Friss Ujság, 1935. július (40. évfolyam, 147-172. szám)
1935-07-02 / 147. szám
2 Bácskában, a csávolyi határban Pám Mátyásné 30 éves marokszedő asszony a forró napsütésben hirtelen rosszul lett, összeesett és pár perc múlva meghalt. Mint az orvos megállapította, hőguta ölte meg. Ezenkívül igen sokan lettek rosszul Baján a Péter Pál-napi búcsún is, melyen a messze falvakból ezrek és ezrek vettek részt. Tóth Anna 18 éves kecskeméti leány a tanyán az aratásnál mint marokszedő dolgozott. A tűző napsugárban fájlalni kezdte a fejét, azonban nem vette komolyan. Később a közeli tanyába ment vízért, de már a kerítésnél összeesett, úgy találtak rá, amint görcsökben rángatózott és habzott a szája. Kocsira tették és beszállították a kecskeméti kórházba. Ekkor már 11 és fél fokos láza volt a napégetéstől téglavörös Tóth Annának. Ápolás alá vették azonban már nem lehetett rajta segíteni, a leányt megölte a napszúrás. Szentesen szintén egy halálos áldozata volt a kánikulának. Szabó Istvánné 25 éves munkásasszony a közeli kerekegyházi uradalomban répakapálás közben rosszul lett és összeesett. Röviddel kórházba szállítása után meghalt. A többgyermekes munkásasszonyt hőguta ölte meg. Gyöngyösön jegesvihar vonult végig. A vihar Heves megye több részében megdöntötte a búzát, szerencsére különösebb kárt nem okozott. Hevesben már a próbaőrléseket is elvégezték. Tekintettel arra, hogy az eső hiányában a búza száraz, nyomban őrölhető is. Újfehértón is hatalmas vihar tombolt Péter Pál idején. A tengeri termés nagy része elpusztult, a kár itt közel százezer pengő. A jég tönkreverte Pánd egész meggytermését, amiből sok gyümölcstermelő egész évi megélhetését remélte. A kánikulai szabadfürdések áldozatai Nagykónyi község határában egy téglagyári gödörben fürdött FRISS ÚJSÁG 1935 július 2. kedd Somogyi Sándor 40 éves nagykónyi pékmester. Somogyi fejest ugrott, de a sekély vízben fejtetőre zuhant és eszméletlenül terült el a Vízben. Kiemelték és ekkor állapította meg az orvos, hogy a szerencsétlen ember hátgerinc- és nyakcsigolyatörést szenvedett. Bányai Erzsi tornadombori leányka szülei felügyelete nélkül ment fürödni a Duna árterületén lévő tóba. A kisleány nem tudott úszni, mély vízbe került és percek alatt elmerült. Holttestét este találták meg. Az egyik szegedi uszodából vitorlás csónakkal a Maros felé indult Kovács Mihály és Eidl Lajos. A Maroson Eidl kiugrott a csónakból és többször a víz alá merült. A tréfálkozásnak az lett a vége, hogy az egyik alámerülés után nem került többé a víz felszínére. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiEiiiiiiii Héttíz i ictef tmu Nemcsak a nőket, hanem a férfiakat is érdeklő kérdésről beszélt dr. Pataky Mária tanfelügyelőnő Miskolcon, a Keresztény Leányegyesületek Nemzeti Szövetségének tanácskozásán. „Nehéz dolog leánynak lenni. Bizony nehéz. A társadalom feléjük kiáltja, ugyan mit is keresnek a különböző pályákon, miért nem mennek vissza az otthonba és folytatják ősanyáik hivatását. A lányok nagy része erre azt feleli, boldogan helyezkednek el az otthon védett falai között, de hol van az, aki bevezetné őket a fészekbe. A fiatal férfiak még önmagukról sem tudnak gondoskodni. Esztendőkön keresztül rohannak a kenyér után és a végén, ha sikerül odaragasztani magukat az álláshoz, munkához, a legtöbbjének még a maga számára is kevés a fizetés, a kereset a megélhetéshez. A gyári munkásnőnek és a szellemi pályán elhelyezett nőnek ebben a tekintetben ugyanazok a kérdései. Felvetette Pataky Mária azt is, hogy miért marad a legtöbb tanult nő párjában. Azt válaszolta, talán azért, mert ezek a tanult nők az életben is folyton tanítani akarják a férfit, el vannak téve a műveltségükkel. Talán így is van ez sok esetben, de általánosságban azért mégsem lehetne azt mondani, hogy minden tanult nő szívében kialszik a boldogító, mosolygós érzés. Nem találják meg azt, akit keresnek, vagy ha megtalálják, ki tudja miért és hogyan, nem jutnak el vele együtt az oltárig. Egyformán nehéz ma odáig az út a diplomásnak is, a gyári munkásnőnek is és valamennyinek. Csakugyan nehéz ma leánynak lenni. A tanácskozáson nagy beszédet mondott Ravasz László püspök a diktatúráról és az új világlélekről. Azt fejtegette, hogy a szellem a többezer éves művelődésnek útjain új vízválasztóhoz érkezett. A mai világ újraépítésével elérkeztünk a vízválasztón át abba a korszakba, ahol ma már nem az egyéniségnek a világában járunk, hanem a közösség uralkodik a planétákon. Ma pártokra, tömegekre van szükség. Minden ember társakat keres, az tud előre menni, akinek tömegek állanak a háta mögött. A százarcú, százkezű és ezerszemű tömeghez érkeztünk el. Magyarországon egyes számítások szerint 72 ezer egyesület van. A világátalakítás ma nem úgy folyik, mint a Bábel-torony és a piramisok idején, akkor varázsütésre támadt az új világ a romokból. Ma úgy épül a világ, mint a korallsziget. Ez az örök ember tragédiája. A püspök azzal fejezte be rendkívül érdekes előadását, hogy az embereknek csak egy útjuk van: a lelket kell megnyerni meggyőződéssel és hittel, nem megfélemlítéssel, mert ezzel nem lehet győzni. * A hős írta: Erdősi Szilveszter — Hogy szerettelek, az életemnél jobban és te most kijelented, hogy vége, nem veszel feleségül, — szólt nagyon halkan a lány és lassan elfordtotta fejét. Aztán újra Bélára nézett, akit úgy szeretett, az életénél jobban. Béla írt neki, hogy köztük mindennek vége, házasságukból nem lehet semmi. Most eljött hozzá, feljött a legény lakására, mert fel kellett jönnie! — Oh drágám, mondd azt, hogy gonosz tréfa, hogy már megbántad, — szólt Anna újra és finom fehér ujjai reszketőek simítottak végig a homlokán. Már hónapok óta rettegett a lány, hogy ez a perc eljön és eljött Béla, aki most itt áll komoran, szótlanul, előtte már hónapok óta buta kifogásokkal kerülte őt. Az utóbbi hetekben már a heti négyszeri együttlétükből alig lett egyszeri találkozó. Anna tait, reméli, hogy megváltozik minden és kettőjük szerelméből mégis meglesz az esküvő. Hisz alig néhány hónappal ezelőtt, Béla anyósnak mondta, hogy csak nagyobb fizetésemelést vár és akkor lesz egy két komoly szava. — Hagyj, miért jöttél fel! — kiáltott Béla keserűen. — Hisz megírtam neked, hogy nem lehetsz a feleségem. Igen, én sokra akarom vinni az életben. Menyasszonyom apja igazgató annál a banknál, melynek a Gépipari Részvénytársaság az egyik alvállalata, ahol én csak kisfizetésű könyvelő vagyok. Én különb akarok lenni, mint azok, akik életük végéig nem jutnak előre! Ha bankigazgató lesz az apósom, az útt nyitva áll előttem az érvényesülés felé. Gazdag ember lehetek! — süvöltötte Anna felé, akinek ez irtóztató volt: — Lásd be Anna, — folytatta, — te meg én... nem, soha, lehetetlen, te soha sem lehetsz a feleségem! Míg élek, hálás leszek Neked, mert kellemes szép éveket adtál nekem, mert jó, mert drága voltál. Köszönöm. — Borzasztó. — rebegte. — borzasztó. Béla, én még mindig szeretlek Téged! Csend lett Az egyszerű kis legénylakás ablakán izzóan sütött akár a vér a bukó májusi nap. Alkonyodott, a vasárnapi budai uceán nagyokat koppantak a sétálók cipői. — Szeretlek, most is nagyon szeretlek. — Fájdalmas mosoly hervadt Anna ajkán, újra szólni akart, de nem lehetett, mert Béla kelletlenül az ablaknak fordította arcát. Biztosan érezte, minden veszve van, itt már csak az egyetlen megoldást adó revolver segíthet Halkan mondta még, kérőn: — Béla, Baluska!... De ő csak nem szólt, odament az ablakhoz és az üvegen dobolt Hiába küzdött tovább ellene, sírt. Nagyon megalázottnak érezte magát, elfogta valami keserű indulat is. Toppantott szinte kiáltva mondta: — Hát tudd meg, ezt nem élem túl! Nem tudok nélküled élni! Bosszút fogok állni rajtad — megölöm magam! — süvöltötte vadul a szót és megtapogatta retiküljében a kis browningot, amit még a múlt héten vett, hogy legyen, ha kell, mert már akkor tudta, hogy majd kell, de azért még remélt... De most már vége: — Igen, meg akarok menekülni az élettől, amit te, te tettél lehetetlenné nekem — lihegte keserűm — Megőrültél! — kiáltott Béla, kicsit ijedten. Anna már nevetett és mondta: —Ugye félsz, igen, a halálommal fogok rajtad bosszút állni! Amíg élsz, mindig a tragédiám fog gyötörni, örökké rágni fog a lelkiismeret, hogy te voltál a gyilkosom, te kergettél a halálba — mondta sírásba csuklón, egyre halkabban, tehetetlenül. — Ugye félsz, hogy meg fogok halni, ugye rettegsz tőle!! Béla tenyere ökölbe ugrott, az arcát beborította a kin, szemei pillanatokra lecsukódtak, aztán fejét megrázva mondta: — Ő nem ne hidd, nem félemlítesz meg! Menj, menj el tőlem, menj az utániból, távozz az életemből, már nincs semmi célja, hogy te, meg én... — És nevetett hozzá, tudott kicsit nevetni, akarta, hogy Cinikus legyen, gonosz, aljas, átkozottul megátalkodott. Igen, sikerült, olyan tudott lenni, amilyen akart., Látta Annán, hogy sikerült! Anna arca fehér lett, akár a fal, meghökölt, végigsimított a homlokán, szép feje a mellére hullott. — Óh te — sóhajtott csalódva, letörtem Aztán hirtelen mozdulattal retiküljébe nyúlt, kivette a revolvert és gúnyosan Béla lábai elé vágta. — Hát jó, igazad van, lehetetlen butaság volt... Neked adom, talán egyszer még te fogod... — Nem mondta tovább, elővette ezüst púderos dobozát és sebesen tüntetgette könnyeit. Aztán pillanatokig egymásba fúrták tekintetüket. Béla kicsit beleremegett, nyakán kidagadtak az erek, ajkába harapott, de úgy maradt szótlanul, akár a csend... Anna felvetette a fejét, az ajka elbiggyedt, épphogy mondta: — Szervusz, nem akarlak többé látni... Elment... Sietett, szaladt a halk alkonyati budai uccán, vissza sem nézve, pedig a fiú kihajolt az ablakon, az ajka meg-megrándult, a szeme csupa könny lett... Leült a székre, ahol Anna ült, a szék támláját soká simogatta. Lehajolt az olcsó, kopott szőnyegre, felvette a revolvert, elnézegette, sóhajtott. Kivette belső zsebéből az írást, mely szerint „A rossz gazdasági viszonyok következtében tizennégy évi szorgalmas, kifogástalan szolgálat után kénytelenek voltunk Bánát Béla urat állásából elbocsátani. A legmelegebben ajánlhatjuk őt.. Újra és újra elolvasta a bizonyítványát, amely már három napja a belső zsebében lapul... Fölállt odalépett a revolverrel a tükör elé. Farkasszemet néztek, aztán mondta: — Bravó, tetszel nekem, te hős! Megnyerted az irtózatos csatát! Gratulálok!... Mélyet sóhajtott, különös tekintettel kémlelte a kis halált osztó szerszámot. Játszott a gondolattal: egy kis szorítás a ravaszon, a halántékkal szemben és vége!... Kopogtak... — a perc — érezte örökre eliramodott. Ajtót nyitott.. Anna volt... Visszajött nagy, nagy szemekkel mondta, hogy itt felejtette az esernyőjét, a szobában lesz... Keresték, sehol sem volt... — Ernyő nélkül jöttél Anna — mondta sokára Béla egyre nagyobb, áradóbb bizonysággal, mikor a konyhát is átkutatva viszszatért a szobába — emlékszem, hogy ernyő nélkül... Megtántorodott, Anna a bizonyítványt olvasta ... összenéztek, Béla szemében kikandikált egy pici könny... Hallgattak, aztán Anna nagyot sikoltva, boldog zokogással hullott a szétlendülő, ujjongó karokba ... — Drágám életem, te eljössz az apámhoz a boltba fűszeresnek — mondta Anna két csók között. Diadalmasan emelkedett ki a nap a menekülő éjszakából túl a Dunán,valahol a Rákosi mezők felett . Baltával szétverte édesapja fejét Szörnyű gyilkosság lett a viszály vége Borzalmas kegyetlenséggel elkövetett apagyilkosság történt vasárnap a szabolcs megyei Nagykálló községben. Sándor János ottani gazda már évek óta rossz viszonyban élt László nevű 23 éves fiával, aki a debreceni klinikán volt alkalmazásban. A fiú vasárnap hazajött apjához látogatóba. Délután apa és fiú között kitört a régi viszály. Szó szót követett, a két ember egymásnak esett és a vad dulakodás hevében Sándor László baltát ragadott és újból védtelen apjára rohant. A fiú vad indulatában addig verte a szerencsétlen ember fejét, míg az szinte a felismerhetetlenségig szétzúzott koponyával holtan zuhant gyilkos fia lábai elé. A nagy kiabálásra összefutottak a szomszédok és szörnyüködve látták, hogy Sándoréknál mi történt. Értesítették a csendőröket, akik a megátalkodott fiút letartóztatták. Ellenkező eredmény Feleség: A te gonosz sértegetéseid egyáltalán nem hatnak rám. Ezen az úton nem éred el a célodat. Férj: Hát mit gondolsz, hogy mi a célom? Feleség: Az, hogy én visszamenjek a mamához. De csalódni fogsz, én a mamát hivatom ide hozzánk.