09 / 254. szám

közeli választások szele­ fújdogál, s a politikai aréna kis- és nagymatadorjai izgalom­mal számlálgatják a lejáró man­dátumok napját. Pedig azzal va­lamennyien tisztában vagyunk, hogy a vesztett háború után ránk­szakadt forradalmak felszámolá­sára született nemzetgyűlés még akkor sem lehetne örökéletű­, ha ez a szükségből született ideigle­nes törvényhozó testület okulva a múltakon, példaszerűen teljesí­tette volna kötelességét. Mihelyt a felsőházi javaslat a nemzetgyű­lés elé került, az egész gyülekezet napjai meg voltak számlálva. Tudjuk és az egész ország közvé­leményének akaratából született a terv, hogy mihelyt tető alá ke­rül a felsőházi javaslat, áttérünk az alkotmányunk eredeti formá­jához, a kétkamarás rendszerhez.­­Az bizonyos, hogy az ország pol­gári közvéleménye egy általános választási rendszerre épített, sok­kal demokratikusabb felsőházról álmodott, mint amilyet az új tör­vény hoz. De ha már a mai ös­szetételű nemzetgyűlés csak ilyen felsőházat tudott csinálni, itt az ideje és rendje, hogy a nemzet megkérdeztessék: tovább akarja-e folytatni a két nemzetgyűlés poli­tikáját, vagy pedig friss, új len­dülettel olyan embereket küld az új országgyűlésbe, akik többet tö­rődnek a nép bajával és szociális követelményeivel, mint a most búcsúzkodó nemzetgyűlés sok égető­ kérdést megoldatlanul ha­gyó politikusai. Mi tudjuk, hogy az ország választóközönségének ki­forrott véleménye van a múltról, a meddő szócsatákban elfecsérelt hét esztendőről. Reméljük, hogy a közeli választásokon megtalálja a módját annak, hogy a nép ba­jainak orvoslására hozzáértő, ko­moly munkára és egészséges tör­vényalkotásra hivatott férfiakat küld az új országgyűlésbe. Emel­­kedettebb lelkű, több demokrati­kus érzéssel átitatott népképvise­lőket szeretnénk látni a magyar törvényhozás új alsóházában. Em­bereket, akik tudatában vannak, hogy az ország nagy reform­korszaka most kezdődik. Most dől el a most megválasztandó törvény­hozókon, hogy­ az eltakarított ro­mok helyén hogyan épül fel az uj Magyarország. Ehhez a nép bajait és szenvedéseit jól ismerő férfiakra van szükség. Ilyeneket kell ma­gunk közül válogatni s a népaka­rat választottjai elé nem lehet és nem szabad korlátokat emelni a hatalomnak. X­V­...~v IMtaaf axdmUMtk: Q oldal y XXXI. évfolyam, 254. szám. Ára 800 korona Budapest, 1926 novéftstrcF^T) kedd POLITIKAI NAPILAP «■ —fc, jffl Sk A szerkesztős^, .ga^atosAg — HP §fil Ssnm mm mnm Budapest,tv.,gerlóczy-utcan.sz. ELŐFIZETÉSI Ara, pM--, BH JHS 11&­­8®. ^ a*" SH rM ISA; HB«B­HM * S«rkMit5.«i telefon 137-51» «t. 10 órától u ’ . . . ..­­ . 4 |$fi l!* töl 5—68. — Igazgatósa*! telefon 137—51. — Helyi*» házhoz hordva, inddcen poétái aak­- BkJ HgO 9|S Kiadóhivatali telefon 38—58. U&I AflBls Egyes szál ára: “tli | lllw w Megkondul a lélekharang a t. Ház felett Leleplezték a Népszínház-utcai dzsungelt Halálra taposolt a megvadult ló egy embert Ma délelőtt 1­ óraikor nagy riadalmat okozott a Ferenc József-híd budai híd­főjétől kezdve, végig a Vámház-körúton, egész a Múzeum­ körútig, egy megvadult ló, amely a kordélyt magával ragadva, száguldott végig az úttesten. A nyomo­zás­ megállapította, hogy a Ferenc József­­híd budai hídfőjénél kubikus munkákat végeztek Sajgó Mihály vállalkozó fuva-­­los kordéival. Az egyik ilyen bordélyra a kocsis, Kertész Jenő, homokot rakott. Munka közben a tó valamitől megriadt és eszeveszett vágtatással rohant végig a hídon. Hiába futott, utána a gazdája, rendőrök sem tudták megfékezni. A Vámház­ körút 4. számú háznál Zana­ Jó­zsef sashalmi, lakos az úttesten akart áthaladni, ő volt az, akit a megvadult jó eltiport. Arna koponyelapi törést szenvedett és haldokolva vitték a Telepi­­uccai kórházba. A Múzeu­m­-uccánál Pol­gár II. József rendőrőrszom fékezte meg a lovat. Ezután négy­ ember segítségével a lovat megkötözték és, a gyepmest­er kocsiján, elszállították. Képünk, azt a jelenetet ábrázolja, amint a megvadult la­vinát halálra tapossa. _ befejezték a felsőházi javaslat általános vitáját teli törlőit ma a nemze­ti kü­lésen? A Ház mai ülésén folytatták és be is fejezték a felsőházi javaslat átalános vitáját. Az első felszólaló Hébert Ede volt, aki Bethlen beszédé­vel szállt vitába, azután a választójog­ról beszélt. A népköztársaság híve. Követeli, hogy terrorm­entes választójog alapján döntsön a nemzet az­ államforma kérdésében. Ezt megelőzőleg adják, meg az összes pártoknak a szabad propa­ganda jogát. A civilizált világ tiltakozik az ellen, hogy az állam a gazdasági har­cokban mindig a tőke mellé álljon. Ez a nemzetgyűlés nem­­képviseli a nép akaratát, mert a többséget terror hozta össze. Ez a nemzetgyűlés ellenforra­dalmi nemzetgyűlés. A nemzet többsége nem óhajtja ezt a javaslatot s ezért nem fogadja el. Rupert Rezső: Ha ez­ a javaslat tör­vényerőre emelkedik, ez a magyar nép temetője lesz. Ez a törvény sem nem szükséges, sem nem célszerű, sem , nem időszerű. Bethlen úgy magyarázza a törvényeket, ahogy a gusztusának meg­felel. A mai rendszernek tehát nincs er­kölcsi alapja. ■•Rupert Rezső: A mai választási rend­szer: népszavazás és terror. A választás nyúlvadászat lesz, amint Száss József mondotta tegnap Eny­ingen. Jön a csendőr, szolgabíró, letartóztatás, ezt ta­pasztaltuk a legutóbbi választáskor is. Az lesz Magyarország megmentője, aki majd megmondja a népnek, hogy­ ne legyen gyáva és ne legyen pok­róca a hatalomnak, hanem tudjon parancsolni , és tudjon akarni. Ezután a budapesti törvényszék új elnökének, Töreki­ Gézának a beszédével foglalkozott és megállapította, hogy bírói székből nem hangozhat el olyan kijelentés, amely egy hadvezér szá­jába illik. — A kormány — folytatta behoz a felsőházba két meghendükeppelt rabbit­,­­ezekkel akarja képviseltetni­­ a demo­kráciát. (Harsogó derültség.) Szünet után Rupert­­Rezső folytatta beszédét és azt fejtegette, hogy a javas­lat egy ha­talmi csoport törvénye lesz. Lendvai-Lchner István a Ház­­­tanácsl­­kozóképességének megáll­apí­tását, kéri, mire újabb szünetet kellett elrendelni. Lendvai azt ma­gyarázza,­ hogy a jog­folytonosság, amelyről annyit­­beszélnek, nem fontos. A javaslatot helyesli. Hatá­rozati javaslatban követelik’ a munka szabadságának biztosítását. Zsitvay elnök bezárja az­ általános vitát. A konzervatív demokratizmus Pesthy Pál i­gazságügyi miniszter ki­fejti, hogy a javaslat a konzervatív de­­mokratizmust szolgálja. . A Szegediről Siófokon át Budapestre vezető út a nem­zet javát szolgálja. Ez a javaslat nemzeti érdeket szolgál, mint a­ kormány minden javaslata. Ma a munkásság eljutott oda, hogy­­­megkeresett pénze értékek képvisel.

Next